Sikertelen volt Martonyi háborús uszítása a v4 értekezleten
Martonyi János magyar külügyminiszter ütött meg legradikálisabb hangnemet a ma Budapesten megkezdett, az európai uniós csatlakozás 10. évfordulója alkalmából tartott konferencián.
A külügyminiszter beszédében külön kihangsúlyozta, hogy a Visegrádi Négyek felelőssége a térségi politikában egyre nő. Martonyi ukrajnai orosz fegyveres erőszakról beszélt, szerinte Ukrajnában oroszok hajtanak végre fegyveres agressziót civilek ellen. Az oroszpárti felkelők által elfogott, az ukrán rendőrség egyenruháját viselő amerikai katonáról mélyen hallgatott Martonyi, valamint az általuk elkövetett tömegbelövetésről és tucatnyi halálos áldozatról sem esett szó. Beszélt azonban „orosz fegyveres erőszakról”, és erre hivatkozva ismét háborús retorikába kezdett.
A külügyminiszter szerint az „ukrajnai orosz fegyveres erőszak miatt nem tudni”, mi történik a következő napokban, és ennek kapcsán a visegrádi harccsoport létrehozását egy lényeges lépésnek nevezte. Vagyis Martonyi arra utalt, hogy hazánknak a Visegrádi Négyek szervezetén keresztül közvetlen fegyveres konfrontációba kell kerülnie Oroszországgal, ha a nyugati érdek úgy kívánja, hogy meg kell védeni a Kijevben felállított bábkormányt.
Ez volt tehát Martonyi János, magyarországi, éppen leköszönő külügyminiszter búcsúbeszédének mondandója, amit láthatóan ismét Washingtonban írtak meg neki. A megbeszélésen Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter már mérsékeltebb álláspontot képviselt. Elmondása szerint Oroszországot nem lehet elszigetelni, és Oroszország sem tudja elszigetelni magát, mert fontos tényezője a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak. A szlovák külügyminiszter a szankciókat sem támogatja, ehelyett tárgyalásos megoldást javasol.
Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter Oroszország állásfoglalásához közeli álláspontot képviselt. Ő támogatta Ukrajna föderalizációját, szerinte Ukrajnának előnyére válik a decentralizáció. A nyelvtörvény eltörlését óriási hibának nevezte, ő elismerte, hogy Kelet-Ukrajnában nem lehet háttérbe szorítani az orosz nyelvet, mert arrafelé azt mindenki beszéli, Kelet-Ukrajnában éppen az ukrán nyelv van hátrányban a többségi orosz lakosság miatt.
Csehország külügyminisztere nem vett részt a megbeszélésen, így feltételezhető, hogy Csehország méginkább kihúzza magát a szankciók jelentette kötelezettségek alól. Látható, hogy a Visegrádi Négyek Oroszország felé rendeződése megkezdődött. A V4 többi tagállama nem támogat se szankciókat, se Oroszország elleni agressziót és háborús uszítást, ehelyett visszaterelnék a konfliktust a tárgyalóasztalhoz. Újra csak azt láthatjuk, hogy hazánk az utolsó csatlós szerepét készül felvenni egy újabb nagy geopolitikai átrendeződésben. A magyar külügy gyakorlatilag továbbra is a Washington által diktált nyilatkozatokat olvassa fel, miközben a térség más államai már próbálnak mérsékeltebb hangnemet megütni.
Kapcsolódó: Megerősítették: orosz zavaróberendezés tette harcképtelenné az aegis rendszert
Mementó 2006 emlékmű
Ugy latszik,hogy nem csak az EU-ban es parlamentjeben vannak kigyonyelvu sziszegok, hanem hazankban is. Nem szamit nekik a magyar ver.
Folytatódik a rossz oldalra állás, nem baj majd ez is megszűnik! Ettől a görény besúgó, lakhely áruló patkány zsidótól más nem is várható! A főbűnös megint csak az orsós likud vitya aki ebbe a pozícióba ültette! Sokadik tettével bizonyítja, hogy a Magyar nép ellensége és a „szabadság harcát” a Magyar nép ellen vívja zsidó utasításra!
kató rudi
Ezt a „fehérjehalmazt”-az 5-ös számú párttagkönyv büszke tulajdonosának mondását kölcsönvéve-nem kivánják elmeorvosi vizsgálatra előállitani-mondjuk hajnali 2 órakor????? PEDIG A MAGYAR NEMZET BIZTONSÁGA ÉRDEKÉBEN KOMOLY OK VAN RÁ!
Ez az embernek láttszó egyed továbbra is nyalja a NEKI!!!-személyreszabott nyalnivalót??
