Nyílt levél Varga István képviselőhöz
Tisztelt Varga István Képviselő Úr!
Halász Pálma, pedagógus, a családon belüli erőszak, mint, önálló törvényi tényállás kodifikációjához szükséges első lépés, az erről szóló, aláírásgyűjtő akció kezdeményezője, szakavatott kolleganőm. A három, családon belüli erőszakról szóló könyvemből egyet vele közösen írtunk az Országos Bűnmegelőzési Bizottság támogatásával.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A Képviselő Úrhoz címzett nyílt levelemmel annak a 106. 000 ember – és az Ő családtagjaik – felháborodásának adok hangot, akik bizalmukat vetették Halász Pálmán keresztül Önökbe, azaz a jelenleg kétharmados többségben kormányzó keresztény, konzervatív parlamenti pártba, mert mindannyian úgy érezték, éreztük, hogy Önök a jog eszközeivel megvédik a magyar családokat…
A családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásként való kezelése nélkül nincs magyar családvédelem. A téma nem emancipációs figyelemfelkeltés, hanem egyaránt a nők, gyermekek, fogyatékkal élők, idősek és a férfiak közös ügye.
Egyetértek Önnel, hogy a jelenleg hatályos, valamint a 2013. jan. 1-én hatályba lépő BTK valóban lehetővé teszi, hogy bármely, a családon belül elkövetett bűncselekményt a jogalkalmazó szankcionálja. Ugyanakkor Ön nem számol az intim partner ellenni erőszak, vagy a gyermek, fogyatékkal élő és idősbántalmazás speciális lélektani mivoltával, a rossz anyagi körülményekből adódó kényszeregyüttélésekkel és a hazánkra jellemző áldozathibáztató magatartással, amely igen erős látencia növelő tényező.
Ezúton kérem meg, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot pártja nevében, a magyar családoktól, amiért félreérthető megjegyzésével, szeptember 11-én, az éjszakai parlamenti vitán, bagatellizálta nemzetünk egyik legnagyobb és egyre terjedőben levő problémáját.
Továbbá tisztelettel megkérem arra is, hogy Ön és pártja, a keddi szavazásig gondolja át az álláspontját és engedjen szabad utat Halász Pálma népi kezdeményezése beteljesülésének. Számomra ugyanis a keresztényi alázat egyet jelent a nemzet akaratának mindenáron való elősegítésével.
2012.szept.12.
dr. Szöőr Anna (pszichológus-jogász)
Forrás: a levél szerzője
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
„Képviselő ÚR?” Megnézte a fotóját?! Mindent elárul!
lényeglátó
Minden tiszteletem Szöőr Annáé.
1) Ennek ellenére, – mivel magam is a téma szakavatott tekintélyének vagyok nevezhető [miért ne; ma már mindenki az vagy annak nevezi magát] – bizton állíthatom, hogy pontatlan, ezért félrevezető a kolléganő azon állítása, hogy: „nemzetünk egyik legnagyobb… problémája” lenne a családon belüli erőszak.
A kolléganő helyében a legfelső fok alkalmazásával óvatosabban bánnék. Hisz ha azt elkoptatjuk, már nem marad más nyelvtani fok a valóság ábrázolására számunkra. Ugyanis legeslegeslegfelsőfok már nem létezik.
2) A családon belüli erőszak ilyetén vérben forgó szemű harcos feminista kisajátítási kísérlete álláspontom szerint felborítja az igenis labilisnak tekinthető társadalmi békét, hiszen a megfogalmazás úgy tünteti fel, mint ha a családon belüli erőszak kizárólagosan a nő-társadalom gondja lenne, s az a férfi-társadalmat nem is érintené, vagy sújtaná. Ez kérem, probléma kisajátítás. De mivel a témát feldolgozó szerzővel van dolgunk, kérem külön térjen ki a férfiak terhére elkövetett hasonló cselekményekre is! Amíg ez a szempont nem domborodik ki a kérdésfelvetésében, addig engedje meg nekem, hogy nyílt levelét csupán egy liberális eszmefuttatásnak tekintsem, s ennek megfelelő helyértékkel kezeljem.
3) Varga képviselő megfogalmazása, és kontextusba állítása valóban szerencsétlennek tekinthető, de hogy éppen Varga képviselő lenne az általános magyar közellenség, ezt erősen kétlem.
