Szabó László: ÉLETVAKSÁG – avagy Az időfaktor fontossága!

Azért, hogy térjünk vissza a ránk jellemző, ékes-édes anyanyelvünkből fakadó rendszerszemléletű gondolkodásmódunkhoz, és kezdjük végre újra észrevenni az összefüggéseket! Amíg nem késő!

Hosszú kihagyás után ismét erőt kellett vennem magamon és billentyűzetet ragadtam. A közlő felelőssége az, ami erre késztetett. Főként a nagy nyilvánosság előtt megnyilvánuló ún. közszereplők felelőssége.

A mai modern, digitális rendszereknek köszönhetően bárkiből pillanatok alatt ún. tartalomkészítő válhat. Mondanám, hogy tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, de nem mondom, mert a régiségben csak az léphetett szélesebb nyilvánosság elé, aki arra alkalmasnak mutatkozott, rendelkezett a szükséges tudással, tekintéllyel, volt közérdeklődésre számot tartó mondanivalója, valamint azt megfelelő módon elő is tudta adni.

Ezzel szemben manapság azonkívül, hogy az illető fent legyen a világhálón, semmilyen más követelmény nem szükségeltetik az efféle tevékenység – akár ipari méretekben történő – műveléséhez.

Az igazi gond azonban nem ez, hanem az, ha a közlő, nincs tisztában azzal, hogy a nyilvános beszéd legelsősorban is felelősség! Felelősség, mely megelőzi az anyagi jólétet, sikert, pénzt és a hírnevet! Ha a közlő megfeledkezik erről, nagyon könnyen elveszíthet egy másik, a nyilvános beszédhez legalább ennyire fontos szükséges és elégséges feltételt, a hitelességet is!

Számos csatorna van a világ legnagyobb videómegosztó oldalán, melyet figyelemmel kísérek. Ezek közül az egyik nagy kedvencem az önerejéből és tehetségéből az elektromos autózás honi papjának önkéntes státuszába emelkedő, s egyben a „szent” ügy lelkes propagátoraként tevékenykedő kitűnő Horváth András. Vagy ahogyan követői – és néha őmaga is nevezi magát: „Háandrás”.

A videó közzétételének dátuma: 2025.03.29.

„Sziasztok! Én Horváth András vagyok, és nézzük meg, hogy mit tanulhatunk például a hanyatló Londontól, ahol bevezették a dugódíjat, és 2019 óta a régi dízeleket, illetve a benzines autókat is kitiltották a városból.

Ez a ULEZ (Ultra Low Emission Zone), vagyis a londoni Ultraalacsony Kibocsátású Zóna.

Ez egy olyan terület Londonban – sőt, most már egész London ez alá tartozik – ahol a szennyező autókért plusz pénzt kell fizetni, hogyha szeretnének behajtani vele Londonba. Nem is keveset kell csengetni, napi 12,5 fontot, ami 6000 forintnak felel meg durván. (…)

Mondanom sem kell, hogy a ULEZ kiterjesztése számos összeesküvés-elméletet szült, szerintem nálunk is így lenne. Egyesek szerint a rendszer bevezetése mögött mélyebb rejtett szándékok húzódnak meg és nem csupán a levegő-minőség javítása a cél.

Egyes elméletek szerint a ULEZ egy nagyobb terv része, amelyben a kormányzat fokokzatosan korlátozni akarja a magántulajdonú autózást. Bizony. Sőt!

Digitális megfigyelés és társadalmi kontroll. Ez egy radikálisabb elmélet. Eszerint a ULEZ kamerarendszer valójában egy megfigyelési hálózat. Figyelnek mindenkit.

Nem mintha Londonban nem működne CCTV már nem tudom, kb. 20 éve. Szóval ez a megfigyelő rendszer már 1000 éve ki van építve Londonban. Hagyjuk is!

Az autóipar és az elektromos autók erőltetése. Vannak, akik szerint a ULEZ erőltetése mögött az autólobbi áll, amelyik így akarja rákényszeríteni az embereket az elektromos autók vásárlására.

Mondjuk azt elfelejtik, hogy a gyártóknak egyáltalán nem nagyon érdekük elektromos autókat eladni, mert azokon kevesebb lóvét keresnek.

Természetesen a „Great Reset” is előkerült, mint elmélet. A legszélsőségesebbek szerint a ULEZ nem más, mint egy a globális elit tervének megvalósítása, amelyben az embereket megszabadítják a magántulajdonuktól, beleértve az autókat is.