„Magyarország jobban teljesit”!-hátsófertály nyalásában IS!
Hajrá Magyarország,Hajrá Magyarok,stb,stb………….
Évaanyu
Na jó! Martonyi úr jobb lesz, ha nagyon gyorsan elmegy pihenni a saját érdekében. Ha eddig nem tudta, mi várható a közeli és távoli napokban, bejelentése után egyértelművé válhat. Felgyorsíthatja a birodalmi törekvéseket.
Ma találtam ezt a cikket:
A cikk vége foglalkozik az ukrán helyzettel, de nem csak azt a részt raktam be mert így egyben teljes és érthető a cikk.
A zsidó világfelforgatás régi/új stratégiája
Lehetőleg semmit sem fogok ismételni mindabból, amit eddig a témáról írtam. Néhány visszutalás azonban mellőzhetetlen ahhoz, hogy az írás logikai vonalvezetése láthatóvá váljon.
A Nagy Francia Forradalom és a ’48-as európai forradalmak után az 1917-es Nagy Októberi Szocialista forradalom volt a zsidóság harmadik rugasz kodása a világuralom megszerzéséért.
A kelet New yorki Kahal műhelyeiben kidolgozott tervek és a Kahal bázisain kiképzett „proletár-forradalmárok”, a zsidó Trockij vezetésével, a strómannak kiszemelt szifiliszes félzsidó Lenin zászlaja alatt, szétzúzták a cári államot. A „proletárdiktatúra” államát a zsidó kahalok mintájára szervezték. Ennek kettős célt kellett szolgálnia.
a.) Ki kellett sajátítani az orosz nemzeti (!) tőkét és ki kellett írtani a társadalom keresztény tudathordozó rétegeit, hogy ezáltal Oroszország zsidó szolgaállammá legyen.
b.) Oroszországnak a nemzetközi zsidó felforgatás, mindenekelőtt a Nyugat Európában tervezett felforgatás, ideológiai – logisztikai – katonai bázisává kellett válnia.
Ez által remélték megvalósítani a „Világ proletárjai, egyesüljetek” formulát, melyet Karl Marx a Kommunista kiáltvány végszavaként használt. A jelmondatot, Herzl szellemében, persze úgy kell értelmezni, hogy a proletárok a zsidó élcsapat vezetése alatt egyesüljenek a keresztény társadalmak elpusztítására, ám fennmaradjon a zsidókézen levő pénztárca szörnyü uralma.
Ez a gigantikus harapófogó azonban nem jött létre. Oroszország az orosz nép hiúsította meg a zseniális tervet, Sztálin a vörös cár vezetése alatt.
A zsidó ideológia lényege az volt, hogy a forradalom csak mint világforradalom győzhet, azaz az Oroszországban gerjesztett tűzvész csóváit szét kell dobálni, mindenekelőtt Európába, mégpedig azonnal.
Akadtak azonban olyan oroszok akik „nemzeti” szocializmusban gondolkodtak és úgy vélték ez felépíthető egy országban, Oroszországban is. Sztálin is erre az álláspontra helyezkedett. Ezzel kiváltotta a zsidók, azaz a „baloldali ellenzék” éles kritikáját és alattomos ellenállását. Ez volt a „trockizmus”. Sztálin azonban karanténba dugta az egyre hülyébb Lenint, majd lépésről – lépésre kiírtotta a trockizmust, a trockistákat. Sztálin hóhéra Ramon Merca der bejutott Trockij mexikóvárosi erődjébe is és jégcsákánnyal szétverte a (kígyó) fejét.
A „zsidóvonal” felszámolása azonban nem jelentett teljes szakítást minden zsidóval. A végtelenségig pragmatikus Sztálin a zsidók alapvető tulajdon ságát – a vadállati kegyetlenséget – hasznosnak ítélve, az elkerülhetetlen piszkos munkákat velük mint kápókkal végeztette el, az apparátus belső tisztogatásától kezdve a gulagok igazgatásáig.
A következő részben a dőlt betüs szövegek a Hetek egyik cikkéből származnak.
Létrehozott egy Zsidó Antifasiszta Bizottságot is, de azt a „háború végén megszüntette, vezetőit kivégezték. (a Bizottság elnökét, Solomon Mikhoelst, a moszkvai Állami Zsidó Színház igazgatóját Sztálin személyes parancsára meggyilkolták). A holokauszt anyagait eltüntették. A Szovjetunió bukásáig senkinek sem engedték meg, hogy megemlékezzen a zsidó holokausztról.”
