Siklósi András: Közérdekű válasz a CSzSz megkeresésére
Tisztelt leendő Civil Számvevőszék!
Átnéztem a honlapjukon (www.civilszamvevoszek.hu) található bemutatkozást, ill. a feladatokat, terveket vázoló írásokat. Ezek fényében (nem kitérve a gyakori nyelvtani és stiláris hibákra!) a fölajánlott szavazáson túl néhány megjegyzést, javaslatot szeretnék tenni, persze korántsem mindenre kiterjedően. Előrebocsátom, hogy megértést tanúsítok a most alakuló, még kiforratlan szervezetük gyermekbetegségei iránt, s kezdeményezésüket pozitívan, jóindulattal szemlélem. (Internetes szavazatomat is ennek szellemében adtam le.)
1.) A már létező Állami Számvevőszék (ÁSZ) mellett nem szerencsés hasonló néven (Civil Számvevőszék – CSzSz) egy „civil változatot” is meghonosítani; azért sem, mert előbbinek főként csak az anyagi ügyek vizsgálatára, ill. az ilyen jellegű visszaélések, panamák kinyilvánítására van viszonylag csekély (döntő következmények nélküli) lehetősége. Helyesebb az alakuló szervezetet „Civil Számonkérőszék”-nek (CSzKSz), vagy ha ez néhány helyen visszatetszést keltene (szerintem indokolatlanul!), akkor „Civil Ellenőrzőszék”-nek (CESz), esetleg „Civil Felügyeleti Bizottság”-nak (CFB) nevezni. Ezek bármelyike azért is jobb, mert tevékenysége az élet s a politika minden szegmensére kiterjeszthető; vagyis a korrupciós bűnökön kívül más nemtelen összefonódásokat (pl. a szabadkőművességhez, ill. a „láthatatlan” háttérhatalomhoz, a hazai és idegen titkosszolgálatokhoz stb. fűződő bármilyen viszony), magyarellenes megnyilvánulásokat (pl. zsigeri gyűlölködés, történelemhamisítás, öntudatunk mérgezése), romboló erkölcsi, kulturális és egyéb jelenségeket is föltárhat, konkrét csoportokhoz, személyekhez kapcsolva.
2.) Illő lenne a vizsgálatokat kivétel nélkül minden párt összes (régi-új) jelöltjére kiterjeszteni, azaz tüzetesen áttekinteni előéletüket, korábbi közszerepléseiket, a nyilvánosságra tartozó kapcsolataikat; s ezek regisztrált hozadékait a nemzet számára elérhetővé tenni, sőt az egyes egyéni és listás jelöltek esetleges alkalmatlanságát nyomatékosan kifejezni. Ezeket föltétlenül, hitelt érdemlően (dokumentumokkal alátámasztva!) meg kell tenni, mert egyébként a szervezetük súlytalanná, komolytalanná, üres gittegyletté válik, vagyis kitűzött céljait nem érheti el. Tehát nemcsak a jelöltek (majd a befutottak) választott testületekbe, bizottságokba való méltatlan bekerülését kell megakadályozni, hanem már parlamenti (önkormányzati) képviselővé emelésüket is! Mindehhez nagyszámú és hozzáértő, valamint felelős(séget vállaló) civil apparátusra, ill. hatékony és becsületes sajtótámogatásra van szükség. A tájékozott (tájékoztatott) közvélemény erejével kényszeríteni kell a pártokat, hogy megkérdőjelezhető „sötét lovakat” el se merjenek indítani a választásokon! Igen fontos leszögezni, hogy az ún. „kettős vagy többes állampolgárok” (pl. magyar-izraeli-amerikai), akiknek hazája és identitása bizonytalan – s ebből következően könnyűszerrel külföldi vagy multinacionális hatalmi játszmák, gyalázatos alkuk eszközeivé válhatnak –, semmilyen közéleti és közigazgatási tisztséget ne tölthessenek be Magyarország területén! (Ennek elfogadása vagy megtagadása akár vízválasztó is lehet a CSzSz harcosságát, nemzeti megalapozottságát illetően.)
3.) Az ország húsbavágó dolgait intézni akaró politikusokkal, leendő vezetőkkel szemben szigorú követelményeket kell megfogalmazni (nem csupán bátortalan, bármikor lesöpörhető „elvárásokat”); s ezek megszegése, ill. a jelöltek bizonyíthatóan kárt okozó viselkedése esetén valamilyen formában garanciákat kell kapnunk elmozdíthatóságukat, visszahívhatóságukat, büntethetőségüket illetően. Kevés, ha az „amortizálódott” (pl. hazaárulóvá, tudatos nemzetrontóvá vált), lelepleződött (volt MSZMP-tagok, munkásőrök, elhárítási alkalmazottak, közbűntényesek stb.) személyekre nem szavaznak a CSzSz szimpatizánsai; hanem ezek örökös kizárását a közéletből törvényes úton is meg kell teremteni! Ugyanakkor senkivel szemben nem lehet akadály az, ha bizonyos idegenszívű maffiózók „rasszistának, antiszemitának, szélsőségesnek” bélyegzik (többnyire csúful megrágalmazva!); éppen azért, mert őszintén fölvállalják a magyarság valódi érdekeinek és értékeinek szolgálatát. Ha egy-egy társulat (párt) testületileg megtagadja a civilekkel való együttműködést, akkor nekünk szintén testületileg kell őket elutasítanunk; míg egyébként csak azokat az egyéneket, akik a mindenre kiterjedő „átvilágításra”, ill. írásbeli szerződésre nem hajlandók. (Tán fölösleges megemlítenem, hogy a civil szféra is csak feddhetetlen, tárgyilagos mérlegelésre képes, morálisan kifogástalan embereket helyezhet az ellenőrző funkciókba, mert különben előáll a „bagoly mondja verébnek” klasszikus esete.)
4.) A betöltendő pozícióktól függő, kötelező közép- vagy felsőfokú végzettségen túl bevezetendő közigazgatási versenyvizsga letételét abszolút helyesnek és üdvözlendőnek érzem; hiszen sorsunkról nem dönthetnek laikus, szakmailag avatatlan fontoskodók, de hazug szélhámosok, vagy akár jóhiszemű ostobák sem. Kifejezetten tetszenek a politikusokkal szembeni fenntartásaik, továbbá választási alapelveik is; utóbbiak közül különösen azok, melyek szerint egyáltalán nem marasztalhatók el, akik megfelelő pártok és jelöltek hiányában nem vesznek részt a (durva csalásokkal fűszerezett! – kiegészítés tőlem) választási komédiákban, vagy éppenséggel áthúzzák a szavazólapokat, tiltakozásuk és elutasításuk jeléül.
(Én már 15 éve hirdetem ugyanezt – meglehetősen nagy értetlenséget és ellenszenvet kiváltva –; sőt mindig hozzáteszem azt is, ha sikerülne elérni a választások legalább 80-90 %-os bojkottját, akkor – legitimitás, tehát érvényesség és eredményesség híján – azonnal „békésen” megbukna az egész neoliberális, neokohnzervatív bagázs, s végre érvényesülhetne a népfölség eszméje, azaz a közvetlen, idegen befolyásoktól mentes népakarat (kb., mint az 1956-os munkástanácsokban). Ami messze nem azonos az önök által preferált „részvételi demokráciával”, mely nálunk alighanem megvalósíthatatlan; részben a lakosság kifosztottsága, fásultsága, félrevezetettsége miatt, másrészt a „politikusok” hideg közönyéből és önzéséből fakadóan, legfőképpen pedig a torz, bebetonozott, rabszolgatartó rezsim által megnyirbált és elszabotált népi jogosítványok nélkül. Jómagam 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is tüntetően távol maradtam mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásoktól, kivéve a NATO és EU elleni, valamint a kettős állampolgárság melletti népszavazásokat, melyeket nemzetstratégiai szempontokból és lelkiismereti okokból nem mellőzhettem.)
Szilárd meggyőződésem, hogy a demokrácia minden változatának világszerte bealkonyult, s hazánkban is badarság erőltetni. Sokkal bölcsebb volna ismét bevezetni helyette az évezredeken át kiválóan működő, ősi hagyományainkon és történelmi Alkotmányunkon (a vérszerződéseken, majd a Szentkorona-eszmén) nyugvó, hierarchikus felépítésű, tekintélyuralmi rendszert (nem diktatúra!), melynek mai formája egy korszerűsített (pártokat betiltó!) alkotmányos királyság lehetne. (Sejtem, hogy erre sokan felhördülnek, ám fütyülök rá, ha ezzel a magyarság visszatalálna régi önmagához, s egyúttal hosszú távú megmaradását, fejlődését is szavatolhatnánk vele.)
5.) Hangsúlyozom továbbá azt is, hogy a CSzSz által javasolt feltételek és játékszabályok többségét csupán a jelenlegi (még meg nem változtatott) rendszer keretei közt és szűk mozgásterében tudom elfogadni; hiszen a nemzetnek elkötelezett hazafiak egyik fő törekvése éppen e bukott, kivénhedt struktúra és mostani „szövetségesi kötődéseink” (nevezhetem gyarmati függőségnek is!) megsemmisítése, ill. az immár két évtizede tomboló álságos demokratúra fölváltása egy tisztességes, használható, gyökeresen magyar-érdekű, biztonságos renddel és államformával. A jövőben elképzelhetetlen bármiféle politikusi attitűd, ami szerint valamely hitvány, olykor végzetes cselekedet „törvényes ugyan, noha nem egészen etikus”. Megette a fene az olyan jogrendszert és Alkotmányt, melyek köszönő viszonyban sincsenek a jó erkölccsel, a közjóval, a társadalmi igazságossággal és szolidaritással; s a pillanatnyi (magán)érdekeknek megfelelően bármikor retorzió-mentesen kijátszhatók („joghézagok, kiskapuk” és hasonló baromságok mentén).
Befejezésül még annyit, hogy örülnék, ha megfontolnák a fönti véleményemet, s annak egyes pontjait a gyakorlatban is hasznosítanák a politika fölötti civil kontroll kidolgozásában. Munkájukhoz kellő elszántságot, képzett, gerinces honpolgárokat és fölvilágosult, aktív tömegbázist, valamint kézzelfogható eredményeket kívánok valamennyiünk javára. Amennyiben igénylik (s megtapasztalom, hogy a helyes irányba indulnak), alkalmasint magam is szívesen a segítségükre leszek egy-egy probléma elemzésében és/vagy megoldásában, ha időm és lehetőségeim engedik.
Boldog(abb) életet, valódi nemzeti újjászületést s a magyarok sajátos küldetéséhez méltó szebb jövőt mindnyájunknak!
Üdvözlettel vitéz Siklósi András, a Hunhír.hu munkatársa
a Tárogató főszerkesztője, a Turul Szövetség elnöke s a HunHír.Hu munkatársa
(Szeged, 2009. december 23-án)
Ui.: Ezt a levelemet nyilvánosságra hozom, s önök is szabadon felhasználhatják, változatlan formában.
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Egyetértek a megállapításokkal . Az úgymond parlamentáris demokráciának , a pártoknak bealkonyult . Hozzáteszem , hogy ezután , ha a többség elutasít valamit , az megszűnik , felszámolódik , vége lesz . Ha az emberek kétharmada utasítja el akkor végleg . Mivel a jelenlegi posztkommunista-globalista politikai , gazdasági , média stb . rendszert az emberek többsége már elutasítja , ez már az egészen közeli jövőben felmorzsolódik , meg fog szűnni . És az lesz helyette , amiről András is beszél . A választások pedig , ha lesznek is egyáltalán , egészen mások lesznek .
Csak mosolyogva lehet és érdemes olvasni a „nemzeti” fűzfapoéta sorait. – Ki hitte volna, hogy még a közgazdasági kérdésekben is illetékes… azután, hogy a Kurucinfó oldalain kijelentette, hogy „AKI NEM ANTISZEMITA, AZ NEM IS IGAZI MAGYAR”.
Az viszont kifejezetten előnyére szolgál, hogy az utóbbi két hónap folyamán nem koldult pénzt az internetes honlapok olvasóitól.
A Guiness-rekordokba illő hosszúságú, véget nem érő versek írója (és ami ennél is kellemetlenebb: felolvasója…) vajon mikor fog dolgozni azért a pénzért, amit az utóbbi években koldulással keresett meg?
Vámosi Péter!
Ön egy üresfejű, nemzetellenes zsidó patkány! Írásom tényszerű megállapításaival nem tud mit kezdeni, képtelen azokat cáfolni, mert nem is lehet. Ezért a fajtájához méltó becstelenséggel személyemet támadja meg (immár nem először, s persze nem ugyanazon az álnéven!), és közönséges, hazug rágalmakkal próbál bemocskolni.
Biztosíthatom, hogy már rég a pokol kénköves bugyrában senyved, s a hulláját fölzabáló dögevők sem emlékeznek környezetszennyező bűzére; ám az én maradandó művészetem még akkor is köztiszteletben áll majd a nemes lelkű magyarok körében.
Ami pedig azt illeti, egész életemben tisztességes munkával (véletlenül sem koldulással!) kerestem a kenyeremet, szemben az ön élősködő fajtestvéreivel, akik a magyarság kirablásával, aljas csalásokkal, cselszövésekkel és hollókoszt-kárpótlásokból szerezték busás és törvénytelen jövedelmüket.
Nincs messze az idő, amikor eljön az igazság pillanata, s én hazám legnagyobb költői közé emelkedek, magukat pedig, mint hitvány vérszívó ragadozókat, lesöpörjük jobb sorsra érdemes népünk testéről. Hátralevő sivár életében igyekezzen bűnbánatot gyakorolni, mert ha az ördög elviszi, már késő lesz!
Őszinte megvetéssel vitéz Siklósi András
Olvasom „vitéz” Siklósi úr! Válaszát és mint érzékeny lelkű költőt meg is értem… De: azt talán ÖNMAGÁRÓL senki se írja, hogy „maradandó művészetem” meg hogy „én hazám legnagyobb költői közé emelkedek” – ilyen megállapításokat az utókor szokta tenni és főleg mások írják ne az érintett személy önmagáról…
A „zsidó patkány” kifejezést pedig, úgy hiszem, nem kell kommentálni: aki ilyen dolgot leír – Thomas Mannt, Krassó Györgyöt, Angyal Istvánt, stb. általánosítva – patkánynak minősítve, azt az emberszabásút ki veszi komolyan?
A koldúlásról: éppen az internet a tanúja annak, hogy legutóbb éppen (a Kárpáti Harsona oldalain) egy új számítógépre koldúlt, tisztelt Siklósi úr… de erről bizonyára már elfeledkezett.
Röviden annyit még, hogy Önnél a világirodalomban voltak összehasonlíthatatlanul jelentősebb személyek (néhány ezer!), de ők ugyanakkor sokkal-sokkal szerényebbek voltak.
Hasonló véleményen vagyok a Szőcs nevű hozzászólóval. Talán annyit tennék még hozzá, hogy a zsidó(!!) Faludy György, aki a nagyszerű „nemzeti költő” Siklósi úrral ellentétben a recski haláltábor poklát, talán valamivel(?) nagyob költője a magyar irodalomnak és a nemzeti ellenállásnak, mint a szimplán mindenkit lezsidózó Siklósi András, akitől az sem idegen, hogy önmagát dícsérje.