Stoffán György: Politikai terrorizmus – avagy, retteg a söpredék

Nem tudom mit ért Draskovics Tibor politikai terrorizmuson, de bizonyára nem azt, amit én. A rendészeti miniszter a minap azzal rukkolt elő, hogy bizony Magyarországon felütötte a fejét a politikai terrorizmus, amelynek legyőzésére még több pénzt kell elkülöníteni… sokat. Felmerül a kérdés (illetve felmerül több kérdés is) e kijelentést követően.

Hogyan definiálná a politikai terrorizmust a nagy tudós, aki a pénzügyektől a rendőr-miniszterségig mindenhez ért… mint az összes kommunista és az összes nem kommunista politikus. Hiszen ezek genetikailag zsenik. Mindegy. Nem tartozik a tárgyhoz.

Tehát:

Mi is a politikai terrorizmus?

Hogyan jelenik meg ez a társadalomban?

Mit lehet ellene tenni?

Draskovics értelmezésében a politikai terrorizmus az, ha valakik, akár az egész társadalom nem ért egyet azzal, hogy a kormány hazudik, lop, félrevezet, és hozzá nem értésével tönkreteszi és idegeneknek szolgáltatja ki Magyarországot. Ja, és mindezek ellen írásokban, cikkekben, petíciókkal, népszavazási kezdeményezésekkel, tüntetéseken, a Parlamentben, és ahol lehet hangot is ad eme érzésének. Mindez tehát politikai terrorizmus, amelynek az eltiprásához – mint a háborúhoz – három dolog kell: pénz, pénz és pénz.

Kell a pénz, hiszen a nem magyar bejegyzésű biztonsági szolgálatok egyre többet kérnek – talán – a bűnözők védelméért, az SA-nak kopik a ruházata, nagyon fogy a gázspray, új viperákat kell beszerezni feláron, és a szemkilövési technika oktatása sem ingyenes dolog. Közben pedig ki kell építeni, a kitudja hányadik besúgóhálózatot a besúgóhálózaton belül és kívül. Le kell fizetni néhány még tisztességes igazságügyben dolgozó embert is, hogy a terrorelhárítás tökéletes legyen, és hát mégse a „Fidesz irányítsa” – mint tartják és hirdetik is e primitív kommunisták – az ügyészséget. Tehát a pénznek van helye, mert sok még a kormányt szolgáló nyálas eb, akiket meg kell fizetni.

Óh, igen, a valódi politikai terror maga Budaházy és csapata, akik miatt elő kellett vennie a politikai elitnek egy régi európai imát, amely így szól: „A sagittis Hungarorum, libera nos Domine!” És ezzel ébrednek, ezzel fekszenek ezek a terrorizmustól rettegő bölcs és mindentudó magyar szélsőbaloldali, kapitalista nemzetrontók. Van mitől félni, hiszen olyan bűncselekményeket követett el ez a Sagittis Hungarorum – ha létezik egyáltalán – ami égbekiáltó. Bekormozták a politikusok üres házait, berobbantottak egy ajtót az áldott emlékű, koncepciós pereket semmiképpen elő nem készítő titokminiszter házán, belelőttek egy üres ház ablakába, és arra is gondoltak, hogy „hej, ha nem ilyen idők járnának, még akár jól fenékbe is kellene rúgni valamelyik parlamenti milliárdos csalót, szélhámost, maffiózót, hazaárulót. „Igen ám, de ha a fenékberúgás miatt elveszti az egyensúlyát, és netán elesik, beveri a fejét a márványlépcsőjébe, akkor ez már nem egy fenékberúgási kísérlet gondolata, hanem politikusok elleni gyilkosság előkészítésének gondolata, amiért példát kell statuálni, és minden magyar állampolgárnak ki kell szabni fejenként öt év börtönt száz évre felfüggesztve, hogy még csak gondolni se merjen efféle aljas gyilkos dolgokra. A kutyafáját!” E fenti politikai terrort, amit Budaházy és félelmetes csapata (ha létezik) vezetett be Magyarországon, tényleg meg kell szüntetni, mert másra úgysem jó, mint elverni a port a jobboldalon. Hiszen az ilyen terrorcselekmények, amelyeket ők követtek el (elkövettek?), azok körülbelül a hatodik és a nyolcadik osztályos kisegítő iskolások szintjén mozognak. De ez Draskovics szerint akkor is terrorizmus, és kész. Nincs pofázás, terror van! Pénz kell, mert a haverok sokat tudnak, és „dellázni” (cigány-, jelentése: fizetni) kell… elvtársak. Nem kicsit, nagyon – hogy a nagy klasszikust idézzük.

Valójában viszont mi is a politikai terrorizmus? Az, amit 2002 óta az MSZP (egykor volt baloldalinak nevezett párt, ma politikai maffia)  és az SZDSZ (egykor volt szabadlevű párt, ma már maffiának sem nevezhető széthullott, korrupt, magyarellenes politikai söpredék) véghezvisz a mai napig.