Mindez Sztálin akkorára meggyökeresedett a meggyőződésének folyománya volt, hogy a zsidók titokban Izraelnek vagy Amerikának kémkednek.
Ám éppen ő, akinek alapvető tulajdonsága a gyanakvás volt, csak későn – élete delelőjén túl – ismerte fel, hogy a zsidóság, immár mint „orosz” értelmiségi elit, nagyobb veszélyt jelent Oroszországra mint a baloldali ellenzék, vagy az egymást kiírtó belügyi népbiztosok (Menzsinszkij, Jagoda, stb.) jelentettek, így a zsidókérdés intézményes megoldást igényel (endlösung).
Beindult a megsemmisítő gépezet…
„1949 januárjától a szovjet média erőteljes kampányba kezdett a ‘gyökértelen kozmopoliták’ leleplezése és elítélése érdekében. Természetesen anélkül, hogy a zsidókat konkrétan megnevezték volna. 1952. augusztus 13-ára virradóan Sztálin parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki – ez volt a ‘Meggyilkolt Költők Éjszakája’. 1952–1953-ban a titkosrendőrséget és a titkosszolgálatokat megtisztították a zsidóktól – korra és érdemekre való tekintet nélkül. 1952. december 1-jén a Politbüro ülésén Sztálin a következőt állította: Minden zsidó nacionalista és az amerikai titkosszolgálat ügynöke. Mind annyian az amerikaiak lekötelezettjei. Ráadásul az orvosok között nagyon sok a zsidó nacionalista. 1953. január 13-án a Pravda hírt adott arról, hogy a szovjet állambiztonsági szervek ‘terrorista összeesküvést’ lepleztek le a Kremlben: fehér köpenyes gyilkosok ártó kezelésekkel akarták megrövidíteni a szovjet vezetők életét.”
[Erre azt mondhatnánk, micsoda marhaság. A történelem azonban ismételten igazolja, hogy a „terrorista összeesküvés” szabadalmazott zsidó mód szer. A legutolsó eklatáns példa erre a három zsidó terrorista nevével (Turcsinov, Jacenyuk, Klicsko) fémjelezhető „ukrán forradalom”.]
Az „orvosperek” és más koncepciós perek az orosz zsidóság részbeni megsemmisítését, részbeni deportálását készítették elő. Ám Sztálin elkésett. Kora és annak megfelelő egészségi állapota miatt e folyamat levezénylésére már nem volt alkalmas.
Így történhetett meg, hogy nem vette észre a saját kiiktatására tett alattomos intézkedéseket, amelyekben Hruscsov, Malenkov és Berija voltak a főkolomposok. „Sztálin védelmére igen komplikált szervezetet alakítottak ki, amelynek négy bástyája volt: a személyi biztonságért Nyikolaj Vlaszik tábornok felelt, a személyi iroda és különleges osztály Alekszandr Poszkrjobisev vezérőrnagy alá tartozott, míg a Kreml parancsnokságát Koszinkin tábornok irányította. A negyedik bástyát az udvari (kremli) orvosok jelentették. Ez a négy szilárd bástya provokációsorozatok következtében 1952 decemberétől 1953 februárjának végéig összeomlott, ezzel a rés keletkezett a védelmi hálón. E vezetőket vagy száműzték, vagy meghaltak, de sokan börtönbe is kerültek. Vlaszik azt terjesztette, hogy Sztálint Berija segítette meghalni.” A kuncevói dácsában gutaütést kapott diktátorhoz nem hívtak, nem engedtek orvost. Állítólag Berija egy „orvosnőt” vitt, aki valamit beadott Sztálinnak (?).
Ezzel megkezdődött a hatalmas birodalom szétrohasztása. Ennek állomásait csak a „névleges uralkodók” neveinek felsorolásával jelölöm: Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, Gorbacsov, Jelcin.
A folyamat lényegét is elég vázolni. Szétesik a Szovjetunió, létrejön a Független Államok Közössége (egy viccnek is rossz államszövetség). Magában Oroszországban előretörnek az élelmes zsidók és „nemzeti” oligarchiává szerveződve megszerzik a nemzeti vagyont (különös tekintettel az ásvány kincsekre) és hozzákezdenek annak elherdálásához, Nyugat számára történő kiárúsításához.
Ami ebben a szörnyü összeomlásban a leglényegesebb: egypólusúvá válik a világ! Mint tudjuk, a csillagászati pólusváltozások is megviselik a bolygó kat és (ha vannak) az élőlényeket. Ez a politikai pólusváltozás nem kevésbé pusztítónak bizonyult.
