Orbán Éva: IGAZSÁGOT ’56-nak! – 1956. október 25. a „Véres csütörtök”
1956. október 25 – e a Parlament előtti sortűz, „Véres csütörtök” néven ismert ’56 történetében, és meghatározó volt a további történésekre.
A Nemzet Főtere Füzetek vonatkozó kötetében és a Rubikon első – 1990-ben -megjelent számában csak olyan adatokat fogadtak el hitelesnek, melyek a megtorlást megszervező kádári irattárakban még fellelhetőek voltak.
Bár köztudott, hogy akárcsak a koncepciós perek bírósági iratai, a sortüzek áldozatairól sem igaz tények alapján születtek a kádári dokumentumok. Megdöbbentő ez a visszarendeződés, ami nagyon távol esik az igazságtól. A Nemzet Főtere írója is csak 71 megnevezett áldozatról beszél, miközben a Rubikon cikkében is csak a szovjetek lőttek, az FM tetején nem történt semmi.
Kerüljünk közelebb az igazsághoz!
A polgári lakosság békés, fegyvertelen tüntetést szervezett, 25-én a Parlament elé, 10 órára a Kossuth térre a nemzeti követelések érdekében, mivel elterjedt a hír, hogy Nagy Imre beszédet fog mondani. A 25-i véres csütörtök a legszörnyűbb mészárlások egyike volt.
Szemtanúk elmondása alapján ez a következőképp rekonstruálható:
Reggel fél 8 tájban a pesti rakparton déli irányból mintegy 50 szovjet páncélos haladt a Parlament felé. Egyik-másikukon magyar zászló lengett. Elfoglalták állásaikat a Parlamentnél. Fél 10-10 óra tájban értek a tüntetők a Astoriánál hozzájuk csatlakozó két szovjet tankkal és két pácélkocsival a Kossuth térre. Itt barátkozni kezdtek a téren felsorakozó tankokban lévő szovjet katonákkal, ennivalóval és cigarettával kínálva őket, miközben próbálták oroszul megértetni velük, hogy ők nem fasiszták, hanem a magyar szabadságért harcoló egyszerű, becsületes emberek. Folyt a barátkozás. Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. A Parlamentből kijött egy asszony, aki az egyik tankhoz ment, s mondott valamit.
Egyszerre, mint derült égből a villámcsapás a Földművelésügyi Minisztérium (FM) tetejéről lőni kezdték a fegyvertelen tömeget. A szovjet tankok tetejei becsapódtak, és a csövek az FM-re és a tüntetők felé fordultak. A Kossuth tér két oldalán lévő épület tetejéről is lőtték a téren összegyűlteket, Kéri Edit jóvoltából már tisztázott, hogy kik. Az Akadémia és Nádor utca felől egy-egy szovjet páncélos érkezett, az egyik a házasságkötő terem előtt megállt, és géppuskával lőtte a tömeget, majd megfordult és elment. Eszméletlen, őrült menekülés kezdődött, halottak, sebesültek voltak mindenütt. A menekülőket nem akarták beengedni a minisztériumba, mert megtiltották. A szó igazi értelmében patakokban folyt a vér, amit másnap a tűzoltóságnak kellett eltakarítani. Ott nem volt segítség. A menekülőkre is lőttek. Többszáz halott maradt a téren. Van, aki a halottak számát több, mint nyolcszázra becsüli, és többszáz volt a sebesültek száma. A térről kiszorult tüntetők a minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részen is szembe kerültek az ávós sorkatonákkal, majd az Amerikai Követség elé vonultak, és segítséget kértek. Ma már tudjuk, hogy hiába.
A sebesülteket teherautókon, autóbuszokon vitték el rendelőkbe, segélyhelyekre, legtöbbjüket a Koltói kórházba, és nyilván közülük sokan voltak, akiket már nem tudtak megmenteni.
A halottakat katonák szedték össze, és a Parlament Duna parti oldalán a fal mellett oszlopsorokban egymásra rakták a tetemeket, majd késő délután teherautókkal folyamatosan vitték el a sortűz áldozatait.
Az ’56-os Intézet sorozatában a Századvég Kiadó Ötvenhatról nyolcvanhatban kötetének 1992. 211-12. oldalán a következőket rögzíti:
A Kerepesi úti temetőben a halottakat időrendben a nagy ravatalozó és a krematórium körül tették le. Az október 25-i áldozatokat 50 fős máglyákba rakták. Mikes Tamás és társa megszámolták a holtakat. 820 fő október 25-i áldozatot regisztráltak, akik között sok női halott volt, valamint az áldozatok kora is igen különböző volt, ellentétben a harcokban elesettekkel, akik zömmel férfiak és hasonló korúak voltak.
Kik lőttek az FM tetejéről?
Hihetetlennek tűnik, de tény, hogy még mai napig is sokkal inkább ködösítik, ami a Kossuth téren történt, ahelyett, hogy hivatalosan is feltárnák az igazságot.
A tüntetők között volt Barber Noel, angol újságíró, a Daily mail tudósítója, aki a téren filmfelvételt is készített. Ezek a filmkockák bizonyíték erejűek. Azt erősítik, hogy az FM tetejéről lőnek, és 8 sorozatfegyver kilövéseit lehet megfigyelni, amelyek hosszú sorozatok leadására alkalmasak.
Az FM tetejéről sortüzet leadók az FM hátsó kijáratán át a mai Honvéd utcán futottak a Szabadság tér felé, ahol IFA teherautók várták őket, amin elhajtottak. A környező minisztériumok és középületek védelmét nagyobb részt ávósok biztosították, de zöldávós, határőr kiskatonákat is felrendeltek a középületek védelmére.
A 8. orosházi határőrkerület parancsnoksága jelentésében szerepel, hogy a 24-én Orosházáról felrendelt csoport a Kossuth téren Sz. magas beosztású ávós alezredes vezetésével részt vett a bevetésen, és „rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra.” Az alezredest távozásakor az Akadémia utcában elfogták, a népítélet elől azonban ismeretlen személyek megmentették, és átöltöztették, majd rendőrök az V.ker kapitányságra vitték. Fónay Jenő 1995-ben – a szerzőnek – adott interjújában mondja el, hogy jelen volt az elfogásnál, és látta, hogy az FM Kozma Ferenc utcai hátsó kijáratán távoztak ezek az ávósok, akikre a két IFA teherautó várt.
Sokáig az volt a köztudatban, hogy az FM tetejéről is kizárólag az ÁVH követte el ezt a szörnyűséget. Később a szovjetekre próbálták áthárítani a felelősséget.
A legújabb kutatások és visszaemlékezések azonban mást is bizonyítani látszanak.
Ezekből az tűnik ki, hogy a Parlamentet körül vevő védőknek, a tűzparancsot már korábban kiadták. Szinte elő volt készítve, ami bekövetkezett. Az egyetemistákat O.L.né erre kora délelőtt, telefon figyelmeztette is, kérte, hogy az egyetemisták akadályozzák meg, hogy a tüntetők a térre menjenek. Sajnos sikertelenül.
Október 25-én reggel sokan jelentkeztek a Partizán Szövetségben fegyverért, és Földes László az október 24-én alakult 9 tagú katonai bizottság egyik tagja átvitte őket a HM-be, ahol katonaköpenyt, géppisztolyt kaptak. Csoportok alakultak, hogy a környező házak padlástereit átvizsgálják. „Majd felmentek a tetőre.” Kéri Edit- Körömi Teréz: Kik lőttek a Kossuth téren c. könyvükben az FM tetejéről lövő közel 200 személy nevét is felsorolják.
Kopácsi Sándor, Budapest főkapitánya is kitért emlékiratában arra, hogy egy Júlia nevű rendőrszázados nőtől értesült telefonon a történésekről, majd felhívta Nagy Imrét.
„…a szociális osztály vezetője, egy rendőrszázadosnő, kétségbeesve hívott telefonon: Kopácsi elvtárs! A tömeg ezt kiáltja: Vesszen Gerő! Ebből nagy baj lesz!
– Ugyan Júlia. A tömeg fegyvertelen. Fél órája láttam az ablakom alatt őket. Sok nő és gyerek van közöttük. Ez békés tüntetés… Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lövethet fegyvertelen emberekre, akiket ráadásul páncélosok kísérnek. Három perccel később Júlia kétségbeesetten hívott:
– Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre
– Lehetetlen! – De most már én is hallottam a fegyverek ropogását. Júlia zokogni kezdett:
– Kopácsi elvtárs! Ez nem lehet igaz! Az ÁVO-sok minden tetőről lőnek a tömegre! És most… Képzelje, a szovjet tankok az ÁVO-sokat lövik. Védik a tömeget…Ez szörnyű, ez elképesztő. Az emberek kiáltoznak és hullanak, mint a legyek százával… Asszonyok, gyerekek… Hallja a sebesültek sikolyait? Ez iszonyatos…
Közben óriási nehézségek árán sikerült összeköttetést kapnom Nagy Imrével… csak annyit mondott:
– „Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Ez szörnyű. Szégyenletes.” (I.m.128.p.)