Ez mondjuk nem tudom, miért lenne érdeke az elitnek, akiknek abból van pénzük, hogy fogyasztunk. Autókat vásárolunk, bútorokat, telefonokat, laptopokat. Tehát nem értem, hogy miért lenne ez az elitnek az érdeke, hogy senki ne vegyen semmit, és hogy így bezárjanak minket a lakásunkba. Meg miből lenne lakásunk, meg hogyan mennénk dolgozni?

Mindegy, hagyjuk is!”

Forrás:

Nos, először is, ami az összeesküvés-elméleteket illeti, magától a nagyságos vezérlő-fejedelemféleségünktől, azaz – ahogyan a kormánypárttal szimpatizáló sajtómunkás körökben mondani szokás – „Doktor Miniszterelnök úrtól” tudhatjuk: „az összeesküvés-elméletek hívei most nagy bajban vannak, mert kiderült, hogy az összeesküvés-elmélet a valóság.” (Hiszen olyan, hogy „Soros-terv”, igenis létezik!)

De mi történik akkor, ha a Miniszterelnök úrnak e tekintetben mégis csak igaza van, és a mi András barátunk, aki (píszí korrekt internesönel trendi lengvidzs verzsönben) a mobilitás elektrifikációs köreit illetően (magyarul) villanyautós témákban igen nagy tájékozottsággal bír, a valóságot (az igazságot?) illetően meg mégsem?

A mai – fogyasztásra épülő, azt mindenek előtt és mindenek felett ajnározó, Mammont istenítő – világban első számú érdek, szempont és tényező a lehető legnagyobb volumenű fogyasztás, de még inkább a pénzeknek a lehető legnagyobb számú fogyasztó által történő elköltése.

Igen ám, csakhogy van itt még valami, amiről András megfeledkezett, pedig legalább olyan fontossággal bír, mint a fogyasztás nagyságrendje, vagy a fogyasztásban aktívan résztvevők száma.

Ez pedig az ún. „időfaktor”!

Ebben az esetben ez pedig nem más, mint a fogyasztás mikéntje, módszertana!

Az egész a bankszektorral kezdődött. Az ötletet aztán tőlük nyúlták le a szoftvergyártók.

Miről is van szó valójában?

Mint oly sok minden más, természetesen ez is Junájted Sztyupidéktól indult. Az ún. kereskedelmi bankok működtetése során az egyik legfontosabb és legnagyobb becsben tartott tevékenység a hitelezés. E tevékenység során valójában nem is a pénzzel, sokkal inkább az idővel kereskednek. Ha egészen pontosan akarunk fogalmazni, a pénzt hozzákötik az időhöz, illetve az időt a pénzhez.

Ha most el is tekintünk attól, hogy maga a kamat a világon a legerkölcstelenebb jövedelem, hiszen csupán azért lesz több pénzünk, mert már eleve van pénzünk, az, hogy a kamatos kamat révén a kereskedelmi bankok olyasvalamivel kereskednek, ami nem az övék – jelen esetben az idővel, amely nem a miénk (senkié, hiszen még Isten sem tudja meg nem történtté tenni azt, ami már megtörtént!) –, egyfajta élősködő, parazita gazdasági létmodellt tettek általánosan elfogadottá a bolygón, ami egyértelműen életellenes, de minimum meghazudtolja az Életet.

Bárhogy is, a hitelezés bankok által gyakorolt mai formájáról elmondhatjuk, legfőbb célja a társadalom tudatos eladósítása, adósságban tartása. Lehetőleg minél hosszabb időre, de még inkább élethosszig tartóan. Különös tekintettel a magyarországi gyakorlatra, ahol a szolgáltatások valahogy mindig többe kerülnek, mint tőlünk Nyugatra!

Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!

No, mármost joggal merülhet fel a kérdés a tisztelt Olvasóban, hogy jönnek ide a szoftvergyártó cégek? És mi köze van ennek Londonhoz, meg az autózáshoz?

Elmondom.

Darab idővel ezelőtt, amikor valaki megvásárolt egy… Nos, nem, nem egy szoftvert – szoftvert ugyanis sosem vásárolhattunk meg, csupán az adott program használatának a jogát – szóval jó néhány évvel ezelőtt, amikor valaki megvásárolta egy szoftver használatának jogát, bement az üzletbe, kifizette az árát, aztán általában kapott egy kisebb vagy nagyobb dobozt, amiben benne volt az adott programot tartalmazó adathordozó. Ezt otthon telepítette a gépére, és – most jön a lényeg! – aztán addig használta, ameddig csak akarta.

Ezzel szemben manapság a szoftvergyártó cégek tekintélyes része már csak bérelhető formában bocsátja a felhasználók rendelkezésére a szoftverhasználat jogát. Havi vagy éves viszonylatban.

És ez itt a lényeg! A fogyasztás mikéntje, vagyis az időhöz való hozzárendelése, de még inkább, ennek a hozzárendelésnek az állandósítása!