A második világháborúból több ország került ki győztesen, az egyetlen győztesnak azonban csak Amerika bizonyult. A többiek pedig próbálták túlélni. Köztük Oroszország is, amely ugyanolyan szörnyü módszerekkel, ill. áldozatok árán építette újra önmagát, ahogy a két háború között felépítkezett.
Mivel létezett, érdekei voltak és uram bocsá’ azoknak érvényt is akart szerezni, létrehozta ZsidóAmerika első számú célpontját katonai célpontját és ideológiai köpőcsészéjét, a „gonosz birodalma” és az egész világot fenyegető „kommunista veszély” formájában. Ez ellen „védekezett” ZsidóAmerika otthon és a világ minden fertályán, akár saját határaitól tízezer kilométerekre is. Korábban iktattam be egy kimutatást azokról a „független” országokról, amelyeket a második világháború utáni „boldog békeidőben” ZsidóAmerika megtámadott. Ezek: Korea – Kína 1950-53,- Guatemala 1954,- Indonézia 1958,- Kuba 1959-61,- Guatemala 1960,- Kongó 1964,- Laosz 1964-73,- Vietnam 1961-73,- Kambodzsa 1969-70,- Guatemala 1967-69,- Grenada 1983,- Libanon 1983,- 1984, Líbia 1986,- El Salvador 1980-as évek, Nicaragua 1980-as évek,- Irán 1987,- Panama 1989, Irak 1991,- Kuvait 1991.
E támadások okai, ill. ürügyei között kissebb – nagyobb mértékben mindíg felbukkan a kommunista veszély.
Igenám, de 1991. december 8-én történt valami. „Oroszország, Ukrajna és Belarusz hivatalosan megállapodtak egymással a Szovjetunió megszün tetéséről (ez az úgynevezett Belavezsai Megállapodás, a tárgyalás helyszínéről a belarusz-lengyel határvidéken található Belavezsai erdőről elnevezve), majd ezt követően december 12-én Oroszország is kikiáltotta a függetlenségét a Szovjetuniótól.”
ZsidóAmerika azonban folyatta, sorravéve a következő országokat: Szomália 1993,- Bosznia 1994, 1995,- Szudán 1998,- Afganisztán 1998,- Jugoszlávia 1999,- Irak 1991, stb.
ZsidóAmerika közben „paradigmaváltást” hajtott végre. Ennek alapgondolata volt, hogy a „kommunista veszély” mint háborús ok (casus belli) megszü nése folytán, új biankó (!) felhatalmazásra van szükség ahhoz, hogy ZsidóAmerika tetszőleges időpontban, a világ bármely pontján, tetszőlegesen megválasztott eszközökkel háborút indíthasson, ill. folytathasson bármely ország, bármelyik nép ellen.
Az okot a CIA által szervezett 2001. szeptember 11-ei terrortámadás szolgáltatta, a felhatalmazást5 pedig az Új Világrend (New World Order) doktrina
tartalmazza.
A korlátlan háború immár, a terrorizmus ellen, a terrorista diktatúrák ellen, az emberi jogok védelmében folyik. Hogy hol van terrorveszély, melyik állam, ill. kormányfő terrorista, vagy diktátor (vagy egyszerre mindkettő), azt ZsidóAmerika dönti el, mint ahogy azt is, mi által és hogyan sérülnek az emberi jogok.
A folytatás: Afganisztán 2001-napjainkig,- Jemen 2002,- Irak 2003, 2003-2011, – Pakisztán 2002-2003, 2007-napjainkig,- Szomália 2007-2008,- Jemen 2009,- Líbia 2011 Szíria 2011. március. (2011-10-20 Kadhafi bestiális lemészárlása. )
Aztán a további nagy dobás: az „arab tavasz” a 2011 elején kirobbant kormányellenes tüntetéssorozatok, egyes arab államokban. (Az elne vezés a népek tavasza után terjedt el, amely az 1848-as forradalmakra utalt. Jó vicc…)
A többé – kevésbé független, rendezett, életképes országok állambe rendezésének szétrombolása azonos, vagy egymásra nagyon hason lító módszerek alkalmazásával folyik.
