Ruszin-Szendi Romulusz – és a Hazának az ő szolgálata
Mottó: a honvédelmi miniszter szerint Ruszin-Szendi Romulusz katonaként és elemzőként is folyamatosan olyan nyilatkozatokat tesz, ami a háború irányába mutat, ez pedig őt magát is veszélyessé teszi.
No, és ehhez mit szól Ruszin-Szendi Romulusz?
***
(És akkor részlet Ruszin-Szendi Romulusz szeptember 27-én a saját Facebook-oldalán) írt feljegyzéséből):
“Én továbbra is a hazámat szolgálom, és az állomány tudja, hogy igazam van!”
Egy hozzászólás:
Tábornok Úr , a sereg Ön mögött áll csak parancsra vár 2026-ban .
I.
Netán Ukrajnában tetszik szolgálni a hazánkat? Miért kérdezem én ezt? Hát ezért:
“A tábornok így válaszolt: „Hát ez az üzengetés egymásnak. Ez abban az esetben képzelhető el, hogy ha Ukrajna vagy NATO-, vagy EU-tag lenne. Akkor jogos lenne, hogy oda bemennek a mi erőink, már az észak-atlanti térség országainak erői. Anélkül az casus belli lehet Oroszországnak.”
(Ld. a videón, 12:56 és 13:24 között)
Index – Belföld – Ruszin-Szendi Romulusz a sorkatonaságról: Ha baj van, akkor berántunk mindenkit azonnal
Ruszin-Szendi Romulusz egy zalaegerszegi tiszás fórumon arról beszélt, hogy Magyarországnak be kellene fektetnie Ukrajnába, ha van kockázati tőke: hogy több legyen a nemzeti büdzsé. Majd a volt vezérkari főnök kijelentette, hogy jelenleg nincs olyan helyzet Magyarországon, hogy a sorkatonai kötelezettséget vissza kellene állítani, de ha baj van, úgyis „mindenkit be kell rántani azonnal”. Hozzátette, Magyarországon nem megszüntetve van a sorkötelezettség, csak felfüggesztve.
II.
Igazán? Nézzük akkor mi a helyzet valójában!
“Magyarországon a kötelező katonai szolgálat 2004. november 1-jén szűnt meg, amikor is a sorkötelezettség feloldásra került. Ezzel párhuzamosan az ország átállt egy teljesen önkéntes alapú hadseregre.
Az Országos Hírügynökség (ORIGO) 2003 februári döntése értelmében a kormány már 2005 elejére tervezte az önkéntes sereg felállítását, ez a terv végül 2004-ben valósult meg. Az utolsó sorkötelesek még ebben az évben vonultak be.”
Aztán, itt van ez is:
Netán az ukrán vezérkarnál is hazánkat szolgálja? Ahová, “ha odakerülünk” bármikor AKTIVÁLHATÓ telefonszámai vannak? Aztán itt van az, hogy “de ha baj van, úgyis „mindenkit be kell majd rántani azonnal”.”
Mégis, mi lenne ez a baj? Amikor annak ellenére “be kell rántani mindenkit”, hogy 21 éve nincs sorkötelezettség Magyarországon.
Mert vigyázat! Németországban már komolyan fontolgatják a sorkötelezettség visszaállítását!
Németország pedig Manfred Weber, RSZR leendő főnöke “európai” főnökének a hazája. Aki RSZR leendő miniszterelnökével is közölte: aki a (hitehagyott) Európai Néppártnak tagja akar lenni, annak kötelező Ukrajnát támogatnia. Pénzzel, paripával, fegyverrel. No és, persze, ágyútöltelékek folyamatos biztosításával.
Merthogy EZÉRT KELL VISSZAÁLLÍTANI A SORKÖTELEZETTSÉGET. Amit, bár 21 évvel ezelőtt HIVATALOSAN MEGSZÜNTETTEK, RSZR-től most megtudhattuk: CSUPÁN FELFÜGGESZTETTEK. Merthogy a szerződéses katona – amikor leszerződik – előírhatja: őt nem küldhetik – harcolni, szenvedni, megrokkanni, életét veszíteni – mások háborújában, egy másik országban.