És ez még akkor is így van, ha a szoftverek esetében nem hitelnek nevezed el a konstrukciót, hanem (hétköznapi szóhasználatban) a témához illően mondjuk azt mondod, hogy havonta/évente bérled, vagy lízingeled a programot (pontosabban a program használatának a jogát). Az, hogy a keletkezett fizetési kötelezettségedet minek hívod, nem számít, pontosabban nem az elnevezés számít, csupán a végeredmény! A bankokhoz hasonlóan bizonyos időközönként fizetsz, pontosabban FIZETNED KELL!

A bankszektor hitelezési mintáját alapul véve, a szoftvergyártó cégek tehát az addigi gyakorlattól gyökeresen eltérő, teljesen új metódust vezettek be.

Kivették a felhasználó kezéből a döntést, hogy meddig akarja… pontosabban, hogy meddig használhatja az adott programot.

Hasonlít a dolog az ún. „okostelefonokhoz”. Rengetegen vannak olyanok, akik akár évente megveszik a legújabb modelleket, de még többen vannak olyanok – ők vannak a legtöbben – akik meg nem. A vásárlók túlnyomó többsége akár évekig használja a mindig magánál hordott teljes értékű internetképes számítógépét, amely

úgy mellesleg távbeszélő szolgáltatás igénybevételére is alkalmas.

A szoftvergyártók egy lépéssel még ennél is tovább mentek, most már mindenkit köteleznek arra, hogy havonta, vagy évente – attól függ, milyen előfizetésed van – vedd meg a legújabb verziót.

Ráadásul, ezzel szintet is léptek az erkölcstelenség grádicsának létrafokán! – ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a halmozott képzavarral.

Az általánosan elterjedt irodai programcsomagokon kívül léteznek olyan szakirányú szoftverek (tervezés, grafika, videó stb.) amelyek havi vagy éves díjának kifizetése Junájted Sztyupidéknál talán nem, de hazai viszonylatban sok felhasználó számára bizony igen nagy anyagi megterhelést jelent. Ezek elsősorban a mikro- és középvállalkozások.

Értsd jól, immáron a munkavégzés lehetőségét is gazdasági, pénzügyi limitekhez kötik! De mondhatjuk azt is, hogy korlátozzák. Ha nem tudod kifizetni a következő részletet, nem indul el a program!

Tehát itt nem arról van szó, hogy mondjuk nem éred el a felhőben tárolt adataidat, a saját gépeden tárolt fájlt sem tudod megnyitni, mert nem indul el a hozzá szükséges program! Az a program, ami ráadásul szintén ott van a gépeden, csak éppen a befizetés hiányában nem indul el! Részlet, törlesztés, havi díj, adó, sarc – mindegy minek nevezed, a lényeg, hogy nem fizetted be!

Több mint félelmetes a párhuzam a bankoknak rendszeresen törlesztő, tartósan eladósított társadalom képével. Ez a módszertan legalább annyira elgondolkodtató, hiszen itt magát a munkavégzést is pénzügyi feltételhez, fizetőképességhez kötik!

„…nem értem, hogy miért lenne ez az elitnek az érdeke, hogy senki ne vegyen semmit, és hogy így bezárjanak minket a lakásunkba.”

– hallottuk Háandrástól a videóban.

A félreértések elkerülése végett! A Schwab és Harari nevével fémjelzett „Great Reset” koncepcióban nem arról van szó, hogy senki nem vásárol semmit, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy Háandrás gondolja, itt folyamatosan vásárolunk, pontosabban vásároltatni akarnak velünk, még pontosabban béreltetni akarnak velünk!

Ez tehát azt jelenti, hogy még sokkal rosszabb helyzetbe kerülnük, mint amiben most vagyunk! Ha nem lesz tulajdonunk (tehát önrendelkezésünk sem, ez nagyon fontos!) az a valami (tárgy, eszköz, szolgáltatás) – mivel csak béreljük, pontosabban béreltetik velünk, azaz életünk végéig fizetnünk kell érte – soha nem lesz a mienk!

Nincs olyan, nem lesz olyan, mint például ma, hogy a futamidő végén a tulajdonunkba kerül mondjuk az ingatlan, vagy az autó, hiszen sem magántulajdon nem létezik majd, sem pedig futamidő, pontosabban a „futamidő” életünk végig tart majd.

Üdv a kommunizmusban?

Az időhöz kötött, azaz programozott vásárláshoz, vagyis pénzköltéshez is legyártották már a szükséges eszközt és keretrendszert, ez az ún. elektronikus jegybankpénz (CBDC).