Sikerült az alapgondolatot kihagynom. Nem először esik meg velem és ilyenkor mindíg gratulálok önmagamnak…
Trockij idejében még létezett ipari és mezőgazdasági proletariátus. Olyan elnyomott osztály, amelynek tagjai, mostoha gyermekekként ugyan, de mégis egy nemzethez tartoztak. Közös ségi szervezeteik voltak. Családi kötelékben éltek. Hittek valamiben, istenben vagy más eszmékben. „Tulajdonuk” is volt, a saját munkaerejük, amelyet több – kevesebb sikerrel eladhattak a piacon. (Ez a proletariátus nem azonos az ókori római „proles”-sel, mert az csak szavazatát árulhatta. Ezen túl nem volt rá szükség. Kenyeret és cirkuszt (panem et circenses) kellett neki biztosítani, hogy nyugton maradjon.) A modern proletariátus, mint osztály gyakorlatilag megszünt, mivel az ipar és a mezőgazdaság „emberszükséglete” drámai mértékben csökkent. Az egykori „bér rabszolgák” egyszerüen „fölösleges” emberekké, arctalan tömeggé váltak. E tömeg jellemzőivel David Riesman foglalkozott belterje sen. Nem célom a köny ismertetése. Tartalmáról csak annyit, hogy a kapitalizmus gyökeresen átformálta e tömeg „karakterét”. Így már jobban hasonlít a római proletariátusra, hisz mint demokrácia-kellékre négyévenként szükség van rá. Ezt a tömeget kezelni rendszer próbáló feladat. Amerika pl. két módszerrel kísérletezik. Az egyik az Obama lufi, az Obama Care társadalombiztosítási program (amely épp most omlik össze). A másik a FEMA rendszer, azaz a koncentrációs, ill. megsemmisítő táborok hálózata, továbbá a biztonsági erők és a hadsereg (!) állandó „harci” készenléte a belső nyugtalanság, a „terrorizmus” elnyomására.
A világ más tájain (fertályain), ahol ZsidóAmerika ilyen – olyan „tavaszokat” szervez, nincs több évtized arra, hogy a társadalmak „karaktere” átalakuljon. Ezekben az országokban ZsidóAmerika
Megdönti az éppen egzisztáló „zsarnok” uralmát,-
Elpusztítja az ország termelő alapjait,-
Lerombolja infrastruktúráját (utak, közmüvek, városok, vizi létesítmények, stb.,-
Elrabolja ásványkincseit,-
Megsemmisíti a nép multjának tárgyi emlékeit,-
Legyilkolja a tudathordozó rétegeket, különös tekintettel az egyházi vezetőkre (még különösebb tekintettel a keresztényeke…),-
Mindez a nemzetállamok ellen viselt háborúknak nem járulékos eredménye, hanem egyenes célja!
A minapi irakiak, szírek, líbiaiak már nem polgárok, csupán rettegő, tájékozódási képességé vesztett arctalan embermassza, amely állatcsordaként terelhető tetszőleges cél irányába. Ez a zsidókorszak „új forradalmi proletariátusa”. Ez az új trockizmus”permanens forradalma” amely a kahal központokból (Amerika, Izrael, Szaud Arábia, Törökország) dobálja a tűzcsóvákat a közeli és távoli országokra.
Ez egy rémálom, amely napjainkban ölt testet.
Van ellenszere? Igen, van! A népeknek meg kell őrízniük faji, nemzeti, vallási identitásukat! Védeniük kell a nemzeti (egyéni, közösségi) vagyont. És ami a legfontosabb, tanulniuk kell a hiúzoktól, amelyeket az éles látás, az érzékeny hallás, a finom szaglás jellemez. Újra meg kell tanulniuk az önfenntartás mára elfeledett régi szabályait. Az idegen nem szép. Minden nemzetrontás idegenek beszivárgásával kezdődik, akik kezdetben meglapulnak és csönd ben megfertőzik a társadalom gyenge, vagy beteg szöveteit. A beszivárgók és a hazai „csahosok” együtt hozzák létre azt a fertőző gócot, amely metasz tázisok révén behálózza és elpusztítja a nemzettestet. A védelem első vonala a beszivárgók felismerése könyörtelen és maradéktalan elpusztítása. Ha ez nem sikerül, kínos ám elkerülhetetlen műtét válik szükségessé. Együtt (!) kell kimetszeni az idegen és a „saját” (beteg) szöveteket. A sebésznek ilyenkor nem remeghet a keze és nem meditálhat. Mindent ki kell vágni, amely fertőzött lehet.
Persze e nagy vizslatásban disztingválni kell. Vannak hasznos bacillusok is. A zsidók viszont nem ilyenek…
Oroszország ezeket a szabályokat nem alkalmazta Libiában és hiányosan, bizonytalankodva, rosszul alkalmazta, alkalmazza Szíriában. Úgy tűnik, de kopogjuk le, más módszereket alkalmaz Ukrajnában. A beszivárgók ellen nem lehet tankokat bevetni. Mivel beszivárgók hivatalosan „nincsenek”, őket ugyancsak nemlétező (FSZB) alakulatoknak kell felderiteniük, becserkészniük, likvidálniuk és eltüntetniük. Így ugyanis nem történik semmi, amit a világfelforgató „művelt” Nyugat kifogásolhatna és főleg szankcionálhatna.
