Önfeladás helyett önrendelkezést! – Három nap Brüsszelben

Vajon miért nem köztudott a magyar választópolgárok előtt, hogy az EP képviselők évente 100 vendéget hívhatnak meg hazájukból? Erre lehetőséget biztosít az EP költségvetése, meghívottanként 330 euró támogatást biztosítva.

Dr. Morvai Krisztinának ebben az esztendőben -harmadik csoportjaként – november 14 -16 között 42 magyar volt vendége szűkebb és tágabb hazánkból Brüsszelben. Egy meghirdetett pályázat győzteseit hívta meg a képviselőasszony. A pályázat témája: mivel lehetne elősegíteni és mely területeken a nemzeti önrendelkezést. Ötletek, javaslatok, Magyarország érdekérvényesítésére.

A 171 pályázóból választotta ki a meghívottakat. Köztük középiskolásokat, kisvállalkozókat, műszaki és humán értelmiségieket, mérnököket, tanárokat, elméleti és gyakorlati szakembereket, nyugdíjasokat. Itthonról, Erdélyből, valamint Amerikában tanuló ill. tevékenykedő magyarokat. Ami közös volt bennük, hogy szeretnének tenni hazájuk sorsának jobbrafordulásáért. Hozzá akarnak járulni, Magyarország feltámadásához. Szerencsés emberként köztük lehettem.

A vendéglátás felejthetetlen volt mindenki számára. Profi módon megszervezett, és az embert fizikailag próbára tevő 3 nap boldog részesei voltunk.

Brüsszel belvárosában, elegáns szállodában laktunk. Morvai Krisztina és három fiatal asszisztense, valamint a szívvel-lélekkel megáldott idegenvezető gondoskodtak a felejthetetlen gazdag programról. Az 5 órát kitevő autóbuszos városnézéssel, a lehető legtöbbet igyekeztek a látnivalókból megmutatni, amit még egy esti, gyalogos városnézés egészített ki. Felemelő meglepetés volt Brüsszel szívében a magyar szellemiséget sugárzó, Bartók Béla szobrával találkozni.

Az Európa Parlamentben tett látogatás programjában a látogatók megismerhették magát az épületet is. Az épület hatalmas, modern, szürke és sivár. Az épület belsejében egy sajátosan modern hatalmas fémből készült kompozíció emelkedik, az országok és népek egymásba fonódását és egymásra utalását hivatva jelképezni. Nekem mégis a pókháló jutott róla az eszembe, amin fennakadnak a nemzetállamok, jön a „pók”, és nem menekülhetnek. Nem titkolom, én a nemzetállamok egyéni arculat – megőrzésének, és lazább szövetségének vagyok a híve, és nem egy arctalan, önállótlan, a központ parancsait kritikátlanul végrehajtó, erőszakkal kikényszerített egyesült-államoknak, ahol szinte minden elvész, ami emberi léptékű és nemzeti értéket képvisel.

A látogatáskor a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság ülése zajlott, amin részt vehettünk. A csoportot a bizottság román elnökhelyettese – Rareş-Lucian Niculescu – (Európai Néppárt ) – külön, személyesen is üdvözölte, ami igen ritka. Az ülés hangulata bár oldott volt, a kérdések, melyekről szavaztak rendkívül fontosak. Nehezen érthető, hogy miért utasítottak el 1-2 napirendre vételt, köztük magyar képviselőjét is, illetve egyes témákat.

Például: Elizabeth Jeggle módosító véleménytervezetét, miszerint védeni kell a mezőgazdasági kistermelők földhöz való jogát a földek megszerzése révén történő új mezőgazdasági gyarmatosítással szemben.

„A fehérjenövények terén tapasztalt hiány az EU-ban: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára” témában dr. Morvai Krisztina is felszólalt.

Felszólásában az élelmiszertermelés és előállítás helyi szintű, az adott országokban történő önrendelkező, emberléptékű megoldását javasolta, szemben az ésszerűtlen, 70 %-ot kitevő, földrészeket átutaztató csak profit érdekeltségű importtal szemben. Felszólalását nagy tapssal jutalmazták.

Az európai parlamentben délelőtt Lóránt Károly tartott előadást Európa fejlődésének lehetséges irányairól és aktuális, megoldandó problémáiról, majd a feltett kérdésekre részben itt, majd a délután folytatódó újabb megbeszélésen válaszolt. Nyíltan és őszintén szólt arról a kritikus helyzetről, ami már most is egyértelműen érezhető, s amiből nem igazán látni a kiutat. Mindezeket konkrét felmérésekkel igazolta. A kiút, ha lenne ilyen, az a Nemzetek Európája, és nem az Európai Egyesült Államok lenne. A válság elől az unió sem tud kitérni.

Egy újabb megbeszélésen Kovács Béla képviselő ismertette, milyen feladatok várnak Magyarországra, a soros EU elnökség idején. Itt volt alkalom arra is, hogy a pályázók közül néhányan ötleteiket vetítéssel egybekötve ismertessék, valamint egy igen érdekes körbeszélgetésre is.

Ezek az eszmecserék természetesen még a szállodában, és a sörkóstolós hangulatos lazításokon is folytatódtak. Morvai Krisztina mindenütt jelen volt. Egy percre sem hagyta magára vendégeit. Sikerült mindenkivel személyes kapcsolatot kialakítania.

A ma divatos képviselői szokással ellentétben, hitvallása, hogy a képviselőség szolgálat, a képviselő és a választópolgárok között folyamatos, közvetlen kapcsolatnak kell megvalósulnia. A képviselők felelősséggel tartoznak a választópolgároknak, választóikat kell képviselniük, és nem a globális érdekeknek megfelelniük.

Felemelő, különleges hangulata volt ezeknek a beszélgetéseknek, együttléteknek. A gondolatcseréket bearanyozta a szeretet, az összetartozást, a közös cselekedni akarást erősítve és elősegítve.

Az utolsó percig kihasználva az időt, a repülőtérre vivő egy órás autóbuszút alatt Halász József tartott a Szent Koronával kapcsolatban élvezetes, kimerítő felvilágosító előadást.

Kíváncsi voltam a csoport értékelő véleményére, és egy kis felmérést folytattam. Kivétel nélkül, mindenki az elragadtatás hangján szólt. Különösen dr. Morvai Krisztina képviselői hozzáállásáról, az értelmes gondolatcserékről, arról, hogy a csoportnak tovább kell munkálkodnia.

Íme egy-két jellemző vélemény:

Dr. Halász József – SzKSz

Dr. Halász Józsefet Krisztina külön hívta meg. Még nem találkoztak, de rengeteg rosszat hallott Krisztináról, ezért nem is akart kijönni. Végül úgy döntött, személyesen győződik meg, hogy igazak-e a vádak? Abban reménykedett, hogy elindulhat egy olyan nemzeti összefogás, ami ebből a világválságból kiviszi a nemzetet.

Szó szerint ezeket mondta: „Itt, ami volt, az, csoda. A bemutatkozásnál valami egészen döbbenetes dolgot éreztem, és most itt is arról beszéltünk, milyen nagyszerű dolog, hogy van negyven tenni akaró ember ebben az országban. Akiket Krisztina nem tudom milyen érzékkel, de össze tudott hozni.

Itt megfogalmazták a gondolataikat, mindenki a saját szakmájából, ismeretségi köréből próbálja a megoldást megtalálni. Meg kell keresni a közös alapot, amiből a közös cél kinőhet. Ez azt jelenti, hogy megvan a lehetőség, hogy rendszerré fejlődnek ki, és összehangolt tevékenység részesei lesznek. Ez pedig a nemzeti egységhez vezet.”

Dr. Mátyás István

A véletlen a fel nem tárt törvényszerűség. Ilyen véletlenül találtam rá Dr. Morvai Krisztina felhívására: hogyan lehetnénk újra önállóak, mi magyarok.

Pályázatomat elküldtem és a kétnapos, Devecserben végzett önkéntes munkámból hazatérve várt az üzenet: kiválasztottak erre a lehetőségre. Csak egy dologra gondoltam: csodálatos emberekkel ismerkedhetek meg, és elkezdjük az új Európai Unió felépítését: konföderáció helyett föderációt, azaz nyakunkra telepített állam helyett egyenjogú államok laza szövetségét.

3 nap boldog részesei voltunk 16 – 70 év között.

Van remény – ezt kaptam ettől a három naptól, ahol egy akarat és egy cél voltunk.

Megtudtuk, hogy 2010-ig 1.500 háttér bizottság segíti (?) Az Európai Parlament (EP) munkáját, de csak annyit tudtak az EU-szkeptikusok elérni, hogy a bizottságok neveit (tagjait nem!) hozták nyilvánosságra. Ezekben, a bizottságokban csak és kizárólag multinacionális vállalatok képviselői ülnek.

Számomra ezért az EP és az Európai Bizottság nem más, mint a multinacionális vállalatok által életre hívott, az egyes tagállamok nyakán ülő állam, amely a multinacionális vállalatok érdekeit szolgálja ki.

Ami ellen küzdünk, azt erősítjük. Ezért ne a sötétség ellen küzdjünk, hanem a fényt növeljük, mert minél nagyobb a fény, annál kisebb az árnyék.

Tudom, hogy virtuális szigetünk összeér a többi magyar szigettel, és e szigetek rövidesen kitöltik a Kárpát hazát, ami újra a Fény Birodalma lesz.

Így legyen, mert így kell lennie, mert így volt és így van.

F. Zoltán.

Mielőtt megérkeztem Brüsszelbe, várakozással teli izgalommal fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon kikkel fogok megismerkedni, kikkel utazom együtt, és természetesen nagyon kíváncsi voltam Krisztinára. Amikor megérkeztem, minden várakozásomat felülmúlta személyisége, egyénisége. A magunkfajta harcostársak egyetértően megállapítottuk, hogy tetteiben benne van a szeretet és az alázat, határozott és összeszedett. Úgy éreztem, mintha a látogató csoportot a családjának tekintené, és mindent megtesz gyermekei boldogságáért. Elkötelezettségét az is mutatja, hogy már az első nap keresztnevén ismert, és szólított meg mindenkit. Közvetlen, tiszta, és igaz ember. Most, hogy elindulok haza, vegyes érzések kavarognak bennem. A legfrissebb, hogy baráti öleléssel elbúcsúztam Krisztinától, és alig várom, hogy ismét találkozzunk. A jelenlegi érzésem, hogy már alig marad idő 40 sorstársammal beszélgetni a repülőn, és egy jövőbeli – hogy mindezek után – ahogy leszállunk Ferihegyen – a belső repülésem is sajnos véget fog érni, le kell szállnom lélekben is az elmúlt 3 nap magas(ztos) világából. Azonban – ahogy a megbeszélt magyar sorskérdésekre is – megoldást nyújt, hogy az idő mindent begyógyít, és „szürke” hétköznapokon is lesz kikre gondolni, akikkel együtt egymást és a nemzetet is felemeljük.

Lippai Krisztina

Az utóbbi pár hónap egyik legnagyobb boldogsága volt, hogy beválasztottak ebbe a csapatba. Soha nem gondoltam volna, hogy az én kis két lábon járó ötleteim valakinek is hasznosak lehetnek. A pályázatom a kommunikációról, az előadásokról, a kiadványokról és az oktatásról szólt. A hosszú beszélgetések során tapasztaltak megerősítették bennem, hogy feladatomnak tekintsem eme tudás, hit, erkölcs egyszerűbb, mindenki számára érthető nyelvre való lefordítását, és átadását. Én azok közé tartozom a harcostársaimmal, akik kimennek az utcára, elmondják a hétköznapi, vidéki embereknek, hogy miről is szól valójában az EU. Előadásokat, szóróanyagot készítenek és terjesztenek. Oktatóprogramokat szervezünk történelemről, múltunkról, jelenünkről és várható jövőnkről. El kell érni, hogy minden magyar büszke legyen múltjára, eredetére, származására, tisztelje őseit, hagyományainkat. Ha kell, egyként akár az utcára is kimenve tiltakozzon azon törvények, szerződések és titkos megállapodások ellen melyek következtében Magyarország már nem a magyaroké lesz. El kell érnünk, hogy valóban visszavegyük hazánkat.