Míg a sorkatona számára nincs apelláta. Ha ez a parancs, akkor mennie kell.
Némi módosítással idézzük hát fel egy régi toborzónkat:
Brüsszel mostan azt üzente / elfogyott a regimentje. / Ha még egyszer azt üzeni, / mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a Haza!
III.
Ha baj van…
Azt RSZR is elismeri, hogy most nincs. De azért lehet. Bármikor lehet. Főleg lehet baj, ha még csinálják is. Nézzük akkor hát, miből élünk:
Mert csinálták ezt a bizonyos bajt, például 2021 októberében. Amikor Josep Borrel, az Unió, amolyan külügyminisztere, senkivel sem egyeztetve, az Unió nevében, mintegy hadat üzent Oroszországnak. Ekképpen;
“Oroszországot nem a tárgyalóasztaloknál, hanem a harcmezőn kell legyőzni!”
Csodálkozunk-e ezek után, hogy Putyin nyomban kitiltotta Oroszország területéről az EU teljes vezetését, megszakított minden kapcsolatot az Európai Unióval, mint szervezettel. És – minden ellenkező híresztelés és agyalgás dacára – innentől fogva ellenzi Ukrajna felvételét immár nem csupán a NATO-ba, de az Európai Unióba is. (Korábban, – például a Majdan kezdeteikor – ugyanis, még semmi kifogása nem volt ez utóbbi ellen.)
Ezzel, vagyis Oroszország ellenkezésével is számot kell hát vetnünk akkor, amikor szerelmetes Ursulánk, a korbácsot suhogtatva, forszírozza Ukrajna mielőbbi felvételét az EU-ba.
Uraságod, ugyebár – amúgy haveri alapon – viszont egyszer így fordult NATO-országokbeli kollégáihoz: “Fiúk! Tudnánk valahogy segíteni Ukrajnának?
(Csak így egyszerűen: “FIÚK”. Mintha a cimboráival sörözgetne, és közben odarikkantaná: “Srácok! Nem megyünk egyet csajozni?”)
Kérdéseim tehát:
- Mit ért azon, hogy „ha oda kerülünk”? Miért – hová kerülünk?
- Mégis, kikhez vannak telefonszámai?
- Mi célból van szükség ezekre a telefonszámokra?
- 4. Tud-e arról, hogy Dmitro Jaros, a Jobb Szektor vezetője, illetve Jevhen Dikij, az „Ajdar” terrorkülönítmény századparancsnoka katonai akcióval fenyegette meg hazánkat? Tud-e arról, hogy mind a Jobb Szektor, mind az „Ajdar” – továbbá a külföldön már hírhedt „Azov” terrorkülönítmény – INTEGRÁNS RÉSZEI A REGULÁRIS UKRÁN HADSEREGNEK? (Vagyis, ha az ukrán hadsereg megindul ellenünk – akkor EZEK IS JÖNNEK VELÜK. És itt akkor ugyanúgy fognak vérengzeni, ahogy teszik azt a Donbasszban.)
Beregszász határában, egyébként, adtak ebből ízelítőt:
A “Jobb Szektor” brigantija Beregszász határában. A Kárpátaljáról távozni nem kívánó magyarokat ivóvizük megmérgezésével, gyermekeik életével fenyegeti – azzal, hogy mindenütt rájuk fognak találni.
Dmitro Jaros, a Jobb Szektor (az ukrajnai nacionálfasiszta szélsőjobboldal ernyőszervezetének főparancsnoka) tankokkal huszonnégy óra alatt eljutna Záhonytól a Balatonig.
Jevhen Dikij, az “Ajdar” terrorkülönítmény századparancsnoka harminc óra alatt elfoglalná hazánkat, még mielőtt a NATO akárcsak napirendre tűzhetné a segítségnyújtás kérdését.
