Térdre magyar? – Avagy: „Az értékek átértékelése”

Van-e, ki ne olvasta volna az „Egri csillagok” című kötelező olvasmányt? Sajnos, ma már nem így kell feltenni a kérdést az iskolákban. Inkább azt kellene manapság megtudakolni, hogy vajon akad-e még néhány „ódivatú” diák, aki elolvasta – vagy legalább a televízióban látta – ezt az alapművet.

Amikor annak idején jómagam is – újra és újra – elolvastam Gárdonyi Géza örökbecsű regényét, úgy gondoltam, ez egy olyan mű, amelyben tisztán megkülönböztethető a jó és a rossz. A jó oldalon áll a hazáját védő Bornemissza Gergely és Dobó István, míg a gonoszt a hódító törökök és a kegyetlen Jumurdzsák testesítette meg számomra.

Ma „multikulturális” és „toleráns”, a „másságot” mindenekfölött tisztelő világunkban úgy tűnik, elmosódtak a jó és a rossz közti határvonalak.

A szélsőséges relativizmus és nihilizmus útvesztőiben tévelygő modern ember úgy gondolja, már nincs a hagyományos értelemben vett jó és rossz, mert minden csak viszonylagos. Ami nekem jó, azt a másik nem biztos, hogy pozitívan értékeli.

A szubjektivizmus áldozatává váltak az alapvető erkölcsi értékek. Elmondhatjuk, hogy ma az értékek átértékelése zajlik.

Mindennek riasztó példáját szolgáltatja az a beadvány, amelyet néhány éve a magyar Országos Rádió-és Televízió Tanács (ORTT) Panaszbizottságához nyújtottak be. A beadvány szerint az „Egri csillagok” című film a „közzétételre nem alkalmas” műsorok kategóriájába tartozik, s ezért a film betiltását követeli. A „felháborodott állampolgár” a következőképpen indokolja panaszát:

1. 1. Az egri vár védői fondorlatos módon, különös kegyetlenséggel ölik meg a török nemzetiségű állampolgárokat, mindezt úgy, hogy a néző számára eközben hősként tűnnek fel. Az erőszak brutalitása ebben az esetben olyan módon került ábrázolásra, hogy az ártalmatlannak vagy dicsőségesnek tűnik fel.
   2. Nem megengedhető az ártalmatlannak vagy jogosnak ábrázolt agresszió olyan személyek ellen, akik külső megjelenésük, kulturális és társadalmi önmeghatározásuk, szokásaik vagy gondolkodásmódjuk mássága alapján szenvednek erőszakot. Tehát megölni valakit azért, mert ruházata vagy fejformája alapján muzulmánnak néz ki, ez egyszerűen vérlázító.

Az ORTT Panaszbizottsága teljes komolysággal tárgyalta az ügyet, s habár az „Egri csillagok” nem került betiltásra,

mindez arról tanúskodik, hogy a mai ember számára egyáltalán nem világos a jó és a rossz közötti különbség.

Úgy tűnik, ma már nem mindenki számára jelent hősi cselekedetet az egri vár védőinek magatartása, akik egykor magyar hazájukért és keresztény hitükért „Jézus, Mária!” kiáltással szálltak harcba a vérszomjas török hódítókkal szemben.

Jézus azt mondja: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.” Az egri vár védői életüket adták: övéikért, nemzetükért, hazájukért. Nem gyűlöletből vagy érdekből gyilkoltak, hanem jogos önvédelemből voltak kénytelenek ölni, szeretteik miatt. Választhattak volna más utat is: feladhatták volna a várat és felvehették volna a muzulmán hitet. Később esetleg a vár feladásának évfordulója alkalmából együtt ünnepelhettek volna a törökökkel. Esetleg szobrot állíthattak volna Jumurdzsáknak, a janicsárnak…

A hazafias és keresztény értékeket a „szabadság” nevében megtagadók ugyanakkor napjainkban habozás nélkül alávetik magukat minden idegen, beteges ideológiának. Jól láthattuk ezt nemrégiben a magyar–ír meccsen, ahol az amerikai agresszív, BLM-ideológia – amely a színes bőrűek bosszúját hirdeti a fehérektől elszenvedett sérelmek miatt – szimbólumaként térdeltek le az ír játékosok és nehezményezték, hogy a magyarok nem tették ugyanezt. Rögtön hangos támogatásra leltek a „hazai” magyar- és kereszténygyűlölő szélsőségesen liberális erők között.

A magyar válogatott tagjainak azonban nem volt minderre okuk, mert mi az angol–amerikai típusú gyarmatosítást soha nem alkalmaztuk, nem irtottuk ki az őslakosokat sem, másrészt mindez a „térdelősdi” idegen a magyar mentalitástól!

Valamikor a büszke katolikus írektől is idegen volt, hiszen őket épp angol uraik tartották szolgaságban és irtották századokon át, ami ellen hősiesen harcoltak s végül kivívták a szabadságukat, de a globalista liberalizmus mára szisztematikusan bedarálta őket és megfosztotta a nemzeti és keresztény értékektől.

Vajon értik-e még saját himnuszuk üzenetét? Aligha, az ugyanis így szól:

„A katonák dala
Katonák vagyunk mi,
Kik Írországra tettük éltünk,
Mely a hullámok
Közül emelkedett fel,
Esküszünk, szabad lesz
A mi ősi hazánk soha többé
Nem lesz szolgája a zsarnoknak.”

Kedves írek és magyarok s mind a többi népek! Az ember csak Isten előtt térdelhet le, ha más személy vagy ideológia előtt hódol, az bálványimádás! Tisztelettel adózunk Isten képmása, az ember előtt, tartozzon az bármely fajhoz, néphez vagy nemzethez. De ne hagyjuk, hogy térdre kényszerítsenek bármely hamis, pusztító ideológia nevében az Isten helyére törő sátáni erők előtt! Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket harcainkban!

Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, feledésbe merülnek az olyan erények és értékek, mint a hazaszeretet, önfeláldozás, bátorság, egyeneslelkűség. Sokak szerint nem kifizetődő ezeknek az értékeknek a követése.

A keresztény-nemzeti hagyományaink köveiből épített vár alapjait „titkos féreg rágja”. De mi ne csüggedjünk, mert ez a vár még nem dőlt össze – még nem sikerült a sátáni erőknek minden keresztény értéktől megfosztaniuk nemzetünket.

Dobó Istvánnak a végső küzdelem előtt mondott szavai bátorítsanak bennünket, keresztény magyarokat a mai pogány istentelenség minden támadásával szemben: „Megesküdtünk, hogy a várat meg nem adjuk. Eskünket megállottuk. Úgy dacolt a vár eddig az ostrommal, mint tenger viharával a tengerben álló kőszikla. Bűntelen lélekkel kell küzdenünk a várnak és hazánknak a megmaradásáért! Példátlan az a küzdelem, amellyel megtartottuk a várat. Bízom a lelkünk erejében, bízom Szűz Máriában, aki Magyarország patrónája, bízom Szent István királyban, akinek a lelke vele van mindig a magyar nemzettel, és legjobban bízom magában az Istenben! Induljunk, testvéreim!”

(Dr. Karaffa János/Felvidék.ma)