De nem maradhat csupán ennyiben a dolog. A Nyugat ellen Razdvedkát kell folyatatni és saját területén kell likvidálni a veszélyes elemeket, ahogy Izrael csinálja világszerte. Listába kell szedni pl. az „ukrán” patkányokat Jacenyuktól Avgyim Jarosig (l. lentebb) és a lista minden tételét ki kell pipálni, minél hamarabb, annál jobb.
Belső „nyugtalanság” keletkezik, majd „spontán” tiltakozó tüntetések kezdődnek. Az esetek mindegyikében kimutatható, ill. bizonyítható, hogy ezeket a „mozgalmakat” külföldről (Amerikából, Izraelből, Szaud Arábiából, stb.) pénzelik és szervezik; jelentős részben a helyszinen operáló ügynökök bevetésével. Ezek a jelenségek, szisztematikusan forralva, odáig fajulnak, hogy az államnak, a rend fenntartása érdeké ben, intézkedést kell tennie. Ezek értelemszerüen „elnyomó” intézke dések, amelyek beindítják a lánreakciót (eszkalációt). A tiltakozókat fegyverrel kell „segíteni”, hogy folytathassák a tiltakozást. Ha ez nem elég (és termé szetesen nem elég, hisz mesterségesen gerjesztett áltiltakozásról van szó), irreguláris vagy akár reguláris erőket kell és lehet bevetni a tiltakozók „meg támogatása” végett.
Úgy tünik, a „sikerek” immár arra késztetik ZsidóAmerikát, hogy akcióit Európában folytassa. Persze hogy Ukrajnáról van szó. Mondani se kell, hogy a forgatókönyv itt is hasonló a fentebb vázolt sémákhoz, egy különbséggel: Ukrajnában takargatni se próbálják a forradalom zsidó-terrorista jellegét. Ennek okán érdemes elgondolkodni az alábbi jelenségek láttán.
Senki se titkolja, hogy a „forradalmi vezetők” Turcsinov, Jacenyuk, Klicsko zsidók. A zsidó elem feldúsúlása egy „forradalmi közegben” egyáltalán nem meglepő, lásd a népbiztosok tanácsát a bolsevik forradalomban. De hogy a rivaldafény közepére egy olyan tenyérbe mászó pofát állítanak, mint Jacenyuk, ez mégis furcsa kissé.
Az is feltünő, hogy a zsidó terroristák magukat „jobb szektornak” titulálják és náci módon parádéznak. Vannak, akik ezt humorosnak találják, de nem mindenki osztja ezt a véleményt. Én példáúl nem osztom, több okból.
A forradalom „katonai szárnyához” tartozott pl. a zsidó Szasa Belij, amíg ki nem nyírták. De ő még egy szimpatikus, megnyugtató figura Avgyim Jaroshoz képest, akinek nacionáléjában a következők olvashatók. „Avgyim 1971 szeptemberében született Kemenyszkojéban, zsidó családban, a Szent Napon Jom Kippur mapján. A fiú születését a bölcsek úgy értelmez ték, hogy ő lesz az, aki a gójokban félelmet és rettegést ébreszt. Ennek megfelelően aztán a gyereket a cionizmus katonai hagyományain nevelgették, és készitgették föl a nagy feladatra.Avdim már 12 éves korában fejből vágta Sulhan Aruh és Zeev Zsabotyinszky irásait! Kapacitálták is Menachem Begint, hogy menjen el személyesen meggyőződni a csodagyerekről. Egy hosszú beszélgetés után Begin állítólag megáldotta Avdimot, és közölte: a jövőben Makkabeus lesz! 1989 februárjában Avdim Jaros aktiv tagja lett a Ruah Elohim Ukrajna nevű szovjetellenes mozgalomnak. 1994 júniusában pedig alapitó tagja lett a Trizub nevű cionista terrorszervezetnek, melynek regionális irányitója Simon Bender volt. A szervezet logójába ekkor került bele a héber SIN betű a Neptun-villa formájában Ez képviseli Shaddaj tüzes szellemét, ami segiti a zsidó katonákat, akik Sionért és Harmadik Salamon templomáért harrcolnak. 2005 óta Avdim Jaros a terrorszervezet legfőbb irányitója. Most Avdim és az ő parancsnoksága alatt működő Trizub csapatnak lettek alárendelve a Cahal és egyéb hasonló zsidó csoportok, akiknek a törzsi vezetője Dudajev, hogy speciális tevé kenységükkel segitsék elszakitani Ukrajna számukra stratégiai fontosságú nyugati területeit.”