(Hijnye! De igen jól tájékozott! Azt a…!)
“Egy nagy háború érződik a levegőben!”
Mert aki nem tudná: az olyan szélsőséges szervezetek és szabadcsapatok, mint a Jobb Szektor, az “Azov”, az “Ajdar”- az ukrán hadsereg integráns egységei, annak számokkal jelölt alegységei.)
5. Olyan jók tehát a kapcsolataink (az e gyilkos terrorkülönítményekkel megspékelt) ukrán hadsereggel, hogy a vezérkari főnökük (most Ukrajna londoni nagykövete) kétszer is itt járhatott? Egyáltalán: MI olyan DOLGUNK VAN – LEHET – NEKÜNK A VESZTÜNKRE TÖRŐ HALÁLOS ELLENSÉGÜNKKEL, hogy az ukrán vezérkari főnök ilyen gyakori vendég volt nálunk?
Mit akart itt? RSZR mit akart tőle? Ezekhez is vannak rögtön aktiválható telefonszámai (mármint ha majd “oda kerülünk”)? Még egyszer kérdezem: hová is?
6. A kémkedése miatt kiutasított Roland Ceber (kárpátaljai ukrán származású) diplomata szervezte a maga, és a főnökének is az ukrajnai útját. A maga számára tárgyalásokat szervezett Harkov és Ogyessza polgármesterével. Ki hatalmazta fel, hogy ezekkel a polgármesterekkel tárgyaljon?
7. Tudta-e, tudja-e, hogy ez a két város – Harkov és Ogyessza – ELSŐRENDŰ CÉLPONTJAI A KÉSZÜLŐ – alighanem a háború végkimenetelét is eldöntő – OROSZ OFFENZÍVÁNAK?
Andrej Belouszov orosz honvédelmi miniszter éppen most adta utasításba a légierő és a haditengerészet parancsnokának: lássanak hozzá az Ogyessza elfoglalását célzó hadműveleti terv kidolgozásához.
8. Miről tárgyalt tehát e két város polgármesterével? És azt tudja-e, hogy A NATO BEAVATKOZNI KÉSZÜL OGYESSZÁBAN – mivel semmiképpen sem akarják kiengedni a kezükből ezt a várost? Menjünk mi is oda harcolni, mint NATO-, de még mint EU-tagok is?
Márpedig ha OGYESSZÁNÁL ÖSSZECSAP EGYMÁSSAL A NATO ÉS OROSZORSZÁG – AZ MAGA A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ!
IV.
Itt mindjárt újból emlékeztetnék: Trump nem akar tovább költeni az Oroszország ellen saját maga által kezdeményezett – és elsősorban neki kellő – háborúra, no meg amerikai fiúk életét sem akarja kockáztatni. Ezért ezt a háborút – annak folytatását, további pénzelését ráterheli az Európai Unióra. Valószínűsíthető hát, hogy Ogyesszáért is nagyszerű Uniónknak kell majd harcba szállnia. És mi van akkor, ha szerelmetes Ursulánk – a büntetőkamatok némi csökkentése fejében – erről állapodott meg Trumppal?
Még egyszer kérdezem tehát:
miről tetszett tárgyalni akkor Ogyessza polgármesterével?
Csak nem már megint a Don-kanyarnál fogjuk védelmezni a magyar határokat?
Ez lenne a maga hazaszeretete? Ezért vezetné be újra a sorkötelezettséget? Maga is ágyútöltelékeknek szánja férjeinket, fiainkat, fivéreinket, sógorainkat az orosz front véres húsdarálójában?
Merthogy azt mondja: ha baj van, akkor a fiúkat “be lehet rántani a seregbe”. Hogy ezt megtehesse, azért hazudja azt, hogy 21 évvel ezelőtt a sorkötelezettséget nem megszüntették, hanem csak felfüggesztették.