1./Választási csalással nyert hatalom.

2./ Választási ígéretek teljes figyelmen kívül hagyása.

3./ A magyar egészségügyi rendszer teljes szétzúzása, a magyar társadalom munkakörében elkövetett halálos veszélyeztetése.

4./ A magyar nyugdíjasok és nagycsaládosok, valamint a társadalom nagyobbik részének – beismerte „sajáthibás” – koldussá tétele.

5./ A családok szétzüllesztése

6./ A történelmi egyházak (kivéve a „gyevi bírót”) elleni szándékos, és többfrontos támadássorozat.

7./ A Magyarországon élő legnagyobb kisebbség magyar lakosság elleni lázítása, és a törvények alól való kivonása, jogtalan és túlzásba vitt segélyezése.

8./ A külföldi sajtóban magyarellenes cikkek megjelentetése, és a külföldi sajtó félreinformálása politikai szándékkal (hazaárulás!)

9. Csalások, sikkasztások és panamák, valamint célzott – és az igazságügyet, valamint a rendőrséget is lejárató – koncepciós politikai perek szervezése.

10./ Tömegbelövetés minden indok nélkül (emberiség ellen elkövetett bűncselekmény!)

11. A demokrácia teljes és megfontolt felszámolása politikai előnyszerzés alapján és okán.

12./ Idegen fegyveresek felbérelése a magyar nemzet ellen.

Ez lehetne a rövid 12 pontja annak a bűncselekmény-sorozatnak, amelyet a jelenlegi hatalom elkövetett az eltelt hét – majdnem nyolc – esztendő alatt. Igaz, ha vádiratot kellene készíteni, akkor az bizonyosan több tízezer oldalt tenne ki. Ez tehát a politikai terrorizmus. Amikor egy párt és egy frakciónyi bűnsegéd minden demokratikus elvet félretéve, fegyvereket vetve be a nemzet ellen, támogatás és felhatalmazás nélkül diktatórikus módon irányít. Itt megjelennek a terrorizmus hajtásai, és bizonyítékai. Az In-Kal rendőrség feletti fizetett hatalma, a kilőtt szemek, a békés emberek, öregek és fiatalok elhurcolása, a gyülekezési-és szólásszabadság jogának semmibe vétele és az állandó hazudozás, amely úgy folyik ki az MSZP-s minisztériumok szócsövein, mint az áradó Duna a rakparton… de nem is folytatom, mert úgyis mindenki tudja…

Ha valóban volna politikai terror, az egészen mást jelentene. Robbantások, élet elleni bűncselekmények (amilyeneket a mai hatalom – ha közvetve is, de – minden nap, elkövet az élet számos területén… – kezdve az abortuszoktól a gyógyszerek – idősek és munkanélküliek által kifizethetetlen – árán át a mindennapok problémái miatt elkövetett öngyilkosságokig, és a szabadjára engedett bűnözés áldozataiig). Tehát, megint odajutunk vissza e gondolatsor végére, hogy nem azok ölnek, akiket a hatalom ellenségként, politikai terroristákként tart számon, hanem maga a hatalom a bűnelkövető… a társadalommal, a nemzettel.

A hatalmi elitnek az a célja részben, hogy megtartsa felelősségre-vonhatatlanságát, másrészt, hogy tovább lophasson, gazdagodhassék, és ennek érdekében a nemzetet fasisztának, terroristának, antiszemitának, és rasszistának festi le külföldön, belföldön pedig e rögeszméjének megfelelően bánik a társadalom minden tagjával. Terrorizálja a társadalmat, politikailag… Másrészt az a cél, hogy a terrorral, a hazugsággal, és az erkölcstelen viselkedéssel olyan letargiát, lelki nyomort okozzon, amely már gondolkodásra is képtelenné teszi a nemzetet, az állampolgárt. Ezért támadja a legkörmönfontabb módon, más „egyházak” segítségével a keresztény egyházakat, s alapít ilyen-olyan nemzeti egyházaknak nevezett ködös vallásokat, szervezeteket. Ugyanis, az ember hamar megbotlik, gyorsan megtántorodik saját hitében, ha az nem olyan erős, hogy néhány tétova lépés után visszahúzza a kétkedőt. A cél tehát minden területen az agymosás, az elkedvetlenítés, az elnemzetietlenítés, az Európába erőszakos, terrorista módszerekkel való beolvasztás.

