Stoffán Görgy: Magyar kereszténység vagy zsidó-keresztény kultúra? – Gondolatok a dallasi beszéd után
Minden előadás, szónoklat alapja, hogy előtte megismerjük a hallgatóság érdeklődését, szellemi lehetőségeit, ebbéli befogadó képességét. Nem lehetett könnyű tehát a magyar miniszterelnök számára, Amerikában is megérthető beszédet mondani. A magyar és az amerikai világlátás között hatalmas különbségek vannak, még akkor is, ha az amerikai hallgatóság konzervatív és valahol a lelke mélyén talán még keresztény is.
A magyar agy azonban másképpen értelmez és gondolkodik akár a konzervativizmusról, akár a kereszténységről. Magyarországon konzervatívnak lenni embert próbáló szellemiség, hiszen a konzervatív eleve szitokszó, mert egyes politikai körök antiszemitának, horthystának, mások akár fasisztának is tartják azt, aki konzervatív felfogású. A mi konzervativizmusunkban benne van 1919., 1920., 1947., de benne van a kommunista és liberális-ellenesség is, hiszen az elmúlt száz év olyan vesszőfutás volt a magyar nemzet számára, amelyet Amerikában csak az indiánok ismerhettek meg… kipusztításuk korában. Tehát, más a magyar és egészen más az amerikai konzervativizmus.
A kereszténység emlegetése Amerikában szintén nem ugyanazt jelenti, mint a magyar néplélek számára. Hiszen, a ma oly divatos „zsidó-keresztény” kultúra és értékrend emlegetése idegenül hangzik a magyar keresztény ember számára. Mert más a kereszténység és egészen mást jelent a magyar kereszténység, amely nem csupán hitet jelent, hanem nemzetmegtartó erőt is.
Amerikában a „kereszténységnek” ezerféle formája van, de a legtöbb távolabb áll Jézus tanításától, mint Makó vezér Jeruzsálemtől. Szent László óta a magyar kereszténységnek különös jelentősége van, így semmiképpen nem jellemezhető vagy kapcsolható össze a zsidó-keresztény kultúrával. Ismerve és elismerve a zsidó vallás sajátosságát és kultúráját, az messze eltér a keresztény felfogástól, hiszen egészen más logika szerint működik. Mint kultúra is teljesen elkülönül a magyar kultúrától, a maga felbecsülhetetlen értékeivel együtt. Tehát, feltételezem, hogy az amerikai konzervatívok nem is értik, mit jelenthet a zsidó-keresztény kultúra említése egy ilyen nagyívű, történelmet író beszédbe foglalva. Mindössze talán annyit szűrt le a hallgató, hogy Magyarország konzervatív, ellenzi az abortuszt és valamilyen vegyes zsidó-magyar lakossággal bír… Az amerikai nép konzervatív rétege is – történelmének kezdete óta – liberális felfogású, míg a magyar nemzet konzervativizmusa távol áll a liberális szellemiségtől, ugyanis a magyar nemzetre ráerőszakolták és ma is igyekszik az EU ráerőszakolni a kommunista-liberális szemléletet. Magyarországon ezer évig de facto királyság volt!
Elvonatkoztatva azonban a dallasi beszédtől, manapság folyamatosan a zsidó-keresztény szellemiségről hallunk politikai szónoklatokban és prédikációkban egyaránt. Ez pedig hitbéli szempontból éppen úgy ellenkezik a valósággal, mint kulturális szempontból. A magyar kultúra, a magyar kereszténység, mint vallás, nem függ, nem függött a zsidó vallástól és a zsidó kultúrától. A közbeszédből is kimarad Krisztus, kimarad a Magyarok Nagyasszonya, s mindössze annyit hallunk, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ez a szellemiség azonban egy Krisztus nélküli kereszténység, egy megfoghatatlan szellemiségű, most kialakítás alatt lévő, új nemzetközi világvallás képét vetíti előre, amelyben Krisztust vagy nem említik, vagy csupán emberi mivoltára hivatkozva, megtagadva ezzel isteni létét, valósságát. A magyar keresztény hagyományok, az ünnepek, Mária, Jézus anyja és a magyar szentek tisztelete (nem imádata!!!), hozzá tartozik az ősi (!) magyar kereszténység hagyományaihoz, és amikor arról beszélünk, hogy ezeket a hagyományokat őrizzük és védjük a nemzetközi liberalizmus, LMBTQ és ki tudja még mivel szemben, akkor illő volna kiemelni ezeket a magyar szellemi, lelki értékeket is, ahogyan azt is, hogy a református vallást miért nevezzük magyar vallásnak…
A velünk, magyarokkal együtt évszázadokon át szenvedő és elnyomott, de magyar zsidóság értékeit is tisztelnünk és becsülnünk kell, hiszen a nemzet asztalára felbecsülhetetlen áldozatokat, értékeket tettek le. Ám, összekapcsolni a magyar kereszténységgel semmiképpen nem lehet. Logikailag pedig kizárt. A zéró tolerancia, amelyet meghirdetett a magyar kormány, szintén kontraproduktív, mert amikor például Niedermüller ócsárolja a keresztényeket, akkor ez a zéró tolerancia nem működik – visszafelé.
Van tehát, amit tisztáznunk és rendbe tennünk kell saját fejünkben, történelmünkben, hitbéli felfogásunkban is. A keresztény értékek védelme tiszta szellem és erős hit nélkül nemcsak fölösleges, de értelmetlen is, hiszen a hit nélküli keresztény érték nem érték. A magyar, keresztény szellemiség és ez a gondolkodásmód tesz értékké romos épületet, templomot, porladó Missale-t is. Ha nincs mögötte hit és elkötelezettség, akkor csupán egy okostelefon töltő nélkül… Amikor tehát, a magyar kereszténységről beszélünk, ne keverjünk bele divatos vagy kötelező lózungokat, hanem legyen egyértelmű az, amit mondani szeretnénk: A magyar kereszténység, azaz a Krisztust követő kárpát-medencei magyarság erkölcsi és hitbéli, valamint épített értékeit védjük, azokért harcolunk és igyekszünk megélni, s ezt próbáljuk nagy nehézségek közepette visszavezetni a fiatalok lelkébe és szellemiségébe. Mert ez az egyetlen kivezető út a magyar nemzet számára. (Bár van olyan budapesti nevelőintézet, ahol éppen most zárták be a kápolnát és hajtották el a szakképzett „ifjúságvédelmis” papot… – de ez egy másik cikk…)
Mementó 2006 emlékmű
