Románia és Bukarest történelmi titkai

Első rész: Románia tusnádfürdői látképe.

Tusnádfürdő a magyar-román párbeszéd helyszíne.

A Fidesz szerint a tusnádfürdői nyári szabadegyetem 1990 óta mindig a magyar-román párbeszéd helyszíne volt, ahol a külhoni magyarság sorsáról mindig is higgadt, mértéktartó módon tudtak beszélni. Hidvéghi Balázs, a párt országgyűlési képviselője ezt arra reagálva közölte az MTI-vel, hogy Traian Basescu román államfő hétfőn a 11. Marosfői Nyári Egyetem megnyitóján azt mondta a „magyar politikai elit” részvételével megtartott székelyföldi rendezvényekről, hogy azok túllépték az illendőség határát, és ez többé nem ismétlődhet meg. Traian Basescu Marosfőn kijelentette: „Románia nagyon gyorsan lépni fog, más országokkal együtt, mert Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben (…) Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában”.

Már a felvezetőből is látható, a mai Romániát nem másért hozta létre az Antant, mint Magyarország sakkban tartására. Az ősiségéből meg arra, hogy az egykor szinte tisztán magyari népek által lakott földrajzi területeken mesterségesen létrehozva a rómaiak által, az európai elsődleges ősnépek feletti latin világuralom megszerzésének váljon egyik eszközévé. Igen, mert Románia sohasem jött volna létre, ha nincs a Római Birodalom. Ugyanis, ha Traianus légiói nem pusztítják el a szintén hunmagyar népességű DÁK ÁLLAMOT, helyében maga a román nemzet sohasem jöhetett volna létre. Már itt, a bevezetőben tegyük egyértelművé, hogy olyan, mint a román, az nem törzsfejlődési fogalom. Hanem a köznépe azok egyszerűen elrománosított egykori magyari úrnépek milliói, és felettük egy kis létszámú arisztokratikus latin uralkodói hatalom ötvözete. Akkor nézzük a magyarázatot.

Teljes felelősségünkkel kijelenthetjük, hogy Románia létrejöttének a történelmi lehetőségét a rómaiak Dácia-provinciája teremtette meg. Hiszen előtte ilyen nemzetséget, mint a román, nem ismert a történelem. Köztudottan, az úrnépek legnagyobb európai és pogány kirablói, a rómaiak legyőzik a dákokat. Helyébe Kr.u. 107-270-ig tartóan megszervezik a Dácia provinciájukat. Gyakorlatilag a Havasalföld nyugati és Közép-Erdély területén. Megjegyezve, hogy Moesia és a Havasalföld keleti trák országrészeit már előbb elfoglalják a rómaiak.

Idézve a szakirodalomból: „Minden római hódítás után azonnal elkezdődik az őslakos népek romanizálása („rómaiasítása”). Ez a következőkből állt: bevezették hivatalosan a latin nyelv használatát, a római ünnepeket, közben az őslakosokat a római életmód és kultúra átvételére kényszerítették. A teljes romanizáció érdekében a Római Birodalom több provinciájából hoztak ide már latin nyelvű pásztornépeket. A vereség után vezető nélkül maradó dák köznép (Decebált is lefejezték) asszimilációja viszonylag rövid idő, valamivel több mint 150 év alatt lezajlott. Ennek eredményeként kialakult egy latin nyelvű és kultúrájú népcsoport, amit az elmélet hívei dákoromán népnek neveznek. A román nyelv és a latin, valamint az olasz nyelv kapcsolatát már igen régen felismerték. A humanista történetírás erre alapozva tényként emlegette, hogy a románok Traianus legionáriusainak leszármazottai (értsd: az uralkodó osztálya: T. I.). Antonio Bonfini már a 15. század végén értekezést írt erről. A kor történettudománya számára a kérdés tudományosan bizonyítottnak minősült. A románok (köznép, vagy szolganép: T. I.) latin eredete a következő három évszázadban gyökeret vert, ez egészült ki a kialakulás problémakörével, és jött létre a dák–római folytonosság elmélete (Wikipédia nyomán)”.

