Össztűz a magyarokra – folytatódik a trianoni gyalázat

Trianon nem lezárt ügy. Nem egy múltbéli rossz emlék, hanem máig élő probléma, baj, tragédia. Ezt igazolja és bizonyítja az elmúlt napok, hónapok természetellenes, magyarellenes, és egyházellenes politikai eseménysorozata, amelyben nem csak a románok, de a romániai „politikai magyarok” is bűnösök. És az ő bűnük mérhetetlenül nagyobb. Igen, politikai magyarokról beszélek, hiszen ha igaz magyarok lennének az RMDSZ korifeusai, akkor bizonyára a választásokat megelőzően, nem egy a nemzeti kisebbségeket semmibe vevő, uniós bérencet ajánlottak volna a székely és magyar választóknak, és szót emelnének a bukaresti parlamentben a premontrei apát nagyváradi üldözése miatt.

Mi több! Az elmúlt 18 évben is nekik kellett volna hangosan és sokszor felhívniuk a figyelmet arra, hogy hatalmas veszélyt rejt az a kapzsi román nemtörődömség, amely Parajd ezer esztendős sóbányáját fenyegette. Ezek a jéghegy csúcsai… mert számtalan ilyen ügyet hallgattak el néhány hektár erdőért, javakért, pozíciókért… sokszor a magyarok érdekeivel szöges ellentétben.

A hazai politika is bűnös ezekben az ügyekben, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy a romániai választások előtt az UDMR-re való szavazást döngölte a székely fejekbe és a szórványban élő magyarokéiba, nemzetárulónak titulálva azokat, akik nem erre a kommunista maradékra szavaznak.

Most lassan látszani kezd ez a romániai és erdélyi, magyar politikai vakvágány. Jönnek sorban a keserűbbnél keserűbb poharak, amelyeket kötelezően ki fognak inni a bőszen, lelkiismeretesen szavazó székely-magyarok is! Dan Nicusor szép lassan koldussá váló Romániájából ezután is menekülnek majd a magyarok, mert az új elnök első intézkedései megmutatták, mire lehet számítani a következőkben. Csak arra, amit von der Leyen parancsol neki: egyelőre a nyugdíjak megadóztatása, az energia árának szabaddá tétele (ami milliókat koldusbotra juttat).

A parajdi bányatragédia súlyosan szakmaiatlan kezelése és az ezzel járó ökológiai katasztrófa már küszöbön van, a megoldás azonban még várat magára, hiszen az elmúlt évtizedek figyelmeztetését nem a tulajdonos, hanem a rabló kapta, és a rablót aligha érdekli, mi lesz a lopott holmival. Mint az erdélyi erdőkből, úgy a sóbányából is csak ellopta a pénzt. Befektetni egy banit sem fektetett be. Hasonló felbecsülhetetlen értékek még az épületek, a természet alkotta kincsek, az iskolák, amelyeknek a falai is sugározzák a sok száz éves hagyományt, a tudás iránti elkötelezettséget. És ilyen érték Csíksomlyó, a tordai hasadék, és Várad, Máriaradna, Székelyudvarhely és az Apor lányok feredője… de bármerre nézünk a Partiumban vagy a Székelyföldön csak efféle magyar értékeket látunk – pusztulni! Mert ebben a megszállt országrészben semmi nem érték, ami a „dákok” tegnapelőtt öntött, tegnap elásott, és ma kiásott lándzsahegyeitől eltér. A hazug történelemtudat, hazug jövőt, megsemmisülést ígér csupán.

 ***

 Ma, ki-ki a maga politikai hovatartozásától függően szidja az egyik vagy másik háborús felet, elítéli a vérengzést, súlyos bűnnek tartja a rombolást. A politika aljassága elme-, és lelki beteggé tette a társadalmakat, sok állandóan ismételt hazugsággal és mellébeszéléssel, a jóléttel, de a valóságot senki nem látja, mert vagy nem engedik látni vagy nem is akarja látni, ám esetenként nem meri látni… Mert a társadalmak meghunyászkodóak, kapzsik és gerinctelenek lettek. Olyanokká váltak, mint maga a politika. És ez maga az önfeladás, a kártékony lét, a megsemmisüléshez vezető út. Mindent elhagyott a társadalom: a hitét, a hazaszeretetét, a méltóságát, az igazságát, a józan ítélőképességét. És hallgat a hazudozó politikusokra, akiknek semmi más nem számít, mint a saját érvényesülésük és jólétük.

