Nyilas Misi és az Európai Unió
Orbán Viktor: „Magyarországon népszavazáson döntöttünk arról, hogy belépjünk az Európai Unióba. Én mindig fölemeltem a szavamat azért, hogy az euroszkeptikusokat is vegyék emberszámba. Tehát én nem fogadom el azt a gondolkodásmódot, amely az euroszkeptikusokat kirekeszti az európai kultúrkörből. Az is európai gondolkodás, ha valaki azt gondolja, hogy nem akar európai integrációt. Szabad.”
„Amikor a választási kampány ment Magyarországon, én világosan elmondtam, hogy vannak érvek Magyarország belépése mellett és vannak ellene, és szerintem több érv szól a belépés mellett, mint ellen, ezért mi arra buzdítottuk a magyarokat, hogy lépjünk be. Szavazzanak igennel. De nem voltunk vakok, láttuk azokat a problémákat, amelyekbe most bele is ütközünk. És most is azt gondolom, hogy joguk van Magyarországon az embereknek azt gondolni, akik így véli, hogy Magyarországnak nincsen helye az Európai unióban. De én azt az álláspontot képviselem, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy magyarország az Európai unió tagja legyen. Még mindig több érv szól amellett, hogy belül legyünk, mint amellett, hogy kívül. Tehát akármit is csinál a Jobbik, vagy bárki más, én mindig az európai perspektíva mellett érvelek. Egész addig, amíg lesz európai perspektíva.”
Az alábbi, villanylevél és az eredetileg 2002 novemberében írt néhány sor, sajnos ma is aktuális…
Lévay Atilla
A Magyar Justitia Bizottság és a Közhatalom Jogsértettjei Egyesülete tagja.
A levél:
Tisztelt miniszterelnök úr! Kedves Viktor!
El tudod képzelni, hogy például bármelyik Brit kormány egy, az ottani Parlament által egyszerű, nem kétharmados többséggel elfogadott törvényt megváltoztatott volna néhány saját hazaárulójuk által felbújtatott külföldi senki visítozása miatt?
Lévay Atilla
A Magyar Justitia Bizottság tagja.
Az írás:
NÉP, SZAVAZZ!
2003 áprilisában népszavazás lesz, (kár, hogy nem elsején!!) Megyünk Európába. Meghívtak minket. Most fogunk szavazni, hogy elfogadjuk-e a meghívást. Nem fogjuk megkapni ugyanazokat a kedvezményeket, ugyanolyan feltételekkel, mint ahogy az előttünk belépő, nagyjából hasonló adottságokkal rendelkező országok megkapták. (Portugália, Görögország, esetleg Írország) Pedig mi és azok, akik a 45 éves Szovjet-orosz megszállást elszenvedtük, mennyivel hátrányosabb helyzetből indulunk.
A multik évek óta adókedvezményeket kihasználva jönnek, mennek!! Nekik mindent szabad; És nekünk!?
Mint Nyilas Misik toporgunk majd sapkánkat szorongatva a csillogó, villogó előszobában és majd hálásak leszünk, hogy miután, mint naiv kis hülyéket kiraboltak minket, egy széles, lekezelő mosollyal a macska-asztalhoz tessékelnek majd.
Kedves barátaim! Ez a tét!
Addig fognak szavaztatni minket, amíg végül is IGENT mondunk. Máshol is ezt tették. Olyan lesz ez, mint a mesében az oroszlán barlangja. Sok lábnyom megy befelé, de egy sem jön kifelé!
Néhány nappal ezelőtt Medgyessy Péter nagy csinnadrattával elindította az Európai Unióba való belépésünk visszaszámlálási óráját. Még több mint 500 nap van hátra.
Persze mivel ŐK már eldöntötték, hogy MI mit akarunk, mit is akarhatunk, a népszavazás áprilisban már csak formalitás. Mi bamba birka nép mikor fogjuk ezt megérteni végre?
Az MSZ(M)P/SZDSZ erkölcsi hullái kórusban harsogják, hogy a belépésnek nincs alternatívája. Ugyanők és elődeik szerint 1955-ben a Varsói Szerződésnek sem volt. Egy icike-picike változás azért van.
Akkor halál, vagy börtön járt azért, ha valaki ellenezni, vagy kritizálni merészelte döntéseiket. Ma a saját pénzünkből költenek 3500 milliót arra, hogy szépen finoman, Andrássy Út 60 nélkül győzködjenek minket. Vajon hány lélegeztető gépet vagy egyéb korházi felszerelést lehetne ezen a pénzen venni? És nincs egy magyar Cromwell aki végre, szétkergetné őket!
Egyébként az lenne igazságos, ha úgy, mint pl. Svédországban a belépés ellenzőinek ugyanakkora pénzösszeg állna a rendelkezésére saját álláspontjuk kifejtésére, mint a támogatóinak. Ilyesmit persze Magyarországon a jelenleg uralmon lévő erkölcsi hulláktól hiába is várnánk.
Igent mondhatunk később is! Ne velük! És ne most!
Lévay Atilla 2002. november
Nemzeti InternetFigyelő
Euronarkózis
Hat éve tart a bódítás: Európa majd mindent megold nekünk, helyettünk. Csak feléjük kell menetelnünk, be kell lépnünk. Mindenki jó lesz, szép lesz, gazdag lesz. Európa maga a mennyország a mezítlábas pusztaiaknak!
Ez az Európa-narkotikum máris feloldotta a józanész gátlásait. Mintha a szocializmus is ehhez hasonló rózsaszín ködök felé csábított volna bennünket: egészen a pofára esésig! Most mégis, még nagyobb vehemenciával vetik magukat az új délibáb után. A bódító szerek utáni beteges vágyódással, méregszomjúsággal.
Csodálatosan hat az Európa-altató. Minden kételyt és kétkedőt elaltat, érzéstelenít minden fájdalmas következménnyel szemben. Persze minden nap tart az altatás, amely a tudat teljes kikapcsolásával, és a valóság iránti érzéketlenséggel jár. Európa a bódítók (bódultak) szerint olyan buta, hogy nekünk akar jót, a maga kárára. Tenyerén hordoz majd bennünket, munka nélkül, követelmények nélkül, mint mi tesszük ma a kisebbséggel, akkor is, ha mi belé gebedünk.
Félő, hogy a valódi európaiak nem ismerik, és nem veszik be a nekünk adagolt kábítószert!
Megjelent a Demokratában, anno
IMF-EU = neokolonizáció kiteljesülése. Kíváncsi vagyok, ha most a nemzetvezetőnek valaki felolvasná az Únióval kapcsolatos korabeli dikcióját, mit mondana alattvalóinak?
Fantasztikus, hogy Orbán elvtárs emberszámba veszi az EU ellenzőket. A mellékelt plakátokat saját pénzünkön nyomtattattuk, mert lehetetlenség volt a médiában szóhoz jutnunk. A sokszorosítás jogát a készítőktől (Inconnu művészcsoport – nevet nem tudok) ingyen kaptuk. A rendőrség fülest kapott, betört az irodánkba, elrabolta a képeket, az elnökünket (Takács Andrást) elvitték, majd bírósági eljárást kezdeményeztek ellene önkényuralmi jelképek használata miatt. A bíróság persze (két év múlva!) bűncselekmény hiányában felmentette, de még ennyi ellenpropagandát sem tudtunk kifejteni, és a rendőrség sem térítette meg a kárunkat. Gondolom, mert „jóhiszeműen jártak el” a demokrácia védelmében, a fasizmus és kommunizmus szelleme elleni kétfrontos harcban. Ilyen volt az Orbán által demokratikusnak nevezett szabad választás. Olyan szabad, mint az első szabad május 1.
Nagy örömömre szolgált, hogy a Jobbik átvette az akkori jelszavunkat: „Tagok legyünk, vagy szabadok?” Sajnos, nem tudom már, ki találta ki. Megérdemelné, hogy megörökítsük a nevét.