Székelyföld Fehér Könyve: -Kimondjuk, hogy Románia apartheid politikát folytat!-

A 2015 november 7-én Kétpón összegyűlt Székely Nemzetgyűlés dokumentumaiból

Románia Székelyföld feletti uralmának a története nem egyéb, mint ismételt jogtalanságok és bitorlások sorozata, amelynek határozott célja a teljes zsarnokság érvényesítése Népünk felett. Sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mindenkori elnyomó román kormányzat a székely nép teljes megsemmisítését tűzte ki célul. Mindezeknek a bizonyítására engedtessék meg nekünk, hogy tényeket terjesszünk a pártatlan világ elé:

– 1. A román kommunista hatalom által államosított Székely Mikó sepsiszentgyörgyi kollégiumot a román állam visszaállamosította, a református egyháznak (történelmi székelyföldi magyar anyanyelvű egyház) az épületet visszajuttató (magyar etnikumú) köztisztviselőket letöltendő börtönbüntetésre ítélte (Markó Atilla és Marosán Tamás).

– 2. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű karának működését, noha erre saját törvénye kötelezi, a román állam a mai napig nem valósította meg, míg az önszerveződést a román kar és az egyetem román vezetősége folyamatosan akadályozza.

– 3. Valóságos feliratháború zajlik a székelyföldi településeken, de Erdély más magyar anyanyelvűek lakta régióiban is a román állami hatóságok és a székely, magyar civilek között, lévén szó az utcanevek, intézménynevek, helységnevek, földrajzi nevek hivatalos, illetve gerilla-feliratozásáról. Példák: Kolozsvár, 55.000 magyar etnikumú lakossal, nincs magyar felirat. Csíkszereda, rovásírásos tábla prefektus által megtámadva, Korond, rovásos tábla levéve, Aranyosgyéres, magyar feliratos tábla levétele, Vasláb, nincs magyar felirat, Marosvásárhely, Nagyvárad, nincsenek magyar utcanevek, köztér elnevezések, a civil kezdeményezőket rendszeresen bírságolják, megfélemlítik (legutóbb hálistennek Miklós Barnabás és Benedek Lehel Csaba utcanév aktivisták ügyében jogerősen pert nyert a vásárhelyi ügyvéd, Kincses Előd).

– 4. Még akár a piaci árumegnevezések kiírásának elképzelését nyíltan népszerűsítő aktivisták is megfélemlítés, bírságok áldozataivá váltak (Lakó Péterfi Tünde).

– 5. Csak simán nem engedélyeznek, pl. Marosvásárhelyen, közterületen, véleménynyilvánító megmozdulásokat, betiltják azokat, karhatalmi erőszakot alkalmazva: pl. Marosvásárhely, székely vértanúk megemlékezés, az ezt betiltó határozat ellen fellépő EMNP tüntetés ugyancsak nem kapott engedélyt (2015 tavasza). Arról nem is beszélek, hogy nekem már régóta nem engedélyeznek semmilyen megmozdulást otthon, Csíkszeredában.

– 6. Tóth Ferenc szovátai lakosnak magánterületéről kobozta el a román hatóság Wass Albert, székely-magyar íróóriás mellszobrát, a tulajdonos ellen büntető eljárást indított.

– 7. A Székely Nemzeti Tanács (be nem jegyzett jogi személy, célja szerint székely közképviseleti szerv) által a köztudatban elterjesztett ú.n. székely zászló, a székely önazonosság egyik legfőbb jelképe ellen indított, egészen az üldözésig fajuló jogi-közigazgatási intézkedések, amelyek legfőbb célja, hogy ezen jelkép ne szerepelhessen önkor

mányzati épületeken, de magánszemélyek épületein sem.

– 8. A román nyelv tanulásának kötelezővé tétele és hivatalos számonkérési rendszere a székelyföldi és erdélyi magyar anyanyelvű iskolákban is. Egy idegen nyelvet lehet tetszés szerint megtanulni, de kötelezővé tétele az elnyomás eszközévé teszi azt.

– 9. Olyan, kisstílű soviniszta, magyarellenes “költők”, mint Mihai Eminescu, utca viseli a nevét, iskola, szinte minden magyarok lakta településen, de a székely és erdélyi városokban mind.