A „bezárnak minket a lakásunkba” című részhez legyen elég megemlíteni a Covid kapcsán hírhedtté vált tízmilliós kínai várost Vuhant, ahol

gombnyomásra változtatták meg az „okos” telefonodon az egészségügyi státuszodat és már ki sem léphettél a lakásodból, mert azonnal visszaparancsoltak oda!

Ezért olyan fontos, hogy beszéljünk a „Great Reset” (Nagy Újraindítás) néven elhíresült projektről, de még inkább, hogy megakadályozzuk annak megvalósulását! Ez tényleg nem összeesküvés-elmélet, ez már a kőkemény valóság!

Ezért célozza meg Schwab és Harari az emberiség magántulajdontól, vagyis ÖNRENDELKEZÉSÉTŐL való teljes megfosztását!

• Egy bérelt ingatlanért amíg benne laksz (eszerint a koncepció szerint életed végéig!) bérleti díjat kell majd fizetned, mivel nem te vagy a tulajdonos!
• Egy bérelt ingatlannal nem rendelkezhetsz szabadon, mivel nem te vagy a tulajdonos!
• Egy bérelt ingatlanból sokkal könnyebben kitehetnek, mint a saját tulajdonodból, mivel nem te vagy a tulajdonos!

(A korrekt tájékoztatás kedvéért mondjuk el, Magyarországra ez az állítás ma már nem igaz, mivel hoztak egy olyan törvényt, hogy a Magyar Állam – jelentsen ma bármit is ez a szóösszetétel – „nemzetbiztonsági okokra” hivatkozva bármikor kitehet téged az ingatlanodból, hiába vagy te a tulajdonos!)

A legtöbb háztartásban a legfontosabb és legnagyobb értékkel bíró ingóság az autó. Leánykori nevén: a személygépkocsi. Mivel a technoevolúcióban az autó az egyéni szabadság megtestesítője, a saját tulajdonú ingatlan mellett ez a másik legfontosabb eszköz, amitől meg akarják fosztani az emberiséget.

Az autó ugyanis kiküszöböli a közösségi (leánykori nevén: a tömeg)közlekedés két legnagyobb korlátosságát.

A helyi buszjárattól a repülőig mindegyikre igaz!

• Helyhez kötöttség: Csak meghatározott útvonalon jár!
• Időhöz kötöttség: Csak meghatározott időnként, menetrend szerint közlekedik!
• Az autódba akkor ülsz be, amikor akarsz, oda mész, ahova akarsz.

Igaz, hogy az újonnan kapható autókban egyre jobban és erőteljesebben erősítik a távolról történő megfigyelés lehetőségét (adatrögzítő „feketedoboz”, vezető éberségét figyelő rendszer stb.), de valamennyire talán még így is érezhető, érzékelhető a személyi szabadság illúziója, legalábbis egyelőre még te döntheted el, mikor, hova és merre szeretnél menni.

Ha nem látod, nem tudod meglátni, vagy nem akarsz tudomást venni egy éppen most zajló folyamatról, amely nemcsak a te életedre, de mindenki máséra is döntő befolyással bír, és csak az éppen aktuálisan érzékelhető pillanatnyi pontjára összpontosítasz, a folyamat végére – ha egyáltalán még életben leszel, amikor a folyamat véget ér – nem érted majd, hogy valójában mi történt veled, hogy mi történt velünk!

Ha a társadalom számára teljesen ismeretlen, hétköznapi életet élő embernél is végzetes következményekkel járhat az efféle életvakság, gondoljunk bele, milyen következményekkel járhat az, amikor a nagy nyilvánosság előtt megszólaló közlő nem tud, nem mer, vagy nem hajlandó tudomást venni a valóságról (az igazságról?)?! De még gondolkodni sem akar róla?!

„Hagyjuk is!” – hallottuk Háandrástól a videóban.

Ő lehet, hogy hagyhatja, de mi nem hagyhatjuk, és ne is hagyjuk!

A hamuba sült pogácsa és a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott Bugylibicska márkájú evőalkalmatosság mellől a tarisznyából mindig vegyük elő a józan paraszti eszünket is, ha szükségét érezzük! Ez legyen az első! Mindig!

Ha pedig a Legkisebb Királyfi népeként mi magunk is vándorútra indulunk, hogy kiszabadítsuk idősebb (és nálunknál elvileg jóval tapasztaltabb és gazdagabb, ám) időközben mégis csak kővé vált testvéreinket, járjunk mindig nyitott szemmel, hogy időben észlelhessük, ha reánk tör az ellen.

„Láss, ne csak nézz!”

Okosan!

Isten áldja Magyarországot!

Írta: Szabó László – 1 öntudatos pécsi polgár (https://saremberkora.hu) a NIF számára

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)