Mert ha meg akarnánk ítélni mondatait, ne felejtsük el ezt a gondolatát sem: „…a nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni. Ha önök azt szeretnék, hogy ötven-hatvan év múlva legyen még magyar…majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni.”
Nem kétlem, hogy – véleményem szerint a mai magyar társadalom egyik legfontosabbnak tekinthető problémája – a liberalizmus (a szinkretizmus, a neopaganizmus, a rejtett ateizmus és az elidegenedés, mármint a társadalom elmagányosodás valamint az atomizálódása mellett), de amelynek valóban elvi síkon létezhet nemzeti irányultságú vonulata. Ez a „nemzeti liberalizmus” azonban nem állhat semmiféle – még ideiglenes vagy taktikai – szövetségben sem a, bizton állíthatóan, extrémnek tekinthető, harcos feminizmussal és a szintén extrém, éppen az embert figyelmen kívül hagyó állatvédelemmel. Amíg ilyen elhatárolódással nem találkozik az ún. „nemzeti közép” (lsd: „kétharmad), addig nyugodtan állítható, hogy a probléma ilyetén felfújása, a „bocsánatkérés”-re felhívás-mantrák csupán az extremizmus újabb megjelenésének tekinthető. S ekképpen kezelendőek. Mert Magyarország – szerintem – egyik legnagyobb problémája ma az extrém liberalizmus (és a gyáva – fogalmazni is gyáva – magyar konzervativizmus).
Kartársi tisztelettel:
Per Spegulo
Ha valakinek bocsánatot kell kérni akkor az ön elvtársnő! Az ilyen feministáknak mint ön óriási szerepük van abban, hogy az ország így lezüllött erkölcsileg! Akiknek csak a maga mutogatás számít és a társadalomért nem hajlandóak áldozni az fogja be a száját! Nem véletlenül teremtette a jó Isten a nőt és a férfit egymástól eltérő képességekkel és egyben feladatokkal! Pontosan azért mert így kerek a család a gyerekekkel és nem a mostani ránk erőszakolt divat szerint, hogy két egynemű alkot családot. A Nő szerepe igenis az, hogy gyereket szüljön és egybe tartsa a családot, bizony miattuk lett ilyen az ország! Amíg vissza nem találnak a helyes útra addig Magyarország egyre csak süllyedni fog mert minden normális ember tisztában van vele, hogy a nők irányítják az eseményeket! Addig amíg az jelenti az értékrendet, hogy ki-kivel hányszor és mekkora közönség előtt éli életét csak romlás lesz a hozadéka! Érdekes módon csak a prosti viselkedésű „nők” vannak reklámozva és példaként állítva a fiatalok elé akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy itt tart az ország! Csak azok a családok élnek normálisan ahol a nők valódi szerepüknek megfelelően a családért dolgoznak és sokkal nagyobb elismerésben részesülnek mint az ön által favorizált feminista söpredék akik csak a maga mutogatásért élnek, lásd a celebnek kikiáltott tv-és élőlényeket. Az én időmben még „küzdeni” kellett a lányok kegyeiért és nem azok erőszakolták meg a fiúkat mint most! őszintén remélem, hogy végre normális irányba fordulnak a dolgok és a nők azt teszik ami a valós feladatuk a család és az ország megtartása gondozása!
