Naiv bizalom a magyar törvényességben és a „kijózanodás”

– azaz: Gondolatok a Csányi Sándorok országán kívüli jogvédelem lehetőségéről

Azokból a tényekből kiindulva, hogy a Fővárosi Bíróságon 2011. február 18-án P. 21.033/2011. szám alatt iktatott keresetlevelemmel kezdődött, devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti OTP elleni peres eljárásomban a Fővárosi Bíróság nyilvántartási rendszere hetek óta azt mutatja, hogy keresetlevelemet idézés kibocsátása nélkül végzéssel elutasították,

de ennek ellenére feltehetőleg csak hetek múlva kapok meg majd egy márciusi dátumozásu írásba foglalt végzést erről a bírósági intézkedésről,

tisztességes ember akár arra is gondolhatna, hogy manapság a bíróság bármilyen törvénytelenséggel kész a Csányi Sándorokat, vagy más hatalmasságokat „megvédeni” hazánkban akkor, ha ellenük kíván a nem hatalmasságokhoz tartozó egyszerű magyar ember jogos, vagy jogosnak vélt igénye érvényesítése iránt fellépni…

 De ne törjünk pálcát felületesen a bíróság felett.

Hiszen a fenti tények alapján levonható abból a következtetésből, hogy a február 28-án leadott 46 oldalas keresetlevelemet feltehetően még csak át sem olvasta a bíró akkor, amikor már a bírósági nyilvántartás  azt mutatta, hogy idézés kibocsátása nélkül el van utasítva, illetve

abból, hogy a bírósági nyilvántartás szerint több hete történt elutasítás okát képtelen írásba foglalni a bíró akár két hónapon át, nem szabad a bíróval kapcsolatosan rosszra gondolni.

Hanem gondoljunk inkább arra, hogy fenti eljárásával ez a bíró jóindulattal figyelmeztet. Figyelmeztet arra, hogy térjek már észre, és ne bízzak hazánkban ilyen fajta peres eljárásoknak tisztességes elbírálásában. Még mielőtt beleélném magam abba, hogy van reményem a törvényeknek megfelelő ítélet meghozatalára, és ennek érdekében az ezzel a perrel kapcsolatosan lehetséges valamennyi jogszabályt feltúrnám, kérelmeimet egyre inkább részletezném, ezeket elkerülendően szerintem azt közölte a bíró velem fentiek szerint, hogy ne fáradjak.

Már a per elején üzen, mert nem akarja azt, hogy az ügy végén érjen csalódás egy olyan peres ügyben, melyben a törvényeknek semmiféle szerepe nincs. Nem akarja azt, hogy egy előre megírt színdarabot én komolyan vegyek.

Köszönöm Bíró Úr! Nagyra értékelem azt a szándékát, hogy rövid úton, a lehető leggyorsabban beláttatta velem azt, hogy a Csányi Sándorok ellen magyar bíróság előtt nincs értelme a fellépni.

—————————————-

Maradnak a külföldi bíróságok, külföldi szervezetek a magyar  probléma megoldására.

Mert ugye abban egyetérthetünk, hogy magamfajta jogvégzett magyar ember abba soha nem fog belenyugodni,  hogy a Csányi Sándorok módszereivel tönkretett magyar emberek százezreinek már az élethez – lakáshoz – való joga se legyen biztosítva.

Ezen írásom további része a problémának külföldön lehetséges megoldásával foglalkozik.

=========================

Az ötletet a HVG-ben junius 1-én megjelent „Utódlás a Deutsche Banknál” cím alatt olvasható alábbi közlés adta:

A svájci származású Ackermannt sikeres bankvezérnek tartják, a Deutsche Bankot a pénzügyi válság nem ingatta meg, adózott profitja az első negyedévben éves szinten 17 százalékkal magasabb, 2,1 milliárd euró volt, 80 ezer munkatársával a világ 72 országában van jelen. A bank nyereségességét munkatársak elbocsátásával növelő, közben évi tízmillió eurós jövedelemmel honorált elnök ugyanakkor sokszor hívta ki maga ellen a közvéleményt, és a banknak most éppen egymilliárd dolláros kártérítési igénnyel kell szembenéznie amerikai leánycége, a Mortgage-IT hitelezési ügyletei miatt.

Ebből az állapítható meg, hogy hitelezési ügyletei miatt – a magyar devizaalapú hitelügyletekhez képest szerintem ártatlan csínytevésnek tekinthető hitelezési ügyletei miatt – a legnagyobb német pénzintézet Amerikában egy olyan pert vesztett, melynek alapján csupán a leánycége miatt 1 milliárd dollár kártérítést kell fizessen a károsultaknak.

Ennek alapján tehát nincs más feladatom mint az, hogy a magyar hitelintézetek károkozási tevékenysége miatt egy olyan tisztességes bíróságokhoz forduljak Amerikában, Németországban, vagy a korrupciós listán tőlünk jóval kedvezőbbnek minősített országban a magyar állampolgárok kártérítési igényével, ahol nem lehet kétségem aziránt, hogy az EU-s jogszabályokkal összhangban lévő magyar jogszabályok tényleges tartalma szerint hoznak ítéletet.

——————————

A feladat megoldásához abból kell kiindulnom, hogy keresnem kell olyan alperest a Magyar Bankok elleni kártérítési peres eljárásban, melynek székhelye, vagy lakóhelye a tisztességes bíróság illetékességi területén van, majd miután ezzel az alperessel szemben a székhelye szerinti bíróságon a pert megindítom, a devizaalapú hitelt nyújtó bankot II. r. alperesként ott, a külföldi bíróságon perbe vonom.

Ilyen külföldi székhelyű alperes pedig azért létezik, mert a devizalapu hitelt nyújtó bankok egy kivétellel mind olyan külföldi székhelyű tulajdonossal rendelkeznek, melynek székhelyén illetékes bíróságnál nem kell a Fővárosi Bírósághoz hasonló ítélkezéstől tartani.

——————————

Miután gondolatban ide eljutottam, már csak azt kell megoldanom, hogy a devizaalapú hitelt nyújtó magyar bankok külföldi tulajdonosa – részvényese – ellen, mint I. r. alperes ellen milyen jogcímen tudok keresetet előterjeszteni, de ez egy ügyvéd számára már igazán nem okoz nagy problémát. Hiszen a bankok külföldi tulajdonosai – részvényesei – olyan osztalékhoz is jutottak az elmúlt években is a magyar adósokat kifosztó törvénytelenségek folytán, mely hányada az osztalékuknak – a szerződésnek bankok általi betartása esetén – az adósoknál maradt volna.

Azaz megállapítható az, hogy a bankok külföldi részvényeseivel semmiféle szerződéses jogviszonyban a magyar adósok nincsenek, de azáltal, hogy az adósok pénze jogalap nélkül jutott a külföldi részvényesekhez is, az adósok jogtalanul behajtott – jogalap nélküli – pénzéből gazdagodtak a külföldi részvényesek.

És akkor jöjjön az a jogszabályhely, melynek alapján tehát semmiféle jogi vagy ténybeli akadálya nincs, hogy magyar adósok a külföldi részvényesek ellen tisztessége külföldi bíróság előtt indítsák meg a peres eljárást.

  1959. évi IV. törvény

a Polgári Törvénykönyvről

Jogalap nélküli gazdagodás

361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

(2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve ha

a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy

b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.

BH2010. 39. Jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítheti (1959. évi IV. törvény 361. §, 1952. évi IV. törvény 30. §).

A Ptk.-ban több olyan tételes rendelkezést találunk, amelyek tartalmuk szerint – és nem jogi-rendszertani értelemben – az alaptalan (vagy azzá vált) gazdagodás visszatérítésére vonatkoznak [például: Ptk. 115. § – tulajdoni igények, Ptk. 193. § – birtokvédelem, Ptk. 276. § – a kezes megtérítési igénye]. A tételes jogi szabályozás az ilyen gazdagodáshoz vezető valamennyi tényállást nyilván nem ölelheti fel. Ezeknek a külön nem szabályozott eseteknek a megoldását biztosítja a törvény azzal, hogy a jogalap nélküli gazdagodást kötelem-teremtő önálló jogcímként nevesíti. Ebből következik, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius szabály, vagyis alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha gazdagodó és a sérelmet szenvedett fél között más jogviszony nem áll fenn, illetve ha a jogvita a felek fennálló jogviszonyára irányadó speciális szabályok szerint nem bírálható el. Pusztán a felek között fennálló szerződéses kapcsolat ténye e rendelkezések alkalmazhatóságát nem feltétlenül zárja ki. Ha ugyanis a konkrét jogviszonyra irányadó szabályok vagy a felek szerződése az alaptalan gazdagodás tényállására nem terjed ki, a jogalap nélküli gazdagodás bekövetkezésével a felek között (az alap-jogviszonytól független) önálló kötelmi jogviszony jön létre.

A gazdagodás akkor alaptalan, ha a vagyoni előnyhöz jutott félnek nincs olyan jogcíme, amely őt az előny megtartására feljogosítaná.

A fentieknek megfelelően a jogalap nélküli gazdagodás megállapításának feltételei a következők:

1.) a gazdagodó kimutathatóan vagyoni előnyhöz jut;

2.) a vagyoni előnyt más rovására szerzi (vagyis valakinél vagyoncsökkenés következik be);

3.) a gazdagodás jogalap nélkül történik.

Az 1.) és a 2.) pontban említett feltételekből következik, hogy nem állapítható meg jogalap nélküli gazdagodás, ha valakinél ugyan vagyoncsökkenés következik be, de ugyanakkor más ezzel párhuzamosan nem jut vagyoni előnyhöz, illetve fordított esetben sem, ha valaki ugyan jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, de ez másnak nem okoz vagyoncsökkenést. Mindebből következik az is, hogy a gazdagodás és a vagyoncsökkenés mértéke nem feltétlenül azonos. Ilyenkor a jogalap nélkül gazdagodónak minden esetben csak a gazdagodást kell visszatérítenie, nem pedig a másik fél kárát.

A többi pedig igazán gyerekjáték. Mert ugye azt könnyen be lehet látni, hogy a külföldi részvényes, mint I. r. alperes elleni külföldi bíróság előtti peres eljárásban a jogalap nélküliséget csak akkor lehet eldönteni, ha II. r. alperesként a devizaalapú kölcsönökkel kapcsolatosan törvénysértően eljáró bankokat perbe vonva – egységes pertársaság a Pp. 51 § a. pontja alapján – a  kölcsönszerződésének tartalmának vizsgálatát is kérjük a külföldi bíróságtól, és mindent, amit tisztességes magyar bíróság esetén hazai bíróság előtt kértünk volna.

=================

Mit mondjak. Nem egy felemelő érzés magyar ügyvédként külföldön ezt a megoldást választani a Csányi Sándorok hatalmának okából. De nem tehetek mást azért, mert sokadszor megmondtam már mindenféle módon azt, hogy bármi történik, de nem hagyom a hazám.

Szégyelljék magukat azok, akik meg tudták volna előzni az országnak ezt a szégyenét.

Siófokon 2011. január 6. napján.

Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. lakos

(Holnap reggel tovább részletezem azt, hogy konkrétan kik ellen melyik bíróságon kezdeményezem a peres eljárásokat, illetve azt, hogy egy-egy pernek megnyerése után miként kívánom valamennyi szerződésre kiterjeszteni az ítéletek hatályát. Meg azt, hogy a sikerdíjra, munkadíjra, perköltségre, egyéb huncutságokra ácsingózók messze ívben kerüljenek el akkor, ha „segíteni” akarnak.)

Nemzeti InternetFigyelő