Szorítsd, szorítsd, el ne engedd!

Majd’ félmillió ember! Legalábbis a hivatalos szervek hivatalos tömegbecslése alapján. A miniszteri tárca nélkül (hoppon) maradt nagyvállakozó szerint még ennél is többen érezték szükségét annak, hogy utcára vonuljanak egy fesztelen séta, no meg a kedvenc hadvezérük által dirigált kompánia kedvéért. Azért ez már valami! De valójában tisztában vagyunk azzal, hogy mi is zajlik itt valójában a szemünk nem láttára? Nem, valószínűleg nem vagyunk. Igaz, a nagypolitikára, s ezáltal havi törlesztőrészletünk nagyságára alapvető befolyással bíró hatalmasságoknak nem is érdekük a mi tisztánlátásunk. Ebben kitűnő partnerük a mindenkori hazai politikai osztály, oldaltól függetlenül.

Idézzünk egy rövid részt a kormányfő szombati Békemenet megmozdulásról Facebookon leadott videoüzenetéből:

„Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a megmozduláson, aki kiállt Magyarország mellett, és aki bátorítást, biztatást adott a számunkra és nekem személy szerint is, hogy a következő hetekben jól végezhessük a munkánkat, és eredményesen tárgyalhassunk az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel is.   

Sokat jelent, hogy tudjuk: mögöttünk, velünk együtt az országért dolgozik, érez és imádkozik sok százezer ember. Reméljük, hogy a közös akaratnak meglesz az eredménye. Reméljük, nemcsak mi, hanem a Békemenet minden résztvevője erőt, önbizalmat meríthetett ebből a találkozásból.”

Vajon mit ért a miniszterelnök jól végzett munka alatt? Mi az ő munkájuk?… A nemzet érdekeit képviselni, vagy szép fokozatosan visszahátrálni és elfogadni az EU diktátumait?

Nos, nincs egyszerű dolga a miniszterelnöknek, ő is érzi, hogy egyszerre nem lehet két lovat megülni, a borotva élen történő táncolás pedig csak ideig-óráig működik. Most a hatalmas tömegdemonstrációnak köszönhetően kapott egy kis átmeneti haladékot. Könnyen jött, könnyen megy, tartja a régi mondás, hiszen sajtó- és médiabirodalom, valamint véleményformáló megmondóemberek révén ugyanilyen játszi könnyedséggel utcára vihető máskor is a nép. Elegendő csak annyit mondani, mutassuk meg, hogy még mindig miénk az utca!

Számomra ugyanakkor kétségbeejtő, hogy jól szituált értelmiségi körök annyira elkeseredtek, hogy csak és kizárólag a levitézlett politikai osztályban tudnak gondolkodni, még kósza gondolat formájában sem merül fel bennük, hogy itt lenne végre az ideje a generáció-, politikai formáció és paradigmaváltásnak. Magának a rendszer megkérdőjelezésének lenne itt most már végre az ideje, mégsem teszik.

Persze az is meglehet, hogy praktikussági szempontokat helyeztek előtérbe és inkább becsatlakoznak a pillanatnyilag nyerőnek látszó csapathoz. Ezt látszik megerősíteni Széles Gábor is:

„Az üzletember úgy látja, a demonstráció alapján is látszik, hogy ha az IMF vagy az Európai Unió megszorító intézkedéseket ír elő, a kormány népszerűsége nem fog ebbe beleroppanni. Egyértelmű, hogy megszorításokat fognak előírni, de ezeket a kormány végre tudja majd hajtani. Nem arról van szó, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikát fel kell adni, de a kabinet nyugodtan folytathat pragmatikus gazdaságpolitikát, mert az emberek ezt meg fogják érteni.”

Forrás: Polgári Hírszemle

Ugye emlékszünk még?

Nem lesznek megszorítások! Most meg kiderül, de mégis lesznek! Na ja, de nem úgy, ahogy eddig vótak! Mecsoda különbség, ugye?!