Lám, nemcsak javasolta a “fiúknak”, hogy segítsünk már Ukrajnának. Hanem mindjárt el is kezd toborozni a (sorkötelezettségen alapuló) hadseregbe.
Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték, hogy a maguk pártja NÁCI-UKRAJNA ÉRDEKEIT KÉPVISELI MAGYARORSZÁGON?
V.
Miért is toboroz? Mert hogy “baj van”.
Milyen baj van? Megmondom én! Olyan baj, hogy a maga NATO-ja, a maga Ukrajnája, annak hadserege és annak vezérkari főnöksége (amelyhez magának, “ha oda kerülünk”, bármikor “aktiválható” telefonszámai nemcsak “lesznek”, de már vannak is.)
Szóval, ez a NATO, illetve a maga Ukrajnája van bajban. Nagy-nagy bajban! Vesztésre állnak. A minap, az egyik éjszaka orosz Kinzsalok zúdultak a zsitomiri katonai repülőtérre, szétbombázva azt. Pár perc alatt odalett 15 méregdrága F-16-os.
Tehát bajban van …
A Haza talán? Nem tudom – Brüsszel, Washington nekem nem a hazám. Gondolom, azoknak a srácoknak sem, akiket maga – dacára annak, hogy nálunk a hadsereghez, 21 éve, már csak önként lehet csatlakozni – “haladéktalanul berántana” a seregbe.
Senkit sem soroznak – de főleg nem kényszerítenek. Hacsak Brüsszelből “estve jön a parancsolat / violaszín pecsét alatt”.
És még egy: miért is kellene harcolniuk, vérezniük, szenvedniük, elesniük, vagy egy életre megrokkanniuk férjeinknek, fiainknak, fivéreinknek, családjaink tagjainak, vagy barátainknak Ukrajnában, az oroszok elleni háborúban?
Trump, az öreg cowboy csillapíthatatlan mohósága miatt. Trump miatt, aki úgy akarja “ismét naggyá tenni Amerikát”, hogy megkaparintja az Északi Sark (Arktisz) – illetve a Donyec-medence (Donbassz) alatt húzódó mérhetetlenül gazdag nyersanyag lelőhelyeket.
Mert ne tévesszen meg senkit Trumpnak az a fenenagy békevágya! Hogy ő majd 24 óra alatt békét teremt. Hogy ő mennyire sajnálja a fronton elesett vagy megrokkant, ukrán és orosz fiúk százezret!
Persze, hogy sajnálja! Sajnálja, hogy az orosz hadsereg, ha lassan is, de megállíthatatlanul nyomul előre. FOGLALJA (szabadítja) FEL SORBAN AZOKAT A TERÜLETEKET, AMELYEK NYERSANYAGKINCSEIT ZELENSZKIJTŐL A MAGA SZÁMÁRA MEGSZEREZTE. És amely nyersanyagokra onnantól keresztet vethet.
Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka.
Tetszett volna elfogadni Putyin ajánlatát! Akkor már béke lenne. Akkor a haszon fele a magáé lenne. Így viszont a szeme is koppant – a béke pedig messzebb van, mint valaha.
Igen! Ezért a dugába dőlt nyerészkedésért vesztették és vesztik még mindig életüket orosz és ukrán fiúk és férfiak százezrei. Vesztik életüket félszáz nemzetnek az ukrán nácik oldalán harcoló önkénteseinek és zsoldosainak ezrei – közöttük szép számmal a “békeelnök” honfitársai is: hivatásos katonák, tisztek, kiképző szakértők, számítástechnikusok, titkosszolgálati emberek – no és, persze, amerikai zsoldosok is.
A Donbassz alatt egyrészt óriási palagáz lelőhelyek húzódnak. Ezeket már Trump mostani legfőbb riválisa, Biden – akkori amerikai alelnök – családja is meg akarta kaparintani. Biden ezért 2014 áprilisában ripsz-ropsz Kijevben termett, hogy a puccsista kijevi rezsimtől kikövetelje a Donbassz engedetlen civil lakossága ellen végrehajtandó, két héttel korábban elhatározott katonai büntető expedíció HALADÉKTALAN megindítását.