– 10. A székely rovásírás, mint a székely önazonosság másik alapvető jellemzője, állami támadások és korlátozó intézkedések tárgyát képezi. Így Csíkszereda város önkormányzati határozatát, amely kimondja a város helységneveinek rovásírással való feliratozását, a kormányképviselő támadta meg bíróságon, és az összes román jogi fórumon nyert, a feliratot nem lehetett kihelyezni. Korond helység esetében a kormányképviselő átiratban távolíttatta el a rovásírásos helységnévtáblát. Esetemben büntető eljárás keretében, a vádiratban fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jellegzetességként van feltüntetve.

– 11. A székelyföldi állami intézmények személyzete, így a rendőrség, csendőrség, tűzoltóság, állami pénzügyi intézmények, kormányképviselő, bíróságok, ügyészségek személyzete szinte kizárólag román anyanyelvű, ez súlyosan diszkriminatív az őshonos székely, magyar nyelvű lakossággal szemben. Például az útlevélosztály személyzetének nyelvismereteire vonatkozó hivatalos kérésemet azzal utasította el először az intézmény, majd a törvényszék, hogy ez az információ nem nyilvános információ. Nem olyan rég bementem a csendőrségre, bejelenteni egy rendezvényt, és a kapunál szolgáló csendőr a maga primitív balkániasságával azonnal rámförmedt, hogy beszéljek románul. Ceasescu agyonlövése óta ezen a téren gyakorlatilag semmi nem változott.

– 12. Ezek a román etnikumúak által dominált intézmények tétlenül szemlélik, ahogy szélsőségesen nacionalista román szervezetek Székelyföldön periodikusan, a lehető legsúlyosabb módon provokálják az őshonos székely lakosságot, nyíltan hirdetve a román nyelv szupremációját, egészen addig, hogy az őshonosok Romániából való kitelepítését követelik, noha ez már kimeríti az apartheid bűncselekményének tényállását. Ezzel kapcsolatosan külön felhívom a figyelmet az Afara, afara cu ungurii din tara hangzású szlogenre, amely egy klasszikus vasgárdista szlogen, és ez a szlogen elmaradhatatlan része akár sporteseményeknek, akár székelyföldi, erdélyi román közéleti eseményeknek, gondolok itt a rendszeresen, december 1-én a román nemzeti ünnepen a Noua Dreapta szélsőséges szervezet felvonulásaira valamelyik székelyföldi városban. Legutóbb a Sepsi BC sepsiszentgyörgyi kosárlabdacsapat volt kiszálláson, az országos bajnokság keretein belül, a regátban, Óromániában, és az ottani szurkolók a sportesemény bemondójával együtt üvöltötték ezt a szlogent, valamint székely zászlót téptek szét.

– 13. Csíkmadarason levétették az önkormányzat épületéről a magyar zászlót, a madarasi polgármestert megbírságolták. Erdőszentgyörgyön, más településeken a székely zászlót vetették le.

– 14. Csibi Barna székelyföldi lakostól és másoktól a magyar himnuszt, magyar hiszekegyet, katonai dalt, Wass Albert idézetet, Nem, nem, soha szöveget tartalmazó feliratos pólókat, Székelyföld térképeket koboztak el és semmisítettek meg, tulajdonosukat pedig rasszista, fasiszta, xenofób bűncselekmények elkövetésével ítélték el.

– 15. Évről évre provokáló módon a megszálló román hadsereg felvonulásokat tart Székelyföld településein, megfélemlítve ezáltal a székelyföldi lakosságot. A román zászló napján, egy hatalmas, Guiness rekordok könyvébe készülő román zászlót vontak fel Csíkszereda központjában.

– 16. A Kovászna megyei kormányképviselő nagy összegű bírsággal sújtotta a magyar és a székely himnusz éneklőit egy Trianon megemlékezésen.

– 17. A Székely Nemzeti Tanács, mint elvi közképviseleti szerve a székelyeknek, a 2006. esztendőben belső önrendelkezési statútumot nyújtott be a román államnak. Számos magyar anyanyelvű képviselő próbálta a székely nép román államon belüli önrendelkezésének szabályozását szolgáló statútum érvényesítését. Minden próbálkozásra figyelmen kívül hagyás, megalázás, elhallgatás vagy fenyegetés, agresszió volt a válasz.