Hegedüs András volt miniszterelnök a sortűz idején az Akadémia utcai PB és KB ülésen vett részt, melyen szovjet vezetők is jelen voltak. Így emlékszik vissza a történtekre:
„Az október 25-i PB-ülés közben került sor a Kossuth téri sortüzekre. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt. Mi, ott, akik a tett színhelyétől alig pár száz méterre voltunk, hallottuk a sorozatlövéseket. Mikor döbbenten megtudtuk, hogy hogy békés tüntetőkre lőttek a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, vizsgálatot követeltünk. Nincs tudomásom arról, hogy ez később megtörtént-e. (…)
Az FM tetejét – úgy tűnik – vegyes összetételű csoport szállta meg – ÁVH-sok, volt partizánok -, és a tűzparancsot bárki illetéktelenül kiadhatta.”
Kéri Edit Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban c. könyvében, párt-jegyzőkönyvekkel bizonyítja, hogy a pártvezetés 25-én Apró Antalt bízta meg a Katonai Bizottság vezetésével.
Ezen az ülésen Apró Antal többek között a következőket mondta:
„Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, „miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot.” Teljes felhatalmazást kérünk!”
Majd felsorolja, hogy mikre kéri a felhatalmazást, amit a KV egyhangúan megadott.
Ma már köztudott, hogy a tűzparancs Apró Antal nevéhez fűződik.
A Kossuth téri sortűz hatása
Ez a 25-i mészárlás olyan felháborodást és ellenállást váltott ki a lakosságból, hogy ott, ahol netán még nem volt szervezett ellenállás, ott is alakulni kezdett. Azt is mondhatnánk, hogy a Széna téri csoport ekkor vált szervezetté, valamint a többi, spontán létrejött csoport ekkor kezdett igazán komoly erővé válni, mert sokan csatlakoztak hozzájuk. Ilyen embertelen kegyetlenségre, ilyen mészárlásra nem lehetett másképp felelni.
Az egész város gyászolt. Mindenütt kitűzték a fekete zászlókat. Még aznap „Véres-zászlós” tüntetést szerveztek a szovjet beavatkozás ellen. A tüntetők elfoglalták a Vörös Csillag Nyomdát, ahol röplapokat nyomtattak. Itt Értavi József „ellenkormány” megalakítását jelentette be. Nagy Imrével akartak tárgyalni, de letartóztatták őket.
A „fejetlenségre” és pánikra jellemző, hogy a Parlament közelében lévő Pártközpont körül (Akadémia u.) is összecsapás volt. Tévedésből tűzharc robbant ki a Pártközpontot védő kormányőrök és az erősítésükre érkezett pécsi határőrkerület karhatalmi zászlóaljának egyik százada között, mivel az érkezők járművein nemzetiszínű zászló volt, s ezért az ávósok támadóknak vélték őket.
Ehhez a naphoz fűződik Obersovszky Gyula: Igazság című lapjának a megjelenése is.
1956. október 25-én harcok voltak
1956. október 25-én komoly harcok voltak többek között az Illatos úton, ahol a szovjet rohamlövegekre tüzet nyitottak a felkelők. Harcok voltak a Jászai Mari téren, ahol szovjet és esztergomi erők többször csaptak össze a felkelőkkel, a Déli vasúti összekötő hídnál, a Corvin köznél, a Tompa utcában, az Üllői úton, a XVIII. kerületi pártbizottságnál, Soroksáron, Csepelen, Újpesten a rendőrség épületénél.
Többezres tüntetések voltak Budán a Zalka Máté laktanya előtt, a Deák téren a BM épülete előtt, ahol a politikai foglyok szabadon bocsájtását követelték, valamint a Jugoszláv Nagykövetség előtt.
Jelentős esemény ezen a napon, hogy Maléter Pál ezredes parancsot kapott, hogy 5 harckocsival és 100 tisztiiskolással foglalja el a Kilián laktanyát, és számolja fel a Corvin közi, Tompa, Tűzoltó és Práter utcai felkelők ellenállását. Maléter ezredest a növendékek cserben hagyják, és bár segítségükre siettek a szovjetek, a Tűzoltó utcai csoport visszaverte őket. Maléter ezredes mindössze két tankkal ért a Kilián laktanyához, egyik a kapuba szorult, majd ezt rövid tűzharc követte. Az ezredes még a tankban értesült arról, hogy tűzszünetet hirdettek, és elrendelték, a címer nélküli nemzeti zászló kitűzését, aminek azonnal eleget tett. Ez félreértést okozott, mert a felkelők és az utca népe is úgy értelmezte, hogy Maléter ezredes átállt a felkelőkhöz, ami nem felel meg az igazságnak. Délután az ezredes a Corvin közi felkelőkkel tűzszünetet kötött, ami 28-áig nem bizonyult tartósnak.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