kató rudi
Annak, amiket Ön ír, kedves „kató rudi”, semmi köze az igenis létező családon belüli erőszakhoz! Abban egyetértek Önnel, hogy a nők is szerepet tévesztettek, sőt, az egész társadalom, s a hagyományos családrend és családmodell felborulása alapja az erkölcsi züllésnek. Legnagyobb baj, hogy mindkét nem összetéveszti a szabadságot a szabadossággal! Az is igaz, hogy vannak alapvető női és férfi értékek és feladatok a teremtés óta, de ez nem jelenti azt, hogy rosszul értelmezett előnyei lennének egy férfinak a feleségével szemben. Az, hogy a férj feje a családnak, nem jelenti azt, hogy kényúrként, rabszolgatartóként, zsarnokként viselkedhet családtagjaival szemben, hanem éppen, hogy nagyobb felelősséget jelent, s neki kell biztosítania a család biztonságát, jólétét, nyugalmát. A mai férfiak erre már képtelenek, mert hagyták, hogy elvegyék eszközeiket (megfelelő munka lehetőség, bőséges, mindenre elég fizetéssel!). Azt sem jelenti, hogy a feleség a család rabszolgája! Már pedig sok családfő még mai is így gondolja. De azt sem jelenti, hogy egy nő kihívóan, kicsapongóan viselkedhet, s a szabadság címén szabados életet élhet! Nem egymásra kell itt mutogatni, hanem mindenkinek a maga feladatát kell nagyon komolyan vennie! Először is ki kell űzni a közgondolkodásból a félre értelmezett toleranciát, s tűzzel-vassal kiűzni a társadalomból a homoszexuális házasságot, együttélést, mint olyat. Vissza kell állítani a nő és férfi kölcsönös megbecsülését, az eredeti családmodellt, ahol a férj férfi, a feleség nő, s az ő szerelmi együttlétük gyümölcsei a gyermekek, akiket együtt nevelnek. Be kell tiltani az abortuszt (na ez ellen hőbörögnek a nők legjobban!), korlátozni kell a válás túlzott szabadságát. Ha valakik házasságot kötnek, azt kellő körültekintéssel és komolysággal tegyék!… Van itt mit tenni bőven, (Híradmin)
Sokfajta vélemény és hozzászólás megjelent. Szerintem az erkölcsös nevelés hiánya, a liberális gondolkodás, és a hitnélküliség eredménye az éppen kialakult helyzet.
Szakál János
Ön alapjaiban megértette a mondanivalómat ennek ellenére „feminista” felhangokat üt meg. Sokkal jobban szeretem és tisztelem a NŐKET annál, hogy akár csak szóval is verjem őket. Sokkal nagyobb „büntetésben” részesítem azt aki megérdemli mert nem adom meg neki az esélyt arra, hogy veszekedni tudjon, egy nőnek ennél nagyobb büntetés nem létezik! Ajánlom, hogy tesztelje milyen eredménnyel jár.
kató rudi
A családon belüli erőszakról, bántalmazásról, megalázásról, testi-lelki kínzásról – saját példámon keresztül – jómagam regényt tudnék írni, ill. írtam is, de még most is rettegésben vagyok, és félek attól az embertől, a megtorlástól, akinek a felesége voltam és aki rajtam gyakorolta a szadizmus különböző fajtáit.Félek, mert megigérte, hogy ha elmesélem az igazgat, egyszerűen lelő, és eltüntet úgy, hogy sose találnak meg. Igen, ezzel foglalkozni kell kis hazánban is és a világ minden táján, mert a nők, a gyerekek, az idősek és testi-, valamint szellemi fogyatékosok mind ki vannak téve házon belüli kínzásnak, erőszaknak. Magyarországon gúnyt űznek a gyermekek elleni nemi erőszakból, és főleg a férfiak témája viccet csinálni belőle, amin egymás között jókat derülnek és hetekig, hónapokig csámcsognak rajta. Egy alkalommal épp nekem mesélte egy férfi egy férfitársa „kalandjait”, aki 8-10 éves kislányokat és kisfiúkat kért fel arra, hogy modellt álljanak (üljenek) neki, mint „szobrászművésznek”. A modellezést minden esetben molesztálás követte, ami miatt a felnőtté vált modellek feljelentései alapján felelősségre vonták, és 6 év börtönre itélték. A börtönt azonban sikerült elkerülnie, mert a családja kifizette azt a hatalmas összeget, amit kiszabtak rá. Kérdésemre, hogy ezzel a szobrász-féle viselkedéssel egyetértett-e az a férfi, aki mindezt gunyoros vigyorral mesélgette nekem, azt felelte, hogy a gyerekek szülei tudtak arról, hogy hova megy a lányuk/fiuk, miért engedték el őket? Ez viszont így nem volt igaz, mert ez a „cukros bácsi” nem szülői engedéllyel vitte a gyerekeket a lakására. Érdekes módon a mesélő férfitársnak is volt egy 11 éves kislánya abban az időben, és amikor megkérdeztem, hogy vajon ő hogy élte volna meg azt, ha az a bizonyos 60-70 éves öreg ember az ő lányát is molesztálta volna, arra azt felelte, hogy ja, hát ő arra nem is gondolt. Szerintem a férfiak gondolkodásmódjával igen nagy problémák vannak. Ők másképp fogják fel az ilyen, és ehhez hasonló cselekedeteket. Amikor én elmentem feljelentést tenni a rendőrségre, engem se vettek komolyan. Sőt, kinevettek, és hazaküldtek a pici gyerekekmmel együtt azzal, hogy a családon belüli perpatvar addig nem tartozik rájuk, amíg nincs komoly sérülés. Majd akkor menjek hozzájuk, ha vér folyik, vagy ha a szomszédok (legalább kettő) feljelentést tesz az engem bántalmazó férjem ellen. Megszégyenülve távoztam. Hasonló elbírálásban részesültem az ügyvédnél is és a bíróságon is. Mindenütt férfiak hallgatták meg a panaszomat és még be se fejeztem a mondanivalómat, máris láttam a képükön a gúnyos vigyort. Egyelőre ennyi.
Jacaranda
Őszintén sajnálom Önt és az önhöz hasonlókat átélteket. Azonban egyre vigyázzunk! Ez veszedelmes fegyver lehet a nők kezében (épp úgy, mint ma az a szexuális zaklatás), s ezzel vissza is lehet élni. Olvastam olyan esetet, amikor az USA-ban egy feleség (mert valami nem tetszett neki otthon, valamit nem engedett megvenni a férje) feljelentette a férjét, akit a gyermekei szeme láttára bilincsben vittek el a rendőrök. Két hét múlva a nő visszavonta a feljelentést, mert – mint elmondta – már nagyon hiányzik neki a férje! De a pillanatnyi mérge megért neki egy ilyen meghurcolást és cirkuszt. Nem beszélve arról, hogy ha egy nő beleszeret egy másik férfiba, ezzel az ürüggyel (feljelentéssel) pillanatok alatt megszabadulhat a férjétől. Higgye el, ezek nem üres kitalációk! Ezért veszélyes ez a téma, hiszen áteshetünk a ló túlsó oldalára, s már akár egy kis veszekedés is feljelentéssé fajulhat! Most mondja meg, hogyan védekezhet egy ilyen feljelentés ellen egy férj, ha ártatlan? Szerintem sehogy. Orvossal történt meg, hogy egy nő szemet vetett rá, s mivel a nős orvos nem volt hajlandó engedni a csábításnak, a nő úgy intézte, hogy kettesben maradhassanak egy kicsi időre. Aztán elkezdett sikoltozni, megtépte magán a ruhát, majd a berohanó asszisztens nőnek azt kiabálta, hogy hívja a rendőrséget, mert az orvos meg akarta erőszakolni! Ha jól emlékszem, még a TV-ben is volt erre példa egy filmben. Mit tehet ilyenkor egy férfi? Vagy mi van, ha a leánygyerek (bosszúból, mert az apja valamit megtiltott neki) molesztálással vádolja meg őt? Valóban nagyon komoly és valódi gond a családon belüli erőszak, és sajnos nagyon is létező. Feleségüket, gyermekeit, szüleit, fogyatékos hozzátartozót terrorizáló vandál férfiak igenis léteznek. Védeni kell tőlük a gyengébbeket, kiszolgáltatottakat. De a törvény kialakításakor nagyon körültekintően kell eljárni, hogy visszaélni se lehessen ezzel a védelemmel! Az viszont igaz, hogy komolyan kell venni ezt a témát, és nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Magam is ismertem olyan családot, ahol a férj egy igazi dúvad volt, s a feleség és a gyerekek alig tudtak tőle megszabadulni. (Híradmin)
Így van Kedves Híradmin!
Ön fogta meg a kérdést a legjobban. Brutális férfiak léteznek (mint ahogy brutális nők is – pár háznyira tőlem az egyik szomszédom pl. rendszeresen kék-zöldre veri a férjét. Erőszak? Igen, ez is az).
De nem ez a valódi kérdés. Mindezek álkérdések, figyelemelterelő műbalhék és a valóságot elleplezni szándékozó médiának szánt töltelékek, melyeknek éppen az a célja, hogy ne a kérdésen, a valódi kérdésen rágódjunk.
A probléma ugyanis összetett:
Egyrészről egy identitás nélküli, gyökerét vesztett társadalomban élünk, amely morál, erkölcs és hit nélkül szeretne felhívni minket a morál, az erkölcs, és a hit szerinti életre és gondolkodásra.
Aki mást megver (alapos indok nélkül), akinek ez az „ultima ratio”, az egyetlen érve, ott a gondolkodással van a baj. És a mai „polgári”, gyökerét vesztett, „felvilágosodott” társadalom, amely azt hazudja az embereknek, hogy nem létezik érték, nincs tekintély, a királyokat lefejezzük, forradalmakat és forradalmacskákat szabad, sőt egyenesen kívánatos csinálni, maga is az erőszak kultuszában fürdőzve nem eléggé hiteles semmiféle isteni törvény megfogalmazására és interpretálására.
Mondja akár 1000 neo-szüfrazett szervezet is ugyanezt. Similis simile gaudet. Akkor sem lesz alapos a törekvése, mert hiteltelen. Már indulásánál.
Másrészről minden törvény legfontosabb eleme a bizonyítás, és a sokak lenézte eljárás jog. A „hogyan?”
Az ön által felhozott példánál maradva ezentúl csak legalább három ember jelenlétében lehessen megvizsgálni egy hölgyet egy orvosi rendelőben? (Unus testis nullus testis) Mi ez, ha nem az istenített, hamis Istenné kinevezett „demokrácia” megcsúfolása, ahová a liberalizmus hajszolja az emberi társadalmat. (Lsd: Amerika és a „szexuális zaklatás” tényállása; Amerika és az „állati jogok”, Állatrendőrség”; Amerika és az „N” szavak esete, stb.)
Vagy mondjuk ki, hogy nőt csak nő szólíthat meg, nővel csak nő elegyedhet szólásba, nővel egy helyiségben csak nő tartózkodhat, nővel csak nő táncolhat. Egyáltalán vezessük vissza a „női és férfi napokat” – mondjuk – a közfürdőkben (Ami annak idején jól működött), vagy alakítsuk át a tömegközlekedést is ugyanígy? Legyenek női és férfi járatok? Női és férfi közparkok, női és férfi utcabútorok, jól látható feliratokkal? No, akkor vezessük be a csadort is, és kegyetlenül büntessük meg a fél kebleivel közterületen önmegvalósító extrém-feministákat is, a homokos felvonulásokon köz-megbotránkoztatókat, vagy a magukat meztelenül fotózó és a netre a képeiket felrakó szuper-emancipáltakat és magukat potenciális áldozattá tévő pre-áldozatokat is.
Egy szóval: sharia.
Pedig magam is egyetértenék a nyilvános botozással, a deressel; de a lopáskor kiszabható kézlevágással, korrupt vagy hazudozó politikusok esetében a fej és jószágvesztéssel valamint a hozzá kötelezően csatlakozó hagyományainkba illő kerékbetöréssel és a felnégyeléssel.
Ezt akarják a harcosok? Vagy megvalósítható a hagyományos, keresztény társadalmi és morális értékrend is Európában? Igenis hit- és erkölcstant kell tanítani, a négy történelmi egyházat a maximálison túlmenően támogatni a munkájukban és a célkitűzéseikben és kegyetlenül megbüntetni az „ilyen”, de az „olyan” túlzást is.
Az eredményeket ne várjuk egyik napról a másikra. A leromboláshoz majdnem 70 év kellett ugyanezeknek. És valamit megjavítani mindig több idő, mint szétrombolni. Ugye ezt tudjuk saját élettapasztalatunkból?
A liberalizmus és az általuk felkínált módszerek nem a megoldások. „Hozzunk törvényt!” Mindenről. Hány négyzetméter „jár” egy csirkének? Milyen időjárási körülmények között „jár” légkondi a libáknak? Törvényt kiáltanak, Pedig a probléma maga a liberalizmus és a modernizmus. Amelyek az értékrendi válságot okozták.
Viszont jó ha tudjuk azt is, hogy még egyetlen metódus sem született a világon, amelyet azok javítottak volna meg, akik azt elrontották (Az EU jelenlegi kísérleteit is beleértve.), s az sem megoldás, ha úgy gyógyítanánk a kiütéses beteget, ha egy koromsötét szobába zárnánk be őket. (Hiszen ha nem is látjuk a kiütést, attól azok még ott maradtak.)
Per Spegulo
A családon belüli erőszak valóban helyes megítélése lehetetlen feladat. Csak akkor lehetne valóban objektíven dönteni egy-egy esetről, ha mindkét fél életének minden percét visszamenőleg át lehetne vizsgálni és felismerhetővé válna, hogy ki mint élt (vissza) a bizalommal és a szeretettel amit kapott. Csak akkor lenne látható, hogy mi váltott ki erőszakot az egyik félből. E nélkül a lehetőség nélkül csak az okozatot vizsgálhatjuk az okot azt nem.
eSzeL
A családon belüli erőszakról most igen divatos értekezni,mert a nagymesterasszony (Maria Herczog) megadta az alaphangot kvázi riadót fújt önös érdekből:Jól fizető állása van ugyanis az ENSZ-nél,és valamit fel kell mutatnia.Ebből az állásból repült korábban Morvai Krisztina.Ha nem repül,akkor most ő szajkózná ugyanezt a szöveget,A liberálisok csak ilyesmivel hajlandóak foglalkozni,az például nekik semmit nem jelent,hogy pl tóték elveszik az állampolgárságot felvidéki magyaroktól. Szerintem máris túltárgyalták a dolgotA probléma korántsem akkora,mint ahogy előadják.
Dolfi
Egy végletekig lebutított, a legalantasabb ösztönökre épülő, erkölcsi tartást nélkülöző, atomizált társadalomban reménytelen és álságos próbálkozás törvénnyel „szabályozni” az intim szférát. Különösen akkor, amikor a jogalkotás és az alkalmazás is olyan züllött állapotban van, mint manapság. Amikor egy teljesen jogos feljelentés kimenetelét nem az igazság, hanem egy jó ügyvéd, vagy egy rossz — (/buta/gonosz/korrupt/stb) bíró dönti el, ahol nincs hatékony (semmilyen) tanú-védelem, ahol egy fekete mellény miatt napokig benn tartanak, de a csoportos rablás tetteseit már másnap kiengedik, ahol a 2006-os tömeges gyilkossági kísérlet felbujtói és tettesei a Parlamentben ülhetnek, ott aligha remélhető, hogy bármely jószándékú kezdeményezés valódi eredményt hozzon. Egy egészséges társadalomban nem is volna szükség ilyen törvényre. Ott többnyire fent is, lent is működik az erkölcsi érzék, az önkorlátozás, a kivételeket pedig hatékonyan és igazságosan kezeli az állam. No, a „vaskorban” ilyen csak elméletben létezik.
József Attila a maga zsenialitásával ezt így fogalmazta meg:
” Arról van szó (…)
mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők — szabadok, kedvesek
— s mind ember, mert az egyre kevesebb..”
Patmosz
Tisztelt Szöőr Anna
Az ön „áldásos” tevékenységének is a hozadéka az, hogy egy válás Magyarországon csak a férfiak kárára történhet.
Még olyan esetekben is mikor a nőnemű házastárs hamis tanúzása világosan látszik, még akkor sem néznek utána, hogy miért is történt a hamis állítás, mert tudjuk az ön munkájából, hogy ez nem bizonyítható, csak a férj brutalitása a tény.
Ön is munkássága is nagymértékben hozzájárult a Magyar jogszolgáltatás bevezetéséhez, az igazság szolgáltatás kárára.
Azért volna egy kérdésem:
Annak már nézet utána, hogy mi lett azokkal az emberekkel akiket oly nagy sikerrel kiszabadított a brutális házasság béklyójából?
Pro és kontra alapon?
Érdekelne, hogy mondjuk 5-10 év távlatában mi történik a házas felekkel. Mert Pszichológus végzettség nélkül bizton állítom önnek, hogy 70-80 százalékban pont olyan házasságban él a szegény rettegő mint előtte.
Erről nem írna esetleg egy könyvet?
Vagy ez már nem biznisz?
Különbem ne fáradjon más már megtette ezt ön helyet, olyan aki az emberekkel is foglalkozott nem csak az üzlettel.
vt
Igen, a látható, kézzel fogható férfi fizikai erőszak kis számban, de előforduló jelenség.
De mi van a nők által alkalmazott, láthatalan vagyis pszihológiai erőszakkal a férjeik (férfiak) ellen?
Ugyanis az erősebb nem, ha odaüt, az legtöbbször a női praktikákra való negatív választ jelenti. Akkor ki is a nagyobb bűnös? Na erre válaszoljon kedves Szöőr Anna! T. István
Van egy nő ismerősöm akivel egyszer jó sokat szkájpoltam. Elmesélte, hogy van egy férfi az életében, akinek képtelen ellen állni, így amikor időnként fölkeresi, megtörténik az aminek meg kell történnie. A férfi olykor nem jelentkezik 3-6 hónapig, majd 1-2 hétig találkozgat a nővel és akkor teszik amit férfi és nő tenni szokott ha egymás számára férfi és női mivoltuk a lényeges. Elmesélte azt is, hogy évekkel ezelőtt azért kerített egy állandó barátot, hátha meg tud szabadulni ettől az ellenállhatatlan férfitól. Kiderült, nem tud. 3-4 hónap után újra jött a lovag, persze prütykölés lett a vége. Azóta is megjelenik a szokásos időközönként, hősnőnk pedig annak rendje és módja szerint megteszi amit kell. Emellett egyre jobban szidja az állandó barátját, hogy az milyen rossz ember, hülye, tehetetlen stb. Azt is elmondta, hogy ez az állandó barátja már több alkalommal felpofozta őt. Persze ez az állandó barát nem tud a másik létezéséről. Szóval ritkán becsüljük nagyra azokat akiknek hazudunk, vagy megfordítva, akinek elkezdünk hazudozni, azt előbb utóbb megvetéssel fogjuk kezelni. Ez nemektől függetlenül igaz. Először csak enyhén megfeszül a légkör a két fél, a becsapó és a becsapott között, de a húzás kitartóan folytatódik, az ereje is egyre növekszik, míg végül a becsapottból önmaga számára is egy alázatos, megvert, lesajnált senki lesz, vagy berzenkedik ellene, és mivel nem lát tisztán, csak az érezhető, hogy az bántja, akitől éppen nem bántást kellene kapjon, és az érzés valahogyan felszínre jut.
Sok nővel dolgoztam együtt eddig, a legtöbbjéről 2 dolog derült ki: 1; a férjét barátját már legalább 1 alkalommal megcsalta, 2; a nyíltan felvállalt első feleség szerepét mélyen megalázónak tartja, de 27-dik, csötörtök délutáni titkos kéjhézag szerepe nem áll távol tőle.
A lényeg, hogy ha atomjaira akarom zilálni a társadalmat, akkor a nőt kell a hiúságánál fogva rossz útra terelni, a férfi akkor már kénytelen követni, kénytelen megfelelni az elvárásoknak, ha célba akar érni. Régen az Isteni parancs szerint a legerősebb, legegészségesebb, legbátrabb, legügyesebb, legbecsületesebb férfiak felesége akart lenni a legtöbb nő, mert azt nézték, hogy az ő gyerekük is örökölje a legkedvezőbb tulajdonságokat. Aztán jött az egynejűség ragyogó eszméje, a szaporodás teljes demokratizálása, a házasságtörés egyre enyhébb megítélése. De ne felejtsük el, hogy Istent nem lehet becsapni. Attól, hogy egy gyerek XX, becsületes, jóravaló férfi családjában nevelkedik fel, azért még YY tulajdonságáit örökölte, ha egyszer utóbbi a valódi apa. Ennek következtében egyre jobban elszaporodik a sunyi, alattomos, becstelen, gyáva, ostoba és más negatív tulajdonságokkal bíró emberek tömege. A Gresham törvény itt is működik. Mára, hogy már kellően fölpuhult a társadalom lelki, szellemi és fizikai ereje neki lehet kezdeni a minimalizált család szétbombázásának is, persze ismét csak a női hiúságot kihasználva.
eSzeL
Szőrös Anna is bejelentkezett az élősködők táborába.
http://mandiner.hu/cikk/zsidok_iranyitjak_a_jobbikot
Horváth Bertalan