Milyen lesz az új világrend?
Egyre többször halljuk manapság, hogy az a világ, melyet ismertünk eddig, teljesen megváltozik és semmi nem lesz ugyanaz, mint eddig. Új világrendről beszélnek a politikusok, furcsa megfogalmazásokat hallunk az egyházak vezetőitől, de konkrétumokat senki nem említ. Nem tudjuk milyen lesz ez az „új világ”, mi és hogyan változik meg.
Egy globális bizonytalanságban tartják a nemzeteket az ország vezetők és a politikusok, amely bizonytalanságban ott van némi félelem, fellángol a kapzsiság, az egymás letaposása árán való szerzési vágy, hiszen, ha nem tudjuk mi következik, akkor „jó, ha mindenünk megvan”… ha bővelkedünk és gyűjtögetünk a nehezebb időkre.
Emellett látjuk, hogy a jog, a nemzetközi jog, az erkölcs, az Isten-hit lassan a tiltott kategóriába kerül, illetve megszűnik. A nagyhatalmak bármit megtehetnek, de a kisebb államok vezetői is – jól megfizetve – hirdetik az új igét, a változást, a félelmekkel teli, erkölcstelenné váló jövőt. Elérkeztünk egy ponthoz, amelyben az ember, a társadalom, a jog, az erkölcs és a vallás mit sem számít. Az elképesztő törvénytelenségek immár törvényesekké „nemesedtek”, az emberi jogok és az emberi érzések megvetendővé lettek, és senki által meg nem választott, sérült lelkű politikusok hozzák a társadalmak feletti, de a társadalmak és az emberek életét megváltoztató, sátáni törvényeket. Háborúkat vívnak, ócska cirkuszokként, hogy a népességet csökkenteni lehessen, járványokat generálnak, és már a csecsemőket is kötelezően oltják, ki tudja milyen vakcinákkal…
Valahol itt kezdődhet az új világrend, ami nem rend, hanem káosz, anarchia. Most nem a nép anarchiáját éljük, hanem azt az ámokfutást, amelyet a nagyhatalmak közös irányítás alatt véghezvisznek. És a plebsz még mindig nem látja, hogy saját csapdájába, saját guillotine-jába hajtja a fejét. Megy a parancsok után, megtagad mindent, hogy saját céljait megvalósíthassa, gyermekeit is feláldozza a jelenért, amelyben minden hazugságot igaznak fogad el.
Kétféle világrend van: a jó és a rossz. A jó, eddig természetes volt, bár a rosszból is akadt benne szépen. Most fordul a kocka: a rossz, az embertelen, a sátáni lesz az elfogadott, amelyben a pénz az isten, s a jót tiltják majd. Igaz lehet, az, amit a politikusok papagájként ismételgetnek az új világrendről, amely „semmiben nem hasonlít az általunk ismert világhoz”.
Világos! Eddig az isteni törvények, a Teremtés logikája és a Krisztusba vetett hit határozta meg a „régi világot, a régi világrendet”.
Az új világrend pedig olyan lesz, mint amit eddig kísértésnek, embertelenségnek, és gyűlöletnek neveztünk. Mert az világot irányítók istennek képzelik magukat, betiltva Istent, Mózest és Krisztust, betiltva az Írást, az imádságot, a tiszta szellemiséget, amelyet ma már nem is képviselhet senki – hivatalosan.
Megszűnt a kultúra, a zene, a művészetek, mert az új világrendben az emberi lélek tápláléka sem számít. És lassan megszűnnek a lelket megtöltő istentiszteletek is, mert ma már a tisztelet, az Isten iránti ragaszkodás is relatívvá alacsonyodott, akárcsak a Teremtés vagy Feltámadás nagyszerűsége.
Hová lehet még süllyedni? Hol áll meg ez a rombolás, amelyet bár az emberek művének tartunk, de nem az! A sátáni erők felbolygatnak mindent, a lelkeket keresik és szerzik meg maguknak… Az új világrend alakítói, a nagy változás szervezői azonban egyetlen „apróságot” nem vesznek tudomásul: Istent.
Sokszor volt már hasonló elszánt, emberi, lélektelen őrület a történelem folyamán, fájdalmas változást is hozott némelyik, ám győzött a józanság, a hit.
Ma is így állunk ezzel az új világrenddel. Mindent fel akarnak számolni, ami évezredek során megfelelt az emberiségnek. Minden értéket meg akarnak szüntetni, el akarnak törölni… de ez lehetetlen. Hiszen, ha a természet sem engedi, hogy az ember megváltoztassa, s olyan erővel vág vissza, amelyhez az ember hangyának látszik csupán, akkor a természetet teremtő Isten elleni háborúság végkifejletét aligha kell ecsetelni.
Igen! Lesz próbálkozás, itt-ott lesz új világrend, és lesz iszonyatos szenvedés is ott, hol ezt az új világot megvalósítják. Már látjuk az előjeleket. Ám, sehol nem lesz végleges. Nem alakul át a világ, mert a természet megvédi önmagát, a rend helyreáll, és csak a sátáni korunk okozta szenvedés, hátborzongató emléke marad meg a jelen szörnyűségeiből.
Persze, az emberiség aligha tanul majd mindebből… és újra elkezd futni a saját mókuskerekében. Isten pedig, újra és újra – türelmesen, kissé szánakozva rajtunk –, ránk emeli a tekintetét.
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
