Tanmese AZ EU-s mentőcsomagról
Rhodos. Esik az eső, és az utcák olyan üresek, mintha kisöpörték volna őket. Ezekben az időkben a dolgok rosszul mennek, mindenkinek tartozása van és hitelekből él.
Egy napon egy gazdag német turista érkezik a szigetre és megáll egy kis hotelnél. Mondja a tulajdonosnak, hogy szívesen megnézné a hotelben található szobákat és aztán ha megfelel valamelyik, kibérelné egy éjszakára. Kaucióként kérnek tőle 100 eurót amit le tesz a pultra, a tulajdonos pedig átad neki egy pár szobakulcsot.
Ezek után:
1.) Amikor a látogató felmegy lépcsőn, a tulaj fogja a pénzt és rohan a szomszédos henteshez, hogy kifizesse a tartozását.
2.) A hentes fogja a 100 eurot és szalad a paraszthoz kifizetni a tartozását.
3.) A paraszt felkapja a pénzt és rohan a szövetkezeti raktárba a tartozását rendezni.
4.) Az ott lévő ember rohan a pénzzel gyorsan a kocsmába és rendezi a tartozását.
5.) A kocsmáros odacsúsztatja a pénzt a kocsmában ülő kurvának, akinek a szolgáltatásait ebben az ínséges időben hitelben vette igénybe.
6.) A kurva elteszi a pénzt és szalad a hotelbe, hogy kifizethesse az elmaradt szobabérleti díjakat.
7.) A hotel tulajdonosa visszateszi a pénzt a pultra.
Ebben a pillanatban a turista visszaérkezik a hotel halljába és közli, hogy sajnos egyik szoba sem felel meg neki. Fogja a 100 eurot és elhagyja Rhodost.
Tanulságok :
Senki nem termelt semmit.
Senki nem keresett semmit.
Minden résztvevő rendezte a tartozását és optimistán tekint a jövőbe.
Ilyen egyszerűen működik AZ EU-s mentőcsomag is…
Közreadta: Reiner Péter
Nemzeti InternetFigyelő
Ezzel a tanmesével egyetlen egy nagy probléma van: az, hogy igaz!
Sajnos Magyarország rövid 2 évtized alatt elveszítette iparát, mezőgazdaságát, mondhatni, szinte teljes gazdaságát. A Szovjet függőség után egy legalább annyira undorító függőségbe, gyarmati sorba került. Nincs termelőszféránk – zömében leszerelték, eladták, átjátszották, szétlopták.
„Kormányainknak” – divatszóval – nincs mozgástere; kevésbé szépen kifejezve: bábkormányok, gyarmati kormányzóságok, amelyek a külföldi tulajdonosok és hitelezők akaratát teljesítik kritikátlanul.
Következésképpen az Uniós „segélycsomagok” is jórészt visszakerülnek a külföldi tulajdonosok kezébe – „csupán” az utána fennmaradt valódi adósságot kell az országnak, a nemzetnek megfizetnie. Ennél jobb üzlet nem létezik. Tehát az a bizonyos tanmese beli „túrista” innen nem csak a 100 euró kaucióval távozik, hanem kap hozzá némi kamatot is…
100%-ban egyet kell értenem a sorok szerzőjével! Vae victis!!!!
Én nem így látom az IMF-segítséget.
A tanmese mellett maradva:
1. A turista nem rak le semmit, csak közli, hogy a régi követelései fejében ingyen fog nyaralni. Tehát, a vendéglősnek nem lesz pénze, csak a papírforma-szerinti bevétele alapján az ÁFÁ-t kellene kifizetnie – nincs miből, csődbe megy.
2. változat. A turista pénze körbejár a leírtak szerint. Minden alkalommal a pénzt kézhez vevő kifizeti az adókat, és áfát. A kör végére (a résztvevőknek) keletkezik további 340 euró adóssága . Ezt a turista zsebre vágja, és elmagyarázza, hogy hogyan kell gazdálkodni sikeresen.
Hmm.Mi a pénz? Már papír sem. Már csak átutalgatják,a bankok,magánszemélyek.A jelenlegi világpénzforgalom üres lufi. Csak arra jó,hogy a hatalmon levök ingyen dolgoztassák az alatvalóikat.Hogy ingyen elrabolhassák a valódi értékeket. Nyersanyagot ,földet,vizet. Pénzt a hülye is tud gyártani. Termőföldet egy négyzetcentitsem.Ivóvizet tengervízből,-olajárban.És még úgysem az igazi.Pl Kína mire tudná most beváltani a dollár ezer-milliárdjait?Semmire!Aranyat nem kap ilyen tömegben. Iparvállalatokak meg nem engedélyez nekik vásárolni Amerika. Mert annyira azért nem liberális,szabad.Azt csak a gyarmatoktól követelték meg.
Ez a magyar építőipar működésének leírása.
Hiába volt kormányváltás a zsidó háttérhatalom ugyanaz maradt – maradt a lényeg is,csak most más nevet adtak neki.
Ez nem más mint ember- és magyarellenes alattomos zsidóösszeesküvés, vagyis fajiháború, itt a saját hazánk
területén, azért mert sunyin és bújtatva ide szaporodtak és most már ömlesztve jönnek nemzethalálunkra, a vérívásra a Nagy Zsidó Fesztiválra, „mint a szegény vallása miatt üldözött nép tagjai….”
Régi ez a tanmese, nem először hallom.
Egyben kitűnő példázat arra az arcátlan, pimasz szóhasználatra, amit szemérmetlenül próbál bevezetni az aljadék bankárnépség.
Mindig felháborít, mikor azt hallom, hogy van pofájuk a mindenféle lopási technikáikat „banki termék”-nek nevezni, megcsúfolva és kigúnyolva az alkotó, teremtő, termelő embert, aki a földből ércet bányászik, búzát termel, tetőt ácsol vagy kenyeret süt – és valóban terméket termel.
A tanító vagy orvos nem hazudja terméknek a tudást. Nem termék az sem, ha házat tervez az építész, dolgozik a kőműves és a villanyszerelő. A mozdonyvezető mozdonyt vezet és a postás levelet hoz, nem terméket.
Csak a bankár, aki meglop a kisbetűs záradékkal, meglop a szavak értelmének torzításával, csak ő akarja most a termelés szó tisztaságát is ellopni.
Brrrr….. banki termék.