Ringlispíl
Utálom a ringlispílt. Egyszer, gyermekkoromban cirkuszosok érkeztek a faluba, felállították a sátrat és a körhintát, kinyitották a céllövöldés kocsit. Mi, gyerekek ott lézengtünk a bódék és lakókocsik között, néztük a vadállatokat, a gyakorlatozó akrobatákat,… de az én szíven csak a körhinta felé húzott. Úgy szerettem volna felülni, de szüleim lebeszéltek: rosszul leszel, nem neked való. Sóvárgásomnak bátyám vetett véget. Csinált egy kétüléses házi ringlispílt, rendes ülőkével. Nagy volt a boldogságom, alig vártam, hogy beleüljek.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Ám örömöm hamar elszállt. Amúgy becsületesen megforgatott, de úgy, hogy majd elájultam. Minden bajom lett, őrületesen szédültem, kihánytam mindent, s egész nap mészfehér arccal szédelegtem az udvaron. Többször újra elővett a hányinger. Alig vártam, hogy kialudhassam a szörnyű élményt. Nem vágytam már többet a körhintára, de még nézni sem szerettem. Azóta utálom a ringlispílt.
Most pedig, ahogy nézem az örömittas, bódult arcokat, az eufórikus örömöt, olvasom a dicsérő és aggódó írásokat, úgy érzem magam megint, mint a kis házi ringlispílben. Émelyeg a gyomrom, s kerülget a hányinger. Megint beültettek. Átestünk a ló ama híres, túlsó oldalára. Most, a nagy bolsigyűlölet egy ellenőrizhetetlen fidesz őrületbe csapott át. Hiába, ilyen a magyar. Nem tud hideg fejjel gondolkozni, hanem érzelmei alapján dönt. Pedig megtanulhattuk volna már, hogy a politikában nincs helye az érzelemnek. Ott a hideg józanésznek kellene döntenie. Hiszen nem volt még annyira régen 1998. Akkor, bár nem ekkora korlátlan hatalommal, de a FIDESZ került a kormányrúdhoz. S bizony, ingerlő volt az akkori fideszes politikusok nyeglesége, nagyképűsége. Nem igazán érdekelte őket más – mégoly jobbító szándékú – véleménye, mentek saját fejük után, s csak a belső kör néhány emberének szava számított. Orbánt (nyilván tudtával és engedélyével) olyan fallal vették körül, hogy azon át csak a haveri kör tagjai juthattak. Emlékszem, még a Professzorok Batthyány Körének tagjai is méltatlankodva mondták, egy év alatt nem tudtak személyesen találkozni Orbán miniszterelnökkel, pedig sok jó tanácsuk lett volna, s talán nem veszített volna 2002-ben. Butaság ezt hinni. Annak úgy kellett történnie, csak akkor még Orbán sem akarta elhinni, hogy bekövetkezhet. De a világ nagyurai tudták, mi a céljuk, s hogyan kell megtörni a magyarok már-már ébredező öntudatát. Két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt lelkileg, fizikailag, anyagilag összetörték a magyarságot, ráadásul Orbánt is betörték. Mára megtanulta, kik is az ő igazi főnökei. Nem mi, a magyar nép, nem. Hanem a globalizmus nagy kombinátorai, irányítói és kézben tartói. Ők még nem tudják, vagy egyszerűen nem hiszik, hogy kielégíthetetlen pénz- és hatalomvágyuk őket is a mélybe fogja rántani. Pusztán idő kérdése,… ha mi egyáltalán azt kibírjuk szellemileg, érzelmileg, lelkileg, anyagilag. Az az érzésem, hogy nem. Beültettek hát újra a körhintába, a „forgóba”, ahogy gyermekkoromban neveztük, s ezért van rossz érzésem.
Most megint meghajtják a hintát, s mi először csak a közelgő nyár finom melegének fuvallatát érezzük arcunkon, s gyomrunk enyhe emelkedésével a repülés gyönyörű érzése hat át, de hamarosan jön az émelygés, szédülés, majd a hányinger, míg végül elgyötörten szállunk ki a lassan megálló forgásból. Amikor végre ráébredünk, hogy mi nem is ezt akartuk. Már megint becsaptak, átvertek. Löktek egy kis húsos csontot, hogy legyen mivel foglalkoznunk, de alapjában semmi nem változott. Ugyanaz megy, mint 1945 óta mindig. Néhány szerencselovag persze sokkal jobban jár, mint valaha is járhatott, de a nagy többség ugyanabban a helybejárásban lépdel, mondhatni menetel, netán még diadalittasan nótázva is, s nem veszi észre, hogy legjobb esetben ugyanott tart, mint húsz-harminc éve.
Nagy a félelmem. Pár hónapig még örömittasan nézünk egymásra, pedig a farkas már betette egyik hátsó lábát (az LMP képében), s egyszer csak azon vesszük észre, hogy már mind a négy lábával bent van. Csak nehogy késő legyen „forró vízért” kiáltani! Én hiszek abban, hogy a Gonosz legyőzetett, s eljön majd az a szép ország, de azt is tudom, hogy addig még tombolni fog a Sátán, s mint tudjuk, Ő nem válogat az eszközökben. Ha kell, erőszakos, durva, ha kell mézes-mázos, hízelgő, csak a célját elérhesse, vagyis, hogy az ember a foglyává váljon.
Adja Isten, hogy ne így legyen, s óvja meg Hazánkat!
Czakó István,
Nemzeti InternetFigyelő
„És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány.
Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe.
Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára;
és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt.
Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse.
És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg,
és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.
Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” (Jel 13:11-18)
„Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: „Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre!”
Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták.
A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben.
A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak.
És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: „Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél;
mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték.”
És hallottam, hogy így szólt az oltár: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid”.
A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával;
és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki.
Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban,
kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből.
A hatodik is kiöntötte a poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize, hogy megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja.
És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák,
mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.
„Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét”.
És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek.
A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: „Megtörtént”.
Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy!
A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Isten színe előtt azzal, hogy adják oda neki Isten haragos indulata borának a poharát.
És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol,
talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt. (Jel 16:1-21)
Mementó 2006 emlékmű
Magyarország jövőjét biztosító kormányprogram, a Jobbik programja egy az egyben. Meg lett mondva, hogy akik a húsz év alatt tevékenyen vettek részt az ország tönkretételében, azokat el kell egytől-egyig takarítani. Ennek kell lennie a vezérelvnek, nem a médiák hazudozásainak. A választás volt egy esély ennek kivitelezésére, de most már csak sok hazafi véráldozatával tudjuk elsöpörni likud Viktor készülő diktatúráját. Ám erre vagyunk vagy négymilliónyian. Szerintem időben átadja a stafétabotot a Jobbiknak, és elhúz a retkesbe.