Robbanásközeli állapot: Az irániak összezártak, és bosszúért kiáltanak

Számos gyerek vesztette életét Iránban az izraeli támadások során, a nép pedig összezárt a politikai vezetés mögött, és bosszút követel. Izrael eközben azzal fenyegeti Teheránt, hogy lángokba borítja, ha meg meri torolni azokat a csapásokat, amelyeket elszenvedett. A háborúpárti vezetők támogatásukról biztosították Tel-Avivot, az irániak nyugati célpontokat fenyegetnek… Összefoglaló az iráni-izraeli válság második napjáról.

Az iráni sajtó szerint 78 halálos áldozatot követelt Izrael június 13-ai légicsapás-sorozata, melynek célpontjai első sorban katonai és nukleáris létesítmények voltak. Válaszul Teherán rakétákat lőtt ki a zsidó államra, amit izraeli megtorlás követett egy nappal később, azaz szombaton.

Az izraeli légierő civil területeket is célba vett, köztük a teheráni Shahid Chamran lakónegyed egyik 14 emeletes épületét. A romok alól eddig legalább 60 holttestet emeltek ki, köztük 20 gyermekét. A televíziós beszámolók szerint mások mellett tíz csecsemő és kisgyermek rekedt a romok alatt, a mentésen egész nap dolgoztak. Az izraeli támadások során a katonai vezetésen tagjain kívül olimpikonok, tudósok és egész családok vesztették életüket.

Irán az első hullámra rakétákkal válaszolt: Tel-Avivot, Haifát és több katonai bázist – köztük a dimonai nukleáris központot – célozva. A támadások során három izraeli vesztette életét, és hetvenen megsebesültek.

Az izraeli védelmi miniszter, Jiszráel Kac erre megfenyegette az irániakat. Teherán „lángolni fog” – mondta, vagyis szerinte az irániaknak nincs joga a védekezésre vagy az arányos válaszra.

A teheráni helyszínről jelentkező egyik újságíró, Mehrab Gholami beszámolója szerint az emberek tömegesen vonultak az utcára, a kormánytól határozott válaszlépést követelve. Bár a légicsapások nyomán több városrész is megrongálódott, az alapvető infrastruktúra helyreállítása folyamatban van. „Páratlan egység alakult ki a lakosság és a kormány között” – mondta Gholami, aki szerint a társadalmi légkör most a „nemzeti szuverenitás elleni támadásként” értelmezi az izraeli akciót.

A katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet súlyosabb, mint a 2003-as iraki invázió előtti napokban. Arturo Hartmann kutató szerint az izraeli támadás az Egyesült Államokkal egyeztetve történt, a cél pedig nem csupán nukleáris infrastruktúrák megsemmisítése, hanem az iráni politikai vezetés „lefejezése” volt. „Ez nem megelőző csapás volt, hanem háborús stratégia” – mondta.

Eközben Ana Carolina Marson nemzetközi kapcsolatok szakértő arra figyelmeztetett, hogy a konfliktus nukleáris dimenziót ölthet, és „Oroszország bevonódása egyre valószínűbb”, tekintettel Iránnal ápolt stratégiai szövetségére. Szerinte, ha az Egyesült Államokat bármilyen csapás éri, „Washington kénytelen lesz katonailag reagálni”.

Az állami média szombaton közölte, hogy amennyiben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Franciaország katonai eszközökkel próbálja akadályozni az iráni válaszcsapásokat, akkor regionális bázisaik és hadihajóik legitim célpontokká válnak.

A fenyegetés konkrétan a Perzsa-öböl térségében lévő amerikai és brit támaszpontokra, illetve a Földközi-tengeren tartózkodó francia hadihajókra vonatkozott. Bár a brit kormány hangsúlyozta, hogy egyelőre nem vett részt aktívan a konfliktusban, az USA elismerte, hogy segített lelőni az iráni drónok és rakéták egy részét, amelyek Izrael felé tartottak.

Miközben több nyugati vezető igazolni próbálja a háborús agressziót, és támogatásáról biztosította Izraelt, amivel a további eszkaláció felé tolja a feleket, Leó pápa a Szent Péter-bazilikában tartott beszédében „a józan ész követésére és a felelősségvállalásra” szólított fel a válság szereplőit és azok szövetségeseit, külön kiemelve, hogy „senki nem fenyegetheti más népek létjogosultságát”.

Bár a Vatikán hagyományosan diplomatikus, mostani nyilatkozatában a pápa közvetetten az izraeli agressziót minősítette destabilizáló tényezőnek, amely már nemcsak a palesztin, libanoni vagy szíriai konfliktusokat súlyosbítja, hanem „az egész világ biztonságát veszélyezteti”, ugyanakkor nem kérdőjelezte meg Irán felelősségét sem, amiért Teherán retorikai szinten gyakran fenyegetőzött a zsidó állam megsemmisítésével.

A nemzetközi közösség megosztott: Kína, Oroszország és Brazília, az arab országok, de még az Iránnal hagyományosan barátságtalan Pakisztán és Törökország is elítélték az izraeli támadásokat. Utóbbi vezetése különösen élesen fogalmazott.

Eközben az Egyesült Államok és több európai ország nyíltan Izrael mellé álltak, így viszont esély sincs arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa érdemben foglalkozzon az izraeli agresszió okozta válsággal.

A tét most nem kevesebb, mint a regionális és globális stabilitás megőrzése. A gázai mészárlások, a ciszjordániai megszállás, a szíriai és libanoni csapások után egy Irán elleni háború lehet az a vörös vonal, amelynek átlépése elvezethet a nagyhatalmak közvetlen konfrontációjához.

Nagy Áron – Magyar Hírlap

 

Kiemelt képen: Egy megrongálódott épület Teheránban, Iránban. Fotó: Getty Images