Tisztesség okából

A tisztesség megköveteli tőlem azt, hogy a tegnapi (mindkettőt ma közöljük – szerk. megj), „Madarat tolláról” című írásomban név szerint említett Dr. Damm Andreának általam meg nem küldött levélre írt, hozzám érkezett reagálását az alábbiakban közöljem:
—–Original Message—–
From: Damm Andrea [mailto:drdamm@t-online.hu]
Sent: Friday, November 25, 2011 7:46 PM
To: lehmann@invitel.hu
Subject: szánalom
Úgy látom, Léhmann úr, Ön tényleg egy beteg ember. Ha a leírt szavakat sem tudja érteni és értelmezni, akkor már nagy a baj. Lehet az én munkámmal egyet nem érteni, csak azt pontosan, tételesen, megfelelő szakmaisággal kell cáfolni és nem bűncselekményekkel riogatni az embereket… Szeretném már látni legalább egy megnyert perét, ha Ön olyan okos ezekben a hitelügyekben. Szívesen elmennék tárgyalásokra megnézni, hogy Ön milyen hatékonysággal képviseli az embereket a bíróságok előtt.
Tudja, csak azt nem értem, hogy miért nem jelent fel, ha úgy gondolja, hogy én bűncselekményt követek el. Tegye meg! Vagy ahhoz már gyáva?
Alattomosan levelezési listákra küldözgetni gyalázkodó leveleket, ahhoz nem az, de ahhoz már igen, hogy be is bizonyítsa, az Ön állításai igazak.
Nagyon sajnálom Önt! Szánalmas a vergődése. Egy sikeres ember soha nem süllyed le arra a minősíthetetlen szintre, ahova Ön már hónapokkal ezelőtt.

Ennyi.

És mivel az eddigiekben sem kerestem vele a kapcsolatot, valamint a jövőben sem kívánok vele társalogni, csupán arra a kérdésére válaszolok a leveléből, hogy

„Tudja, csak azt nem értem, hogy miért nem jelent fel, ha úgy gondolja, hogy én bűncselekményt követek el.”

„Sas nem kapkod legyek után„ a válaszom.

Siófokon 2011. november 26. napján.

Léhmann György

(Nemzeti InternetFigyelő)