Takács András: Jelöltállítás társadalmasítása

Előbb embert válassz!

A jelenlegi választási és parlamentáris  rendszer önmagában hordozza a pártdiktatúra kialakulását. A képviseleti rendszer formálissá válását, a pártvezetés önjáróvá vált. A párt, mint társadalmi, politikai szervezeti forma nem attól vált a diktatúra eszközévé, hogy szervezeti formája párt, hanem attól, hogy kikerült a választók folyamatos és állandó ellenőrzése alól. A négyévenkénti megmérettetés nem elégséges, mivel a választók biankó meghatalmazást adnak a pártoknak, a választási kampány a megtévesztés és a hazugság horrorisztikus színjátékává vált Magyarországon és a világon egyaránt. „Egy dolog a választási, és más dolog a kormányprogram.” Ez a pártpolitikai felfogás elfogadhatatlan a választópolgárok részéről.

Az, hogy a listás jelöltek száma (210) meghaladja az egyéni jelöltek (176) számát, már önmagában létrehozza a vazallusi rendszert a képviselők és a pártvezetés között. Ennek fordítva kéne lenni! A jelenlegi képviseleti rendszer vonatkozásában a 176 egyéni és 100 listás képviselő már inkább kifejezné a népképviseleti rendszer arányosságát, azzal a nem lényegtelen kiegészítéssel, hogy az 5% küszöb megszűnne és a képviselők visszahívhatók lennének.

Síklaky István, „becsületszerződés” megkötését javasolta még 2000. előtt a képviselőjelölt és az adott választókörzet választói között.   A Magyarok Szövetsége a huszonegy pontjával és a politikai programjával ezt az ötletet kívánja tovább fejleszteni, és „Társadalmi Szerződés” formájában általánossá és példaértékűvé tenni úgy, hogy önmaga ne váljon párttá, hogy pártfüggetlenségét és civil jellegét megőrizze, egyfajta pártok-felettiséget akar, miközben a pártok társadalmi kontrollját folyamatossá tenné és intézményesíteni akarja.

A jelenlegi választási rendszer majdhogynem lehetetlenné tenne egy ilyen felállást, amennyiben elfogadnánk a társadalmi szervezetek vezetőinek mindenhatóságát és a jelöltállítást meghagynánk a jelenlegi formájában a pártvezetés kiváltságának.

A jelöltkiválasztást vissza kell adni a választópolgároknak! A Társadalmi Szerződés intézményesülése jó lehetőséget biztosít arra a jelenlegi rendszeren belül is, hogy a választók kötött program, cél, alkalmasság ismeretében állítsanak jelöltet, függetlenül attól, hogy melyik párt zászlaja alatt indul a jelöltet. A Társadalmi Szerződés alanyi és garanciális része biztosítaná a jelöltet és a támogatókat egyaránt.

A szerződés az adott országgyűlési választáson indulni kívánó előjelölt és az őt támogatok között jönne létre. Amennyiben szervezeti háttérrel jön létre a megállapodás, akkor a két szervezet jóváhagyó tudomásulvételével válik politikailag is kezelhetővé a szerződés.

A Magyarok Szövetsége esetében a 21 pont elfogadása a kiindulási alap, ami kiegészíthető lenne értelmező rendelkezésekkel és a helyi közösség által fontosnak tartott pontokkal.

Ezt a szerződést egyfajta polgárjogi, vállalkozói szerződésnek kell tekinteni, ahol a jelölt vállalja, hogy képviselővé válása esetén ilyen és olyan célok megvalósulása érdekében fog szavazni a törvényhozásban, míg a támogató azt vállalja, hogy a jelölt kampánystábjának tagjaként munkát végez a közös cél érdekében. Egy ilyen megállapodás garanciális részét képezné, hogy a támogatók akár lemondásra is felszólíthatnák a képviselőjüket amennyiben megszegte a megállapodást. A  jelenlegi törvények szerint a megválasztott képviselő szabadon rendelkezik a megszerzett mandátumával, így egyéni döntésén múlik, hogy lemond-e vagy sem. E lemondás kikényszerítésére vagy legalábbis a kampányban munkát végző támogatók anyagi kárpótlására lehetőséget biztosítana a Társadalmi Szerződés, ami polgári peres úton akár érvényesíthető is lenne.

A jelöltállítás társadalmasítása rögzített program és garanciák estében a helyi közösségek kezébe adná az adott választókerület egyéni képviselőjének társadalmi kontrollját, visszahívhatóságát. A képviselő érdekelt lenne abban, hogy folyamatos kapcsolatot tartson a választóival. Ezzel közélet iránti felelősség mindkét fél részéről erősödne.

A jelenlegi választási rendszerből fakadóan a megyei listák és az országos lista teszi szükségessé, hogy a társadalmi szerződést kötő jelöltek pártjelöltként is legyenek regisztrálva az Országos Választási Irodánál függetlenül attól, hogy tagjai-e az adott pártnak.

A listaállítás „kényszere” jó lehetőséget ad a vidék politikai önszerveződésére, akár választókerületi, akár megyei szinten. Ebben az esetben mód és lehetőség nyílna arra, hogy a társadalmi szerződéssel bíró képviselőjelölteket támogató közösségek befolyással bírjanak a megyei pártlisták összeállítására, de még az országos listára is.

Természetesen ez az elképzelés a jelenlegi törvényi előírások adta lehetőségekből indul ki, és nem egy jövőbeli elképzelés ideája. Egy merőben más választási rendszer más és más megoldásokkal biztosítja vagy szűkítheti a társadalmi kontroll intézményesülését.

Ne felejtsük el, a jelenlegi viszonyokat csak a törvényhozáson belül lehet megváltoztatni, de ehhez be kell kerülni a parlamentbe azoknak a társadalmi erőknek és képviselőiknek, akik egy pártokráciától mentes országvezetést akarnak.

2009.08. 5.

Takács András