Némaságra ítélt generációk

Megcsonkolt ország, szétszakított családok, megpecsételt sorsok. Gyász és fájdalom szántott mély sebet a lelkekben, miközben tort ültek a nagyhatalmak a vérző csonkok felett. Ma is fáj, sajog a soha be nem gyógyuló tátongó seb, s jelen van, mint amputált embernél a fantomfájdalom.

Némaságra ítéltek évtizedeken át generációkat, az igaz történelmet meghamisították. Felnőttek gyerekek, kik ma sem tudják, mi vezetett a naphoz. A nemzetnek szánt temetés elmaradt, erős volt a gyökér, új hajtás tört magának utat a csonk mellett, agóniájából kelt életre a halálra ítélt nemzet, s építette újjá vérző testtel, megmaradt maroknyi országát.

Szerencsés helyzetben voltam, két történelmet tanultam, tanulhattam, sok ismerethez hozzájutottam. Sváb származású nagyapámat a Kormányzó úr avatta vitézzé 1922-ben, nevét akkor magyarosították. Drága (h)ősöm rengeteget mesélt azokról az időkről, a Horthy-családról. Gróf thumburgi Klebelsberg Kuno magyar jogászról, országgyűlési képviselőről, művelődéspolitikusi áldásos szolgálatáról, a szegény családok gyermekeinek taníttatásáról. Templomok, iskolák, munkás és tisztviselő családok számára épített takaros ikerházas telepekről, ahol a lakásokhoz tartozó kiskertekben primőr és gyümölcs termett. Az Amerikában élő zsidó honfitársaink, Kormányzó úrhoz írt köszönő leveléről, ezekről még ma sem beszélnek, hallgatnak róla. Olykor itt-ott azonban már felvillan egy reménysugár a múltunk valós feltárásáról.

Családunk komoly könyvtárral rendelkezett, megtalálható volt benne a Horthy-korszak minden kiadványa, bizonyítéka. Minden könyvet elolvastunk, ami megjelent a Horthy-családdal kapcsolatban, a Kormányzó úr emlékirataival együtt. Szerencsére ma is kaphatók igényes kiadásban, dokumentumokkal alátámasztott hasonló kiadványok. Minden magyar családnak igényének kellene lenni arra, hogy részleteiben ismerje hazája igaz történelmét.  Aki nem ismeri a múltját, a jelent és jövőt sem értheti meg.

Ennek ismeretében arra az álláspontra jutottam, ameddig nem tárható fel a teljes igazság, az igaz történelem minden részlete, addig senkinek nincs joga ítéletet mondani arról, amit nem ismer. Évtizedek óta hamis tanítások áldozatai vagyunk. Azonban a szülők, nagyszülők felelőssége lenne az igazság megismertetése, utódaiknak az igaz történelem átadása. Ennek felelősségét ölte ki az emberekből a kommunizmus, mert fél attól, amint megismerik, hátat fordítanak a téves-rémes eszmének, mit hirdettek.

Bízom benne, talán én is megélhetem, hogy keresztény, polgári értékrenddel bíró kormányunk mindent megtesz annak érdekében, hogy tisztázza a vitatott kornak akkori lehetőségeit, esélyeit, külső és belső befolyásoltságát figyelembe véve a döntéseik meghozatalánál. Tudom, hogy el fog jönni az idő, az igazságnak győznie kell, s nemzetünknek egyre égetőbb feladata a múltunk feltárása. Nem kell szégyellni, hogy tudatlanok vagyunk, több évtizeden át hazudtak nekünk, megvezettek bennünket, sőt vannak érdekcsoportok, akiknek nem célja az igazság feltárása, hiszen ők a hamis történelemből éltek, sőt jól megélnek ma is. Nézzük végig a legnagyobb ellenségünk “civil” listáját, ott találjuk a “Történelem tanárok” egyik közösségi csoportját, akik soros-tematikát vallanak, amiért nem kis támogatást kapnak.

Aki ismer, tudja, nem vagyok, nem voltam soha semmilyen pártnak tagja, ugyanakkor elkötelezett híve vagyok keresztény, polgári értékrendemnek. Tőlem távol állnak a szélsőségek, de vitéz unokaként mindenkor kiállok az igaz történelem mielőbbi megismerése és megismertetése mellett.

(Lélek Sándorné)

 Nemzeti InternetFigyelő (NIF)