Az összképet árnyalja Julia Timosenko futtatása a hatalomért. Ez – a Janukovicsnál nem kevésbé kor rupt, nem kevésbé megtollasodott némber – most mindenáron vért (mindenekelőtt Putyin vérét) akar inni. A szellemes orosz karikaturisták ennek megfelelően ábrázolják. A valaha szép szőke „ukranka” egyálta lán nem rejti véka alá idedológiai és politikai kötődését. Keresztény katolikus pápák mintájára természetesen ő is elzarándokolt a siratófalhoz, bölcsen tudva, hogy ez mellőzhetetlen, ha valaki (megint) miniszterelnök szeretne lenni a zsidópuccsos Ukrajnában.
Ami Amerikát illeti, igazán keményen letette a garast Ukrajna szabadsága mellett. Már levizitelt Kijevben a manifeszt elmebeteg McCain szenátor, amikor még égett a Majdan. Most fegyvereket követel a „szabadságharcosoknak”, nyilván tetszene neki, ha Kijev úgy nézne ki, mint Szíria városai, ahol még mindíg tart a „tiltako zás” és jóllehet évekig folytatódni fog, amíg kő van kövön és az egész lakosság külföldre nem menekül.
A „Pax Americanat” John Kerry amerikai külügyminiszter közvetíti Ukraj nának és Oroszországnak. Mint látható, magasztos küldetését részrehaj lás nélkül teljesíti, figyelemmel arra is, hogy „Elítélte Oroszország ‘hihetetl en agresszióját’ Ukrajna ellen.SzerintE Vlagyimir Putyin orosz elnök elké pesztő, szándékos döntést hozott egy másik országba történő behatolásról. A 21. században nem lehet 19. századi módon viselkedni, egy másik országba behatolni teljesen mondvacsinált ürüggyel – mondta a CBS televíziónak”.
Amerika folytonos agresszióinak ismeretében ez a zsidó pofátlanság elképesztő, de se’ sírni, se’ dühöngeni nem érdemes miatta. Inkább gondolkodni kéne. Legfőbb ideje lenne.
A világtörténelem nem ismer örök birodalmakat. Az Egyiptomi Birodalom többezer évig állott és virágzott, majd megdőlt. A Nagy Izrael álma szerte foszlik az állig felfegyverzett, okkal bosszúszomjas arab népek tengerében.
A béke nobeldíjassá lett Menachem Begin 1958. október 28-án így beszélt az izraeli hadsereg katonái elõtt. „Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségetekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk velük, amíg meg nem semmisítjük az ‘úgynevezett’ arab kultúrát, amelynek romjain felépítjük a magunk civilizációját … Ha északra pillantunk, látjuk Szíria és Libanon termékeny síkságait … Kelet felé az Eufrátesz és a Tigris gazdag völgyeit … Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekünk nincs lehetõségünk a fejlõdésre, amíg nem rendezzük területi problémánkat az erõ pozíciójából, amíg nem kénysze rítjük az arabokat a teljes engedelmességre.” [Idézve Makai: „Izrael állam és a cionizmus” c. könyvéből, amely forrásként a „The Jerusalem Post” 1963. jul.16-i cikkét jelöli meg.]
Amerika viszonylag fiatal állam és történelmi léptékkel mérve csak nemrég került zsidó befolyás alá, akik tönkretették. Ma senki sem fogadna arra, hogy három és félezer évig fog fennállni, mint az egyiptomi, vagy csaknem kétezer évig, mint a római birodalom.
Sokan épp a 2014-es esztendővel zárnák ZsidóAmerika történetét. Én nem hiszek ilyen évfordulókban, de reménykedem abban, hogy még megérem (81 éves vagyok) a gonosz igazi birodalmának bukását és azt, hogy a népek ítélőszéke előtt beteljesedik Izrael sorsa is.
Ehhez az szükséges, hogy a népek – kicsik és nagyok egyaránt – elsajátítsák és visszafordítsák a többezer éves éves talmudi törvényt amely kimondja „Soferim 15, 10. szabály. Rabbis Simon ben Yohai a következőt mondta:”Tob shebe goyyim harog „, (azaz a gójok legjobbjait is meg kell ölnötök.) Ez az eredeti babilóniai Talmud eredeti héber része, ahogy 1907-ben a zsidó enciklopédia idézi Funk és Wagnalls kiadásában Isidor Singer összeállításában, a gójok címszó alatt (617. oldal)”
Ami engem illet a törvényt nem a zsidók legjobbjai, hanem a zsidó gyilkosok ellen alkalmaznám. Ezek most Ukrajnában gyülekeznek. Halál rájuk!
