Nyersanyagok – avagy Amerika (a NATO) ukrajnai háborúja Oroszország ellen
Trump “békeelnök” a nemzetközi gazdasági életbe is behozta a vadnyugati kocsmák erkölcseit és jogrendjét: az ököljogot. Az erősebb kutya jogát. Az erősebb kutya ural mindent. Mindenki más köteles alávetni magát az ő akaratának. Mert ha nem, megfojtja. Átharapja a torkát.
Trump “békeelnökről” ismerői elmondták: üzletemberként ravasz, könyörtelen, gátlástalan. Még ha megállapodásra is jutott partnerével, utoljára azért még tesz egy kísérletet. Megfenyegeti, ráijeszt: hátha partnere ijedtében enged. Az utolsó pillanatban tesz neki egy minél nagyobb engedményt.
Trump “békeelnök” két jelmondata is ismert:
● Az első: “America first!” (“Amerika az első!”) Ennek az egyik jelentése: “Amerika mindenekelőtt!”
Ennek másik jelentése: “Amerika mindenkinél (mindenki más érdekénél) előbbre való!)
● A másik jelmondata: “Tegyük újra naggyá Amerikát”. A hangsúly itt az “újra”(“again”) szón van. Amerika, ugyanis, utoljára akkor volt “nagy”, amikor diktálhatta akaratát az egész világnak. (Ez a háború után néhány évig volt így. Az 50-es években, el egészen 1960-ig, “Afrika évéig”. Amikor az ENSZ még afféle amerikai szavazógépezet volt.)
Amerika akkor úgyszólván egyeduralkodó volt a világgazdaságban. Az ő érdekei domináltak.
A világ azonban változóban van. Mind kiélezettebb harc folyik a természeti erőforrásokért. Utolsó, még feltáratlan terület: az Északi (Arktisz), illetve Déli Sark (Antarktisz). Mindkettő ⁹ óriási nyersanyag lelőhelyek húzódnak.
Mindkettőért megindult a harc. Az Északi Sark van közelebb Európához és Amerikához. Páratlan nyersanyagkincsei mellett az Arktisz azért is fontos az “Amerikát újból naggyá tenni” akaró Trumpnak, mert – főleg az éghajlatváltozás miatt – az Északi Jeges tenger mind fontosabb alternatív kereskedelmi és szállítási útvonal Oroszország és Kína, ama két ország számára, melyek kereskedelmét a kollektív Nyugat mindinkább el akarja lehetetleníteni. Többek között kereskedelmi-szállítási útvonalaik blokkolásával is.
Trump e kettős célból akar bekebelezni két NATO-országot is: Kanadát, illetve a Dániához tartozó Grönlandot.
A Donyec-medence (Donbassz) alatt szintén sok olyan ásványkincs van, amelyekre Amerikának nagyon fáj a foga.
Az egyik a palagáz. A másik a litium – a villany meghajtású autókhoz szükséges akkumulátorok nélkülözhetetlen nyersanyaga.
A most ostromlott Pokrovszk (visszaállítandó nevén: Krasznoarmejszk) környékén gazdag lítium lelőhelyek vannak.
A harcok már Krasznoarmejszk városán belül folynak. A város és környékének bevételével a litium lelőhelyek Oroszországéi lesznek.
Palagáz
Régebbről ismertek a Donbassz alatt húzódó óriási palagáz készletek.
Még 2012-ben Viktor Janukovics, a két évvel később megdöntött törvényes ukrán elnök koncesszióba adta a Burisma nevű ukrán cégnek a Donbassz alatt húzódó palagáz készletek kitermelését. (A régió lakosságában akkor ez széleskörű tiltakozást váltott ki – lévén, hogy a palagáz kitermelése jelentős környezeti károkkal jár együtt.)
Joe Biden, akkor amerikai alelnök fia, Hunter ott ült a Burisma igazgatótanácsában. Úgyhogy a Biden család anyagilag is érdekelve volt a Donbassz mielőbbi térdre kényszerítésében.