Joe Biden a kijevi parlament elnöki tárgyalójában, az ukrán államfő helyén ülve adja ki utasítását a puccsista ukrán bábkormánynak. 2014. április 22. Tíz nappal később meg is indult a “Terrorellenes Műveletnek” elnevezett pacifikáló hadjárat a Donbassz védtelen – a jogaihoz mindazonáltal ragaszkodó, azokért tevőlegesen is kiálló – etnikai orosz civil lakossága ellen.
A palagáz mellett van más is, ami nagyon érdekli Amerikát a Donbasszban: a ritkaföldfémek. Konkrétabban: a litium, amelynek legnagyobb lelőhelyei Pokrovszk (Krasznoarmejszk) városa körül találhatók. E város felszabadító orosz ostroma folyamatban van.
(Emlékeztetőül: a lítium az akkumulátor gyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyag.)
Ukrajna, mint tudjuk, reménytelenül eladósodott. Ehhez döntő mértékben hozzájárult Amerika, amely szinte számolatlanul öntötte a pénzt Ukrajnába. Az ország visszafizethetetlenné nőtt adósságának fejében Trump rátette a kezét a Donbassz nyersanyagaira. Nem kis küzdelemben ezt elfogadtatta Zelenszkijjel.
VI.
Putyin számot vetett ezzel.
Oroszország régóta azt szeretné, hogy egy átfogó politikai, biztonságpolitikai megállapodással rendezzék, stabil alapokra helyezzék az Oroszország és az Egyesült Államok közötti viszonyt. Erre alapozva jöhetne létre az ukrajnai háborút lezáró békemegállapodás
Minthogy a Donbasszt – a helyi lakosság akaratának megfelelően – mindenképpen ki akarja menteni a tömeggyilkos, népirtó kijevi rezsim uralma alól, ezért az orosz elnök kompromisszumos ajánlatot tett Trumpnak: termeljék ki közösen Oroszország (a Donbassz) nyersanyagait.
Ha Amerika ezt elfogadta volna, akkor az ukrajnai háborúnak véget lehetett volna vetni
Trump “békeelnöknek” – a vadnyugati kocsmák, mohó, telhetetlen öregedő cowboyának – azonban ez nem elég. TRUMPNAK AZ EGÉSZ, TRUMPNAK MINDEN KELL! Tudniillik akkor lesz “Amerika újból nagy”. Akkor lesz Amerika megint első. Első az egyenlők között – ahogy azt az “1984” megjövendölte.
Pedig Trump is, Putyin is tudják: az ukrajnai háború kettejük megállapodásával érhet csak véget. Márpedig ez a megállapodás át kell hogy fogja az amerikai-orosz viszony minden alapvető kérdését – így az Arktisz alatt húzódó szupergazdag nyersanyagkészleteken való osztozást is.
Úgy tűnt: az alaszkai megbeszélések eredményeként sikerült is elindulni ebben az irányban. (Volt még pedig valami olyan hír is, hogy az Északi Áramlat helyreállítása céljából Amerika kész lesz egy konzorciumot létrehozni.
Amivel mindenki jól járt volna. Európa újból kapta volna Oroszországból a gázt. Amerika pedig, az Oroszországtól így beszerzett gázzal, a sajátjaként kereskedhetett volna. Miközben az az istenverte oroszellenes szankció is érvényben maradhatott volna – ha már egyszer az istennek sem lehet róla lebeszélni a brüsszeli ruszofób tébolyda zárt osztályának a lakóit.)
De hát, ugye, akkor Amerika nem lehetett volna annyira első, hogy mindenki mást lerugdos – lerúg – a pályáról.