Nekünk eszünk ágában sem volt megszorítani, no de hát az EU miatt ugye muszáj. Igaz, hogy aszontuk, mi nem szorítunk meg, mint a komcsik, akik ebbe végülis belebuktak, de ahogy kormányra kerülve a magas üzemanyagár sem izgat bennünket (pedig ezt is megígértük!), úgy a megszorítások kérdésköre felett is hanyag eleganciával siklottunk át.

A megszorítások – ahogyan az ebben az országban már lenni szokott, természetesen!!! – maradnak, csak máshogy címkézzük fel őket, eztán majd kiigazítási lépéssorozatnak fogják híni, vagy valami ilyesmi. Mer’ ugye a kétharmad  az bizony kőkeményen kötelez!

Több százezren kivonultak a kormány támogatására, az EU diktátumok ellen, azok meg úgy tűnik szép csendben, lépésről lépésre megvalósulnak. A kezdetben harcias és vehemens, majd a jelzésértékű fejre koppintást követően, de még a kiközösítéssel felérő uniós sarokba állítás előtt higgadtságról, józanságról és kellő szakszerűségről tanúbizonyságot tévő államférfiúvá avanzsáló miniszterelnök sűrű kompromisszumkészsége és hajbókolásai közepette.

Sőt, egyúttal a pokolba vezető út jószándékkal való kikövezésének jegyében Orbán javasolni fogja a magyar parlamentnek, hogy hazánk csatlakozzon a készülő uniós pénzügyi paktumhoz. Megint jó előre gondoskodnak az ország kényszerpályára lökéséről. Futhatjuk itt a tiszteletköröket, de csak mindig ugyanahhoz a ponthoz jutunk vissza. A mi érdekünk az, hogy Magyarország megbecsült tagja legyen az európai közösségnek, mely most éppen Európai Unió néven regnál, mert több előnye van a kerítésen belüli létezésnek, mint az azon kívülinek!

Érdekes módon, valahogy soha nem tudjuk megtapasztalni az előnyöket! Ma már elképzelhetetlen, hogy valamit önerőből létre lehessen hozni, mindenhez pályázati (értsd: külföldi) pénz kell. No és persze szigorú előírások, hogyan költheted el! Amellett, hogy egy tökig eladósított, ráadásul iszonyat alulfizetett országban ez plusz terheket ró a vállalkozásokra, egyben frusztrálja is az embereket, mihaszna, pénzért ácsingózó nép benyomását keltik bennük.

A sokszínűség nyújtotta versenyelőnyök elvesznek a szabványosított uniformizálás szürke egyen világában. Kvótákkal, szabályozókkal fojtják meg az egészséges versenyt, s minderre még nyomasztó erőfölénnyel telepszik rá a multik zavartalanul folytatott, sokszor megalázóan tönkretevő terjeszkedése.

Erősebb kutya tevékenykedik tematika.

Mégis, ez a teljességgel szükségtelen, fenntarthatatlan és a nemzetállamok számára határtalan károkat okozó rendszer foggal-körömmel ragaszkodik a világon mindenütt megbukott neoliberális, azaz a pénz szabadságát mindenek felettinek tartó gazdasági berendezkedéshez. Dogmatikus, azaz megkérdőjelezhetetlen alaptételként szerepel ma is a fősodratú médiában mammon világának istenítése. A HVG-n közölt írásból egy rövid részlet:

Húzzatok vissza!

