Muszáj-tolerancia – avagy Az abnormális győzedelmeskedik?

A Brit Birodalom képtelennek tűnő uniós rögvalósága után, ahol egy vidéki kisvárosban maroknyi muszlim (vagy mint utóbb kiderült, inkább az uniós polkorrektség) kedvéért rendeleti úton be lehetett tiltani az angol lobogót, térjünk vissza most kis hazánkba!

A nemzeti dohányboltok sokaságának dömpingszerű megnyitása előtti utolsó pillanatokban, amikor élelmes vállalkozók a fogalmunk sincs kik által legyártott arculatnak megfelelő komplett dizájnolt boltberendezéssel állnak a koncessziónyertesek, a leendő trafikosok rendelkezésére, továbbra is sűrűn robbannak fel a néha gondosan, néha csak amolyan véletlenszerűen elhelyezett közéleti puskaporos hordók.

Az Alkotmánybíróság és az ombudsman között csendesen lezajlott, és az ombudsman egyértelmű kudarcával végződő pengeváltást követően maga a miniszterelnök tartotta fontosnak közölni ország, s világ nagy nyilvánosságával, hogy most aztán mán elég legyen az alkotmánnyal, alkotmányossággal meg demokráciával kapcsolatos szószaporításból, az úgy jó, ahogy van. Különben is, ők megmondták. A felesleges polemizálás ideje lejárt, tessék ezt végre egyszer s mindenkorra tudomásul venni!

És akkor ebbe, a már-már idilli pillanatba rondított bele Kerényi Imrének, a Nemzeti Színház szedelőzködő félben lévő fő hallja kendjére, valamint a homoszexuálisokra nézve dehonesztáló kijelentése.

A Polgári Szalonban egy áprilisban tartott beszélgetésen, amelyen Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház júliustól kinevezett vezetője is jelen volt, Kerényi Imre, a Madách Színház egykori igazgatója, jelenleg miniszterelnöki megbízott azt mondta, Vidnyánszky „meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről”. Kerényi Imre emellett feltett szándékának nevezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem megreformálását, amely „kis rabszolgákat képez”. „Én arra gondoltam, ha alkirály lennék, úgy elvenném ennek az egyetemnek a pénzét, mint a nyavalya, és áttelepíteném egy színházhoz” – olvasható a szinhaz.hu oldalon.

Forrás: origo.hu

Most a felett elegánsan elsiklunk, hogy ha áprilisban hangzott el az ominózus kijelentés, miért csak most, egy hónappal később kerül terítékre. Tán csak nem ezt is gondosan adagolva, egyfajta forgatókönyv szerint mérik ki a tisztelt publikum számára? De mindegy is.

Még arra is hajlamos legyinteni az ember, hogy megint elfelejtik feltenni a legfontosabb kérdést, mi van, ha igaz, amiről Kerényi a maga kétségtelenül kevésbé cizellált stílusában beszél, csak éppen be van tiltva? Járja egy vélekedés a pórnép körében. Hogy ez mennyire igaz vagy nem, nos, én ezt így, kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától, ahonnan azért némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, de valami oka csak kell, hogy legyen, hogy járja. Szóval e szerint a vélekedés szerint, gyakorlatilag köztudott, szinte a tény kategóriájába sorolható, ha nem vagy homoszexuális, vagy nem tartozol egy meghatározott származási körbe – rendkívül megengedően fogalmazva –, mondjuk úgy, sokkal nehezebb dolgod van színházi vagy média berkekben elhelyezkedni, a szakmai előmenetelről már nem is beszélve. Mindannyian emlékezünk még az egyik gyökértelen kaszt, a magukat világpolgároknak tartó kozmopoliták által üzemeltetett profitmaximalizáló párt az SZDSZ tevékenységére. A közízlésre és közvéleményre nézve legnagyobb befolyásoló erővel bíró két legfontosabb területet, az oktatást és a médiát kaparintották meg maguknak gyakorlatilag azonnal.

Hangsúlyozni szeretném, a fő gondom ezzel az egésszel nem az, hogy Kulka Jánossal az élen a Független Előadóművészeti Szövetség (FESZ), a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és a Magyar Színházi Társaság (MSZT) is tiltakozik. Ez teljesen rendjén való, kultúrember a mai polkorrekt világban akkor sem mondhat ilyet, ha tényleg ez az igazság! Azért nem, mert a valóság, de legfőképpen az igazság ma nem komilfó, ma be van tiltva!

Különben is egy olyan világban, ahol az Eurovíziós Dalfesztiválon leszbicsókot prezentálnak rezzenéstelenül, ott a homoszexualitás tökéletesen belesimul a mindennapok mozgalmas forgatagába. Addig nincs is baj, amíg nem teszik kötelezővé.

Egyik néhai (férfi) ismerősöm szokta volt használni, a gyarmati létezés kötelező szükségszerűségei és velejárói, valamint kishazánk eladósodásával kapcsolatos gazdasági helyzet rendkívül beszédes érzékeltetésére a következő szófordulatot: „Nem az a kérdés, hogy megdugnak, vagy nem dugnak, mert megdugnak. A kérdés, hogy vazelinnel, vagy a nélkül! Ha lehet, én akkor már inkább vazelinnel kérném.”

Hagyok időt. Addig is, amíg magunkhoz térünk a velvet.hu anyaga:

 

Leszbicsók is akadt az Eurovízió egyik próbáján

Elcsattant egy leszbicsók az Eurovíziós Dalfesztivál csütörtöki elődöntőjének próbáján szerdán Malmőben, tanúsítja a Getty képügynökség egyik fotója. A próbán a finnek indulója, a 26 éves Krista Siegfrids csókolta meg az egyik vokalistáját a Marry me című dal végén. Az esetről videó is készült.

Forrás: velvet.hu

Miközben azzal tökéletesen tisztában vagyunk mindannyian, hogy abban a pillanatban, amikor zökkenőmentesen és rezzenéstelenül kaszálják el Bencsik János és Ángyán József földtörvénnyel kapcsolatban a nemzet további kirablását megakadályozandó módosító javaslatait, talán nem a Kerényi kontra homoszexuálisok állóháború éppen aktuális hadmozdulatai a legfontosabbak ez idő tájt. Valóban nem, de a jelenség, amely az egész mögött áll, mindenképpen megérdemli részünkről, hogy ne tévesszük szem elől.

A világ legnagyobb videó-megosztó portáljára szinte valós időben kerülnek fel az egyes eseményekről készült felvételek. Így gyakorlatilag tömegek számára azonnal elérhetővé válnak az abnormalitást, az életszerűtlenséget, a deviáns magatartásformát piedesztálra emelő, a valóságot teljesen kifordító viselkedésformák is.

Furcsa ilyet leírni a XXI. század Magyarországán, az Európai Unió kellős közepén – még akkor is, ha megint egy faramuci nyakatekert, a magyar társadalomra kényszeredetten ráerőltetett frazeológia (szóhasználat) szerint gazdaságilag és úgy általában minden más értelemben is, mi az unió perifériájának számítunk – hogy vannak bizonyos dolgok, amik nemhogy tabutémának számítanak, de egyenesen be vannak tiltva! Pedig ez az igazság. Wittner Mária mondta nagyon találóan nemrégiben a libás ügy károsultjaival kapcsolatban, de asszem ide is tökéletesen illik, itt lenne végre az ideje, hogy a gazság elé tegyük végre vissza azt az „i” betűt, hangozzék fel végre az igazság.

Mert mi van akkor, ha a magyar embereknek – magyarokról beszélek, nem a csak magyarul beszélőkről! – elegük van ebből a muszáj-toleranciából?

Mert mi van akkor, ha a Butapesten élő budapestiek – még akkor is, ha az Új Színház nézőszáma csökkent – az eddigiektől eltérő, más típusú színházat szeretnének, csak félnek elmenni az adott teátrumba, mert ha kiderülne, hogy ott elégítik ki kulturális igényeiket, azonnal anti- ennek meg annak kiáltanák ki őket, és vállalkozók lévén, esetleg rögtön kemény magyar forintokban mérhető károkat szenvednének el emiatt?

A mai Magyarországon olyan fokú véleményterror és médiacenzúra uralkodik, hogy az egykori 12 pontot tető alá hozó ’48-as hősök minden bizonnyal felköthetnék a magyar textilt a mai közlési viszonyok közepette.

Mert mi van, ha a vidéki briteknek Somerset grófság Radstock nevű kis városkájában, meg Londonban, meg mindenütt másutt Angliában – ahogy mifelénk mondani szokás – az összes tökük tele van az oda egyáltalán oda nem illő muzulmánokkal? Akárcsak itthon Kerényinek a buzikkal? Mi van, ha ez a rögvalóság, csak nem lehet, nem szabad róla beszélni, mert be van tiltva, és az emberek félnek?

Félnek, mert elhitetik velük, hogy félniük kell. Megint egy kivételezett, jókor jó helyen lévő és ennek következtében végtelen vagyonra és befolyásra szert tett kisebbség élősködik immáron nem csak anyagi értelemben, de szellemileg is a világon.

(Csak így zárójelben jegyzem meg, ahogy szoktam. Szülőföldjüktől több ezer kilométerre lévő muzulmán tömegekkel már találkoztunk darab idővel ezelőtt, amikor turistáskodás címszó alatt csendesen szemlélődve – akkor még nem létezett fotóapparát – besétáltak Buda várába és annyira megtetszett nekik, hogy százötven évig haza sem akartak térni! Maradandó élmény – a szó legszorosabb értelmében!)

Amikor annak idején Madonna és a tini-bálvány Britney Spears először smárolt a kamerák kereszttüzében, még legyintettünk, jó kis médiahack. Az Eurovíziós Dalfesztiválon elcsattanó leszbicsókot nézve pillogsz, mint Grisa a körmoziban: már itt is? Azt hiszed, „az oroszok már a spájzban vannak!” Pedig dehogy! Csak a mintát, a halál kultúráját sugározzák neked fő műsoridőben, te pedig több százmillió társaddal együtt feltűnés- és zökkenőmentesen idomulsz. Ami ma még furcsaság, holnap, de holnapután már mindenképpen, megszokottá, majdhogynem napi rutinná válik.

Annak idején nemzetközi kutatásokra és felmérésekre hivatkozva a gazdaság kapcsán már Csath Magdolna, a kitűnő közgazdász is megmondta, Magyarország az egyik legjobban megdolgozott, legliberalizáltabb ország. Sajnos nemcsak Mammon, az anyagi világ tekintetében. Az Index egyik anyagából idézünk:

„Kell-e beszélni a pornóról az iskolában?

Egy friss angliai felmérés szerint a megkérdezett szülők jelentős része jónak tartaná, ha az internetes pornográfia veszélyeivel való foglalkozás része lenne az iskolai szexuális oktatásnak. Bár Magyarországon ilyen felmérés még nem készült, azért megkérdeztük mit gondolnak erről a szakemberek tanárok, hiszen a pornóval a legtöbb gyerek így is-úgy is találkozik.

Több nemzetközi kutatás is rámutatott arra, hogy a gyermekek már akár tízéves koruk előtt is találkoznak pornográf tartalommal az interneten. Egy amerikai felmérés szerint a pornóval online találkozó gyermekek átlagéletkora 11 év, míg egy angol kutatás azt állítja a 9-19 éves gyermekek több mint fele heti rendszerességgel néznek pornográf tartalmakat az interneten. Hétfőn az Index is beszámolt egy, az angol szülők körében végzett felmérésről: tízből nyolc szülő szerint amint a gyerekek használni kezdik az internetet, az iskolában már el kell kezdeni beszélgetni a pornónézés kockázatairól.

A nemzetközi kutatásokat és az azokból levonható következtetések tükrében igen meglepő válaszokat kaptunk itthon. A Köznevelésért Felelős Államtitkárságot hívtuk először, ahol rögtön a sajtós munkatárs tömör véleményével találkoztunk. Szerinte nevetséges az angliai felmérés, erről a témáról leginkább otthon kellene beszélni, nem pedig az iskolában. Arra a felvetésre, hogy mi van azokkal a családokkal, ahol tabunak számít a pornográfia, illetve azokkal a gyerekekkel, akik nem családban élnek azt válaszolta: olyan gyerek már nem nagyon van.

 

Érdekes felvetés

Az államtitkárság sajtósa szerint a nemzeti alaptanterv (NAT) részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kérdésünkre, hogy az iskolában a biológia órán, az erkölcstanon vagy osztályfőnöki órán kellene foglalkozni a gyermekek által is könnyen hozzáférhető pornóval, azt mondta inkább informatika órán. Ott kell egyértelművé tenni, hogy melyek a felnőtt tartalmak és melyek nem.

A sajtóirodán végül a NAT kidolgozásáért felelős Oktatáskutató és Fejlesztő Intézethez irányítottak, ahol az intézet tudományos munkatársa, Horváth Zsuzsanna “érdekes felvetés”-nek nevezte az angliai felmérést. Elmondta, hogy a NAT nem említi a pornográfiát sehol, de az alaptanterv egyébként sem ilyen részletes dokumentum, nem is kell annak lennie. Ez már leginkább tankönyvi szint, ott is szerinte az etika tárgykörbe tartozik. Hogy a szexuális felvilágosítást egy iskola saját tanárokkal, a tananyag részeként oldja meg, vagy külső szakembert bíznak meg ezzel, abban szabad kezet hagy a NAT.”

Forrás: Index

Félreértés ne essék, nem akarok én itt álszenteskedni. Nem arról van szó, hogy be kellene tiltani a ma már szintén erőteljesen cizellált formában, ún. „felnőtt-filmeknek” nevezett, majdnem azt írtam alkotásokat. Nem. Ezeknek is meg van a maguk helye és szerepe. Ha erkölcsileg nem is helyeselhető, de a dolgok jelen állása szerint valószínűleg a prostitúcióval együtt, talán az „amíg ember él a Földön, soha meg nem szüntethető” kategóriába sorolható. A cikk további részében talán az ismert pornófilm producer, Kovi fogalmazza meg a legkorrektebben, hogy mire is kellene odafigyelnünk, de nagyon:

„Kovi elmondta: hogy nem helyesli, ha gyermekek nézik a felnőtt filmeket, hiszen azokban sokszor olyan viselkedésminták fordulnak elő, amik csak a film kedvéért vannak, és káros lenne, ha azokat természetesnek vagy követendőnek tekintenék.”

Akár a vidéki angol kisváros esetét, akár Kerényi elszólását, akár az euovíziós leszbicsókot nézzük, Kovinál a három pont! A felülről „eszi nem eszi, nem kap mást” típusú, mintegy verdiktként, egyfajta vélemény-diktátumként ránk erőltetett polkorrekt viselkedésminták azok, melyek a közös pontot jelentik mindhárom esetben. És még valami! Az élet helyett mindegyik a halál kultúráját népszerűsíti, szinte már isteníti. Először csak tűrnöd kell, aztán el- és be is kell fogadnod! A harmadik lépcsőfok az, ahol rendre meg szokott bukni a dolog, amikor kötelező jelleggel – mondjuk rendelet útján törvényileg, ahogyan tették azt Radstock városkában is – a magadévá kell tenned, azaz szeretned is kell már! Na, ez az, ami nem megy! Nem megy, mert az ember ösztönösen, ha tetszik, zsigerileg érzi, mi jó neki, és mi az, ami nem. AZ ÉLET ÉL, ÉS ÉLNI AKAR!

Ezért van az, hogy stílusában bármennyire bunkó, jelenlegi társadalmi berendezkedésünk általában túlzottan finomkodó ködösítő, maszatoló, elmázoló közlésrendszerére nézve drasztikus és brutálisan megalázó, konformitás-érzetét végképp semmibe vevő Kerényi buzizó kijelentése, az utca emberének mégis tetszik, mert végre valaki kimondta az igazságot, vagy legalábbis azt, amivel a pórnép a tapasztalás keserű poharát kortyolgatva nap mint nap találkozik a magyar rögvalóság különböző szintjein. Óhatatlanul fellép egyfajta fellélegzés effektus, és az ember úgy érzi, megkönnyebbült egy pillanatra, mert bár kétségkívül a súlyosnál is súlyosabb a helyzet, de amíg vannak ilyen pillanatok, addig biztosan tudjuk, még nincs minden veszve. Még van remény.

Egy homoszexuális pár, legyen az bármely tökéletes és kiegyensúlyozott is, az emberi faj fennmaradásának szempontjából életképtelen. Tudják miért? Mert két azonos nemű ember tartós együttéléséből, legyen közöttük akár naponta többször is szexuális kapcsolat, nem származhat utód! Ez egy olyan faj esetében, mint a Homo Sapiens Sapiens, minimum erőteljes hibaszázalékként jelenik meg, hiszen e faj esetében a két legerősebb ösztön a létfenntartás (táplálkozás) és a fajfenntartás (szaporodás). Na, most ha minden más, szintén e faj sajátosságaiból eredő egyéb magasztosabb létezési momentumot ki is veszünk a képből, e kettő elengedhetetlenné teszi a heteroszexuális párkapcsolat döntő fontosságát. Minden más esetben ugyanis ez a faj egyszerűen kipusztul. Tehát még az ateisták szemszögéből is abnormalitásként, de minimum defektusként kell tekintenünk a homoszexualitásra. Számomra éppen ezért érthetetlen, miért propagálják ennyire erőteljesen és széles körben a homoszexualitást. Egyetlen logikusnak tűnő indok jön számításba (és itt asszem tényleg a szó legszorosabb értelmében beszélhetünk számításról): TÚL SOKAN VAGYUNK. Akit a téma bővebben érdekel, írja be a keresőbe a guidestone kifejezést.

Érdekek helyett talán ismét itt lenne az ideje, hogy végre elővegyük ismét az értékeket. A jól bevált, hosszú ideje, akár több ezer éve belénk ivódott, nemcsak a génjeinkben, de az ösztöneinkben is velünk élő, magunkkal hordozott, az isteni tervezés által gondosan elhelyezett maradandó értékeket. A közösség építés, az összetartozás, az élet továbbviteléhez elengedhetetlenül fontos család az, amely túlélést biztosít számunkra ebben a mai önzésre épülő, kizárólag az egyén bármi áron való anyagi jólétének megvalósítása érdekében végzetesen kizsákmányoló egocentrikus világban.

II. János örökérvényű jelmondatát, mely szerint „Ne féljetek!”, a magam szerény módján annyival megtoldanám: GONDOLKODNI!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó:

Frissítve! Ahogy a polkorrekt nagykönyvben meg van írva: szeresd az elnyomód! – avagy Euro-bürokrata, mint funkcionális mindenható (NIF kommentárral)A Fidesz pofátlansága határtalan – a Jobbik közleménye a trafikmutyitólItt az új földtörvény! Azonnali nyílt levél a vidékfejlesztési miniszternek!Kié legyen a föld? FELHÍVÁS a földtörvény elleni nagygyűlésre! ITT AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA!