„Szentlélek Isten szállj le ránk”… és mégis marakodunk…
Ma a Szentlélek kiáradásának ünnepén, talán olyan gondolatok is megférnek a lelkekben, amelyek az Ősegyházban még természetesnek számíthattak, ma azonban, jobb esetben is eretnek eszmékként kiálltja ki az összes felekezet.
A pünkösdi prédikációkban szinte mindenhol elhangzottak a következő kulcsszavak: az emberrel együtt élő Krisztus, a Szentlélek egyesítő ereje, család, „a megújulás ereje a közösség”, szeretet, sőt, a csíksomlyói búcsú idei jelszava az „Újuljatok meg” felszólítás volt… Szép gondolatok, megszívlelendők ám, a hívek, sőt, a pásztorok többsége is úgy értelmezi, ahogyan azt éppen jónak látja. Akárcsak annak idején, Jeruzsálemben a zsidó főpapok, amikor a saját, megszokott törvényeikhez ragaszkodva követelik Jézus kivégzését. Azt, hogy az álkeresztények hogyan értelmezik a megújulást, az egységes egyházat, inkább nem is fejtegetjük…
Visszatérve azok egységére, akik Krisztusban hívő testvérek – volnának – szomorúan megállapítható, hogy az egyházak, mint emberi intézmények és a hívek közötti kapcsolat korántsem nevezhető még barátinak sem. Mindez annak ellenére van így, hogy Krisztust megváltónknak valljuk, hogy hiszünk a Szentháromságban és valljuk, hogy a krisztusi parancsok által nyerhetjük el az örök életet. Azt az imát mondjuk, amelyet Ő tanított nekünk és az Evangéliumot hirdetjük valamennyien. Mi mégis eltaszítjuk egymást, mert egyik katolikus, másik protestáns, a harmadik ortodox. Persze, nem minden hívő érez így, ám sokan vannak, akiknek mások eltérő szokása, ahogyan Istent dicsőíti, véres posztóként lobog a szeme előtt és békétlen állapotát igyekszik minél többekkel megosztani, békétlenségét kiterjeszteni.
Eltaszítja, ócsárolja Krisztusban hívő testvérét, mintha az legbőszebb ellensége volna. Ez bizony, korántsem keresztényi érzület, cselekedet. Gyűlölködésük legtöbbször tudatlanságukból ered, hiszen olyanok, mint akik – ismeretlenül is – gyűlölik a szomszéd háza népét, miközben arra sem veszik a fáradtságot, hogy a házuk kerítésén át kicsit szemlélődjenek. Pedig, elég volna megismerni és szeretni azokat a szomszédokat, nem kéne például, vacsorára ugyanazt az ételt főzniük és a fal színének sem kell megegyeznie…
Különösen fájó az, hogy ezek az egymással civakodó, egymást gáncsoló felekezetek inkább közösséget vállalnak olyanokkal, akik a maguk vallása, hite szerint nem keresztények és tagadják Krisztus isteni voltát. Hogyan, milyen lelkiismerettel állnak majd Isten ítélőszéke elé? Hogyan magyarázzák a földi létükben maguknak, hogy amíg saját testvéreikkel hadilábon állnak, addig a Krisztust tagadókat keblükre ölelik, a szabadkőművesek kénye-kedve szerint élnek, nekik hódolnak, pogány, messzi kontinensekről jött szokásokat gyakorolnak?
Őstanoknak kikiáltott pogány szertartásokon vesznek részt, sámándobok ritmusára tapsikolnak, ezeknek a szeánszoknak a szervezőit vezetőkként tisztelik, miközben kereszténynek vallják magukat és elfelejtik őseik, magyar szentjeik népükért vállalt áldozatát. Inkább hiszünk önjelölt vezéreknek, ateista lózungokat hangoztatóknak, lázító, nyomorult halandóknak.
