Stoffán György: Kapucinus ünnep a budai Vízivárosban

Talán nincs is budai katolikus polgár a Vízivárosban, aki ne ismerné a nevet: Fidél atya. Igaz, nem csak a Víziváros nagyszerű polgára volt Szent Ferenc kapucinus rendjének e kiemelkedő tagja, de neve szinte az egész országban ismert Nagyváradtól Karcagon át, Máriabesnyőn keresztül a Fő utcai katolikus közösségig… Az ő életét bemutató kötet, hosszú előkészítés után elkészült, s ezt a kötetet mutatta be a vasárnap déli szentmise után, a huszonegy éve elhunyt Pacsay Fidél atya testvére, Pacsai Norbert. A könyv különlegessége, hogy nem egyetlen szerző műve, hanem sok felkért tollforgató, és eddig tollat nem nagyon forgató tisztelő, barát, papatestvér írta meg emlékeit Fidél atyáról, s maga a néhai szerzetes írásaiból is válogatott a nagy koordinátor és lelkes szerkesztő, aki nélkül e könyv nem jelenhetett volna meg: dr. Erdősi Gyula.

A könyvön keresztül egy olyan szerzetes életét ismerhetjük meg, aki a nemzetért, a kereszténységért mindent feláldozott. 1944-ig Nagyváradon élt, majd a háború után 19 évesen a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban érettségizett. A legsötétebb kommunista korban, az ötvenes években lépett a kapucinusok közé, s élete során nem csak lelkeket ápolt, hanem alkotott, épített és intézményt alapított, de egy méltatlanul elfeledett példakép életszentségét is szívén viselte. Amíg a nándorfehérvári hős szerzetes, Kapisztrán Szent János nevét mindenki ismeri, addig a magyar haza török alóli felszabadításának kapucinus hőséről alig tudott a közvélemény. Fidél atya, Avianoi Márkot az ismeretlenség homályából kimentette, és egyházi elismerést szerzett a számára. A könyvben róla is olvashat az érdeklődő, néhai Fidél atya tollából…

A tizenegy nyelven beszélő, tudós szerzetes számos nehézséggel nézett szembe mind papi, mind szerzetesi életében, amelyet úgy kezdett, hogy titokban szentelte pappá Zadravecz István száműzött ferencesbarát-püspök, Máriabesnyőn, egy hajnali órán… 1950. július 9-én. Volt ő papként kántor, autószerelő, szakács, sekrestyés, figuráns… míg végül Zalaapáti-i plébánosaként végre visszakerülhetett a papi szolgálatba. 1956-ban, a 11 nyelvet tudó Ember elmehetett volna, BÁRHOVA! Nem ment, magyar maradt!

Voltak akik mentek. Hazajöttek és volt, aki közülük Fidél atyát Békepapnak hívták.1988-tól a rend újjászervezésének óriási lendülettel látott neki. Ő telepítette vissza a kapucinus atyákat Máriabesnyőre, majd rendje a Fő utcai templomba rendelte, amely már ismerős volt a számára, hiszen a háború után részt vett e templom újjáépítésében…

Hosszan lehetne írni e nagyszerű magyar, keresztény példaképről, az egyszerű, de nagy tudású szerzetesről, ám itt ez felesleges, hiszen a maga a könyv rendkívül érdekes, szórakoztató és tanulságos, mint ezt a könyvbemutató alkalmával testvére, Pacsai Norbert szemléletesen és sokszor a hallgatóságot jókedvre derítően elmondta. Fidél atya életszemlélete és filozófiája egyetlen mondatába sűríthető. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy miként élte át a sok szenvedést, megpróbáltatást. Így válaszolt: „Odaadtam a bőrömet az Egyháznak; ott teszik ki száradni a napra, ahol akarják.”

Halála előtt be akarta vezetni a közösséget építő szombati előadásokat és és baráti találkozókat. Közösségépítés nélkül nincs haza! – volt elképzelésének jogos és alapos indoka. Az utókor e nagyszerű szerzetessel szemben olykor hálátlan… Avianói Márk szobrának talapzatára máig nem került föl egy egyszerű mondat: „Kezdeményezte Pacsay János Fidél.” 

Köszönet illeti dr. Erdősi Gyulát, aki szervező és szerkesztőmunkájával megteremtette a Fidél atya életét bemutató kötetet és köszönet illet minden szerzőt, akik emléküket, emlékeiket megörökítették dr. Erdősi Gyula kérésére. És köszönet Fidél atya kapucinus rendjének, amely hálával, és imával emlékezik a nagy elődre, aki a kommunizmus szorításában is megőrizte a rend méltóságát…

Deo gratias!

A könyv megvásárolható a vízivárosi Kapucinus templomban. További lehetőségekről később tájékoztatjuk Kedves Olvasóinkat!

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)