– 18. Vezető székely közéleti személyiségeket iktattak ki, gondolunk itt Dr. Csapó Józsefre, a Székely Nemzeti Tanács első elnökére, a székely önrendelkezési törekvések egyik markáns képviselőjére, aki a közélet számára ismeretlen okokból teljesen visszavonult a közéleti szerepléstől.

– 19. 1990 márciusában Marosvásárhelyen a román állam titkosszolgálata magyar anyanyelvűek elleni, több napos pogromot szervezett, számos székely halottal és sebesülttel, a mai napig nem történt felelősségrevonás ezekért az eseményekért, azaz igen, számos székelyt ítéltek nehéz börtönévekre, noha jogos önvédelemben cselekedtek, házaikat és családjaikat védték a gyilkos román csőcselék ellen.

– 20. A román hadsereg borzalmas tömeggyilkosságokat hajtott végre a hódoltsági időszak során. Ilyenek voltak Köröstárkányban, ahol közel száz embert, asszonyt, gyereket és öreget lőttek halomra válogatás nélkül, Nyégerfalván, ahol közel húszat, de említhetjük Magyarremetét, a székelyföldi Szárazajtát, Csíkszentdomokost is, ahol a román vasgárda szélsőséges terrorszervezet követett el rémtetteket. Ezen történések a mai napig tabu témák, tilos a megemlékezés, tilos ezekről beszélni.

– 21. Számos köztörvényes tömeggyilkost, a közös történelem során magyar és székelyellenes mészárlások és tömeggyilkosságok, népirtások szervezőit a román állam hivatalos nemzeti hősnek ismer el, és kultuszt teremt illetve tart fenn nekik. (Avram Iancu, Petru Dobra, Simion Barnutiu, Andrei Saguna, Horea, Closca, Crisan). Itt elég csak megemlíteni Nagyenyed, Zalatna és Abrudbánya városok valamint több száz falu magyarajkú lakosságának teljes kiirtását a magyar szabadságharc idején, a több tízezres népirtás a mai napig forradalomként szerepel a román történetírásban és közgondolkodásban, az elkövetői forradalmárok és hősök.

– 22. Ugyanezen személyeket szélsőséges nacionalista csoportok a végsőkig dicsőítenek és követendő példának állítanak, a bizalmatlanság és megfélemlítés légkörét teremtve meg ezzel.

– 23. A román állam Erdélyben, a 90. éves hódoltsági időtartam alatt, teljességgel kiiktatta az akkor még szinte egy millió lelket számláló német anyanyelvű lakosságot. A németajkúakat vagy internáló táborokban semmisítették meg, vagy eladták őket Németországnak. Mindenképpen ez a cselekedet még a legbarbárabb dél-afrikai apartheid szegregációs eljárásokat is messze felülmúlja. Romániát, felelős román politikusokat vagy köztisztviselőket mind a mai napig nem ítélt el senki apartheid és emberiség ellenes bűncselekményekért. Ami még rosszabb, hogy ezügyben tett feljelentésemet a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elutasította, mivel nem találta elég megalapozottnak.

– 24. Csupán 1991-től követve a hivatalos népszámlálási adatokat, a magukat magyar anyanyelvűnek vallók száma az egyharmadával, közel félmillió lélekkel csökkent.

– 25. A román megszállás ideje alatt a székely városok, de az erdélyi magyar városok még inkább, román többségűvé váltak. A Tism?neanu jelentés, egy román állami, nyilvános jelentés, beszámol arról, hogy a román kormányzat kiemelt és dokumentált célja a magyar városok etnikai összetételének megváltoztatása volt, és ugyanaz mind a mai napig.

– 26. Valóságos szabadrablást rendez a román állam a székely természeti erőforrások terén, multinacionális vállalatoknak játszva át azokat, noha a Gazdasági, Politikai és Kulturális jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1. cikk 2. pont egyértelműen kimondja, hogy azok a székely nép elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. Példa a Sweighoffer Industries elnevezéső, főleg Székelyföldön, valamint Erdélyben működő osztrák fafeldolgozó-fakitermelő megaüzem, vagy a Verespataki aranybánya körüli botrányokra gondolni.