Talán, ennyire mélyen kevesen gondolnak bele a mindennapi cselekedeteikbe, pedig kéne, hiszen a lelkük üdvössége a tét. Talán azoknak, akik az apostolok tanításai hatására tértek meg és váltak kereszténnyé, haragudniuk kéne egymásra? Péter és Márk tanítványainak az ellentéteket kéne keresniük? Ha ez nem így van, miért keressük mi, Krisztusban hívő magyarok, egymásban a különbségeket? Hogyan vélhetjük egymást megvetendőnek és ellenségnek? Talán nem ismerjük fel azt, hogy hitünk egysége adná az igazi erőt, amely segítene túlélni az előttünk álló vészkorszakot, a keresztényüldözést, a háborús vérszomjat, a világot beborító sátánizmust és a démonok seregét. Földhözragadt, hétköznapi létünkben inkább pártoskodunk, széthúzunk, protestánsként kárörvendően a katolikusokra mutogatunk, katolikusként a protestánsokat eretneknek kiálltjuk. Tagadjuk Szűz Máriát, pedig, Erdélyben nemrég még a protestánsok körében is tisztelet övezte…
Hazugságok, kifordított igazságok, kiragadott mondatok sebzik naponta Krisztus népét, miközben a Diabolos elégedetten szemléli a művét, mi pedig, elteltünk önnön, vallásos mivoltunkkal, amit nagy hangon hirdetünk is. Nem, nem vagyunk jó tanítványok! Ideje magunkba szállni és beismerni, hogy az ember Isten nélkül jelentéktelenebb a porszemnél is, amit a szellő felkap és dobál. Senkik és semmik vagyunk, ha nem tartjuk be Krisztus tanítását és dadogó félkegyelműek, ha nem kérjük a Szentlélek segítségét. Nekünk, magyaroknak pedig, írmagvunk sem marad a Kárpát-medencében, ha nem harcolunk egymásért, hátunkat a testvérünk hátához vetve. Nincs más esélyünk, hiszen Európát már elfoglalták a pogány hordák és segítséget sem várhatunk földi hatalomtól, csakis az Égiektől. Ezt figyelembe véve ajánlott volna inkább azt keresni, ami közös bennünk, ami összeköt, és ami egy nagy testvéri közösséggé formál mindnyájunkat. A közös hit és a közös ima ereje ugyanis nemcsak hegyeket mozgat, hanem megóvja a gonosz minden mesterkedésétől is Krisztus követőit, népét. Összetart, erősít és legyőzhetetlenné tesz a Szentlélek segítségével.
Ideje tehát, bűnbánóan egymás szemébe nézni és a megtartó irgalomért együtt esedezni.
Czeglédi Andrea
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)Kiemelt kép: Köln, ma
Isten malmai lassan őrölnek,
Akárcsak annak idején, Jeruzsálemben a zsidó főpapok, amikor a saját, megszokott törvényeikhez ragaszkodva követelik Jézus kivégzését. Azt, hogy az álkeresztények hogyan értelmezik a megújulást, az egységes egyházat, inkább nem is fejtegetjük…”
INNEN: https://internetfigyelo.com/szentlelek-isten-szallj-le-rank-es-megis-marakodunk/
STB. A LINKBEN! Észrevételem: „”””::::Senkik és semmik vagyunk, ha nem tartjuk be Krisztus tanítását és dadogó félkegyelműek, ha nem kérjük a Szentlélek segítségét. Nekünk, magyaroknak pedig, írmagvunk sem marad a Kárpát-medencében, ha nem harcolunk egymásért, hátunkat a testvérünk hátához vetve. Nincs más esélyünk, hiszen Európát már elfoglalták a pogány hordák és segítséget sem várhatunk földi hatalomtól, csakis az Égiektől.::::””” és az égiek segítenek – érzem látom hallom tudom… hogy is üzentem meg ezt is nektek 2006-ban igen régen volt, de hisz tudjuk ISTEN MALMAI LASSAN ŐRÖLNEK, DE AZ BIZTOS… . Az igazság lassan kiderülhet, és azt nem kerülhetjük el. másolom:
Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan jelentése: – légy türelmes, mert a jó elnyeri jutalmát, és utoléri a gonoszságot a méltó büntetés …
AZ ÖSVÉNY
Az aporia / gör, fil bizonytalanság vagy nehézség a gondolkodásban: egy kérdés megoldásának látszólagos lehetetlensége/
Miért gondolják az aposztaták / gör hitehagyott, esküszegő személy, az ilyen emberre valló, jellemző: HŰTLEN / emberek azt, hogy bármit megtehetnek büntetlenül. Ezek az emberek azok, akik megölték, keresztre feszítették prófétámat /gör-lat isteni akarat, szándék közvetítője: isten kiválasztott embere – jós, látnok – valamely tan megszállott hirdetője/
Jézus Krisztust.
2008. éve történt.
Mi Magyarok, ahonnét jöttünk Konfuciusz szellemében gondolkodtunk, aki Krisztus előtt 551- ben született, aki vallotta, AMIT NEM TENNÉK MEG MAGAMMAL, MÁSOKKAL SEM TESZEM”
MA MÁR KEVESEN VALLJUK, KEVESEN MARADTUNK – DE ELEGEN!
Mára megtanultuk, nagy áldozatok árán, hogy mi magyarok vagyunk. Nem lehetünk mások. Nem vehetjük fel mások mentalitását, magyarnak kell maradnunk. Hogy ki a magyar korábban leírtam, most csak röviden: AKI MAGYARUL GONDOLKODIK ÉS CSELEKSZIK.
Tehát, más népek soha nem lehetnek magyarok, a kínai, kínai marad, az angol, angol marad, a német, német marad, az orosz, orosz marad, az izraelita, izraelita marad és így tovább. A nagy globális elv, hogy egy nagy világhatalom és egy nagy világpolgára lesz meddő álom, ez az ÖSVÉNY járhatatlan, úgy benőtte már a GAZ, hogy örökre úgy marad.
