Szoktatás – avagy a fokozatos kommunikáció lépcsőzetességének csodái

Szoktatás. Vagy inkább szopatás az, amit itten sérelmünkre kilátásba helyeztek? Bizony, ezen most már muszáj lesz mindnyájunknak elgondolkodni, de mégpedig erőst!

A sajóbábonyi események tovább gyűrűztek. A már vizuális megjelenését illetően is üde színfoltnak számító Kállai Csaba, aki állítólag országos cigányvajda, amellett, hogy most eltekintett attól, hogy húszezred magával gyűjjék a tett színhelyére, arról is beszélt, hogy 400 000 ember van regisztrálva a vajdasági rendszerben.

Nem tudom, tetszettek-e figyelni?

Finoman, fokozatosan építik fel a szisztémát. Adagolnak. Még nem mondják ki a teljes igazságot, még nem tudjuk, még nem tudhatjuk meg a teljes igazságot. Még nincs milliónyian az államalkotó kisebbség – ezt még nem merik nyilvánosan is nagydobra verni, mert félő, hogy akkor a skandalum mellett rögtön a polgárháború is kitörne, s nagy valószínűség szerint immáron nem csak verbális eszközökkel. A hivatalosan előre megírt forgatókönyv szerint a vajdasági rendszerben hivatalosan regisztrált emberek (tetszenek figyelni!, nem cigányok, de még csak nem is romák, hanem emberek!) száma még csak a négyszázezret éri el. És ezt is csak természetesen a hivatalosan kijelölt személytől, magától a cigány fő hallja kendtől, a vajdától tudhassuk meg. A cigányvajda beszélhet róla. Te, vagy én, vagy bárki más, nem. De még csak statisztikát sem készíthet róla! Bezzeg a vajda, az igen! Akár a televízió nagy nyilvánossága előtt is! Igaz, arra azért kínosan ügyelnek, hogy ne élő adásba menjen, mert asztat nem lehet megvágni.

Tudják? Kicsikét olyan ez, mint amikor a zsidó zsidózik. Neki szabad, ő attól még nem lesz antiszemita. Mitől is lenne? Hiszen a saját fajtájára azt mond, amit akar.

Végső soron nem zajlik itten más, mint egy finomhangolt szoktatási folyamat. Szoktatják a magyarságot, barátkozzon a gondolattal, hamarosan kisebbségbe kerül a saját országában.

Ha a jelenlegi rendszer nem változik, a legfrissebb statisztikai adatok szerint tíz év múlva cigány ország lesz az ország. Ma a nyolc éves gyermekek fele már nem magyar, hanem cigány. Tíz év múlva ezek a gyerekek szavazásra jogosultak lesznek. A magyar nemzetnek egész egyszerűen nem marad teste, vagyis nem lesz képes arra, hogy kinyilvánítsa az akaratát!

Ráadásul, hogy tetézzem a bajt, ráteszek még egy lapáttal! Ismét csak Posta Imre Pécsett tartott előadása jutott az eszembe. A hazánkban élő cigányok és zsidók számáról hivatalosan semmit sem tudhatunk, mert nem készültek ilyen jellegű statisztikák. Imre több más mellett arról is beszélt, hogy a médiában zsidókon és cigányokon kívül nem nagyon lehet másokat látni. Tulajdonképpen a zsidók szítják a feszültséget a cigánykártya kijátszásával, pedig az államalkotó kisebbség is felébredhetne most már, mert a kampósorrúak amint elérték céljukat, nincs szükségük tovább a cigányokra, megszűnik az apanázs, mi több, hagyják megdögleni őket. Vagy valami ilyesmi.

No, mármost ugye messziről gyütt ember azt mond, amit akar. Igen ám, de mit gondoljon az ember akkor, amikor maga a nagyságos és fényességes, magát országos cigányvajdának tituláló, a maga részlet gazdagon detahírozó modorában és fehér kalapjában a publikum elé álló fő hallja kend mondja asztat, ami pediglen az alábbiakban olvasható:

Idézet a Kuruc.Info-ról:

„A teremben helyet foglaló Kállai Csaba országos cigányvajda is szót kapott. Először a békéről beszélt, majd közölte: ha kell, ő is bármikor mozgósítani tud húszezer cigányt. Szerinte egy esetleges polgárháború „valakiknek az érdeke”. Hogy pontosan idézzük az országos cigányvajdát: „Valakiknek az érdeke, akik erre az országra szomjúhoznak és gyarmattá akarják tenni”. Kállai ugyanakkor kijelentette: ők, cigányok is ebben az országban élnek és itt is akarnak. Magyar ételeket esznek: baromfi- marha- és disznóhúst, de – mint hozzátette –, vannak, akik disznóhúst nem esznek… Lakatos Attila borsodi cigányvajda is felszólalt, majd a cigány vezetők békét és összefogást ajánlottak a jobbikosoknak. Vona Gábor erre reagálva figyelmeztetett: a labda a cigányság térfelén pattog, előbb bizonyítaniuk kell, a szép szavakból és a jövőbe mutató hangzatos beszédekből elég volt. A cigányok jelentős hányadának vissza kell térnie a munka, az oktatás és a törvény világába.

A Kuruc.info helyszíni tudósítója jelenti: Lakatos kézfogást ajánlott fel Vona Gábornak, aki azonban visszautasította azt. „Akkor fogok kezet majd a cigányokkal, ha bebizonyítják, hogy érdemesek rá. Ebben a helyzetben miért fogjak kezet velük?” – mondta az egybegyűltek előtt Vona Gábor. (Kiemelés tőlünk, ez ügyes volt, Gábor! – a szerk.) Erre Lakatosék megsértődtek. Azt mondta, hogy ő bárkivel kezet fog, és hogy az ő keze tiszta. És hogy ezzel Vona azt üzente, hogy csak azoknak van helye ebben az országban, akik jobbikosok vagy gárdisták. Vona meg erre azt mondta, hogy ebben az országban azoknak van helye, akik dolgoznak, taníttatják a gyerekeiket és betartják a törvényeket. Vona Gábor a Jobbik elnöke munkatársaival, köztük Szilágyi György elnöki kabinetvezetővel jelenleg is a borsodi Sajóbábonyban tájékozódik a sajtó által polgárháborúsnak beállított helyzetről.”

Forrás: KurucInfo

Hölgyeim és Uraim! Elérkezett az ideje, hogy feltegyünk néhány, a témában pontosan idevágó kérdést, mely minden bizonnyal közelebb visz minket a problémakör tárgyalásos úton történő rendezéséhez.

Vajon kiknek az érdeke lehet egy esetleges polgárháború kirobbantása?

Vajon kik lehetnek azok, akik erre az országra szomjúhoznak és gyarmattá akarják tenni?

Vajon kik azok, akik magyar ételeket – ezen belül disznóhúst is – fogyasztanak, s kik azok, akik nem?

Tudjuk…? De nem is, nem így teszem fel a kérdést, mert egyesek még azt találják mondani, hogy vélelmezem, vagy sugalmazom, hogy kikről lehet szó.

Sejtjük, hogy kire gondolt, kire utalhatott a magát országos cigányvajdának tituláló kisebbségi fő hallja kend, amikor arról beszélt, hogy vannak, akik nem fogyasztanak disznóhúst?

Megmondom az őszintét, nekem halványlila segédfogalmam sincs. Mondjuk, akad azért néhány kínosan összecsengő momentum, hogy csak egyet említsek meg a teljesség igénye nélkül, ami nem lehet, hogy ne elsőre ugorna be, naná, hogy elsőre ugrik be: Simon Peresz ország-felvásárlási stratégiai projektjének ismertetése a nagyvilág széles nyilvánossága előtt. Tehát itt minimum gyanakodhatunk, hogy kikről lehet szó. Hogy aztán a disznóhús fogyasztási szokások erre még rátesznek-e egy lapáttal, azon persze megint hosszasan lehetne vitatkozni.

De vissza még néhány gondolat erejéig a legutóbbi sajnálatos eseményhez és annak a mainstream azaz fősodratú média által való közkinccsé tételéhez!

Ugye milyen érdekes? Másnapra, harmadnapra csak előkerül a világhálón néhány életben maradt szemtanú, aki a maga teljes testi valójában ott volt, átélte, megélte az egészet, és valahogy a fősodratú médiában elhangzott tudósításoknak ellentmondó beszámolókat olvashat, hallgathat a tisztelt nagyérdemű.

Ismét a KurucInfóról idézünk:

„Szeretnék hiteles tájékoztatást adni, mint a sajóbábonyi lincselési kísérlet túlélője. Elmondhatatlan amit érzékelünk, átélünk a bűncselekménnyel kapcsolatban. A média olyanokat hazudozik, ami teljesen eltér a valóságtól, hogy jó színben tüntesse fel a cigányokat! A rendőrség tehetetlen, lassan már azt vesszük észre a nyomozással kapcsolatban, hogy minket fognak kihozni bűnösöknek: „Minek mentek oda?!”
Szeretném leírni, hogy mi is történt pontosan, hogy a nemzettestvéreim lássák, milyen jogállamban élünk! A mai jogállam azt teszi lehetővé, hogy autóval csak arra a helyre mehessünk el, ahová a cigányok engedélyt adnak.

(…)

Pár perc elteltével arra lettünk figyelmesek, hogy a kb. 50 méterre lévő még a falutábla előtti bekötő útra félig befordulva megáll egy Ford típusú fehér furgon, rajta kapákkal, lapátokkal, baltával felfegyverkezett kb. 30 cigány és leugrálnak róla. A rendőr előreszaladt, de a cigányok fellökték és elindultak a kocsik felé. Mi beugrottunk, mindenki a saját autójába, hogy kitolatunk, de ekkor már a legelső autót beérték, ami a miénk volt, így mi az autóban ülve érzékeltük, hogy a balta bejön a szélvédőn, a lapát, kapa, bot csattan a karosszérián,,törik a szilánk, pereg ránk, és kb. 10 cigány vette körbe az autónkat, miközben azt kiabálták: „megdöglötök magyarok!”

Láttuk, hogy csak azokat az üvegeket törik be, ahol látnak valakit ülni! Láttuk, hogy a balta 5 cm-re sújt le a sofőr feje mellett! Ez pár másodperc alatt zajlott le, mi ezalatt beindítottuk az autót, és elkezdtünk mi is tolatni, ez picit megállította a cigányokat, míg a kevés agyukkal végig gondolták, hogy most mi is van? Jár a motor és gurul az autó. A többiek a másik autókból, miután ők már hátrébb tudtak gurulni, és látták, hogy nekünk erre már nem volt időnk, ekkor értek vissza a mi segítségünkre. A testükkel védtelenül álltak a cigányok elé, hogy eltereljék a figyelmüket, és ezzel minket megvédhessenek! Kihangsúlyozom még egyszer, mindez erős rendőri jelenlét mellett történt meg, tehát egy rendőrautó a kocsink előtt állt, vagy 4 pedig kb. 200 méterre, de ők azzal voltak elfoglalva, hogy az érkezőket leigazoltassák és átnézzék az autójukat, és feltartóztassák őket.

A bajtársainknak tehát sikerült rólunk, az autónk további ütlegeléséről elterelni a figyelmet, azzal, hogy életüket kockáztatva, fegyvertelenül, beálltak a kapák, balták, lapátok elé! Köszönjük nekik hősies bátorságukat! Ekkor jutottak az ébredés szintjére a rendőrök is és érkeztek meg még mindig csak 3-an, és szorították vissza a cigányhordát. Ez ma Magyarország. Köszönettel tartozunk még a segítségnyújtásért, ami folyamatosan árad felénk a bajtársaimtól! A nyomozás jelenlegi állása szerint, még nem biztos hogy bűncselekmény történt!

Ez az ami megszólaltatott, mert most vagy azt hozzák majd ki belőle, hogy én voltam a hibás mert odamentem, vagy azt, hogy garázdaság volt csak.Jogállam… Vicces, ugye, kedves olvasók!”

Te more! Ákkó most hogy is ván ez?

Hát tudod, úgy van ez, hogy mielőtt még beiratkoznánk a TIT-hez egy három hónapos intenzív lovári nyelvtanfolyamra – mer’ hogy az lesz mostan a trendi néhány éven belül –, csak azért, mert valaki valamit állít magáról, vagy valaki valamilyennek mutatja magát, még ne essünk hasra előtte! Akkor sem, ha nehéz gyermekkora volt. Vagy legalábbis arra hivatkozik. Lehet, hogy a mi gyermekkorunk még az övénél is nehezebb vót.

És bizony, bizony! Gondolkodjunk el erőst azon is, amit Vona Gábor mondott az államalkotó kisebbség éppen jelenlévő fő hallja kendjének! Aszonta az elnök úr: „Akkor fogok kezet majd a cigányokkal, ha bebizonyítják, hogy érdemesek rá.” Az, hogy valaki cigány, tót, zsidó vagy magyar, még nem jelent kiváltságot. De az már annál inkább, ha valaki nemzetéhez, népéhez hűen, mások számára példamutatóan viselkedve éli az életét. Az bizony elismerésre méltó, még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet az illetővel. Legalábbis az ún. normál üzemmenetet figyelembe véve ez az általános metodika. Értem ezalatt, hogy béke van, és példának okáért nem tombol a polgárháború. Az ilyenek emberek példájából mi is tanulhatunk.

Egyúttal az is jelzésértékű, mennyire sablonos a gondolkodásmódja némely magasabb polcra került, egyszerű berendezkedésű közéleti szereplőnek vagy véleményformálónak. Benyúlunk a mellényzsebünkbe, a fehér kalap mellé jól mutat, ’oszt előrántunk nagy hirtelen egy sztereotípiát, mindegy, hogy az éppen illik-e oda vagy nem, akkor is elsütjük, legfeljebb nem jön be. Nem gondolkodunk, hanem csípőből tüzelünk. Persze megint vaktában.

Megsértődni a legkönnyebb, a legkényelmesebb megoldás. Mindent rá lehet fogni az ellenfélre, aki pedig – lévén, hogy érzelmi reakcióról van szó – észérvekkel már nem tud vitába szállni. Egész egyszerűen innentől kezdve két malomban őröltök. Pedig a pártelnök válaszában világosan és egyértelműen fogalmaz, az, hogy ki micsoda, még édeskevés a „békés egymás mellett éléshez”. A viselkedés, az életvitel, mint olyan, a döntő fontosságú, a származás sem jogosít fel mindenre. Főként akkor nem, ha ráadásul még nem is idevalósi vagy, hanem innét több ezer kilométerről gyüttél, s szemedben felsejlik a kétezer éves indiai vándorlás összes nyűge, baja, s szenvedése.

És valóban! Ebben az országban azoknak – és csak azoknak!– van helyük, akik dolgoznak, taníttatják a gyerekeiket és betartják a törvényeket.

Ja! És még valamit! Majd’ elfelejtettem! Két kis ugrással nem lehet átugrani egy szakadékot! Ezt sose felejtsétek el!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő