NYÍLT LEVÉL A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSHEZ
Tisztelt Képviselőasszony, Képviselő Úr!
Péntek hajnalban Orbán Viktor Miniszterelnök Úr úgy fogalmazott az Európai Unióban kialakult helyzetet értékelve, a magyar szuverenitásról a Parlamentnek kell dönteni (Pontatlan idézet, de ez volt a lényeg). Azóta ömlik a tömegtájékoztatásból, hogy hétfőn a Magyar Országgyűlés ezt a témát megvitatja.
Múlhatatlanul szükséges felhívni tanult képviselőink figyelmét arra, hogy:
AZ ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐI
NEM JOGOSULTAK MAGYARORSZÁG
FÜGGETLENSÉGÉRŐL DÖNTENI!
Hivatkozhatnék a képviselői esküjük szövegére is. Inkább arra hívom fel figyelmüket, erre a magyar választópolgárok SEM jogosultak…
Az maga a NEMZETHALÁL.
Amit egyszer kiadnak a kezükből, soha többé vissza nem szerezhető!
Továbbá szeretném felhívni figyelmüket a jelenleg is fennálló Büntetőtörvényre. Ebben a 144. §. fogalmaz világosan a hazaárulás büntető tényállásáról, valamint a 145. §, ami szintén meghatározza a hűtlenség fogalmát.
Esetleges döntésük előtt, kérem, feltétlenül olvassák el figyelmesen ezt a két törvényi hivatkozást! Ez tényszerűen az ilyen élethelyzetekre vonatkozik. Nincs kivétel.
Aki az ezeken a törvényi helyeken megfogalmazott tilalmak ellenére mégis elköveti a magyar nemzet ellen ezeket a bűnöket, azt a névszerinti szavazás után a szavazógép listája alapján a parlament ülésterméből a Magyar Köztársaság rendőrsége vasban jogosult letartóztatva előállítani. Ismétlem: nincs kivétel.
Számoljanak azzal a lehetőséggel, egy szuverenitást feladó döntésüket követően Önöknek a magyar nemzet jogos és kiszámíthatatlan folyamatokká alakulható, de mindenképpen egységes haragjával szükséges szembesülniük.
Mint szuverén magyar szavazópolgár, nyomatékosan emlékeztetni kívánom Önöket, nem arra kaptak felhatalmazást az elmúlt esztendő tavaszán, hogy idegen gazdasági érdekeknek engedve feladják Szent Hazánk látszólagos, viszonylagos, maradék függetlenségének akár csak egyetlen betűjét is.
A történelem a legjobb tanítómester. Emlékeztetni kívánom Önöket, az 1867-ben megkötött kiegyezést követően a Magyar Királyságnak nem volt önálló pénzügyi, külügyi, és hadügyi döntési jogosultsága. Ennek egyenes következménye volt az I. Világháborúba történt betuszkolásunk. Majd következett Trianon. Ezt akarják? Kinek az érdekében? Nincs érv, és nincs elvárás, ami erre késztethetné a Magyar Országgyűlést!
A magyarok Istene adjon bölcsességet döntésükhöz a Haza kötelező védelmére!
Nem tehetnek másként!!!
Ferencváros, 2011. december 11.
Lengyel Károly
(Nemzeti InternetFigyelő)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
A pontossag kedveert.A haza,es nemzetarulast mar regen,es folyamatosan elkovettek az elmult 22-ev kormanypartjai,es vezetoi.Ami meg varat magara az pofanvagas.(csak igy egyszeruen).Azert nem kovetkezett ez be mert a csipasszemu birka nep csak beget az osszefogas helyett.Mindenki a vezer szerepet akarja betolteni.Illo lenne mar beallni a sorba,es minden teren a senkihaziak kisopresen kellene dolgozni.A Hunok Angyalai neveben.Atilla urunk forog a sirjaban.
Ahogy a kis Tsz-ek bedöglöttek, a kis államok is! Ezért kényszer az összevonás, piacszélesítés! De a környezet rombolás megállítása, a valamelyes helyreállítása világérdek! Másképp a pusztulás általános, és vita nélküli lessz!
a „Magyar Rendőrség” nem velünk van. A levél teljes tartalmával egyetértek és szorítok a Nemzetnek!
Nekem nincsenek illúzióim a sárga kommunista szavazógéppel kapcsolatban. Ezt az írást arra fogják használni, hogy az említett törvényeket átírják, majd feladják az önrendelkezésünket. Az 1848-as 12 pont még mindig érvényes követelés.
Tisztelt Lengyel úr!
Mielőtt megjegyzésem megírásához hozzáfogtam, megkerestem fényképét a Nemzeti Hírháló impresszumában, hogy „lássam”, kivel is beszélek. (Rendben, ez igen egyoldalú lépés volt részemről – hiszen az én fényképemet ön nem nézheti meg. 🙂 )
S fényképe alatt láthattam eddigi írásai listáját, s rájöhettem: az ön műfaja a „nyílt levél”.
Írt már nyílt levelet Hagyónak, Budaházy Györgynek, Dávid Ibolyának, Budaörs polgármesterének – de nem sorolom, hisz megtekinthető és ezeket ön nálam is jobban ismeri.
Mindezt csak azért írtam le, mert volna egy kérdésem, amely nem műkérdés, álkérdés kívánna lenni, hanem tényleg érdekelne:
Árulja el nekem, Kedves Lengyel Úr, ezek közül a nyílt levelek közül hánynak volt foganatja, hányra válaszolt a megszólított, egyáltalán: olyan országban élünk-e az ön megítélése szerint, ahol a nyílt levelekre szokás válaszolni:
Mivel magam ebben a műfajban járatlan vagyok, ezért engedtem meg magamnak ezt a – valószínűleg – primitívnek tűnő kérdést.
Viszont mégis innen folytatnám.
Most ön írt egy nyílt levelet a magyar országgyűlésnek, s felhívta a figyelmüket az esküjükre:
„Én ………….a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.”
Ha végigolvassa ön is, ebben az is bennfoglaltatik, hogy mintegy „rábízzuk” a döntést a képviselőre, azaz teljes, szabad és nem korlátozható a megbízatása.
Mert a választóim akarata kitétel egy általános megfogalmazás. Nincs valódi tartalma, hiszen a képviselőnek azok is választói, akik rá szavaztak, de azok is, akik nem rá szavaztak, sőt azok is, akik egyáltalán nem szavaztak, el sem mentek. Mihez legyen hát „hű” a képviselő?
[Miközben az eskü végén ez olvasható: (A képviselő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen! Ugye érti az iróniámat? A képviselőnek nem kell elfogadnia Istent, még Isten létét sem, hanem a jó szabadkőműves hagyományok alapján egyéni, személyi döntésén alapul, elfogadja-e, hogy van-e Isten, majd ő megállapítja, majd ő „leszabályozza” – Felhívom figyelmét a tegnapi esküre, ahol a két új főbíró ennek a résznek az elmaradásával hallgatólagosan kinyilvánította, hogy ők bizony ateisták és/vagy szekularisták; Köszönjük szépen!]
No de, itt van az eskü megbízatásomhoz híven kitétele. Milyen megbízásról beszél a szöveg? Mert nem „a” választók megbízásához kell igazodni, hisz akkor a nyelvtani értelmezés módszerét alkalmazva ez lenne a szöveg: választóim akaratához és megbízásukhoz. Ugye, mint író és gondolkodó ember, ön érzi és látja a különbséget?
Tehát adtunk, adtak-nemadtak-nemszavaztak felhatalmazást a képviselőnek, akik ezután nem kötelesek figyelembe venni a választók akaratát, de még annak a kérdésnek az eldöntései is – mint közszereplőnek – rajtuk múlik, eldöntsék, van-e Isten. Azaz, a teremtésen kívül mindent rábíztunk. Még az Apokalipszist is.
Megítélésem szerint ezért pusztába kiáltott szó a nyílt levele. Az Istent, embert kötelezően nem ismerő képviselő csak a megbízásához híven köteles eljárni (a többi sablon előírás mellett), de megkérdeztük már egyszer is, hogy kinek a megbízásához kell hűnek lennie a képviselőnek? Mert egyértelmű: a pártjuk (parts, partis [m] – rész) megbízásához. A párthoz, amit viszont már nem választott senki. Mert a pártlistán nem pártokra, hanem a listán lévő kevésbé vonzó vagy vonzó emberekre – nem pártokra.
Ugye érzi a választás paradoxonát, amit még megspékelhetnénk a lista és az ún. töredék szavazatok kérdésének anti-„demokratikus” jellegével, de ez a kérdés már tényleg messze vezetne.
Az unos-untalan emlegetett népfelség elvének jakobinus jellege itt domborodik viszont ki legjobban. Az, hogy a királyság erőszakos és gyalázatos megszüntetése után okvetlen létre kellett hozni egy fogalmat, ami lényegében tartalmatlan, indulásától kiüresedett, s nem más, mint a választóvá álságosan felmagasztosított átlagember egyértelmű becsapása; amit ad a jobb kéz, azt rögtön el is veszi a bal.
Megalkották az Isten kegyelméből uralkodó államfő helyett a népszuverenitás fogalmát quasi ultima ratio-ként, de a fogalom nem tartalmaz semmit.
Ez után már csak azt lehetne alappal megkérdezni, amit a boszorkány kérdez a viccben a szép szőke hercegtől, miután kedvére tett: „Mondd királyfi, hány éves vagy? És te még hiszel a mesében?”
Nincs, nem volt és nem is lehet népfelség, felesleges rá hivatkozni. Az egyetlen lehetséges megoldás a visszatérés, a Királyság visszaállítása, mert akkor legalább az isteni rendhez való hűség elvárható lenne, amit ma a képviselő Ő nagy nyegleségében bármikor félvállról vehet, és figyelmen kívül hagyhat.
Mert ha a „lelkiismereti szabadságra” hivatkozunk, akkor tessék elfogadni, hogy a képviselő akár az állam szuverenitásának korlátozására és/vagy megszüntetésére is szavazhat. Miért ne tehetné? Mert megkérem rá? mert szépen kérem, esdve kérem? Ugyan! Hány évesek is vagyunk…?
A lelkiismereti szabadságra hivatkozhat ilyenkor, ami – fordítsuk le – azt jelenti, hogy mindenki azt gondol, amit akar, „szabadon választja meg” az identitását (lsd: „transznemű”! és: „mert megérdemlem”). Nincs Isten, nincs isteni rend, Isten kiiktatva, Isten kegyelméből uralkodó Király kiiktatva, cuius regio, eius religio. De meg is fordíthatnánk a szólást: Cuius religio, eius regio. Az ateista, helyesebben kriptoateista állam magától értetődően az ateizmust preferálja, még ha egy nevében keresztény párttal is köt szövetséget (amely azért nem mondja ki a magzatelhajtásról, hogy az gyilkosság, de ezt most hagyjuk).
Az Isten kegyelméből uralkodó, apostoli magyar király pedig, elnevezéséből, hagyományaiból, indulásából is Isten tiszteletén alapuló vallásosságot támogatna. Ekkor lenne morális alapunk felelősségükre figyelmeztetni a képviselőket – mert egyáltalán létezne elvárható, kikényszeríthető morál. Mert ugye abban meg tudunk egyezni, hogy a morál hiánya semmiképpen nem nevezhető morálnak, mint ahogy a szocialista demokrácia szóösszetételben a demokrácia kifejezés „fosztóképző” volt.
Szóval csak azt kérdezném, Tisztelt Lengyel Úr: Ön hisz-e a mesében?
Ne értse félre soraimat, kérem! Nem provokálni akartam. Megértem buzgalmát, még támogatnám is, ha hihetnénk a mesében.
Jó egészséget és Isten áldását kérem további munkájához!
(És bocsánat, hogy hosszú lettem, remélem, nem bosszantották soraim.)
Kedves Per…….!
És Ön mit tett ????,tett valamit,azonkivül,hogy „levelét megirta”,mint Szilágyi Erzsébet! Az Isten Áldása pedig mindannyiunkra ráférne-akik szeretjük,és aggódunk ezért a csodálatos HAZÁÉRT,a mi Anyaföldünkért,mert ANYA CSAK EGY VAN,ahogy HAZA is,MINDHALÁLIG!!!!
Teljes mértékben egyetértek és egyben támogatom is a hazaárulók azonnali bebörtönzését!
Teljes mértékben egyetértek és egyben támogatom is a hazaárulók azonnali bebörtönzését!
Deák Ferenc szavai szegedi szobra talapzatán.
Dr. Mayer, kérem irja ide a szobron lévö szavakat. Mindig elkerülöm a deàk szobrokat, jo messze! nemzetünk legnagyobb àrulojànak tartom, aki a kiegyezéssel a nyakunkra szabaditotta 1 emberöltön belül a több mint egy millio zsidot!
Lengyel Kàroly, kérem irja ide a fenn emlitett 2 paragrafus, tc. tartalmàt, hisz nem mindenki ismeri ezeket!
Köszönöm!
Kedves Károly!
Minden szavával egyetértek.
Ön, a nyilt leveleivel, LEGALÁBB megpróbál „SZÓLNI” ( a LEGUTÓBBI,az ALMÁSFÜZITŐ-i lehetséges,de még elkerülhető katasztrófa kapcsán is) azokhoz akikre rábiztuk magunkat-de minek?
„Szinház az egész Világ”, mi a „nép”,pedig hol nevetünk,hol meg sirunk.
A sirásból jutott persze bőven.A „Nemzet” játszóházában -a Parlamentben- még folyik az előadás,csak nézni kell időnként azt az önteltséget,nagyképűséget,ahogy dobják,adogatják,passzolják egymásnak a feldobott „labdát”-a mi sorsunkról,de nem a mi életünk jobbitásáért.
Csak a saját zsebük a fontos, hogy milyen áron,az őket nem érdekli, ebbe belefér a „nemzet” elárulása is-ha jól megfizetik.
Nemhiába mondom-már elég régóta-EGY A GAZDA,és a szinek változásával nem oldódik meg semmi,csak a gyorsabb,és egyre látványosabb „nemzethalál”.Kétségem sincs affelől,hogy a „nagytöbbség”meg fogja szavazni,és bármit!!!amit éppen beüvöltenek neki a gombok nyomását illetően : IGEN vagy NEM -gondolkodni pedig NEM SZABAD!!!!!!-az ugyanis káros a képviselői „munkára”,és még pénzbeni büntetés is lehet a vége-ami ugye csökkenti a családi „büdzsét”.
Tudjuk : „mindenki annyit ér,amennyije van”mondotta ezt a „magyar Cirano”,akinek a pénztárcáján kivül csak az orra nő-de szemmel láthatóan és napról napra jobban.
Érvényben van-e egyáltalán a ‘magyar köztársaság’nak tett országgyűlési képviselői eskü?