Szóval nyugodtan lehet azt gondolni, hogy a háttérhatalom és a zsidó nagytőke csak belekényszeríti Magyarországot ebbe a hitelbe a spekulánsok és a nyugati véleménymonopólium segítségével. Nyugodtan lehet spekulánsokban vagy más mesebeli lényekben hinni, és a körülöttünk lévő világ jelenségei mögé összeesküvéseket és gonosz manókat látni, mert az interpretáció – legyen az a fideszes mondakörnek megfelelő animikus világmagyarázat vagy bármilyen más –  teljesen lényegtelen. A tény ettől még tény marad, hogy Brüsszel és Washington az egyetlen barátaink, nincs más aki jelenleg megtűrne minket a köreiben, és így ők az egyetlenek akik hajlandók pénzt adni, olyan pénzt, amelyre szükségünk van. A mai tüntetők spirituális vezére végigtarhálta Kinát, Szaud-Arábiát és gyaníthatóan Oroszországot is, nulla eredménnyel. Nincs más, akkor is ha ez csak egy ránk erőltetett kényszer. A diktátum elfogadásának, a megadásnak és igazodásnak nincsen alternatívája. Minden más út magát a szubjektumot, minket számol fel, méghozzá nagyon gyorsan. Nincs olyan, hogy mással, és nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington barátsága. Ez vilagmagyarázattól, értékrendtől és világnézettől függetlenül tény.

Forrás: http://re.blog.hu/2012/01/21/huzzatok_vissza

Ezzel a kis részlettel csupán azt szerettem volna demonstrálni, mennyire hazug és álságos a doktríner politizálás. Mindig van másik út. A „nem lehet” a legkönnyebb, legkényelmesebb fotöj-igazság. Fel sem kell állnunk, nem kell bajlódnunk szellemi ellenlábasainkkal, az meg, hogy esetleg igazuk lehet, ki van zárva!

Vajon miért nem merül fel, miért nem merülhet fel egyetlen esetben sem a közbeszéd nagy nyilvánossága előtt az önállóan, saját lábon történő megoldás alternatívája? Miért nem lehet ezt még csak szóba hozni, erről még csak beszélni sem? Talán azért, mert azonnal kiderülne, hogy erre a jelnlegi rendszerre az égadta világon semmi szükség nincs! Kicsit olyan ez, mint a házasság, amelyik olyan problémák kezelésére kitűnő megoldás, amelyek házasság nélkül fel sem merülnének! Bizony nagy igazság ez! („A házasság egy szövetség olyan bajok elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének.”(Karinthy) – szerk. megj.)

Nem tehetek róla, de megint Bogár prof emlékezetes, nemzeti szocializmusról szóló előadása jutott eszembe. Ugyan ez a helyzet az Európai Unióval kapcsolatban is! El kell hagyni ezt a játékteret, mert ez nem a mi játékunk, ezt a játékot mi nem tudjuk nemhogy jól, de sehogysem játszani! Mindaddig, amíg ezen a játéktéren taszigálnak bennünket a nálunknál hatalmasabbak, addig nemhogy jó válaszok, de sok eseteben jó kérdések sem születnek. Egész egyszerűen azért nem, mert a mi gondolkodásunk gyökeresen eltér a világot és Európát ma uraló, a régiségben csak „áras”-nak nevezett népek gondolkodásmódjától.

Még egy plusz adalék a fentiekhez a Magyar Nemzet Online-ról:

„Meglepő: kik állnak a hitelminősítők mögött?

A pénzügyi világ legbefolyásosabb személyei állnak a három nagy hitelminősítő hátterében – írja a Magyar Nemzet spanyol lapértesülésekre hivatkozva.

Közvetett, sőt közvetlen kapcsolat létezik a közismert üzletemberek és pénzügyi guruk – például David Rockefeller, Bill Gates, Warren Buffett és F. Marc Ladreit –, illetve a három nagy hitelminősítő részvényesei között – erről írt a héten a spanyol konzervatív ABC nevű lap. A Moody’s és a Standard and Poor’s mögött amerikai mogulok és érdekcsoportok állnak, míg a piac 15 százalékát birtokló Fitchben 60 százalékot birtokolnak franciák, a fennmaradó részesedés szintén amerikaiak kezében összpontosul.

Arról, hogy a három nagy hitelminősítő ügynökség áll a globális, de főleg az uniós pénzügyi és az államadósság-válság tartóssága mögött, több nemzetközi lap is írt már. Az ellenük hangoztatott egyik és visszatérő vád szerint 2008-ban „nem látták előre” például a Lehman Brothers csődjét, ahogy 2001 végén az Enronét sem: mindkét óriáscég minősítése a legjobb volt a csőd napján is.