A 2014 február 21-én Kijevben végrehajtott alkotmányos puccs – a menekülésre kényszerített Janukovics elnök törvénytelen megfosztása államfői tisztétől – tiltakozást váltott ki Ukrajna orosz közösségéből.
A túlnyomórészt etnikai oroszok lakta Donbassz két megyéjének (Donyeck és Luganszk), ugyanazon a napon, 2014. április 6-án, megtartott közgyűlése úgy határozott, hogy nem engedelmeskedik a törvénytelen, alkotmányellenes új kijevi vezetésnek, és deklaralták a Donyecki, illetve a Luganszki Népköztársaság szuverenitását. (A 2014. május 11-én megtartott népszavazáson aztán a megjelentek több mint 90 százaléka a két népköztársaság önálló államiságára szavazott.)
2014. április 7-én Alekszandr Turcsinov, az (illegitim) ukrán parlament elnöke – ügyvezető államfői minőségében – Terrorellenes Művelet (ATO) néven – a Donbassz elleni katonai büntető expedíció elindítását hirdette meg.
Hadsereg bevetését belpolitikai konfliktusokban még az akkor hatályos ukrán alkotmány is tiltotta. Ezért még a puccsista rezsimből is voltak, akik egy ilyen lépéstől visszariadtak. Biden azonban egyre türelmetlenebbül várta a hadjárat kezdetét. Április 22-én ezért aztán Kijevben termett. Az ukrán parlament elnöki tárgyalójában került sor találkozójára a teljes ukrán kormánnyal. Biden a fő helyen, az ukrán államfő székében ülve adta utasításba az ukrán kormánynak a büntetőexpedíció HALADÉKTALAN megindítását.
Hát hogyne! Hiszen a Biden-család alig várta már, hogy a Donbassz palagáza hozza nekik a jövedelmet.
A számítás egyszerű volt. A harcok elől a lakosság elmenekül – így nem kell majd kártérítési perekkel vesződni, és fizetni az ingatlanok kisajátításáért. A harcokban romba dőlő házakat pedig egyszerűbben, olcsóbban lehet majd ledózerolni.
2014. május 2. kétszeresen tragikus dátum a Donbassz népének történetében.
Egyrészt ezen a napon látott hozzá a puccsista kijevi rezsim, hogy fegyveresen fojtsa vérbe a Donbassz népének tiltakozó mozgalmát.
Másrészt – a Donbassz népének elrettentése céljából, azon a napon hajtotta végre a kijevi rezsim az “Ogyesszai Hatiny” néven elhíresült rémtettét.
(A szakszervezetek Ogyessza területi tanácsának székháza előtti téren békésen demonstrálo pár száz emberre sok ezer, felfegyverzett szélsőséges nacionalista támadt rá – beszorítva őket a székházba. Ahol, egy előzetesen kidolgozott terv szerint, gyilkosaik, elrejtőzve, már várták őket. A székházon belül megindult öldöklésnek hivatalos adatok szerint 42 ember esett áldozatul – a túlélők szerint azonban legalább 116.
(Az akciót személyesen irányította Andrej Parubij – akkor az ukrán kormány nemzetbiztonsági kabinetjének felelős titkára – utóbb pedig az ukrán parlament elnöke.
Ez a tömeggyilkos nemrég megbűnhődött szörnyű tettéért: merénylet áldozata lett.)
Évekkel később, az ukránok által még 2014 nyarán elfoglalt Szlavjanszk környékén megindult a palagáz kitermelése. Az egész térségben ugrásszerűen romlott az ivóvíz minősége.
II.
Putyin tisztában volt azzal, hogy Amerika (a NATO) Oroszország elleni háborújának legalábbis az egyik, ha nem a legfőbb oka a kettejük között a nyersanyagokért – a Donbassz, illetve az Arktisz alatt rejlő nyersanyagokért folytatott éles küzdelem.
Készülve offenzívájára, Putyin ajánlatot tett Trumpnak: aknázzák ki együtt a régió nyersanyag kincseit.
