Nyerésben a bankkal szemben – avagy A lavina elindult

Közel két évvel ezelőtt jutottam el a devizaalapúnak mondott kölcsönszerződésekkel kapcsolatos banki visszaélések miatti probléma megoldásának lényegéhez.

Ahhoz, hogy amennyiben a bankoknak a szerződés megkötése utáni önkényes és mondvacsinált törlesztő részlet emelési jogát annak nyilvánvaló törvénytelensége miatt sikerül a bíróság által érvényteleníteni, akkor az adósok megszabadulhatnak attól a többlettehertől, ami részben jogtalan, részben pedig az ezekkel csökkentett fizetési kötelezettség már az adósok számára elviselhető.

Természetesen megnyugvással tapasztaltam azt, hogy a Kúriának valamennyi ide vonatkozó elvi döntése, vagy az Európai Bíróság ítéletei ugyanazt a jogi megoldást szorgalmazzák, mint amit én, de egyúttal ezt természetesnek is azért tartottam, mert az Uniós és belső jogszabályok megfelelő értékelése csak ilyen eredményre vezethet.

Miután az elmúlt év végén a minden tekintetben megfelelő, 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény a bíróságok számára világossá teszi azt, hogy az általam javasoltak szerint bírósági eljárásban miként kell eljárniuk, tudtam az, hogy már csak idő kérdése az, hogy egyedi ügyben a pereimben régóta várt siker bekövetkezzen.

Ez most a következő oldalakon olvasható ítélet és hozzátartozó indokolás szerint bekövetkezett, és az ítélet az alábbiak szerint rendelkezett:

„Megállapítja a bíróság, hogy a felperes és az alperes között 2008. január 8. napján létrejött kölcsönszerződés 3. pontjában azon rendelkezése, miszerint „A Bank a Szerződésben meghatározott kamatot, díjakat, illetve egyéb feltételeket a Szerződésben foglaltakra vonatkozó pénzpiaci feltételek, valamint a vonatkozó kockázatok változását felismerve, ahhoz igazodva egyoldalúan jogosult megváltoztatni” érvénytelen.”

Mely rendelkezésnek tartalmából kiindulva tehát a perbeli esetben az adós törlesztő részlete összege visszaáll a szerződés megkötése kori állapotra, illetve azért, mert éveken át jogtalanul szedték be a bankok az emelt összegű törlesztő részletet, egyenlőre túlfizetésben vannak az adósok.

Mindenkor állítottam azt is, hogy ettől még később vita alapja lehet az, hogy a HUF/CHF árfolyamának alakulása miként befolyásolja a törlesztő részlet nagyságát, illetve a svájci frank alapkamatának alakulása miként befolyásolja az aktuálisan fizetendő ügyleti kamat mértékét, hiszen a szerződésekben a „deviza alapú” szóhasználat nem arra utal, hogy a többi forinthitelhez hasonló körülmények között kellett volna az adósnak törleszteni akkor, ha a bankokat egyébként nem motiválta volna az adósok kijátszása.

Más lapra tartozik az, hogy az alábbi ítéletet általánosítva most akár százezer szerződés esetében is egy pillanat alatt hoppon maradhatnak a bankok azáltal, hogy a szerződések többsége esetén az általuk önkényesen követelt törlesztő összegnek legfeljebb a feléhez juthatnak.

Nem kellett volna csalárd módon eljárni a bankoknak a szerződés megkötésekor, és akkor most ilyen problémájuk nem lenne.

A Ptk. 237. § 4. bek-nél használt szónak jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:

                            „Csalárd: Álnok, kétszínű, csaló szándékú.”

Miután tehát régóta tudom azt,  hogy mi legyen a kereseti kérelem, valamint azt is tudom, hogy ennek a kérelemnek mi a jogi alapja, a 2/2012. (XII.10) PK Vélemény azt határozta meg, hogy milyen  ténybeli alapokra hivatkozzak kérelmem indokolásánál.

Arra az álláspontra helyezkedtem, hogy lehetőség szerint minden olyan alaki problémára hivatkozom, ami a Vélemény alapján alappal állítható, ugyanis alaki probléma esetén nincs vitának helye arról, hogy csak kicsit sértettem meg az előírást, vagy nagyon. Úgy gondoltam, hogy amennyiben tartalmilag elemzem a banki tisztességtelen szerződési feltétel tarthatatlanságát, akkor széles kaput nyitok a bankoknak – esetleg a bíróságoknak is – ahhoz, hogy magyarázzák a magyarázhatatlant, és ezáltal a döntőnek minősülő alaki problémák eltörpülhetnek, megsemmisülhetnek.

         Arra pedig nem számítottam, hogy úgy is lehet, ahogy azt a fenti ítéletet hozó bíróság tette.

Elvetette az általam felsorolt alaki hiányosságokat – szerintem nem kellően megindokolva – de belenyúlt a tisztességtelenség tartalmába úgy, hogy egyúttal nyilvánvalóvá tette azáltal bankoknak minősíthetetlenül álnok, kétszínű, csaló szándékát.

Hiszen az indokolásnak azzal a mondatával, hogy

„A pénzpiaci feltételek és vonatkozó kockázatok változásához kötött egyoldalú szerződésmódosítási jog tartalmilag ellenőrizhetetlen, abból nem vezethető le, hogy ténylegesen milyen változás bekövetkezése esetén gyakorolhatja az alperes az egyoldalú szerződésmódosítás jogát.”

nyilvánvalóvá tette azt, hogy a tisztességes egyoldalú szerződésmódosítási jog alapvető feltétele az, hogy a másik fél – adós – ellenőrizni tudja azt, hogy konkrét díjemelést milyen ténylegesen bekövetkezett idézett el, és azt is, hogy a valós ok a díjemelés mértékét indokolják-e vagy sem.

Hányszor utalt Róna Péter arra, hogy a szerződésből tudni kell azt, hogy miért annyi az annyi, és most a bíróság is ugyanerre a meggyőződésre jutott. És ezáltal a bankok által épített tisztességtelenségnek kártyavára remélhetőleg örökre összedőlt.

Hiszen, ha az ellenőrizhetőséghez elegendő szerződési feltételt biztosít az adósnak, akkor álnok, kétszínű, csaló szándékú magatartása folyamatosan lelepleződik, ha pedig nem biztosítja ezeket a feltételeket a szerződésben, akkor a bíróság a szerződés aláírásának időpontjára visszamenőleges hatállyal érvényteleníti a banki szerződésmódosítási jogot.

Nem teszi érvényessé – nem teheti – hanem úgy kell tekinteni, mintha soha a szerződésben sem lett volna.

—————————-

Azt tehát tudtam már hosszú idő óta, hogy a perem sikeres lesz tisztességes bírósági eljárás esetén, de azt nem gondoltam, hogy a kedvező ítélet tartalmából az is fog következni, hogy magyarországi bankok magatartása az adósokkal szemben bizonyítottan álnok, kétszínű, csaló szándékú. Mely magatartás felismerése esetén megállapítható az, hogy ezekkel a bankokkal csak felelőtlen emberek kötnek szerződést.

===================

Az ítélet nem jogerős, ezért várható a Binder István féléktől is az a kijelentés, hogy mivel nem jogerős és nem végrehajtható, úgy kell tekinteni, mintha semmi nem történt volna. Ez nem egészen így van.

Részben azért, mert ezek után már nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon nincs olyan bíróság, mely hajlandó lenne a bankok érdekeivel szemben álló ítéletet hozni,

Nem lehet azt mondani, hogy ügyvédi képviselet mellett, de a tárgyalásoknak folyamatosan távollétet kérve nem lehetséges adósra nézve kedvező ítéletet remélni,

Nem lehet a bankoknak elvitatni az adósoknak azt a jogát, hogy minden díjemelést biztosító banki jogot konkrét és adós által ellenőrizhető feltételek megjelölése mellett lehet csak a szerződésben előírni.

Részben pedig azért, mert erre a nem jogerős ítéletre más perben már természetesen bizonyítékként hivatkozni lehet. Természetesen a bankok heves tiltakozása mellett, de ettől még a más pernek bíróságának kötelessége ezt a bizonyítékot is értékelni.

———————————-

Az ítéletet egyébként a Kereskedelmi és Hitelbank Zrt alperessel szemben hozták, mely tényből következik az, hogy nagy valószínűséggel ennek a banknak minden kölcsönszerződése ugyanúgy érvényteleníthető, mint ahogy azt ebben a perben tették.

Valamint mindazoknak a bankoknak a szerződései is, melyek szerint az ítélet által megfogalmazott

„felperes nem láthatta előre, hogy ténylegesen milyen mértékben általánosak, hogy azok alapján a felperes nem láthatta előre, hogy ténylegesen milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor a számára kedvezőtlen módosításra.”

követelménynek a szerződésmódosítást lehetővé feltételek felsorolása nem felel meg.

Egyszóval jobban jártunk, mintha a Pénzügyi Biztos betartotta volna a szavát és mára már megindította volna a közérdekű pereket. Sőt lehet az is, hogy csupán azért felejtette el ígéretét, mert nem akart az adósoknak azáltal kárt okozni, hogy ez után a per után még az általa javasolt közérdekű perek befejezésére is várni kelljen.

Sőt köszönet jár a Legfőbb Ügyésznek is azért, hogy annak ellenére nem indított közérdekű pert, hogy az Európa Bíróság is folyamatosan kéri ezek megindítását hazánktól,

Köszönet jár az Igazságügy miniszternek is ugyanezért,

És elsősorban a PSZÁF-nak jár a köszönet, aki néhány közérdekű pert – Partiscum – négy évvel ezelőtt megindított, majd befékezett nyilvánvalóan arra gondolva, hogy még több közérdekű per esetén még a végén baja eshet a bankoknak, és ezzel nem szabad viccelni.

Valamennyijüket áthatotta minden bizonnyal az Országos Ügyvédi Kamara Elnökének alábbi szavai:

„Ha az összes devizalapu kölcsön hibás termék volt, akkor eredeti állapot helyreállítása, – mert a jog ezt a megoldást adja – például a magyar jog, miképp képzelhető el, vagy ki kit fog kárpótolni. Hát itt az egész országról van szó.

Itt Magyarország tíz millió ember jövőjéről van …

Hát összeomlik a magyar pénzügyi rendszer és bankrendszer. Az nemcsak a bank tulajdonosainak lesz rossz, tízmillió magyar állampolgárnak lesz rossz. Hát ha megszűnik a hitel Magyarországon, leáll a gazdasági élet. És tízmillió ember nem jut fizetéshez sem, tehát itt nagyon megfontolt megoldást kell keresni, az indulatokon, azoknak a gerjesztésével sajnos nem megyünk sehova.”

Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Mert hiszen ha a felsoroltak valamelyike mégis megindította volna a közérdekű pert, akkor sem számíthattam volna abban semmi jóra. Meg vagyok győződve arról, hogy mindazoknak a problémáknak a perlését egész egyszerűen elfelejtették volna, amik a peremben előtérbe kerültek. Csak zavart okoztak volna számomra és az egész nemzet számára is.

A Pénzügyi Biztos jelenlegi tevékenysége emlékeztet Földesi professzornak arra a tanítására, hogy az idealista filozófus egy sötét szobában, nem létező fekete macskát kerget.

Valami hasonlóra vállalkozott szerintem kinevezőjének akaratából a Pénzügyi Biztos Úr is azzal, hogy a nem létező deviza nyomába eredt. És a végén felfedezi a csőben a lyukat. Ismét egy szánalmas próbálkozásnak kezdete a hatalom részéről azzal a jelszóval, hogy néhány hónap alatt forintosítjuk a devizahitelt.

Mármint a forinthitelt. Mármint a devizában nyilvántartott forinthitelt forintosítja állítólag a jobb sorsra érdemes Varga Mihály.

Természetesen ismét semmi nem lesz drága az álprobléma megoldására. Ha kell újabb többszázmillió forintot az adófizetők pénzéből készek elpazarolni, többszáz millió forint adót elengedni a bankok részéről, csak egyetlen dolog ne történhessen meg. Az, hogy a teljesen törvényes, devizában nyilvántartott forinthitel szerződésnek banki egyoldalú szerződésmódosítási jogának érvénytelenítésével foglalkozzanak az adósok.

Ami pedig a legszomorúbb ezzel kapcsolatosan az, hogy a közhatalom azt üzeni ezáltal a társadalomnak, hogy az álnok, kétszínű, csaló szándékú embereket is készek az elszegényedettek rovására támogatni, hogy ha a közhatalom érdekei azt kívánják.

Azt üzeni, hogy az erkölcs, a tisztesség ebben a hazában semmit nem számít.

Siófokon 2013. március 17. napján.

Léhmann György

Nemzeti Civil Kontroll