Olyan embereket ismertem meg ebben a 3 napban, akikkel együtt dolgozva érzem és tudom, hogy tudunk valamit tenni e cél érdekében. Tapasztalatom szerint szinte minden szakterület képviseltette magát ezen az úton. Minden jóért és szépért csak hálával tartozom mindenkinek. A legfontosabbnak egy konkrét cél kitűzését tartom, melynek jegyében eredményesen, közösen munkálkodhatunk.

Brüsszelről csak annyit mondanék, hogy mint város nagyon tetszett, de mint eu-s törvényhozó város, ellentmondásos képet alkotott.

Dr. Mózes Gyula – Székelyudvarhely – Székely Tanács elnöke

Morvai Krisztina EP- képviselőasszony videó üzenetében meghirdetett „Nemzeti önrendelkezés” pályázatra az „önfeladás helyett székely önrendelkezést” címmel egy fel nem olvasott dolgozattal vettem részt. A hír, hogy a dolgozatot pozitívan bírálták el, jól esett és meglepett. Amikor tudomásomra jutott a brüsszeli utazás ténye, első reakcióként – többféle okból kifolyólag nem akartam elfogadni. Majd amikor felötlött bennem, hogy székely harisnyában és ráncos szárú csízmában Brüsszelben képviselhetem a Székely Nemzeti Tanácsot, illetve ennek keretében a Székely Székek Fórumát, úgy döntöttem, élek a lehetőséggel.

A képviselőasszony személyisége, a belőle kisugárzó erő már az első nap csapattá kovácsolta, a több, mint 40 összeverbuvált nyertest. Ehhez első nap városnézési programja és az esti együttlét, a közös vacsora, annak hangulata nagyban hozzájárult.

Második nap sikerült a képviselőasszonnyal a székelyek önrendelkezési ügyét – egy beszélgetés során – megtárgyalnom. Ugyanakkor az EP épületében tett látogatás során találkozhattunk Kovács Béla EP képviselő úrral (Jobbik) akinek sikerült egy előkészített anyagot átadnom.

Ittlétünket sikeresnek vélem, egyrészt hogy tartós és nemzetépítő kapcsolat alakul ki a csoportban, másrészt bízom benne, hogy a székely nép önrendelkezés felé vezető úton tettünk még egy lépést előre.

Dr. Nagy Gergely – Gönyű

Brüsszelben 3 napig Morvai Krisztina vendégei voltunk. Nem a rokonait, régi barátait hívta meg, hanem kiírt egy pályázatot és a legjobb pályázatok íróit vendégelte meg. Szívét lelkét kitette, hogy tartalmas, hasznosan és kellemesen teljen az együtt töltött idő. Összekovácsolódott egy csapat, amely a jövőben is kész a nemzetért végzett közös munkára. Sokan mondják, hogy az életben minden az emberi kapcsolatokon múlik. Ezt magam is így gondolom. Cselekednünk kell, mert nagyon nagy a baj,

mert csak annyi kell a gonosz győzelméhez, hogy a rendes emberek tétlenek maradjanak. Tehát küzdünk, és bízva bízunk.

És … akkor talán Csaba királyfi újra eljön Csillagösvényen, nem csak a székelyeket, hanem az egész magyar nemzetet megsegíteni. Úgy legyen!

**

A csoport tagjai közt a meglévő közös cél, barátságokat, az akarat pedig további közös munkát indított útjára. Levelezőlistán már kisebb alkotó csoportok szerveződnek. Sok ilyen aktív, alkotó eszmecserére lenne szükség itthon is.

Felemelő, és hitet erősítő volt, ez a vendégség.

Adjon az Isten Szebb jövőt a magyarságnak! – és tisztességes képviselőket, akik ezen munkálkodnak! A tömegeknek, pedig végre tisztán látást, hogy felismerjék, és küzdeni tudjanak az érdekeikért.

Ne felejtsük el, ez a mi Hazánk, ezek a mi problémáink. A mi érdekeinket soha nem fogják mások képviselni. Azt nekünk kell. Szervezetten, és minél hamarább, különben elveszünk.

Orbán Éva – Nemzeti Hírháló

Nemzeti InternetFigyelő