Néhány kérdés (gondolat) a készülő Alkotmánnyal kapcsolatban

Készül az új Alkotmány, de vajon a legelemibb rendelkezéseket tartalmazza-e majd? Tartalmazza-e majd, hogy a leendő (és majd rettenetesen nehezen megváltoztatható) Alkotmány megvédi azt, amit jobb szó híján NEMZETINEK nevezünk. Például a MAGYAR  FÖLD, VÍZ  ÉS LEVEGŐ elidegeníthetetlenségét? Ha igen, akkor le a kalappal. Ha nem, akkor kampec doloresz úgy lényegében mindörökre.

Szerintem, a földtulajdon jogosságának még csak nem is csupán magyar állampolgársághoz kötődőnek kellene lennie, ahogy a föld kincsének sem lenne szabad, hogy bármilyen állampolgárságú magánszemély tulajdonát képezze.  Kukkantsunk csak bele az osztrák sógorék szokásjogába, vagy például a volt Jugoszlávia (és talán még most is Szerbia) alaptörvényébe.

Feleségem, aki annak idején jugoszláv állampolgár is volt, nem csak amerikai, vett egyszer egy házat az Adriánál, Montenegróban. Akkor jöttem csak rá, mint elgondolkoztató tényre, hogy ő is és mindenki csupán használója a házának, földjének, míg a tényleges tulajdonos maga Jugoszlávia. Ha lett volna Szent Koronájuk, valószínűleg az lett volna az igazi tulajdonos. A „használók” ugyan adhatták-vehették a házak-földek „használatát”, de csak egymás között, azaz csakis jugoszláv állampolgárok között jöhetett létre ilyen adásvétel, míg igazi  tulajdonjogot soha senki sem szerezhetett az akkori törvények szerint. De nem csak egy Amerikában élő jugó állampolgár nem, hanem  egyetlen tősgyökeres szomszédunk sem – azaz Jugoszláviában  senki.  Biztosan volt ennek valami okosan előrelátó oka. Hogy mást ne mondjak, elvileg Bánátot apránként szépen fölvásárolhatták volna a Jugoszláviában élő, jugó állampolgárságú magyarok  és kitűzhették volna a háromszínű lobogót ismét, ha jugoszláv állampolgárság lett volna ennek az egyetlen feltétele, és létezett volna ott igazi, személyes tulajdonosi jog.

Nálunk az „áruk szabad áramlásának”, ennek a sunyi végkirablásnak egyelőre, és papíron, ellenállunk egy kicsit és ideiglenesen, de így is, még a  magyar állampolgársághoz kötött vásárlási jog is idegen kézre juttat ingatlanokat, méghozzá egyszer és mindenkorra, igazi tulajdonosi joggal.  Az egyes országok ide vonatkozó törvényei (több ilyen ország van) éppen ilyen területvesztés ellen vértezik föl országukat.

Kérdésem tehát világos: nyújtana-e egy új alkotmány védelmet ilyen „területvesztéssel” szemben. ,Az anyaföld szentségének vagy a magántulajdon szentségének az elsőbbségéről van itt szó. Magyarán, melyikük írja fölül a másikat. Egy kis ország megengedhetné, vagy ha kell, kiharcolhatná magának a jogot, hogy megvédje integritását a területi szétlopkodásokkal szemben. Mint erre van is példa az EU-ban Málta, és azt hiszem még egy-két más mini állam esetében is. Kérdés, hogy van-e kialakult mérce a „miniségre”, ami jogot adna egy kis nemzet teljes megszűnésének elkerülésére. Ha nincs, hát legyen.

Egy eredeti területének kétharmadát elvesztett és alig tízmilliós ország kétségtelenül alig bír jelentőséggel a világhatalmak érdekeit illetően, tehát kiharcolhat magának egy ilyen kivételezettséget. Ha tehát az új Alkotmányban a  nemzet FÖLDJE szentebb, mint az azt manipulálgatható magántulajdon szentsége, rendben vagyunk.

Ha a VIZE ugyanígy kisajátíthatatlan, és magántulajdonba nem vehető, rendben vagyunk.

Ha a légtér ugyanígy nem szabad préda, amibe bárki bármilyen szándékkal berepülhet anélkül, hogy azonnal lelőnék, rendben vagyunk.

Emlékszem, egy sok évvel ezelőtti kis hírre, amely szerint az EU bizonyos felméréseket (magas szintű kémkedéssel felérő fényképezgetést)  végzett légterünkből. Ismerősek ezek a „bizonyos felmérések”. A föld mélyén található ércek, olaj, gáz, és más ásvány tökéletes részletességgel érzékelhető és feltérképezhető ma már, ahogy a földterület termékenysége is megállapítható szinte forintra és négyzetméternyi pontossággal. Ahonnan már csak egy összegzés kérdése, és megvan a terület (értsd: egy nép Hazájának) piaci értéke. Szülőhazánk, ANYAországunk piaci értéke. Érzésem szerint, ha abban a pozícióban lettem volna akkor, gondolkodás nélkül, azonnal lelövettem volna gépeket, mert nem kisebb indiszkréciót követtek el, mintha valakik anyám szoknyája alá tekintettek volna, megállapítandó, hogy mi szegénykémnek a piaci értéke.

A piaci érték egy valami, de nem olyan valami, ami felülír mindent, jogot, hagyományt, történelmi, erkölcsi, nemzeti, szellemi, eszmei stb. értéket.

És tudjuk, hogy e repülőgépes, kényre-kedvre fényképezgetés után hamarosan meg is jelentek a „befektetők”, a zsebszerződésesek, és hasonló alakok…

Ez csak néhány kis kérdés volt. De alapvető kérdések…

Védi-e érdekeinket az új Alkotmány, ahogy a Szent Istváni védte, vagy áruba bocsátja maradék értékeinket?

Balogh Bertalan

USA

Nemzeti InternetFigyelő