Ugye Önöknek is feltűnt, a történelemtudomány már 500 éve megoldotta azt a feladatot, hogy feltárta a román nemzetségek valódi történetét. Amelyet azóta sem vesz figyelembe a totálisan meghamisított atlanti történelemtudomány. Hiszen írhatunk mi is akármit, azt bizony ma sem veszik figyelembe ezek a rajtunk, a pénzhatalmuk által uralkodó latin patríciusok leszármazottai. Higgyék el nincs új a nap alatt, miként már többször leírtuk, ma ugyanazok uralkodnak Európa és a világ felett, akik egykor a Római Birodalom latin uralkodó osztályát jelentette. Az igazság sem más, minthogy a románok köznépén máig hatóan a római uraik, és értelemszerűen a mai leszármazottaik uralkodnak, jelenleg a kollaboráns kiszolgálóikon keresztül. Meg az is az igazság, hogy ha a románok a dákokból vezetik le származásukat, akkor ők az eredetében sohasem voltak románok, hanem ugyanolyan hunmagyar ősnépek voltak, mint mi magyarok: dákok, trákok, szkíták, illírek, jászok, makedónok stb. ellatinosított törzsei. Vagyis akik több mint 1 évezred alatt a római hódítóik vezetésével román nemzetségekké váltak. Ugyanis a vlahoknak nevezett ősnép az nem román, hanem a latin b ~ v hangzóváltás okán, bál-honiak. Ugye értjük, azok, akik még a matriarchális BEL termékenységi tiszteletet és általa a bál zenés mulatságát is adták a világnak, illetve hordozták magukkal (mint Decebál, a Balaton, vagy a Béla névadói). Mezopotámia felől, a Pártus Birodalmon keresztül érkezve Közép-Európába. Majd, szerencsétlenségükre mégis a latinok rabszolgáikként végzik, és itt válnak románná.

A dák-római folytonosság értelme tehát a következő: a meghódított ősnépeket a római uralommal elrománosítják a mintegy 170 évnyi közvetlen elnyomatásuk alatt. De mivel a római uraik a továbbiakban is ugyanazon hatalmi körök (római kereszténység) vezetésével megmaradnak, ezért a következő évezredben (1300-ig) befejezik a romanizált nemzetségek román nemzetté válását. Amit a Római Birodalom katonailag nem tudott befejezni, azt elvégzi a romanizáció = az ősnép és a római uraik egy államba, politikai országba olvadása, egy népességgé válása. De ez az egybeolvadás csak azt jelenti, hogy ebben az időszakban is a római latinok uralják e törzsek hatalmát. Vagyis a román uralkodó osztály elkülönülten kizárólag az asszír-latinok leszármazottai, de a köznép az egykor a magyariakkal egységes ősnépek romanizált csoportjait jelenti. A római uralkodó osztály, a latin-patríciusok sohasem keveredtek az ősnéppel.

Nincs ez napjainkban sem máshogy. Románia uralkodó körei ma is azokból áll, vagy legalábbis azokból, akik elfogadják a latin hatalmat vezető erőként az országuk felett. Ugyanis a román politikai elit pontosan tudja, hogy az ő uralkodásuk Romániában kizárólag a nyugati latin pénzhatalmi erőktől függ. Ez a hatalom hozta létre a mesterséges Romániát, és ha a megbízott politikusai nem hajtják végre a nyugati uraik parancsait, akkor ugyanúgy, a létrehozásával ellentétben meg is semmisíthetik az országukat. Talán most már értjük, miért mondhat olyat a román köztársasági elnök, Traian Basescu: Románia nagyon gyorsan fog lépéseket tenni, más országokkal együtt, Magyarország megleckéztetésére? Bízva a nyugati uraik helyeslésében. De rögzítsük, azóta sem történt semmi látványos lépés e kijelentésekre.

Egy kis hír kitekintésben idézzük, mi is mondtak magyar politikusok Erdélyben, ami kiváltotta a román elnök dühkitörését? Július 23. és 28. között a székelyföldi Tusnádfürdőn rendezték meg a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, amelyen több magyarországi és erdélyi politikus bírálta azt a bukaresti közigazgatási átszervezési tervet, amely a Székelyföldet, az ott élők akarata ellenére román többségű régióba olvasztaná be. A román sajtóban nagy visszhangot kapott Tőkés László azon javaslata, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi státust” az erdélyiek érdekében.

Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti: Marosfő/Bukarest, 2013. augusztus 12., hétfő (MTI) – Magyarország az „instabilitás tűzfészkévé” vált a kisebbségi kérdésben – vélekedett Traian Basescu román államfő hétfőn, a 11. Marosfői Nyári Egyetem megnyitóján, hozzátéve, hogy Budapest politikája nehézséget okoz a térség azon országainak, amelyekben magyar kisebbség él.

A felvezetőben megismertük a román nemzet kialakulásának rövid történetét. Ismételve, hogyan jött létre a románság? Úgy, hogy a rómaiak ellatinosították az általuk elfoglalt ősnépeket. Mit akarnak a latinok által hatalomban tartott román politikai elitek megvalósítani? Befejezni azt, amit a rómaiak elkezdtek, és amit Erdélyben eddig még nem tudtak teljes körűen végrehajtani. Értelemszerűen Erdély ősnemzetének, a hunmagyaroknak a teljes romanizációját elvégezni, befejezni, kierőszakolni. Hiszen erre kaptak parancsot még Kr.u. 107-ben, és utoljára 1920-ban a trianoni békeszerződés megkötésekor. Igaz, ezt az elrománosítási parancsot nem tartalmazta az írott szerződés, sőt inkább álságos módon a magyar nemzetség szabad önrendelkezéséhez való jogát fejezte ki. Amit szintén nem kellett végre hajtaniuk. Dehát a politikában működnek informális, titkos megállapodások is, miként bizonyítja a nyugat által létrehozott Kisantant is. Aminek a működése a mai napig nincs hatálytalanítva, csak pillanatnyilag lappangó állapotban tartják. Amennyiben a magyarok ismét „ugrálnának”, azonnal feléleszthető ez a katonai szövetség.

Biztosan felvetődik sokakban, érdemes akár csak egy józan szót is szólni a románság mai vezetőihez a magyaroknak? Látva a román államfő reakcióit, bizony nem! Hiszen nincs egy tisztességes szavuk sem a magyar eredetű államalkotó népekhez. De nem csak a magyarokhoz, hanem a fentebb felsorolt és elrománosított hunmagyar eredetű, már a saját román nemzetükhöz sem. Hiszen a románok az E. U. egyik legszegényebb országa. Igaz velünk, magyarokkal együtt. Hiába no, a latinok a mai napig sem felejtették, hogy a dákok mintegy 100 évig ellenálltak a meghódítási kísérleteiknek. Ezért ők csak kizsákmányolják, élősködnek a románná rontott köznépen immár kétezer esztendeje. Értsük meg: a parazita az nem jótékonysági állapot. Vagy szívja az áldozata vérét, vagy önmaga is éhen döglik. Ez a politikai játszma bizony nehezen megoldható élethelyzetet hordoz.

Dehát a magyar vezetésnek mégis tenni kell valamit. Igaz, hogy tartalmas párbeszédet a román vezetéssel – gondoljunk az 1919-es magyar-román háborúra, még Budapestet is megszállták és kizsákmányolták – folytatni aligha lehet. Majd az Antant parancsának engedelmeskedve 1920 márciusában kivonultak Magyarországról. Azóta is fenekednek a délkeleti magyar országrészek után. Hiába kerültünk mára ugyanabba a hatalmi övezetbe, mint a románok, semmit sem javult a két ország politikai viszonya. A román vezetők bármikor, bármit mondhatnak, mi csak válaszolgatunk, ha merünk. Miként most is: „A Külügyminisztérium közleményében azt írták, hogy Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a román külügyminisztériumban hétfőn ismertette a magyar kormány álláspontját a Traian Basescu által érintett kérdésekben. A magyar diplomata kifejtette, hogy Magyarország elkötelezett a térség stabilitása mellett, amelynek természetes részét képezik az emberi jogok, valamint a nemzeti közösségek jogainak biztosítása – fogalmaztak.”

