Politikusok felfútt önérzete tör ki a NATO – EU Közös Nyilatkozatból

A NATO, amely a hidegháború maradványa és az EU, amely önálló államok politikai és gazdasági egyesülése, kedden aláírt egy közös nyilatkozatot megfogadva, hogy a hosszútávú kapcsolatukat „a következő szintre emelik”, hogy megbirkózzanak a közös kihívásokkal. De milyen közös kihívásokkal? A nyilatkozat név szerin említi Oroszországot a folyó háború miatt, aztán a hidegháború hangnemével Kína felé fordul.

A nyilatkozat, melyet Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára írt alá, kijelenti „a leghatározottabban elítéljük Oroszország támadását”, míg „Kína növekvő magabiztossága és politikai lépései olyan kihívásokat jelentenek, amelyekkel szembe kell néznünk”.

A NATO-t gyakorlatilag az USA uralja. Az EU azért még próbálkozik független diplomáciával. Washingtonnak azonban megvan a maga sóvár számítása – meggyengíteni az EU törekvéseit a maga biztonsága védelmére, beleértve egy új, gyorsan bevethető erő megteremtését szorosan a NATO-hoz kötve, mondta Szong Zsonping kínai katonai szakértő és TV műsorvezető a Global Times-nak.

Washington Kína megnevezésével feldicséri Brüsszelt a közös nyilatkozatban. Az USA Kínát komoly versenytársnak tekinti, mégsem tervezi, hogy ezt a hatalmi játékot teljesen egyedül, maga játssza el. Ezért megkísérli az EU-t a saját katonai és utánpótlási támpontjává alakítani és az európai tőkét, erőforrásokat, emberi erőt sőt még katonai erőt is átvinni az ázsiai, Csendes óceáni térségbe, Kína ellen, jegyezte meg Szong. Az úgynevezett „hosszútávú társulás” (strategic partnership – ford.) csak az USA arra való törekvésének a hízelgő fedőneve, hogy az EU-t engedelmes legyen.

A mód, ahogy a nyilatkozat Kínát kezeli telve van a nyugatközpontúság leereszkedő pimaszságával. Azt mutatja, hogy egyes nyugati elitek „rögzíteni” akarják Kína politikáját. Nem nevetséges, hogy a nyugat, amely közismert a „hadihajó” diplomácia erőpolitikájáról, más országokat vádol „magabiztossággal”. A nyilatkozat ki nem mondott üzenete, hogy miért is nem alázkodik meg Kína, amikor a Nyugat fenegyerekeskedik vele, mondta Sen Yi, a Fudan Egyetem professzora.

Félretéve azt, hogy a NATO miképp provokálta elsőnek Oroszországot a háború előtt, fenyegette-e Kína bármiképp az EU-t vagy a NATO-t? Egyetlen bizonyíték sincs erre. Az USA által vezetett NATO láthatólag mégis elhatározta, hogy móresre tanítja Kínát, miközben csatlós háborút vív Oroszország ellen. Bármily vágyálomnak is látszik ez Washington számára, nagyon jól tudja, nincs kéznél annyi ereje. Ezért az EU-t hozzáláncolja a terveihez.

Néhány világháló használó véleménye: „EU stratégiai önállósága, RIP”. (RIP=Rest In Peace, azaz nyugodjék békében – a ford.) Nyilvánvaló, hogy az USA megbénítja az EU minden diplomáciai képességét, a gazdasági önállóságát és katonai hatalmát. E célból az USA állandóan szítja az Oroszország és Ukrajna közti háborúságot, hogy rávegye az európai országokat, hogy sírjanak az USA védőernyője után.

Mind a NATO, mind az EU kormányközi szervezet, de a nyilatkozatban megmutatkozó hozzáállás láthatóan egy „nemzetek fölötti” hatalomtól jön, amely azt hiszi, hogy képes uralni a világot és még a tengerek is megmozdulnak, ha utasítást ad rá. Ez a túltengő önhittség hangvétele. A három aláíró a nyugatközpontúság és vezető szerep életszerű példája.

„Az orosz fenyegetés a legközvetlenebb, de nem az egyetlen. Tanúi vagyunk Kína fokozódó kísérleteinek, hogy a saját javára átalakítsa a világrendet” – tweetelte Von der Leyen a nyilatkozat aláírása után. Ő a „világrend” alatt az USA vezette nyugati államok kis csoportja által létrehozott rendet értette, amelyet rákényszerítettek a világra. Ha nem hallgatsz a nyugati rendre, akkor „átalakítod” a rendet.

Ez nem meglepő, mert Von der Leyen régóta játssza az USA érdekek szószólójának a szerepét. Az ember gyakran rátalál a kijelentéseiben az „Amerika az első” érzetére, mondta Szong a Global Times-nak.

 Például „a szankciók azért vannak, hogy maradjanak” volt az egyik leghangosabb üzenete az orosz-ukrán összeütközés alatt, még amikor nagyon nehéz tél előtt állt. Amikor néhány európai arra utalt, hogy az öngyilkos szankciók és a csatlós háború mit hozott a hazájuknak, kétségtelen válasz: nem maradt más választásuk, csak hogy négyszeres árat fizessenek a gázért az USA-nak.

Pillanatnyilag az EU-val szemben feltehetően a recesszió, az infláció, az ipari leépülés és a távlati önállóság elvesztése a valódi kihívás. Jobb volna az EU-nak óvatosabbnak lennie, nehogy néhány vadul pimasz politikus kijátssza.

A NATO, amely rég elvesztette a létokát, semmi erőfeszítést nem sajnál, hogy meghosszabbítsa a létét. Szándékosan teremt ellenségeket, mikor lehetne ellenségek nélkül. Az EU pedig nem tudta elkerülni, hogy foglyul ne ejtse a katonai szervezet, esetleg ne az USA ölebeként végezze.

Kiadta a Global Times 2023. január 12. 12:30

Fordította: Dohán MihályKiemelt kép: Jens Stoltenberg NATO főtitkár (középen), az Európai Tanács elnöke, Charles Michel (balra) és az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen (jobbra) sajtótájékoztatót adnak az EU és a NATO közötti együttműködési nyilatkozat aláírása után Brüsszelben 2023. január 10. AFP fotóNemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!