Stoffán György: Bese Gergő, a tanárballagás és a cenzúra

A katolikus sajtó sokszor nincs a helyzet magaslatán. A tanárballagás után történtek is ezt bizonyítják. 

Történt ugyanis, hogy a Magyar Kurír, a Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatalos lapja számomra érthetetlen módon, pozitívan írt az egyházi iskolák november 8-án megtartott tüntetéséről, amelyet mívesen becsomagoltak, hiszen a Deák téri evangélikus templomtól a Szent István bazilikáig vonultak. Belevitték – igazi jó kommunista módszer szerint a népzenét, a Gaudeamus-t, a Szózatot és elhatárolódtak minden párttól… – magyarán, úgy akarták igazolni a liberális és szocialista kormányellenesség jogosságát, mintha jó keresztény módra tiltakoznának. Ezt tette szóvá Bese Gergő atya, abban a hozzászólásban, amelyet a Kurír főszerkesztője törölt. Bese Gergő csupán annyit írt, hogy a sok liberális, magyarellenes ujjongó sorába beállt a Magyar Kurír is… Ez a megjegyzés lehet akár provokáció is, hiszen egyházi lapban nincs politizálás és nehezen képzelhető el, hogy Kuzmányi István liberális volna…. Viszont a tüntetés pozitív hangvételű közlése alapvetően politizálás… .

A Magyar Kurír főszerkesztője tehát, most mellé lőtt a törléssel, hiszen érzelmeket gerjesztett… és ez, ebben a helyzetben nem szerencsés, amint azt láthatjuk is a közösségi médiában balról is és jobbról is…

Az egyházi iskolák részéről is bűn utcára vinni a gyermekeket bármilyen politikai megmozdulásra. Az egyházi iskolák részéről ocsmány és erkölcstelen dolog beállni abba a sorba, amely nem tárgyalóasztal mellett oldja meg a problémákat, hanem ország-világ előtt, az egyházi iskolák létét nagyban támogató kormányt lejáratva tüntet. Az egyházi iskolák vezetői részéről éppen olyan felelőtlen és lelketlen dolog csatlakozni a sorosista tüntetéssorozathoz, mint a kommunista és liberális csőcseléknek. Az egyházi iskolák vezetőinek az a kötelessége, hogy a fenntartóhoz forduljon problémáival, akik megkeresik a püspököt vagy a Bíborost, aki közismerten kiváló diplomataként, eddig is minden problémát orvosolt. Magyarán, semmi nem indokolta az egyházi iskolák tüntetését, még akkor sem, ha azt egy magyar, keresztény és nemzeti elkötelezettségű „ballagásként” szervezték meg. (Túl ezen, igen kíváncsi lennék arra, hogy mely egyházi iskolák tanerői vettek részt ezen a kormányellenes cirkuszon, amelyet, mint említettem, megpróbáltak jámbor keresztény, nemzeti felvonulásként beállítani – a lehető legaljasabb módon!)

Ugyanis, a tüntetés időzítése is jellemző volt. Akkorra szervezték a liberális-kommunista társaikat megerősítő sorosista egyházi iskolai „ballagást”, amikor a Bíboros úr és számos pap szentföldi zarándoklaton vett részt. Ezzel pedig, átgondoltan támadták hátba a Bíborost, az egyházat, és annak tanintézményeit, a liberális-kommunista és a katolikus sajtó, fent írt „támogatásával” támogatásával. Bese is és a Kurír is túl messzire ment. Egyikük mellett sem állnék ki ebben az ügyben…

Mindenki tisztában van azzal, hogy az oktatásüggyel és az oktatásügyben hatalmas problémák vannak, de ezek a problémák nem új keletűek. Az is köztudott, hogy az elmúlt tizenkét esztendőben is súlyosbodtak ezek a bajok, és az sem titok, hogy kevés kivétellel, nem a legalkalmasabb emberek vezették az oktatási tárcát, illetve jobbára nem is volt oktatási tárca… Az is igaz, hogy a Nat sem az, aminek lennie kellene, és a központosítás ötlete volt a lehető legrosszabb, amit tettünk ebben a kérdéskörben. Tovább megyek: A szakképzés és az oktatásügy szétválasztása, és ezzel a szakképzésben részt vállaló tanárok oktatókká való leminősítése és közalkalmazotti státuszuk megszüntetése egyenesen a hozzá nem értés esztelensége volt. A szakképzési centrumok pedig, a pénznyelő automatákhoz hasonlíthatók, hiszen milliárdok tűnnek, tűntek el úgy, hogy semmi látszata nincs a kapott és a helyi vezetők tudtával elherdált pénznek.

Ezzel szemben, nem tüntetésekkel, hanem komoly tárgyalásokkal és újragondolással kellene és lehet ezt a helyzetet végre normális irányba terelni. 1948-tól kezdődően romlik a helyzet, és azt a helyzetet azok teremtették, akiknek a mai utódai a legádázabb kommunistáknál is aljasabban támadják a nemzeti kormányt, a magyarságot, a hazát.

Feltevődik a kérdés, miszerint: van-e joga és igazi oka az egyházi iskoláknak efféle tüntetés megrendezésére akkor, amikor a kormány, lehetőségei szerint ma már komoly lépéseket tesz a helyzet normalizálására. Igaz, nem megy minden varázsütésre…

A válasz egyszerű: – NEM! Nincs joga az egyházi iskoláknak gyermekeket az utcára vinni, népdalokat énekelve átverni a társadalmat azzal, mintha ők mindentől és mindenkivel ellentétben egészen mást akarnának, mint a kommunista-liberális tüntetőtársaik. Ők ugyanazt akarják… Kormányt buktatni és átadni az egyházi iskolákat újra a kommunista liberális söpredéknek, átadni minden eddig elért eredményt annak az ellenzéknek, akik haza-, keresztény-, és nemzetellenes európaiságukkal azonnal megszüntetnék ezeket az intézményeket.

Miért volt hiteltelen ez a tanárballagás? Mert azokat támogatják ezzel, akik már régen gyűlölettel beszélnek az egyházi iskolákról, az egyházról és a kereszténységről.

Van a történelemben számos hasonló példa a „jó szervezést illetően”. De voltak olyan idők is, amikor „a helytartótanács reszketni méltóztatott”… remélem, ez következik a Magyar Kurírnál és Bese atyánál egyaránt… Mert az ilyen nyilvános hibák nem megengedhetők napjainkban!

Az oktatáspolitika pedig, végre vegye észre, hogy önálló oktatási minisztérium nélkül, hozzá nem értő „szakemberek” által irányítottan, immár ezerfelé szakítva, nem megoldható a következő generációkat oktatók és az okítottak helyzete…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)