Stoffán György: Iskola, telefon nélkül…

A telefonnyomkodós ifjúság, valamint a pedagógus társadalom, minden előzetes figyelmeztetés, jó szándékú és nevelő hatású tanács, oktatást mellőzve parancsot kapott. Az évkezdés előtti napokban. Az alapvetően hasznos döntés, mégis rossz szájízt okozott, hiszen amolyan rendőrminiszteri intézkedés lett belőle, ami a polgári, civil életben kissé szokatlan kis hazánkban. A parancs az parancs, végre kell hajtani!

A közösségi oldalak mindenhez is értő, de gondolkodásra képtelen hada – mint annyi más esetben –, most ismét szakértővé vált, ahogy volt már bakteriológus, hadászati szakértő, közgazdász és virológus… most, pedagógiai túlképzettségéről tett tanúságot. És mint a magyar társadalom általában, ez esetben is élesen kettévált. Az egyik társadalmi tudós réteg a bányalovak logikájával és szemellenzőjével teljes mellszélességben támogatta a rendőrminiszteri szakértői parancsot, mert minden, amit a kormány meghatároz, törvénybe iktat az megfellebbezhetetlen, és aki ellent mer mondani az liberális, kommunista, zsidóbérenc, nemzetellenes stb. A másik – ellenzéki – pedagógiailag túlképzett társulat mereven ellenezte az intézkedést, mert minden, amit a kormány (azorbán) meghatároz, rossz és elítélendő.

Az igazság viszont egyik oldalon sem létező és meghatározható, hiszen ezt az alapjában véve hasznos, tiltó rendelkezést hosszú előkészítő munkának kellett volna megelőznie, és nem kellene olyan ostoba megnyilatkozásokkal alátámasztani, mint tette a szóvivő, amikor azt mondta:

„Azért kell elvenni a telefont, hogy a gyerekek a szünetekben se kütyüzzenek.”

Mi hasznos és mi nem bölcs dolog ebben a tiltásban?

A felnőtt társadalom, a multik, a tanárok és a szülők, de maga az állam is, rászoktatta a gyermekeket, azaz függővé tette az ifjúságot az egyre fejlődő elektronikai cikkek használatára. Ennek számos oka volt/van. Amikor odaadják a hároméves gyereknek a telefont, mert amíg nyomkodja, addig sincs vele baj, amikor az iskola nem épít kellő közösséget, nincs cserkészet, nincs egy állam által támogatott ifjúsági szervezet, a szülők pedig, a jólét fenntartása vagy megszerzése érdekében este már csak az ágyba tudnak beesni a fáradtságtól, akkor a gyermeknek mi marad? A telefon és a számítógép nyomkodás. Itt él közösségi életet, itt tartja a kapcsolatot barátaival, ezeken az eszközökön játssza a sok degenerált, véres, gyűlölettel teli lövöldözős játékot… mert ez jutott neki. Rászokott, függővé vált. A technikai eszköz a gyermek társa lett, a tanári, szülői, társadalmi szeretet hiányában. Igaz, ez a társadalom nagyobbik részére érvényes csupán, mert vannak tanárok, szülők, és vannak társadalmi csoportok, akik évtizede küzdenek a jelenség, a betegséggé fajult függőség ellen. Nincs közösségi élet, nincs viselkedésmódot oktató felnőtt, nincs erkölcsi nevelés, nincs tanár és szülő iránti tisztelet, de a legtöbb magyar gyermek esetében család sincs, mert már a korábbi generációk sem értik a hűség, a szeretet, a felelősség érzését. És, ha mindez nincs, akkor nincs felelősségérzet, nincs tartalmas életrevaló muníció.
Megjegyzem, az iskolák sokaságában is drámai a helyzet a telefon és egyéb technikai eszközök tekintetében. Az állam a diákokat ellátta laptopokkal, a tanár pedig, sok helyütt nem leadja az anyagot a tanórán, elmagyarázva egy-egy történelmi esemény körülményeit, hanem kiadja az osztálynak, hogy mit keressenek ki a laptopon, telefonon forrásanyagként és a következő órára írjanak belőle esszét…
Tehát, nem a rendőrségi stílusú tiltással kellett volna kezdeni az átnevelést, hiszen nem abban a világban élünk, ami ezt indokolná. Hacsak nem abból indulunk ki, hogy mint annyi más, ez is uniós Befehl (parancs) volt, amit haladék nélkül, mint a többi uniós alárendeltségű országban, kötelező volt bevezetni. Akkor érthető a parancs, a végrehajtás kidolgozatlansága, az előkészítés és a végrehajtás módszere nélküli közreadása.

Az iskolákban, ma még nem tudják kik és hogyan gyűjtik be a telefonokat, hiszen a kevés tanár és a technikai személyzet sokszoros túlterheltsége mellett ez komoly problémát okoz egy-egy több száz fős tanintézetben. A telefonok visszaadása a tanítás után, hasonló terhet jelent. Nem beszélve arról, hogy bizony vannak iskolák, ahol az átlagosnál nagyobb veszélye van a telefonok eltűnésének, ellopásának. Az ellopott telefonokért ki vállalja a felelősséget? Miért nem hagyta helyben az eddigi, osztályfőnökök és igazgatók által hozott telefonhasználattal kapcsolatos tiltó rendelkezéseket a minisztérium? Nincs konkrét utasítás arra, hogy a pumpás és egyéb, telefonnal együtt működő egészségügyi eszközt használó cukorbeteg vagy SNI-s gyermek telefonhasználatát hogyan szabályozzák az iskolák. Arra sem gondoltak a rendőr-minisztérium oktatásért felelős zsenijei, hogy azok a fiatalok, akik ma felháborodásuknak adnak hangot, 2026-ban már választók lesznek… hangadók, küldött politikusok pedig már most is, szekérderékkal vannak a mai magyar közéletben, és úgy forgatják a tapasztalat nélküli, hazugságoknak is bedőlő fiatalokat, ahogy akarják.

Összességében tehát, a telefonozás iskolai beszüntetése elvárt és jogos volt, de nem így, hanem sokkal nagyobb hozzáértéssel, a fiatalok igényeinek ismerete alapján, velük való egyeztetéssel, a tanárok beavatásával és tanácsaik, tapasztalataik megfogadásával. Mert az iskolákat érintő rendet nem az autópálya-rendőrség szolgálati szabályzata szerint kellene értelmezni. Ugyanis, itt nem felesküdött egyenruhásokról szólnak a dolgok, hanem a végtelenségig leterhelt, de viszonzásul alulfizetett iskolai technikai személyzetről, ezernyi adminisztrációra kötelezett tanárokról, és képzett igazgatókról, akik eddig is csak a gyermekek érdekeit, jövőjét szolgálták lelkiismeretesen, és azokról akik – úgy tűnik –, senkit nem érdekelnek… a gyermekeinkről, akik nem feledékenyek és két év múlva szavazni fognak! Ha pedig 2026-ban bukunk, és azzal az ország is elbukik, akkor azt önmagunknak, az ilyen ehhez hasonló átgondolatlan, de kötelező „szabályozásoknak” is köszönhetjük majd.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: illusztráció / news.myseldon.com

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!