Nem értek egyet az ukránok uniós csatlakozásával kapcsolatos népszavazással!
Arról, hogy az ukránok Uniós tagok legyenek-e, én nem akarok szavazni. Ennek több oka is van. Első sorban a demokrácia, amiben én ugyan nem hiszek, de hivatalosan az van Magyarországon. Igaz, a nem jól teljesítő, csaló, rabló, hazug képviselőket, polgármestereket, megválasztott tisztségviselőket, bírókat stb… nem lehet visszahívni, ami pedig alapvető lenne egy valós demokráciában, de hát a demokrácia olyan, amilyennek mondják azok, akik gyakorolják.
Az ukránok uniós csatlakozásáról azonban nem vagyok hajlandó szavazni, mert nem az én dolgom. Megválasztottam a nemzeti kormányt, a parlamentet, tehát, az én demokratikus kötelezettségemnek eleget tettem.
Másrészt, egy ilyen ügyben akkor látnám jogosnak a szavazást, ha arról is lehetne szavazni, hogy mi bent maradjunk-e az Unióban vagy ne. Erről szintén tilos népszavazni, tehát, senki ne várja el tőlem, hogy egy másik nép felvételéről én döntsek a kormány helyett.
Mondom ezt azzal együtt, hogy az ukránok uniós csatlakozását szívesen venném, mert ilyen rosszat az ember csak a legnagyobb ellenségének kíván, s ők bizony nem tartoznak a kedvenceim közé, ismerve a történelmi eseményeket, akár sok-sok évtizedre is visszatekintve. Az uniós tagság megítélésében tehát, más az álláspontom, mint bármelyik magyarországi pártnak és a saját magam választotta kormánynak.
Végül azért sem akarok én dönteni, de még véleményt sem kívánok mondani ebben a kérdésben, mert ennek súlyos következményei lehetnek, és ma, minden rosszra fel kell készülnünk!
Ha véget ér a háború, és egy vesztes, de vérgőzös ukrán sereg rátörne Magyarországra, amit persze sem a kis létszámú és a védelemhez felszereltségében sem elegendő magyar hadsereg, sem a NATO nem védene meg, akkor ez az ellenséges hadsereg, jogosnak vélt bosszút állna a magyar lakosságon, a polgárokon.
Eleink igen jól ismerik az ukrán bosszú efféle módját. Ám akkor sem kizárt a lakosság elleni erőszak, ha nincs népszavazás az Uniós csatlakozásukról… – hát még, ha van!
Szóval, nem jó ötlet a választókat belekeverni egy ilyen politikai döntésbe, egy ilyen háborús helyzet kellős közepén, amikor három éve minden fél, csak hazudozik a népnek. A kormány véleményével, mint kormánypárti választó, természetesen egyetértek ukrán ügyekben is, azonban helyettük dönteni nem akarok, és nem fogok. Ha ez az elvárás, akkor kérek egyhavi képviselői tiszteletdíjat, ugyanis én lennék kénytelen felelősséggel igent, vagy nemet mondani e kérdésben, azaz én nyomom meg a gombot – helyettük, akik egyébként is erkölcstelenül magas tiszteletdíjért, nem csinálnak semmit.
És még valami: mi változik, ha belépnek, vagy ha nem? Nos, erre a kérdésre, ahogy ezer másra sem, aligha kapunk őszinte választ. De ez már egy másik cikk… lenne…
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
Nem ez a probléma. Inkább az, hogy félő, a kormány beleszalad egy méretes pofonba. A szándékot értem: a kormány egy erős felhatalmazást akar az ügyben. Viszont a magyarok erről úgy gondolkoznak, mint a háborúról: jobb ebből kimaradni. A ficsúrnak elég csak azt mondani, hogy ne menjünk el, és máris megvan a „többség”.