Obama mindenkit összezavart

Az össztűz egyelőre nem Szíriára, hanem Barack Obamára zúdul. Az amerikai elnök sokat várt a döntéssel, és még többet vár a katonai akció megindításával. A törvényhozókat, de még a saját tanácsadóit is meglepte, de sikerül-e meglepnie Bassár el-Aszadot is?

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ha Bassár el-Aszad szíriai elnök valóban olyan nagy szörnyűséget követett el, amelyet az Egyesült Államoknak meg kell torolnia, akkor Barack Obama miért nem veti be azonnal a harci gépeket? Ha az amerikai elnök szerint szükség van a katonai beavatkozásra, akkor miért kér jóváhagyást a kongresszustól, noha jogi értelemben erre nincs szüksége? Ha jóváhagyást kér a kongresszustól, akkor miért nem rendeli vissza a szabadságukról a képviselőket és szenátorokat, hogy minél hamarabb döntsenek, és miért vár szeptember 9-ig, amikor megkezdi rendes munkáját a kongresszus? Eldőlt-e bármi is azzal, hogy az Barack Obama hozott egy döntést, vagy a republikánus többségű képviselőház és a demokrata többségű szenátus jóváhagyásának a lebegtetésével tulajdonképpen ugyanaz az egy helyben toporgás zajlik Szíria ügyében, mint az elmúlt két évben?…

Barack Obama bejelentésére nagyjából tíz hosszú napot kellett várni az állítólagos vegyi támadás után, de úgy tűnik, hogy több a kérdés, mint a válasz Washington szándékait illetően.

Az elnökhöz közeli forrásokra hivatkozva a Wall Street Journal azt írta, hogy Barack Obama egyedül döntött, és a döntésével a saját tanácsadóit is meglepte. A szíriai összecsapásokat eddig nem sikerült megfékezni, cserébe beindulhat a harc az amerikai kongresszusban, amely most a nyakába kapta a felelősséget Szíria megtámadásáért. Vagy éppen meg nem támadásáért.

A Wall Street Journal szerint Obama nem titkolta a tanácsadói előtt, hogy nem szívesen indítana katonai akciót az ENSZ BT támogatása nélkül, egykori és jelenlegi fehér házi tisztségviselők szerint pedig kifejezetten aggódott emiatt, mert azt a látszatot keltheti, hogy egyedül megy neki Szíriának, a kongresszus politikai támogatása és a régi szövetséges, Nagy-Britannia nélkül.

Obama tehát magányában fordult a törvényhozókhoz, hiszen máshoz nem fordulhatott: a katonai akciót az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hagyta jóvá, és sem az Arab Liga, sem a NATO nem támogatta.

Mindenki kockáztat

Bassár el-Aszad szíriai elnök tudhatta, hogy kockáztat, amikor vegyi fegyveres, vagy annak látszó támadást indított Damaszkusz külvárosai ellen, hiszen Barack Obama jó előre figyelmeztette, ez lesz a határ, amelyen túl megtorlással kell számolnia. De Barack Obama is nagyon jól tudta, hogy kockáztat azzal, hogy a kongresszusra hagyja a döntést, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy a republikánus többségű képviselőház beleegyezik a tervébe, de még a demokrata többségű szenátus támogatására sem vehet mérget. Arra, hogy kiderüljön, jól taktikázott-e az amerikai elnök, még legalább egy hetet kell várni, de ez az időszak remek alkalom, hogy a politikai és katonai elemzők megvizsgálják a lehetséges forgatókönyveket. A bejelentés ellentmondásosságát jól jelzi, hogy a kommentárok egyszerre nevezték kockázatosnak és racionálisnak, a lehető legjobb és legkatasztrofálisabb döntésnek.

Barack Obama azért került kényes helyzetbe, mert Bassár el-Aszad nyilvánvalóan nem amerikaiak, vagy amerikai célpontok ellen indított támadást, hanem a saját népe ellen – állítja a CNN biztonságpolitikai elemzője, Peter Bergen. Így kicsit gyenge lábakon áll az az érvelése, hogy Szíriában amerikai érdekek forognak kockán, és ezért lenne óriási szükség Bassár el-Aszad rezsimjének a kioktatására. Ha viszont nem az amerikaiak élete van veszélyben, akkor az Obama-kormányzatnak illene valamelyik nemzetközi szervezet jóváhagyásával akcióba lépnie. Jóváhagyást azonban még így is sokkal nagyobb eséllyel kaphat a kongresszustól, mint az ENSZ-től, a NATO-tól vagy az Arab Ligától.

Oroszország és Kína kitartó vétói miatt esély sincs arra, hogy az ENSZ BT áldását adja egy Szíria elleni támadásra, mint ahogyan egyelőre a NATO sem tűnik határozottan beavatkozáspártinak, ráadásul a szervezet egyik legfontosabb tagja, Nagy-Britannia parlamentje már leszavazta David Cameron javaslatát a beavatkozásról. A Moammer Kadhafi rezsimjének a megbuktatására rábólintó Arab Liga pedig Bassár el-Aszad esetében már nem ennyire lelkes.