Mit tehetünk ez ellen az állami, politikai terrorizmus ellen? Egyszerű. Ha mindenki a maga területén, a maga társaságában, a maga hitében úgy él és dolgozik, ahogyan másoktól is elvárja, akkor elegendő a mindennapi életben való példamutatás, a hit erősítése, a nemzettudat ápolása. Nem kellenek szervezetek, pártok, utcára vonulás, hangos tüntetések, csendes fűre ülés… mert ha az nincs, nincs mire hivatkoznia a hatalomnak, de lehetősége sincsen a szemkilövésre, a tettlegességre, a fizikai terrorra. A hatalom elbizonytalanodik és félni kezd, ha a társadalom csendben van. És a hatalmat gyakorló pártok felőrlődnek, mint ezt megtette a liberálkomunista, ÁVH-s verőlegények utódaiból álló, hazaáruló és nemzetellenes törpepárt is. Ha a tiszai ciánszennyeződésre gondolunk, akkor látjuk előre a mai politikai söpredék-elit sorsát: – azt hittük, hogy a Tiszában évtizedekig hal se lesz… és lám: – Inni lehet a vizéből. Így tűnik el az emberellenes szennyeződés is – ha kicsit több idő alatt -, s világból. Mert a szennyeződés, az erkölcs nélküliség nem erő, hanem az erő hiánya. A hit hiánya, ami nélkül az ember – a nem hívő emberek sokasága – semmivé válik, lelkileg üres és menthetetlen lesz. Az érték, az erkölcs tehát regenerálódik, ha a környezet is biztosítja a regenerálódást. És biztosítja, mert az erkölcs és a lelki béke hiánya felkelti a vágyat az erkölcs és a lelki béke iránt. Ennyire egyszerű a megoldás. Csupán még nagyobb teher és még nagyobb vágy kell arra, ami nincs, és amit ebből a nincsből is el akar venni a politikai niemandok társasága, azaz, a magát hatalmi elitnek nevező társadalmi szenny, amely nemhogy a vállalt kötelezettségét elvégezné, de azokkal is szembe fordult, akiknek köszönheti a hatalmát.

Magyarán: politikai halálra, a történelem szemétdombjára ítéltetett az, aki politikai terrorizmust emleget, s az egész párt, amely egy hazug beteg elméjű hazaárulót támogatott, amelyben nem volt egyetlen egy tisztességes magyar ember sem, aki felállt volna és tisztaságot, rendet és lemondást követelt volna Balatonöszöd után.

Isten, a krisztusi tanítás tehát a leendő hatalom rendjének az alapja. Ez a rend bármelyik pillanatban megvalósulhat, hiszen a félelem irányítja a mai hatalmat, de a félelemben élés a legkeserűbb dolog még akkor is, ha az In-Kal és az egész Moszad őrzi ezt a néhány szánalomra méltó ostoba bűnözőt. A lélek az, ami kínozza a bűnöst, nem a politikai terror. Ám, a lélek ereje, a bizalom és a hit az eszköze annak a reménnyel teli társadalomnak, amely ma már bizonyos a saját győzelmében, az ország felemelkedésében. És nem más, mint ez a két érzés irányít immár mindent Magyarországon, a Kárpát-medencében és a világon. A félelem, és a hit. Akik ma a terrorizmusra hivatkoznak, ők a világterrorizmus megvalósítói, az elnyomottak pedig a terroristák. Azonban az elnyomottak bíznak és hisznek, a terrorista elnyomók viszont rettegnek. És itt a vég.

Lehet tehát több pénz a vélt, ködös terrorizmus legyőzésére, lehet hatalmas vagyonokban pöffeszkedni, lehet a társadalmat fenyegetni, verni és koncepciós perekkel riogatni… hiába! Az az erő, amely a társadalom lelkében egyre csak nő, sokkal erősebb a robotzsaruknál, a könnygázgránátnál és Draskovics sok-sok pénzénél. Mert az az erő, a hit ereje. És a hit ereje soha nem vesztett a világtörténelemben. Csak a legnagyobb hatalmak, a hatalmas birodalmak vesztettek, Szodoma és Gomora vesztett oda és égett porrá, az erkölcstelen és hit nélküli Róma pusztult el, és minden effélét bezúzott a világmindenség erkölcsfenntartó gépezete. Most a kommunistákon, az öntelt és züllött, erkölcstelen és aljas politikai hatalmon a sor. Elvász és megsemmisül. Igaz, addig még árt egy kicsit, de ez már az agónia… a mindennél rosszabb rettegés.

Azt gondolom, olyan pillanatokat, olyan történelmi eseményeket élünk meg hamarosan a világon, amelyekre nem volt még példa… vagy nem jegyezték le e példákat, hiszen a tűzijátékot is csak nézik, és nem azonnal írják le milyen…

A politikai terroristák ideje lejárt. 9,11 kor kezdődött… és most van finálé…

Rajtuk is könyörülj Uram!

Stoffán György

Az Európai Idő főmunkatársa,

A Kárpáti Harsona munkatársa

Nemzeti InternetFigyelő