Az ösvény, ami járható mindig nyitva áll, több ezer éve, csak mindig akadnak GAZOK, akik időként járhatatlanná teszik.
Ezt az ösvényt nem mindenki ismeri fel, ennek az oka a vakság. No nem a szószórós értelemben vett vakság, hanem a LELKI, érzelmi, észbeni melynek birtokában bárki ennek az ösvénynek egyenes és szeretet útjára léphet.
Hogyan ismerem fel?
Megmondom, őszintén, hogy nagyon nehezen. Akik beleszülettek a jóba, még nehezebben. Akik a rosszba, azok könnyebben. Mi a jó és mi a rossz? Erre a kérdésre egyértelműen felelni lehetetlen, írjuk az első gondolatunkat. De ez nem így van. Mert a szegény is lehet boldog és a gazdag boldogtalan, és ez fordítva is igaz. A király lány fájdalmas könnye ugyan az mint a szegény lány szívszorongató sírása. Ők azok akik az emberi társadalomban a családot összetartják. Génjeikben van ebbéli örökölt tulajdonságaik. És azok, akik ezt szétroncsolják – ők a GAZOK. MAGYARUL: aki rombol, élősködik másokon az a rossz, aki összetart – épít az a jó.
Tehát ha rá találsz erre az ösvényre, és ha azt akarod, hogy tiszta maradjon, hogy tudjál rajta akadály nélkül haladni, az utadba kerülő gazt ki kell takarítanod. Mert ha nem teszed, a gaz téged is beborít és elpusztít.
Hogyan tudom megkülönböztetni a haszontalant a hasznostól?
Ez is nehéz kérdés, mert ami nekem hasznos, az nem biztos, hogy másnak is hasznos. Ezért sohasem önös érdekem vezéreljen hanem a közös érdek, mert ami a közösnek jó, az nekem is jó lesz.
Ha fel ismertem a gazt, hogyan takarítom el az útról, az ösvényről?
Amelyik nemesíthető az beoltom, a gyilkost elpusztítom. A búzatáblában a telebúzafej lehajtja a fejét, míg a gaz fent magasan virít. Vannak gazok, amit újból és újból kiírtok, mégis újból kinő, ezekre kell ÉBEREN figyelni SZÜNTELEN.
Nem szabad megengedni, hogy elhatalmaskodjanak, mert élettered leszűkíti, majd megszünteti.
Ugye megértettél? Ma az egész világon és nem csak Magyarország belső és külső részén tombol, míg alakítható és formálható vagy erődet kihasználja, ha már megszilárdulsz, edzett leszel, minél előbb és bután marattatva megszabadulni akar tőled. Megvonja tőled a lehetőségeket, ezáltal a folyamatot meggyorsítja. Ez olyan, mint a cigány lova, mire megszokta volna az éhezést, megdöglött.
Az írás apodiktikus / gör-lat fil a logikai szükségszerűségen alapuló, MEGCÁFOLHATATLAN, KÉTSÉGBEVONHATATLAN – ellentmondást nem tűrő állítás parancs /
Olvasd el az eredeti „ösvényt” is…
Amikor az elemek tombolnak mindenki fél és reszket, de amikor elmúlik a pusztítást hátra hagyva, mindenki megnyugszik. És elkezdődik egy új élet. A jobbik én épít és remél.
„Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: NEM ÁRTANI AZ EMBERNEK. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy NEM HALLGATOD EL AZ EGYSZERŰ IGAZSÁGOKAT. Néha csak azzal, hogy NEM MONDOD TOVÁBB, AMIT MÁSOK HAZUDNAK. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mell veregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az IGAZSÁG. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.”
Hebehurgya, kelekótya, hit fogyott, együgyű – körülöttem a világ. Vagy én nem vagyok normális. Elfogadják, és törvénybe iktatják az elkövetett bűnöket, és az elkövetendő kívánt bűnöket. A nép, az istenadta nép, meg néz bárgyú képpel – vagy egyszer a pék hőbörög, majd az orvos a tanár a rendőr, külön, külön, EREDMÉNY és hiteltelenül – mert nem egyben és egy időben teszi EREDMÉNYESEN hitelesen, ahogy egykor tették hősei. TEDD MEG MOST, HOGY A KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓNAK JOBB ÉLETE LEGYEN!
MÍNUSZ 12. FOKNÁL LEDERMED MINDEN. Terjeszd –add tovább, szeretettel: sparta- kuss. 2008. november 27-én
Beír:2009-01-05 : IZRAEL HAGYD ABBA AZ ÖLDÖKLÉST!
A cikk:
„Szentlélek Isten szállj le ránk”… és mégis marakodunk…
2024.05.20. ——————-stb.