2014.04.12
A sztorita történelem írja tovább… A szimatom nem csalt. Ma közli az Oroszország Hangja, hogy Kijev megtámadja a szlavjanszki engedetleneket. És kik haladnak a támadók élén? Hát természetesen Dmitrij Jaros és terrorista zsidó bandája. Nem tévedtem abban, hogy a gyilkolást nyiltan a zsidó terrorizmushoz asszociálják. Most tehát Ukrajnában fog kitörni az orosz (szláv) népelem és a zsidó faj háborúja. Erről írt kétkötetes csodálatos tanulmányt Szolzsenyicin. Ez a „regény” folytatódik napjaink ban.
A zsidók évek óta őrjöngenek amiatt, hogy Oroszország „fasizálódik”. Hát persze ők rabjai ennek a lényeget nem tükröző kifejezésnek. Oroszországban a „nácizmus” (!), Hitler kultusza terjed.
Hogy lehetséges az, hogy az oroszok azt a Hitlert kezdik mintaképüknek tekinteni, aki kegyetlenül öldöste őket a második világháborúban? Én nem tudok az orosz észjárás labirintusaiban eligazodni. A létező (!) jelenségre azonban kereshetek magyarázatot. Ezt meg is teszem. Az oroszok esetleg mérlegelték, mit ártott nekik Hitler három – négy háborús (!) év alatt és mit ártottak nekik a zsidók többszáz „békés”év alatt. Az eredmény nem lehet kérdéses. Hitler pusztított, a zsidók élősködve pusztítanak. Az áldozatok számát illetően a zsidók felé billen a mérleg, különösen akkor ha a kommunizmus áldozatait, vagy ezek egyrészét is a zsidók rovására könyveljük.
A népben gondolkodó oroszok lázasan keresték, keresik a megoldást a zsidókérdésre és egyet len személyt találtak, aki Kelet Európában ezt megoldotta. Az illető Hitler volt! Az orosz nácik nem annyira Hitler, mint a hitleri módszertan hivei. Persze nem a gázkamrákról van szó [amelyek gyá szos szerepét a magam részéről nem veszem tagadásba], hanem a náci ideológiáról, a nemzeti szocialista államról és gazdaságról, amelyek életképességét igazolta – az élet.
Emlékezzünk arra, hogy Hitler mindent megtett, hogy a zsidókat kiénekelje Németországból. Erre elegendő okot látott abban, hogy 1933-ban a cionisták a német árúk elleni bojkott felhívást tettek közé és általános (!) szolidaritásukról biztosították a nyugati hatalmakat. Ezek nagyon jól tudták, hogy a zsidók helyzete kritikussá fog válni Németországban. A „művelt” Nyugat mérhetetlen aljasságát igazolja az eviani konferencia (1939. július 6), amelyet Roosevelt elnök kezdeményezett, abból a célból, hogy a jelen lévő 32 szabad ország felkarolja a németországi és ausztriai politikai menekültek (értsd: zsidók) ügyét, eredménytelen maradt. Hát persze hogy az maradt, hisz a „nagy FDR” úgy próbálta a szabad országokra rásózni a zsidókat, hogy köz ben a Amerika kb. 36 ezres évi bevándorlási kvótáját egy fővel sem volt hajlandó felemelni. A már akkor is erős zsidó lobby pedig hallgatott. Nem élt a nyo más gyakorlás jól bevált eszközeivel. Hát nem furcsa.
Az ukrán – orosz, pontosabban zsidó – szláv háborúnak egész biztosan lesz ehy hozadéka: a nácizmus térhódításának meggyorsulása. A magam részéről csöppet sem csodálkoznék azon, ha az ukrajnai hadszintéren rövidesen megjelennének az orosz náci alakulatok is. A zsidó felsőbbrendüség tehát megmérettetik.
2014.04.13
http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Neo%20trockizmus/Neo%20trockizmus.htm
Sz. Gy.
Hagymási Zsuzsanna
Beszélik, hogy ez a szervilis vigyordiplomata a MOL-ban kap valami jó szaftos pozíciót. Ha a Nemzetvezető hangja – Szijjártó Péter – lesz a soronkövetkező vigyordiplomata akkor csöbörből vödörbe kerülünk.
Loviaguin Alexander