Stoffán György: Köszönet a „névtelen” Bálint Miklósnak… Békéscsabára

Gyermekkoromtól kezdve nem telt el úgy október 6-a, hogy ne égett volna nálunk egy mécses az Aradon kivégzettek emlékére. Ma, ötvenen túl is kötelezőnek, mi több, elengedhetetlennek érzem, hogy e családi (régen nemzeti) hagyományt gyermekeimnek is átadjam, hiszen október 6-a minden magyar család gyásznapja. Egy olyan leszámolás gyásznapja, amely leszámolás nem gyengítette, de erősítette, megacélozta a magyar nemzetet, mert példaképeket adott önzetlenségből, emberszeretetből, a haza iránti kitartás és elkötelezettség csodájából, és hitből, Isten iránti tántoríthatatlanságból.

Persze, amikor Aradot és a ködös hajnalt idézzük, akkor nem csak az aradi tábornokokra, hanem minden akkor, és azóta kivégzett, megkínzott,  deportált, száműzött, kitelepített, Gulágra küldött és politikai fogolyként börtönben tartott magyarra emlékezünk. Elszánt és az „A Haza minden előtt” elvet vallók százezreiért ég a mécses zúg a harang, öltözik koszorúdíszbe az emlékhely… és szól az éteren keresztül a megemlékezés emlékműsora.

Ilyenkor, a gyász pillanatában nem is törődünk a Haynau-i hatalom mai reinkarnációival, akik kordont húznak a rablók palotája, azaz a „magyar parlament” épülete köré, mert félnek, rettegnek, fejfájás kínozza őket… mint egykor a gyilkos Haynaut is. Húzzanak kordont, s nevezzék ünnepnek – rájuk jellemzően – az aradi vértanúk kivégzésének napját, hiszen nekik minden magyar kivégzése ünnep. Épp olyan örömmel tölti el őket egy szemkilövés, egy nyugdíjas gyógyszerhiány miatti halála, vagy politikájuk miatti családi öngyilkosságok ténye, mint Haynaut és Tichyt ama tizenhárom hős meggyilkolása. De hagyjuk is ez a mai bitanguralmat! Hiszen másról akartam beszélni. Igazából köszönetet akarok mondani egy embernek, aki e zseniális, és a 160. évforduló megüléséhez, az éteren keresztül áramló megemlékezéshez a legtöbbet adta.

Bálint Miklós barátom békéscsabai ember, igaz, jó magyar, aki otthonról hozta édesapjától való örökségeként a nemzeti iránti elkötelezettséget, hűséget, s az állandó keresését annak, miként is lehetne e ma már csak nyomokban megtalálható nemzetet, nemzeti érzést e csonka hazában élő hitté, elkötelezettséggé edzeni… és kitalálta! Csaknem egy esztendeje dolgozott azon, hogy az Aradi Vértanúkra való megemlékezés a 160. évfordulón ne csak szűk társasági összejöveteleken váljék programmá, ne csak kötelező, évről évre ugyanazt eldaráló ünneplőruhás iskolai megemlékezés legyen, hanem immár több. Ország-világra szóló elzokogott gyász, és egyben erőt adó, hittel teli nemzeti összejövetel… az éteren keresztül.

Bálint Miklós ötlete és önzetlen gyakorlati, anyagi áldozata alapján jött létre A magyar szabadság szentjei – Az aradi tizenhármak című CD, amely a Felvidéki reformátusok gyülekezeteiben, Erdélyben Marosvásárhelyen, Kolozsvárott, a Mária Rádióban, itthon Egerben, Békéscsabán, néhány iskolákban, és egy-két hazai templomban is hallható volt, hallható lesz.

A CD igazi művészi alkotás, kiváló békéscsabai színészek előadásában, s a magyar zeneirodalom legkiválóbbjainak műveivel fűszerezve. Ez utóbbit Erkel Tibor állította össze. A CD kiadási jogát Bálint Miklós átadta a Magyarok Világszövetségének, ahol védnökséget vállaltak felette, s terjesztették a gyásznapot megelőzően. Ki-ki ajándékként kapta meg, mások megvásárolhatták, s vásárolhatják ma is, noha Bálint Miklós ajándéknak szánta azért, hogy minél több helyre eljuthasson e csodálatos tartalmú lemez. És el is jutott, hiszen Bálint Miklós saját költségén a Magyar Katolikus Püspöki Kar minden tagjának küldött belőle, s levélben kérte a nemzet katolikus templomaiban való bemutatását, a közös imára buzdítást, és a közös megemlékezést. Nem térek ki a szomorú eredményre, noha politikamentes gyászünnepet ült a nemzet, az ajándék az íróasztalfiókokban maradt némán, noha az egyházi iskolák diákjainak nagyon nagy szükségük lett volna arra, hogy eme összeállítást, amely az aradi hősök leveleiből, utolsó megnyilatkozásaiból állt, megismerje. No, de ne a negatívumokkal foglalkozzunk. Inkább azzal, hogy bár a hazai közönség nem, vagy csak alig ismerhette meg a most kiadott megemlékező alkotást, Erdély, Felvidék és az emigrációs magyarság őszinte örömmel és elismeréssel adózott az alkotóknak, a kiadónak, és a forgalmazónak… s bár tudom, hogy az ötlet szülőatyja sehol sem említtetett, s nem is saját neve miatt igyekezett minél szélesebb körben kérni a közös megemlékezést e CD-n keresztül, és olykor könyörögni a bemutatásért, most én mondok sok százezer magyar, székely nevében köszönetet Bálint Miklósnak, a névtelen hősnek, A magyar szabadság szentjei – Az aradi tizenhármak című CD kitalálójának, aki mindezért, amit tett a 160. évforduló közös nemzeti megünnepléséért, senkitől nem kapott még egy halovány „köszönöm”-öt sem.

Hadd pótoljam ezt most Miklós, kérve, hogy maradj olyan, mint voltál eddig, mint voltak szüleink és dédszüleink… s – ha Te, és a hozzád hasonlók nem adják fel -, lesznek gyermekeink és unokáink! Magyarok, a Hazához és a Nemzethez hű katonák, hittel és Istenhez való ragaszkodással őszinte és szerény, de nagyot alkotók… Kedves Miklós Barátom! A 160. évfordulón – hála Istennek – te nem álltál a bitó alatt, de hasonló példát mutattál a ma emberének, a ma magyarjának, mint azok ott, ama drámai hajnalon a vársáncban.

Isten áldjon érte!
Stoffán György

Író, újságíró, főszerkesztő az Európai Idő főmunkatársa

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!