Tamás a Krímből: A feneketlen kút, avagy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér
Az „ukrán” ellentámadás, ahogy várni lehetett, katasztrofális eredményeket képes felmutatni. Mind ember-, mind hadianyag veszteség terén talán a vártnál is nagyobb számokat látunk. Eközben a Washington irányította tömb újabb és újabb „csomagokat” küld Kijevbe, újabb és újabb hibát elkövetve ezzel. A Nyugat tartalékai kimerülőben, gazdasága gyengül, ahogy világpolitikai befolyása is.
Az USA vezette NATO fegyverszállításai egy sor másik problémát idéznek elő. A Közel-Keletről, Távol-Keletről valamint Afrika gyújtópontjairól visszaszoruló Nyugati haderő dominó effektust válthat ki.
Jó példa erre a nigeri konfliktus, amely rövid távon az USA beteges gondolkodása szerint jó (stabil francia szövetségese jelentős katonai és gazdasági térvesztést szenved el, amelynek a Deep State örül, hiszen Párizs függő helyzete Washingtontól tovább erősödik), közép- és hosszútávon azonban a Nyugat egy újabb széles körű katonai konfliktussal nézhet szembe az egész Sahel-övezetben, amelyre egyrészt nincsenek meg a politikai és katonai erőforrásai, másrészt most a háború az ő érdekszférájában, fájdalmas gazdasági csapások közepette éri legyengült szervezetét. Az érdekszféra (Niger, Mali, Burkina Faso) átállása a BRICS nagyhatalmaihoz egyre erősebb ütemben zajlik.
Ha megfigyeljük az utóbbi jó 30 év háborúit, akkor látjuk, hogy azok a Nyugat érdekszférájába tartozó államokban szinte soha nem robbantak ki (Irak, Szíria, Líbia, Ukrajna…), így nem gazdasági problémát okoztak, hanem új erőforrások kiaknázását tették lehetővé. A háború minden esetben a Nyugat forgatókönyve szerint és annak ütemében zajlott. Ukrajnában a helyzet változott a konfliktus kiszélesedésével, a Nyugat elvesztette irányítását, Kijev feneketlen katonai- és gazdasági támogatásával saját önvédelmét rombolta le, miközben Oroszország – köszöni szélen – egyre jobban van.
A Nyugat paradigmikus látásmódjának arroganciáját hűen mutatja be, hogy a lesajnált, visszamaradott, szovjet berendezkedésűnek vélt Moszkva sokkal rugalmasabban, nyitottabban és demokratikusabban (!) reagált a létét fenyegető veszélyhelyzetre, mint a NATO és csatlósai. Ezen arrogancia önveszélyessé válik egy másik tulajdonság jelenlétében, amely szintén jelen van… ez a Nyugat mérhetetlen társadalmi elpuhulása, évezredes értékeinek feladása!
Érdekes látni és tapasztalni a Washington által irányított globalizmus visszaszorulását Oroszországban, amelynek helyét egy társ-partneri alapú globális gondolkodás váltja fel. Oroszország kezd megszabadulni a polip karmaiból. Ne feledjük, immáron ez lenne Napóleon és Hitler után a harmadik alkalom, amikor az orosz nemzet pajzsain megtörik az aktuális világrend megingathatatlannak tűnő rendszere. Az óra ketyeg és a Jó Isten akaratából Nyugaton megy le a nap, Keleten kel fel…
Írta: Tamás a Krímből
Mementó 2006 emlékmű