– 27. Minden város, település kap egy egy ortodox teplomot, ha kell, ha nem, a nagyobb városok többet is. A román ortodox egyház egyre másra teszi rá a kezét hatalmas ingatlanvagyonra Erdélyben, többnyire az önkormányzatok kárára, de a magyarajkú, római vallású lakosságra mindenképp. Csak egy példa a közelmúltból, a kovásznai Fenyő szállót a román kormány az ortodox egyháznak ajándékozta egy törvényrendelettel, arra a keresetre, hogy a katolikus, református és egyéb felekezetek miért nem kapnak hasonló támogatásokat, a Diszkriminációellenes Hatóság semmitmondó választ adott.

– 28. Ráduly Róbert Kálmán, Szőke Domokos csíkszeredai vezető beosztású köztisztviselők ellen látványos korrupcióellenes eljárást kezdeményeztek. A nyilvánosságra került vádirat szerint a volt csíkszeredai polgármestert azzal vádolják, hogy a Csíkszeredában működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületének felújítási engedélyét anélkül írta alá, hogy az erre benyújtott dokumentáció teljes lett volna. Attól természetesen eltekint a román hatóság, hogy így egy egész tanévvel hamarabb megkezdődhetett a magyar nyelvű felsőfokú oktatás Székelyföldön.
A másik vádpont még súlyosabb, a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házát vásárolta meg a polgármester, na nem saját magának, hanem a városnak. Ja, hogy azt a Hargita és Kovászna Megyei Román Ortodox egyház akarta megvásárolni, amely egyház a volt Csíki Magánjavak majd összes csíkszeredai ingatlanjára kezet tett valahogy, és amely egyház szinte az egész Kossuth utca birtokosa? Ja, hogy a törvényszék hivatalos honlapján ez az egyház, mint károsult jelenik meg az ügy kivonatos ügyiratában? Akkor ez a baj.

A teljesség igénye nélkül ezek lennének azok a kiemelkedő atrocitások, amelyek a székelységet érik, de biztos vagyok benne, hogy számos más atrocitás is történt, amely nem kapott médianyilvánosságot, csupán az egyének életét terhelte.

Mindezek fényében kimondjuk, hogy Románia apartheid politikát folytat, amelynek célja a magyar és székely etnikumú lakosság megfélemlítése, üldöztetése, elrománosítása, és azoknak, akik a románosításnak ellenállnak, az elüldözése, a homogén román nemzetállam, ahol minden egyén román tudatú, ennek megteremtése. Ez a politikája teljesen zavartalan, az az Európa, amelyiknek Trianont köszönhetjük, kb. a füle botját sem mozdítja, nekem például 19 perem került az európai emberi jogi bíróság elé, mindet elutasították. Ugyanakkor, érdekességként, felhívnám a figyelmet, hogy az Európai Emberi Jogi Charta 10 cikk 2. pontja kimondja, hogy a véleménnyilvánítás korlátozható az illető ország területi egységének veszélyeztetése esetén. Kár, hogy ez a trianoni békediktátum esetében nem érvényes.

A felsorolt atrocitások fényében kimondható, a székelység és az erdélyi magyarság túlélése a továbbiakban nem képzelhető el Románia fennhatósága alatt. Élve a nemzetközi jogban (Gazdasági, Politikai és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1. cikk, 1. pont) egyértelműen leszögezett, népek önrendelkezési jogával, összhangban az ENSZ alapokmányával, követeljük, hogy az ENSZ küldjön békefenntartókat Székelyföldre, és maradéktalanul biztosítsa a békét, amíg a székely nép Nemzetgyűlésen vagy népszavazáson fogja kifejezni óhaját az önálló székely állam, vagy Magyarországhoz való csatlakozás kérdésében, illetve a továbbra is Romániához tartozás kérdésében.

Külön felhívjuk az oroszországi ENSZ misszió figyelmét, tekintettel arra, hogy az utóbbi időben egyedül Oroszország állt ki hivatalosan is a népek önrendelkezési jogának érvényesítéséért.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)