Épp a fentiek miatt indult el német felvetésre egy új európai hitelminősítő felállítása, amely már idéntől megkezdhetné működését.”

Ennyit röviden a mesebeli lényekről!

De nehogy azt higgyék, hogy a másik oldalon jobb a helyzet! Székely János püspök a hazánkat érő támadások okairól írott cikkéből egy rövid részlet:

„A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is.”

Székely János esztergom–budapesti segédpüspök

Forrás: Magyar Kurír

Előző írásomban a Békemenet egyik szervezőjéről Bayer Zsoltról értekeztem kicsikét bővebben. Nos, már Zsoca is elkezdte pedzegetni a média nagy nyilvánossága előtt, ugyan vajon mi a rossebér is nem lehet hozzányúlni szükség esetén az MNB trezorjaiban pihenő majd’ 38 milliárd euróra rúgó valutatartalékhoz? A kérdés annál is inkább indokolt, mert Simor, meg mások is siettek kijelenteni, hogy az a pénz a trezorban van a legjobb helyen, szó sem lehet arról, hogy felhasználják bármire is.

És itt téved az igen tisztelt segédpüspök úr, mégpedig hatalmasat! Az a pénz ugyanis – hiába nemzeti valutatartalék a neve, azt ugye nem mondják mellé, hogy melyik nemzeté – nem a magyarok számára pihen és kamatozik ott, hanem az európai uniós tagállamok központi bankjai által elhelyezett összegek kamatos kamat profitjának kitermelése végett. Ezért kell hazánknak rendületlenül továbbhaladnia az eladósodás megkezdett (majdnem azt írtam lenini) útján. Lehetne ott bármekkora összeg, az nem arra szolgál, hogy szükség esetén hozzá lehessen nyúlni.

Az elnevezésen se csodálkozzon senki, a jegybank nevében is benne van, hogy Magyar, meg hogy Nemzeti, ‘oszt ugye…

Már az is történelmi jelentőségű győzelemmel érne fel, ha azt el lehetne érni, hogy a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke mégiscsak a magyar alaptörvényre esküdjön fel. Az első csatát elvesztettük, nem lesz összevonva a bank és a felügyelet.

Ki állja a cehhet? Kinek a cehhét kell állni? Ezek az igazán döntőfontosságú kérdések, minden e körül forog, a melegek, a bírák meg a többi, csak járulékos apróságok, hullajtottak egy pár morzsát a talpnyalók hadának, de ha ezekben engednie kell az uniónak, akkor sincs nagy baj. A kassza kulcsa náluk van, a pénztáros kinevezéséhez az ő hozzájárulásuk kell, és ez a lényeg! Ez mindent überel.

Legalább ennyire megdöbbentő volt számomra a Magyar Hírlap kitűnő tollú publicistájának Sinkovics Ferencnek Utazás a jövőbe című írása. Idézzünk ebből is egy rövid részletet:

Arról a médiáról van szó, amely már jóval a Békemenet napja előtt híresztelni kezdte, hogy valójában a Fidesz szervezi a demonstrációt. Ez a média ugyanis abban bízott, hogy a kormánypárttal szembeni csalódottság miatt csak néhány ezer ember lézeng majd szombaton a Hősök terén.

Nem így lett. Azért nem, mert a menet Magyarországról, a magyar nemzet függetlenségéről és önrendelkezéséről szólt. Jó kérdés, hogy mit tanultak mindebből a jobboldali pártok és politikusaik. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy a magyar közvélemény nem csak elvárja, ki is kényszeríti majd azt a pártharcokon és belső palotaforradalmakon, platformozásokon túllépő politizálást, ami csak a nemzeti érdekek védelmét fogadja el mint magasabb rendű célt. Ma még ez nagyon naivan hangzik. Már csak azért is, mert van valami bántó önteltség a jelenlegi magyar politikai vertikumban, a csalhatatlanság önteltsége, és a meggyőződés, hogy maradhat minden a régiben. Szavazgatunk, nyilatkozgatunk, mutat bennünket a tévé…

