Stoffán György: Az én november elsejém…
Mintha nem lenne mindenszentek napja! Mindenki a halottak napjával keveri össze. November 1-jén megjelennek a közösségi oldalakon a kivilágított temetők, a gyertyás képekkel tűzdelt megemlékezések, és még azokról is szépeket írogatnak az emberek, akiket életükben ki nem állhattak… akárcsak a temetésen… de ez rendben is volna, november 2-án.
November elseje azonban egy másfajta emlékezés napja. Igaz, csak katolikus egyházunkban ünnep, de, mert igen régi időkre nyúlik vissza, ez éppen elég ahhoz, hogy ne feledkezzünk meg róla. Ez is egyfajta megemlékezés. Hivatalosan megemlékezés azokról, akik elnyerték már az örök boldogságot. Tehát, fogalmunk sincsen, kikről emlékezhetünk meg, hiszen az isteni logika nem az emberé, így nem tudhatjuk, kik örvendezhetnek immár a Mennyei Atya országának.
Így tehát, hogy hű maradjak egyházam hagyományaihoz, a magam szentjeiről elmélkedem, gondolkodom ezen a napon. Azokról, akik nemzetünkért, annak megmaradásáért éltek és haltak meg, akikre gyermekkoromból emlékezem szeretettel, akik példaképeim, akik az én szememben szentté váltak életük áldozatvállalása alapján. Személyes tapasztalataim szerint sok-sok ilyen saját szentem van. Az öreg Margit körúti és zsámbéki ferencesek, akik megjárták a Gulágot, az Andrássy út 60-at (Majsai Mór, Horváth Jusztusz, Galicz Töhötöm…) akik időben felemelték a hangjukat a hitetlenség és a hazaárulás miatt, de akiket saját rendfőnökük intett hallgatásra, megfenyegetvén őket a papi elfekvővel a kolostor csendje helyett, ha még egyszer meg mernek szólalni nyilvánosan… (Faddy Ottmár). És vannak olyan szentjeim, akik a megszállt magyar területeken végzeték nemzetmegtartó és kereszténységet erősítő munkájukat (Dr. Boros Fortunát, P. Csiszér Elek, vagy P. Márk József). A nagy püspökök, érsekek is ott vannak a saját listámon. Azok, akiket ismertem, és akiket olvastam (Mindszenty József, Márton Áron, Zadravecz István, Prohászka Ottokár, Tempfli József, Jakab Antal). És vannak saját szentjeim, a mindennapok küzdelmét segítő lélekkel végigharcolók között is, vallási hovatartozásuktól függetlenül (Réthy Mihály, Csiha Kálmán etc).
Persze, lehetetlen felsorolni az összes nevet, akiket saját lelkemben oltárra emeltem. Hiszen, számomra szent az, aki példát mutatott, aki életében szemmel tartotta, követte a krisztusi parancsokat, és saját példáján keresztül vezette el a környezetét Istenhez.
És megemlékezem ezen a napon azokról is, akik ugyan nem emelkedtek szentjeim sorába, de szeretettel gondolok rájuk, mint iránymutatókra, jó szellemiségű tanárokra, akiktől politikai meggyőződésemet, magyarságtudatomat, emberségemet kaptam. (Gerristsen Vilmosra, apám egykori cserkészvezetőjére, Rosenberg bácsira, az öreg rongyos zsidóra, aki gyermekkoromban fillérekért hozott anyámnak gyermekruhákat, mert mi nem voltunk a kommunista söpredék kegyeltjei, így szükség volt Rosenberg bácsi segítségére, Kubinyi Ferencre, aki szakmai példaképem volt…). És, még ezernyi névre emlékszem, ezernyi példaképemet említhetném, akiknek szentté avatására nincs hatással a vatikáni politika. Ők az én katolikusságom, magyarságom és emberségem szentjei. Hozzájuk ragaszkodom, és rájuk emlékezem Mindenszentek napján… Jó ez az emlékezés, mert újra és újra megelevenednek a tanítások, a tapasztalatok, az emlékek.
Nyugodjatok békében… és köszönöm, amit adtatok!
Kiemelt képen: Tempfli püspök úr, Halászteleken
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