Mindezek nyomán hamarosan “előjött” az, amivel ismerői jellemzik az amerikai elnököt. Eszerint Trump, üzletemberként is ravasz volt, gátlástalan és irgalmatlan. Aki, mielőtt partnerével véglegesen megkötötték a megállapodást, előtte nyomást gyakorol rá. Alaposan megzsarolja, ráijeszt. HÁTHA MÉG, az utolsó pillanatban, SIKERÜL KICSIKARNI BELŐLE VALAMILYEN ENGEDMÉNYT.
Így is felfoghatjuk a véget nem érő NATO (UKRÁN) – OROSZ HÁBORÚ OKAIT, LÉNYEGÉT.
Vagyis nem a Kelet–Ukrajnába, a Krímbe történt “orosz behatolás” és az “orosz annexió” miatt; még csak nem is a szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpont megszerzésének céljából döntötték meg Viktor Janukovics törvényes ukrán elnök hatalmát. Hanem hogy megszerezhessék és megtarthassák a Donyec-medence (Donbassz) természeti kincseit. És, persze, hogy Putyin remegve engedje át neki teljesen az Északi Sarkvidéket.
Azért is kellett tehát mindenképpen NATO-taggá tenni Ukrajnát, hogy a NATO (vagy ha ez nem megy, akkor az “európai békefenntartók”) védőszárnyai alatt lehessen kitermelni és elszállítani Amerikába a Donbassznak a történetesen rendkívül értékes ritkaföldfémeit is. No és, persze, csírájában fojtani vérbe a helyi lakosság tiltakozását a palagáz környezetpusztító kitermelése ellen.
Nos hát. Az eddig leírtak lennének az a bizonyos “baj”, amiért is “a fiúkat be kell majd rántani a seregbe”. A fiúkat, akik úgy tudják, hogy a sorkötelezettség 21 évvel ezelőtt megszűnt. Nem “felfüggesztették”, hanem MEGSZŰNT!
Azok a fiúk, akiket RSZR most “berántana a seregbe”, kisdedek, csecsemők voltak – vagy éppen talán még meg sem születtek – akkor, amikor megszűnt a sorkötelezettség. Mert hogyan is menne el így egy fiatal önként egy olyan háborúba, amelyikről még a politikában tájékozatlanok is tudják – de, legalábbis, érzik -, hogy az nem a mi háborúnk.
De ha önként, de ha szép szóval nem mennek, majd “BERÁNTJÁK” őket.
Mármint, a seregbe.Onnan pedig a háborúba. Onnantól kezdve, ugyanis, már Brüsszeltől kapják majd a parancsokat.
Berántják őket a seregbe, amikor pedig nincs is sorkötelezettség? Hogyan “rántják be”? Úgy, mint Ukrajnában? Az utcákon fognak itt is vadászni a fiúkra, férfiakra? Azokra is, akik ma bőszen harsogják, hogy “mocskos Fidesz!”?
Mennyire lesz akkor “mocskos a Tisza”? Mely hozza majd a sok hordalékot, szemetet, mérgező hulladékot Ukrajnából. Netán azok holttesteit is, akik, menekülésük közben, a vízbe fulladtak. Akiket lelőttek.
A Tisza, ha árad, rengeteg mocskot, szemetet, hordalékot sodor ide Ukrajnából. Teríti be velük partjainkat, földjeinket – falvainkat, városainkat. Nem győzzük majd eltakarítani mindezt, drága pénzért. Kerül, amibe kerül. Nem úszhatjuk meg majd ezt a munkát! Annak fáradságát. Annak költségeit.
Magyar(ellenes) Péter és udvartartása – közöttük Ruszin-Szendi Romulusz is – második Ukrajnává teszi majd hazánkat. Így védik ők hazánkat.
Kitől is? Talán bizony tőlünk?
Uraim! Szégyen-gyalázat!
Kiemelt képen: Ruszin-Szendi Romulusz / Fotó: facebook
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