Mit mondott még a román államfő: „Basescu újfent elutasította egy Hargita, Kovászna és Maros megyékből álló, magyar többségű közigazgatási régió létrehozását. Kijelentette hogy nem hoznak létre „országot az országon belül”. Az államfő politikai játéknak nevezte a romániai magyar politikai szervezetek tüntetésekkel való fenyegetőzését, ugyanis szerinte senki nem kérdőjelezi meg a közigazgatási reform szükségességét. Basescu Tőkés László európai parlamenti képviselőt is bírálta, aki júliusban Tusnádfürdőn a bálványosi nyári szabadegyetemen Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől azt kérte, hogy Magyarország biztosítson védhatalmat az erdélyieknek. A hetvenszázalékos parlamenti többségnek túl kellett volna lépnie a magyar politikusok és – elnézést, amiért így fogalmazok – ennek a nevetséges embernek a felfuvalkodottságán is, aki védhatalmat kér Erdély fölé” – mondta Traian Basescu.

De a román politikai elit sem egységes: „Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti: Bukarest, 2013. augusztus 13., kedd (MTI) – Nincs szükség keresztes hadjáratra Budapest ellen – jelentette ki Crin Antonescu, a Romániában kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke, az USL államfőjelöltje kedden, szánalmasnak nevezve Traian Basescu államfő Magyarországgal kapcsolatos hétfői kijelentéseit.”

Még az ellenzéki MSZP elnöke is elutasította a román államfő kirohanását. Igaz, hogy a Fidesz ellenében: „Pártok-MSZP-magyarság, Mesterházy: a magyarságot fenyegetik Basescu mondatai. Budapest, 2013. augusztus 13., kedd (MTI) – Mesterházy Attila visszautasítja Traian Basescu román államfő hétfői mondatait, amelyek az MSZP elnökének értékelése szerint a magyarságra nézve nyíltan fenyegetőek, lekezelőek. Az ellenzéki képviselő szerint Traian Basescu magyarellenes kirohanása egyértelműen jelzi a Fidesz határon túli politikájának kudarcát”.

Még egy politikai lapvélemény. „A jobboldali Romania Libera. Mi lesz a magyar-román viszonnyal című cikke szerint a „magyar kártyát” – a magyar és román politikusok egyaránt – mindig választási érdekeik függvényében játsszák ki. A magyar politikusok egyre keményebb nyilatkozatai a jövő évi országgyűlési választások közeledtével magyarázható – véli a szerző. A román nacionalista retorika szerinte annak a függvénye, hogy szükség van-e a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) a kormányzásban, vagy a magyarok szavazataira, például az államfő leváltásáról rendezett népszavazáson.”

De hát milyen világ az, ahol politikai pártok bizony a magyar kártya kijátszásával nyerhetnek szavazatokat? Valódi demokráciákban ilyenekről hallani sem volna szabad. Jól érzékelhető, hogy minden trianoni utódállamban a magyar kártya kijátszásával próbálnak hatalomhoz férkőzni az ottani párt elitek. Csak úgy kérdezem: miért nincs mondjuk francia kártya a románoknál? Nem lehet, mert a francia politika hozta létre Romániát. Hiszen a hatalmuk megtartásában a szélsőséges nacionalista politikával mesterkednek. Ez is mutatja, hogy sem a román, de a szlovák, ukrán és a szerb politikai hatalom sem igazi nemzeti hatalom. Mit számítana nekik, ha egy újabb háborús összeütközésben netán az országaik lakosságának milliói halnának meg az épp uralkodó elit érdekeiért? Hiszen a nép, a katona halála, az nem az ő sajátjuknak érzett nemzetségük tagjait, hanem idegeneket jelent számukra, akiken csak uralkodni kell tudni. Miként írtuk, minden elcsatolt területen a köznép bizony eredetében hunmagyar volt. Ők, sokszor ki sem mozdulva hazájukból, a nemzetközi hatalmak garázdálkodásai következtében, hol románná, hol szlovákká és szerbbé váltak, de attól még vérvonal szerint, ők bizony elsődleges ősnépek.

Na, ez az a titok, amit próbáltunk felderíteni, és amit a mai atlanti pénzhatalmak hétpecsétes titokként próbálnak őrizni. Nehogy megtudja mán az az öntudatáig elbutított román, szerb, vagy szlovák ember, de a magyar is, hogy ők egykor (1-2 ezer éve) egymástól elidegenített, majd identitást váltott testvérnépei egymásnak.

Lehet, hogy azonnal kitörne a világbéke? Az talán nem, mert ahhoz magát a nemzetközi pénzhatalmat is meg kellene buktatni!

Tácsi István

vége az első résznek

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)