Petőfiért! – Hazugságspirál
Ki lehet-e szállni a körhintaként kerengő, elhallgatásra, félrevezetésre, lejáratásra építkező hazugságspirálból? A háryjánosok nem nagyon törik a fejüket, ügyes manőverekkel tudnak kiszabadulni a legkínosabbnak tűnő helyzetekből is. Ha már minden kötél szakad, lehet mentséget találni a lódításra: “nem úgy gondoltam”, “rosszul emlékszem”, “nekem így mondták”, ezer és ezer szabadulási lehetőséget produkált már az élet és a történelem.
De mi van akkor, ha a tudomány művelésére felszentelt intézmény áll útjába az igazság keresésének? Megfellebbezhetetlen tekintély és megkérdőjelezhetetlennek kikiáltott tudományos apparátus: ki merne szembehelyezkedni ilyen erővel? Ha tudós merészel mást állítani, mint a hivatalos vélemény, ő a karrierjével játszik és fizet a végén. Ha dilletáns a bátor ellenkező, akkor csúfos elbánásra számíthat, még szerencséje van, ha elkerüli az őrültnek bélyegzést és megússza egy kegyes lesajnálással.
Ha úgy tűnne, hogy általánosítani akarok, akkor már most elnézést kell kérnem a szerencsésebb nemzetek tiszteletre méltó intézményeitől és a magyar tudományos élet azon szereplőitől is, akik keresik és védik az igazságot. De mivel magyarázható az, hogy Petőfi Sándor életének és halálának körülményeit nem ismerheti meg a világ? És ha ez megtörténhet legnagyobb fiával a nemzetnek, akkor hol a határ a megtévesztésben, félremagyarázásban az élet más területein?
Tudom, hogy az igazság pillanata hamarosan bekövetkezik, és mindenkinek számot kell adnia tetteiről. A Magyar Tudományos Akadémiától Magyarország kormányáig, az elnököktől és igazgatóktól a tudományos vagy egyszerű munkatársakig.
Mert nem csak Petőfiről van szó. És nem csak a már sírba szállt Szuromi Lajosról, a Debreceni Egyetem verstan tanáráról, aki azonosította az orosz nyelven írt verseket, de teljes szakmai elszigeteltség kísérte haláláig, kedves tanítványa által megszégyenítve. Nem is csak Józsa Antal hadtörténészről, aki meggyőződéssel és őszinte bizalommal levélben kérte az MTA elnökét, hogy kutassanak a Szibériába elhurcolt szabadságarcos honvédek és tisztek után, akikről bűnös módon feledkezett és feledkezik meg ma is a magyar állam. Vélhetőleg éppen Petőfi Sándor miatt. Hogy le lehessen söpörni az asztalról a Barguzinban feltárt Petrovics-sír csontjainak tudósok, szakemberek által dokumentált azonosítását.
Ma már a jövőnk a tét! Nem lehet új jövőt, országot építeni, ha lemondunk múltunk őszinte és tárgyilagos vizsgálatáról. Az egyenes beszéd nemcsak a magánélet, de a társadalom egészséges fejlődésének is alapeleme. A tudomány nem szegődhet a politika szolgálatába. A romokból csak az igazság ereje fakaszt új életet.
Hogyan juthattunk ide, kinek volt az érdeke az egész nemzet, sőt az egész világ megtévesztése? Legyen türelmünk, erőnk, szerencsénk kikutatni!
Fuksz Sándor
2012. április 15-én
(A szerző az MVSZ Petőfi Bizottságának koordinátora)
Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját, hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság s nem ritkán szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! –
írta 1860-ban Pákh Albert, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője.
„Behantozatlan áll S hazám leányi közt
Hamvai fölött a hely. Nincs egy Antigoné,
Hol, merre nyugszik ő, Ki sírját fölkeresve
Nem mondja semmi kő, Hantot föléje nyesve,
Nem mondja semmi jel. Virággal hintené!”
(Arany János)
„Hamvaidnak elhozása végett
Elzarándokolnánk szívesen,
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!”
(Petőfi Sándor: Rákóczi)
MVSZ Sajtószolgálat
Kapu 2012 1.vagy 2. számában cikk! Persze Kiszely prof ügynök múltja bekavar! Kinek az oldalán áll! Mikor hiteles? Mi van ha tényleg Széchényi fia volt, és testvéri génminta is bekavar? Hol tart ma ez a legenda? Vagy ki volt „Az öreg kocsmáros” Titkos jótevője, aki csődjei után 3X talpra segítette,és miért?
Sok izgalmas kultúrát ápoló kérdés vetődik itt fel Petőfi halálával kapcsolatban.S minő érdekes : kultúránkért lelkesedő elitünket nem zavarják ezek a kérdések. Igaz ők már letették a garast ebben az ügyben s ezzel a maguk részéről a történet be van fejezve. Ez egy amolyan Pruska doktori felfogás.” Ha én egyszer azt mondom hogy meghalt akkor meghalt ” ( lásd :Móricz Zsigmond : Rózsa Sándor a lovát ugratja …)
Azt se szabad felednünk, hogy Petőfi a nép gyermeke volt. Közérthetően beszélt. S mindig kimondta azt amit a föld népe érzett , gondolt. Ez súlyos hiba volt már 1848- ban s azóta is gondok forrása a mindenkori hatalmak számára . Mi sem bizonyítja jobban ezt annál, hogy a „Nemzeti dalt ” március idusán már nem szavalják el. Csak és kizárólag a celebesített , rokkositott változat forog március 15.- én ! Év közben pedig hogy is lehetne nemzeti dalt emlegetni…
Az elmondottakból fakadóan talán érthető, hogy Petőfire nincs szükség. Erre már Babits is rájött . Meg is énekelte Petőfi koszorúi című költeményében ” Hol a szem szemével farkasszemet nézni ” (…)
Ilyetén módon hogy várhatnánk azt el, hogy a barguzini leletet tudományosan is vallatóra fogják ? Márpedig a tudomány mai ismeretei alapján, Petőfi maradványaiból és a szülők csontjaiból nyert vizsgálati anyagból, egyértelműen megállapítható lenne ,hogy Morvaiék mit is találtak Barguzinban ! Ennek azonban még a kockázatát se meri felvállalni a magyar tudományos elit ,illetve az azzal kézen fogva járó politikai garnitúra. Petőfi veszélyes ! Mi lenne itt, ha elzarándokolnának sírjához. Beszédeket mondanának. Költeményeit idéznék. Szélsőjobboldali csoportok lelkesednének . Ne feledjük : a mai közgondolkodási minták szerint : Petőfi szélsőséges volt ! A hatalom birtokosainak az a jó , ha Petőfiből egy csont szilánk sincs Magyarországon !
Így aztán legnagyobb költőnk egy amerikai páncélszekrényben nyugszik ,( Ha valóban Ő az ? ) míg egyszer majd kiszórják — ha már ki nem szórták–veszélyes csontjait…