A politikának és a társadalomnak semmit nem jelent már az erkölcs, a jog, a hit, a nemzettudat, az összetartás, a jövő. Csak egy vékony, törékeny réteg az, amely még mer és tud is gondolkodni, aki látja a bajokat és talán megoldást is fel tudna mutatni, ha engednék azt felmutatni. Persze, vannak irányított nemzetiek, melldöngetők, akik akár oktalanságuk miatt, azt gondolják, hogy a jót szolgálják, és nem veszik észre, hogy ők is egy pártot és annak vezéreit támogatják. E melldöngető „magyaroknak” olyan vezetőik vannak, pártokban és civilszervezetekben egyaránt, akik megkapják az utasítást ahhoz, hogy ma és holnap miben és mennyire, hogyan és mekkora hanggal legyenek magyarok, mennyire trianonozzanak és mennyire szidják közben a kormányt. Ha betartják az utasításokat, akkor megkapják a nekik járó kockacukrot – illetve a rávalót…

 ***

 Miért is ez a felháborodásom pont most? Mert ma már nemzetközi szinten is arról kellene beszélnie a magyar politikának, hogy ha nem lett volna Trianon, akkor ma nem lenne ökológiai katasztrófa a parajdi bánya drámájából. Akkor lett volna gazdája a sóbányának, ahogyan ezer évig volt is gazdája. Ha nem lett volna Trianon, akkor az épített emlékeink tatarozása nem attól függne, hogy hol, melyik erdélyi politikusnak van olyan barátja, aki kijár némi anyaországi támogatást a felújításra. És nem vegzálnák a premontrei apátot sem Nagyváradon. És még mi jön, jöhet? Isten a tudója, mert mi csak következtethetünk egy olyan országot illetően, ahol nem számít sem Isten, sem ember csak a korrupció, a pénz-isten, de ehhez még hozzá kell számítanunk azt a hírhedt, bárgyú butaságot is, amely jellemzi ma Románia – benne a Partium, a Bánság és a Székelyföld ma „polcon lévő” – magyar és román politikai vezetőit.

A trianoni keservek állandósága, a román politikához asszisztáló RMDSZ harmincöt éves bűne is. Éppen úgy, mint a kommunista korszak negyvenéves, magyarországi aljas hallgatása, vagy a december elsejei budapesti koccintás. Jóvátehetetlen, megbocsájthatatlan és megtorolhatatlan.

 ***

Magyarországon legalább annyi Bukarestnek dolgozó, melldöngető magyarként itt élő gazember él és dolgozik a magyarság ellen, mint amennyi izraeli titkos-szolga telepedet le Iránban, hogy megzabolázza Irán atombomba iránti vágyát… Ma látjuk, hogy az iráni rezsim ellen, e hadműveletekben, ezek a korábban odatelepedett kollaboráns irániak és izraeli titkos-szolgák voltak a leghatékonyabbak. Talán nem ártana, ha egy efféle – ez esetben Magyarország ellen irányuló – hadműveletet, amely az idetelepült bukaresti megbízottak által bármikor elképzelhető, meg tudnánk akadályozni mind Magyarországon, mind Erdélyben. Hiszen tudjuk, hogy Brüsszel bárkivel összefog, ha a magyar kormány megbuktatásáról van szó. Románia pedig, ma az RMDSZ segítségével, Brüsszel csatlósává avanzsált. A többi következtetést, Nyájas Olvasóm fantáziájára bízom.

Summa summarum: Magyar politikai újratervezésre van szükség! Nemzetközi figyelemfelhívásra, hangos szóra és őszinte beszédre. Ha ez nem történik meg, akkor Magyarország és a Trianonban más államoknak odakölcsönzött területeink belesüllyednek abba a büdös és koszos posványba, amelyből Európának és Romániának már csak az orra látszik ki. Orbán Viktor mindig azt hangoztatja, hogy Magyarországnak és a magyaroknak felelősségük van… – hát legyen, ám akkor ennek a felelősségnek megfelelően, következetesen kellene végre cselekedni is. Magyarországnak nem csak Magyarország, hanem a jelenlegi határokon kívül élő magyarok, magyar értékek, magyar egyházak érdekeit is szolgálnia kell – nemzetközi szinten! Végre azt is tudomásul kellene venni és eszerint kellene tárgyalni bizonyos ügyekben: a proli házmesterrel nem lehet Mozartról vitatkozni… Mert mielőtt még Európát akarjuk megreformálni, jó lenne előbb a magyarságot megmenteni!

 

Stoffán György

 

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)