A “békeelnök” válaszáról nincs tudomásom.
Merthogy Trump “békeelnök” – a vadnyugati erkölcsű, mohó, gátlástalan üzletember – nem elégszik meg ennyivel. Neki minden kell.
Hiszen: “Amerika az első”.És “tegyük újra naggyá Amerikát”,
Putyin tehát hiába próbálta kihúzni a dolog méregfogát egy olyan kompromisszumos ajánlattal, ami mindkét félnek előnyös lett volna. Trump “békeelnök” fenyegetésekkel, nyomásgyakorlással, A KONFLIKTUS KIÉLEZÉSÉVEL, ESZKALÁLÁSÁVAL válaszolt Putyin ajánlatára. AMI RÉVÉN pedig VÉGET LEHETETT VOLNA VETNI AZ UKRAJNAI HÁBORÚNAK.
Hiába no! A vadnyugati cowboy eddig mindenkit legyőzött a kocsmai bunyóban. És, ennek megfelelően, érvényesíteni kívánja akaratát. Mohósága nem ismer határt. Még ha ebbe mindannyian belepusztulunk is.
Már csak két lehetséges kihívója maradt: az oroszok és a kínaiak.
Az oroszok
Ők a legerősebb vetélytárs. Velük kell majd megküzdeni az Arktisz nyersanyag vagyonáért.
Amikor orosz részről az ukrajnai háború lezárását tűzték ki célul, nem véletlenül beszéltek arról, hogy az ukrajnai béke-megállapodásnak ki kell terjednie a legfontosabb biztonságpolitikai kérdésekre is. Így az Arktisz (meg az Antarktisz) kérdéseire is.
A helyzet odáig jutott: hogy ha nem sikerül megállapodni az Arktiszról (és az orosz-amerikai viszony más, problémás kérdéseiről) – akkor nem fog sikerülni a tartós ukrajnai békéről való megállapodás sem.
A Donbassz nyersanyag kitermelésével kapcsolatban háromféle megállapodás is született, illetve volt születőben.
1. Születőben volt a megállapodás arról, hogy az USA és Oroszország közösen termeli ki Oroszország nyersanyag kincseit.
2. Az Ovális Irodában sorra került emlékezetes nagyjelenet nyomán Trump csak kicsikarta Zelenszkijből, hogy a Donbassz természeti kincseinek az USA rendelkezésére bocsátásával rendezze kolosszális adósságát.
3. Zelenszkij azonban az angoloknak is odaadta a Donbassz nyersanyagait. Az ukrán parlament most ratifikálta a Nagy-Britanniával száz évre megkötött partnerségi megállapodást.
III.
A kialakult realitások alapján Oroszországhoz tartozik a Donbassz is.
A Donbassz – amelyik 2014. május 11-én az Ukrajnából való kiválásra szavazott.
Nálunk nem szabad tudni arról, amit az orosz források megírnak. Márpedig az orosz források annak idején megírták: az orosz diplomácia – ellentétben a Krímmel – megakadályozta, hogy a Donbassz népszavazása is az Oroszországhoz történő visszatérésről szóljon. Az óhazához visszatérni akaró népnek, eredeti követelései dacára, meg kellett elégednie azzal, hogy a két népköztársaság, önálló államként kiválik Ukrajnából.
De Moszkva még ebből is engedni készült. Amikor a Minszk-2 fegyverszüneti megállapodás készülőben volt, a békesség kedvéért Oroszország elfogadta, hogy a Donbassz – “különleges státusszal” bár, de – Ukrajna része maradjon. És ezzel kapcsolatban Moszva igen szorosan fogta a gyeplőt a Donbassz vezetőin.
Ezzel szemben minden jel arra mutatott – de Merkel asszony utóbb nyilvánosan is kibökte: Nyugaton egy pillanatig sem szándékoztak tartani magukat ehhez a megállapodáshoz – és ilyen értelemben befolyásolták kijevi védenceiket is (akik számára a békekötés egyenlő a politikai halállal).
2022 március elején a kijevi rezsim elsöprő erejű offenzívára készült, hogy katonai úton oldja meg a kelet-ukrajnai konfliktust. Ukrán részről egy pillanatig sem titkolták: győzelmük esetén milyen sorsot szánnak a Donbassz lakosságának.
Utóbb láthattunk is erre riasztó példákat: Herszonban, Bucsában – ott, ahová az ukrán hadsereg visszatérhetett.
A sor szélén álló legénykét – aki kétségbeesetten, ukrán nyelven próbálja bizonygatni ártatlanságát – édesanyja szeme láttára hurcolták el otthonából, nem sokkal előbb. Az anya hiába próbálta védeni fiát, a túlerő győzött. A leadott géppisztoly-sorozat a fiúval is végzett.
Hátrakötött kézzel agyonlőtt áldozatok Bucsa utcáin. A karjukon a fehér karszalag jelzi, hogy az oroszokkal rokonszenveztek: humanitárius segélyt fogadtak el tőlük. Ezért kellett lakolniuk.
2022 közepére Bucsában és környékén mintegy másfél ezer kivégzett ember holttestére találtak rá, tömegsírokban. Többen látták, hogy a környék településeiről is oda hordják a holttesteket.
E véres, tömeggyilkos provokációt használták fel ürügyül a 2022 februárjában, Isztambulban kitárgyalt fegyverszüneti megállapodás kisiklatására.
Zaporozsje megye felszabaditott körzeteinek megüzenték: visszatérésük után savfürdőbe mártják mindazon tanítókat, akik orosz nyelvre merészelik oktatni a gyermekeket.
Csoda-e, hogy – immár az orosz hadsereg védelme alatt – a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság lakossága is az Oroszországhoz történő visszatérésről döntött? (Donyecki és Luganszki Népköztársaság néven az Orosz Föderáció szubjektumai. Ami olyasmi, mint a Szovjetunióban voltak a tagköztársaságok.)
Okkal tartva az ukrán bosszútól, a várható véres leszámolástól, két újonnan (bár még csak részben).felszabaditott megye – Zaporozsje és Herszon – lakossága is népszavazáson az Oroszországhoz való visszatérésről döntött. (Ezt sem szabad tudnunk: az eddigi Kelet- és Dél-Ukrajnát – a Szumitól Ogyesszáig húzódó, az 1770-es években Nsgy Katalin cárnő rendeletével létrehozott Novorosszija kormányzóságot a szovjet vezetés 1922-ben, a Szovjetunió megalakulásakor, az akkor kialakított Ukrán Szovjetköztársasághoz csatolta át.
A Donbassz, Novorosszija felszabadításával, Oroszországhoz való visszatérésével Amerika azonban keresztet vethet az ottani, általa megkaparintani remélt nyersanyagokra (konkrétan: a litiumra).
Lám! Sokat akart a szarka. De nem bírta a farka. Tetszettek volna elfogadni Putyin ajánlatát az új orosz területek nyersanyag kincsének közös kiaknázására! Akkor most már minden rendben lenne!
Az agg cowboy mohósága azonban újra a világháború küszöbére juttatta Európát, a világot! Mert Trump “békeelnöknek” minden kell. A Donbassz, és az Északi Sark gazdag nyersanyagkészlete is. Ezért szüntelenül fenyegeti Oroszországot, nyomást gyakorol rá. Fegyvereket szállít náci-Ukrajnának. Hozzájárul ahhoz hogy az Európa által Ukrajna számára tőle vásárolt, sokezer kilométerre elhordó fegyverekkel, rakétákkal Oroszország mélységi területeit, lakosságát, civil infrastruktúráját támadják. Katonái, tanácsadói már nem csupán Ukrajnában vannak jelen. Együtt tartottak az ukrán hadsereggel, annak az oroszországi Kurszk régióba történt betörésekor. Mi több, irányították is azt. Hangsúlyozom: Oroszország területén!
Anélkül, hogy formálisan hadat üzentek volna, Amerika, a NATO – lényegében, ha egyelőre még csak korlátozottan is, de – hadat visel Oroszországgal.
Ennél fogva fegyvereseik, a helyszínen irányító feladatokat ellátó katonai szakértőik diverzánsoknak, banditáknak tekintendők – még akkor is (sőt, főleg akkor!), ha a küldő országok hivatásos hadseregeiben, vagy éppen titkosszolgálatainál szolgálnak. Az ilyenekre nem vonatkoznak a genfi egyezmények!
Amerika, a NATO mindezzel Oroszországot arra akarja rászorítani, hogy az ukrajnai háborúnak véget vető béke-megállapodásban engedje át Amerikának a Donbassz ritkafémeit és palagázát, az Északi Sark nyersanyagkincseit.
Közbevetőleg jegyzem meg: Putyin sem most jött le a falvédőről. Cserébe a tőle kapott jó pár átverésért, most ő babrált ki Trumppal. De nagyon! És nem is egyszer. Oroszország kemény válaszcsapásokat mér az ellenséges erőkre.
Kezdve azzal, hogy az orosz légierő, a rakétaegységek módszeresen rombolják az ukrán hadseregnek szánt fegyverek és lőszerek szálltási útvonalait, az ezzel kapcsolatos infrastruktúrát. Rombolják a repülőtereket, az üzemanyag és lőszerraktárakat. Mindezzel tetemes károkat okozva a fegyvereket gyártó és szállító nyugati országoknak és cégeknek.
Mind több támadás éri az ukrán parancsnoki és irányító központokat – amelyekben egyre gyakrabban tevékenykednek amerikai, NATO kiképző tisztek.
Július 18-án, a hajnali órákban egy orosz különleges egység bravúros rajtaütést hajtott végre az Ogyessza közelében lévő Ocsakov városban lévő amerikai támaszpont ellen. Értékes NATO minősített iratokat szerezve meg, foglyul ejtettek és magukkal vittek három brit főtisztet – akik részesei voltak az ukrán titkosszolgálat által oroszországi mélységi területek, az ottani civil lakosság és infrastruktúra elleni terrorakciók szervezésének és előkészítésének.
Július 21-én rakétacsapás érte a Kirovograd megyei Kropivnyickij város közelében lévő egyik olyan kiképző központot, ahol az Ukrajna oldalán harcolni kívánó külföldi önkéntesek kapnak kiképzést.
Orosz részről gondosan előkészítették az akciót. A központ ebédlőjére mért rakétacsapást az ebédidőre időzítették, amikor az ebédlőben a legtöbben voltak. 12 külföldi zsoldos életét vesztette, közöttük amerikaiak, dánok, tajvaniak, kolumbiaiak, thaiföldiek.
(Különös, hogy erről a július 21-i támadásról a nyugati sajtó csak augusztus 12-én – három nappal Trump és Putyin alaszkai találkozója előtt adott hírt.)
Mielőtt elborzadnánk az oroszok kegyetlenségétől, azért próbáljuk magunk elé képzelni azon orosz és donbasszi civileket, akiket ezek a külföldi zsoldosok készültek megölni A Donbassznak azt a mintegy 14 ezer civil áldozatát, akiket az ukrán hadsereg mellett külföldi zsoldosok is gyilkoltak.- a legkorszerűbb nyugati fegyverekkel.
Próbáljuk elképzelni, amikor…
Tavaly júniusban amerikai gyártmányú ATACSM rakétákkal célba juttatott kazettás bombákkal, a nyílt tengerről, nemzetközi vizekről lőtték a szevasztopoli tengerparton gyanútlanul strandoló embereket.
A támadásban 153 ember megsebesült. Két felnőtt és két gyermek pedig életét vesztette.
Az idén, július 9-én hasonló gaztettet követtek el Kurszk városában – ahol is drónokkal támadtak strandoló emberekre. Hárman életüket vesztették.
Már csak ezért sem marad adós Putyin Trump “békeelnöknek”. A legutóbbi, “Nyugat 2025” elnevezésű közös orosz-belorusz hadgyakorlaton, most először, a nyilvánosság előtt is bemutatták a már most félelmetes hírű Oresnyik rakétát – a világ eddigi legpusztítóbb hagyományos fegyverét. Hírek szerint a jelen lévő amerikai, nyugati megfigyelők arca halottsápadttá vált.
Az orosz elnök legújabb pofonja a szeptember 9-ről 10-re virradó éjszaka következett be. Amikor az “Alfa” orosz különleges egység ütött rajta az orosz határ közelében lévő Szumi városában, a NATO egyik, egy elhagyott golyóscsapágy gyárban elrejtett koordinációs központján. Értékes iratok megszerzése mellett foglyul ejtettek két amerikai főtisztet, a Pentagon kiküldötteit.
Hírek szerint az eset nagy riadalmat keltett a NATO (és, persze, az EU) berkeiben. Starmer brit miniszterelnök és Merz német kancellár sürgősen Párizsba utazott, hogy Macronnal megvitassák a kialakult helyzetet.
Ugyanakkor ennek a hatása kettős. Mert miközben a NATO és az EU sorra kapja a pofonokat Oroszországtól, ez, paradox módon, segíti az amerikai törekvéseket. Nevezetesen: Brüsszel / NATO még inkább sürgeti Brüsszel EU-t (a ruszofób tébolydát), hogy minél előbb vegyék fel Ukrajnát. Hogy az EU – immár Ukrajnával a soraiban – vigye tovább Amerika / a NATO háborúját Oroszország ellen.
Harcias Uniónk – szerelmetes Ursulánk vezérletével – az Európai Unió nevében máris előásta a csatabárdot. Kerül, amibe kerül.
A Nagy Vízen túli Nagy Védnökünk pedig előbb-utóbb meg fog orrolni Orbán Viktorra. Ránk. Azzal, ugyanis, hogy akadályozzuk Ukrajna csatlakozását az Európai Unióba, zavarjuk az ő Nagy Tervét – amiről egy bekezdéssel följebb szó volt. Választhatunk, tehát, Trump haragja – illetve a között, hogy akaratának engedelmeskedve megyünk tönkre. Az uniós “szolidaritás” jegyében mi is kénytelenek leszünk pénzzel tömni Ukrajnát – illetve elküldeni fiainkat az Oroszország elleni háború húsdarálójába. Csak azért, hogy Trump, és az ő Amerikája megkaparinthassa a Donbassz és az Északi Sark ásványkincseit. Mert ez mindennek, ennek az egésznek a lényege.
Nem békevágy – nem a szerencsétlen orosz és ukrán fiatalok pusztulása miatti aggodalom és együttérzés vezérli hát Trump “békeelnökőt”, amikor a fegyverszünetet, a háború befejezését sürgeti.
Trump “békeelnök” az orosz előrenyomulást akarja leállítani. NEHOGY OROSZORSZÁG MEGSZEREZHESSE AZOKAT A TERÜLETEKET, AMELYEK NYERSANYAGAIT Ő MEG AKARJA KAPARINTANI. Amely, eddig ukrán, területek ásványkincsei kitermelésének jogát kicsikarta Zelenszkijből. Aki, a területek és az ásványkincsek miatti makacskodásával, keresztbe tesz neki. Akinek – már csak ezért is – buknia kell.
Nem túl fényes kilátások!
Nem vagyok optimista: képes lesz-e a Vadnyugat kocsmai verekedésében győztes öreg cowboy szokni a jog, a törvény, a kétoldalú és nemzetközi megállapodások tiszteletben tartását, a korrektséget, az egyenességet. A becsületességet.
Végsősoron ettől függ, hogy lesz-e már béke Ukrajnában. Lesz-e már végre nyugtunk. Visszatérhetünk-e már a normális, békés élethez.
Mert ha erre nem képes az öreg cowboy, akkor, sajnos, rá kell őt erre szorítani. Ha kell, kényszeríteni.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