A CNN biztonságpolitikai elemzője szerint a kongresszusi kitérővel Obama kiszámított kockázatot vállalt. Ha megkapja a jóváhagyást, akkor szükség esetén felhatalmazva érezheti magát további katonai erő bevetésére, és a kongresszusi bátorítás jól jöhet még egy esetleges Irán elleni háborúnál is.

Az elutasítás fájdalma

Ha mégsem kapja meg a felhatalmazást, akkor nagyjából olyan megaláztatás vár rá, mint amilyet David Cameron brit miniszterelnök élt át a hétvégén, miután a brit parlament nemet mondott a Szíria elleni támadásra. A BBC elemzése szerint, ha Obamával is ez történik, akkor – túl azon, hogy bohócot csinál magából – még nehezebben tud majd dönteni. Vagy figyelmen kívül hagyja a kongresszus döntését, magára haragítva ezzel nemcsak a képviselőket, hanem az amerikaiakat is, vagy tiszteletben tartja a törvényhozók ellenkezését, és vállalja a kockázatát annak, hogy ezzel – John Kerry szavaival élve – gyengíti Amerikát, és bátorítja a diktátorokat.

A BBC elemzője szerint, még ha sikerül is Barack Obamának kicsikarnia egy igent a kongresszustól, Aszadnak még így sok időt ad, hogy felkészüljön az amerikai csapásra. Másrészt viszont több idő marad az ENSZ-ellenőrök által végzett vizsgálatok eredményeinek a kivárására, egyelőre ugyanis főként John Kerry külügyminiszter állítja, hogy vegyi fegyvert vetették be Szíriában.

„Meg kell akadályozni, hogy Szaddám Huszein a jövőben is vegyi fegyvereket használjon.” Ez a mondat nagyjából tíz évvel ezelőtt, az iraki háborút előkészítő érvelések között nem keltett volna nagy feltűnést, csakhogy nem akkor, hanem pár napja hangzott el a brit védelmi miniszter, Philip Hammond szájából egy televíziós műsorban. Hammond természetesen nem Szaddám Huszeint, hanem Bassár el-Aszadot akart mondani, de a bakija – amellett, hogy az interneten nagy sikert aratott – elég találóan rámutat arra, hogy az iraki háború emléke nagyon is benne van a Szíria elleni esetleges katonai akció mostani alakulásában.

 

Az amerikai törvényhozóknak is feltűnt, hogy a vegyi fegyverekhez köthető érvelést egy háború érdekében már hallották korábban, és a mostani szavazatukat valószínűleg befolyásolja majd az iraki háborút megelőző viták emléke. „Volt idő, amikor egy másik elnök jött, és azt mondta, legalábbis az elnök emberei jöttek, és azt mondtak, hogy egészen biztosak a hírszerzési információk, és természetesen ez nem az az epizód, amelyet a legtöbb képviselő megismételne” – idézte fel az iraki háború emlékét Jim Himes demokrata képviselő.

Bejöhet Obama húzása

A New York Times szerint Obama gyakorlatilag ultimátumot adott a törvényhozóknak: vagy kiállnak mellette, vagy hagyják, hogy a szíriai elnök megússza az ártatlan gyerekek legyilkolását vegyi fegyverekkel. Az elnök remek lehetőséget adott a republikánus képviselőknek, hogy látványosan szembeszálljanak vele, de mivel már korábban tabunak kiáltották ki a vegyi fegyvereket, a meggyilkolt civilek iránti felelősséget Obama könnyen rátolhatja a kongresszusra, így a republikánusoknak nem feltétlenül kedvez, ha leszavazzák.

Ha a kongresszus kivitatkozhatja magát Szíriáról, majd a katonai akció is eléri az egyelőre még nem teljesen körvonalazott célját, úgy Obama egész jól kijöhet ebből a furcsa helyzetből, és végre foglalkozhat olyan, az amerikaiak szívéhez sokkal közelebb álló ügyekkel, mint például a bevándorlási reform – állítja a CNN egyik elemzője. Ha viszont pont az ellenkezője történik, annak Obama és a Demokrata Párt is hosszú éveken át fizetni fogja az árát.

Az elnök hétvégi bejelentéséből az nem derül ki világosan, hogy a kongresszusi jóváhagyás vagy elutasítás egyáltalán befolyásolja-e majd döntését a Szíria elleni akcióról. Obama mindenesetre világossá tette, hogy a hadsereg főparancsnokaként egyedül is cselekedhetne: „miközben úgy gondolom, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül is jogosult vagyok katonai akciót indítani, tudom azt is, hogy az ország erősebb lesz, és a lépéseink hatékonyabbak lesznek, ha ezt az utat követjük” – indokolta, hogy miért fordult mégis a kongresszushoz. Ezzel a hatalmi ágak közötti sajátos leosztásra utalt, az Egyesült Államok alkotmányának 1. cikke szerint ugyanis hadüzenetet küldeni csakis a kongresszusnak van joga, a 2. cikk azonban kimondja, hogy az elnök a haderő főparancsnoka.

Forrás: Index.hu

Nemzeti InternetFigyelő