Persze eltájolták magukat az uniós meg a hazai liberális korifeusok, valamint a mögöttük álló pénzügyi központok is. A Békemenet hideg zuhany volt számukra. Brüsszel már ott tart, hogy nyíltan bejelentette, be fog avatkozni a magyar belügyekbe a hazai ellenzék erőteljes külső támogatásával. Ugye el tudjuk képzelni azt a támogatást, amelyben nemcsak a zsákokkal mért pénz lesz jelen, de a nyugati média, a banki spekuláció, a gazdasági zsarolás, valamint sok-sok professzio­nális titkosszolgálat is.

Innen nézve érthető talán a legjobban, miért vonult most az utcára ötszázezer magyar.

Sinkovics Ferenc

Nehogy bennünket érjen hidegzuhany, kedves Ferenc! Nehogy azzal kelljen szembesülnünk, hogy maga a hivatalban lévő „magyar” kormány az, amelyik önként és dalolva hajtja a fejét a nyaktiló alá!

Bármennyire is fájó, de a hatalmas demonstráció nem a magyar nemzet függetlenségéről és önrendelkezéséről szólt, az ugyanis már jó ideje, de legalábbis a Lisszaboni Szerződés nevű dokumentum sajátos formában történő aláírása óta, egész egyszerűen nem létezik. Ugyanis ha létezne, akkor az Európai Unió nem tehetné meg, amit most megtesz velünk, és ez ellen való lázadozás címén sem lenne szükség hatalmas tömegdemonstrációk szervezésére.

Sokkal inkább valamiféle a múltból átmentett személyi kultusznak lehettünk inkább a tanúi. A nép ösztönösen érzi, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Karizmatikus vezető jelenleg egy olyan van, akit isteníteni lehet. A másik kétségbeesetten kepectet, hogy visszakapaszkodjon, most legutóbb épp a miskolci Avas lakótelep valamelyik paneljába költözött be egy családhoz imídzsépítés céljából. Most kiderül, a marketingstratégia és a médiakampány képes-e arra, hogy felülírja a valóságot, egy ilyen könnyed hangvételű „valóságshow”-val el lehet-e feljtetni, hogy szembehazudott egy egész nemzetet?

Visszatérve az istenítésre. A proletárdiktatúra hivatalos véget érése óta még nem telt el annyi idő, hogy a nép – a Nemzet már igen, de a nép még – nem jött rá arra, hogy nem muszáj ám állandóan a levitézlettek, a megbukottak, a hazugok, a senki által fel nem hatalmazottak közül választani újra és újra, vannak itt rajtuk kívül mások is, mégpedig szém számmal, akikkel a Haza sokkal előrébb juthatna. De mivel – ahogyan azt fentebb már megtudhattuk a neoliberális véleményformálótól – számunkra egyedül és kizárólag csak a Káin és Ábel létezésforma lehet üdvözítő, nem tudunk, nem akarunk másban gondolkodni, mi több, nem is tudjuk elképzelni, hogy másként is lehet. Az meg aztán már egyenesen az eretnekség kategóriájába tartozik, hogy a másként jobb is lehet, mint az ekként. „Nincs olyan, hogy mással, és nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington barátsága. Ez vilagmagyarázattól, értékrendtől és világnézettől függetlenül tény.”

Játékszerként használják a tudatlan pórnépet a világ sorsát irányító hatalmasságok a maguk gátlástalanul precíz lélektelenségével. A pénz eszközből céllá előléptetett helytelen értelmezésével szabad kezet adtak mammonnak. Kiüresedett szólampuffogtatások közepette teszik tönkre az emberi kapcsolatok gyönyörű világát, s végeredményként már csak afölött polemizálunk, hogy melyik Magyarországban élnek többen, miközben teli torokból kellene üvöltenünk, hogy a Hazánkból csak egy van, és az mindenkié!

A magam részéről csak annyit mondanék, olyan barátot válasszunk, akinek megértjük a szavát, ha hozzánk szól!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő