Miért jelent Niger új frontot a modern hidegháborúban?

A nyugat-afrikai Niger állam hadserege puccsal eltávolította a kormányt, és ezzel előkészítette a terepet a Nyugattal való újabb konfrontációhoz. Niger hasonló helyzetben van, mint a legtöbb nyugat-afrikai állam, hiszen egykori gyarmati nagyura, Franciaország, továbbra is pénzügyi és katonai hatalmat gyakorol az ország felett, és beavatkozik az ország belügyeibe.

Emiatt a puccs népszerű volt, a tüntetők egy része Franciaország távozását és Oroszország bevonását követelte. Az új geopolitikai környezetben, amelyben élünk, az afrikai államok most nagyobb politikai mozgástérrel és lehetőségekkel rendelkeznek a nyugati befolyás kiszorítására. Niger, egy tengerparttal nem rendelkező, elszegényedett és háború sújtotta, bár nyersanyagokban gazdag ország, mely új határvidékké válhat.

Az amerikai unipolaritás korában Afrika államai ki voltak szolgáltatva a Nyugatnak. A szegénység, kétségbeesés és instabilitás miatt számos afrikai nemzet kénytelen volt korábbi gyarmati uraira, valamint az Egyesült Államokra támaszkodni a segítségnyújtás különböző formáiban. Ez különösen igaz volt a „terrorizmus elleni háború” korszakában, amikor iszlám lázadások fenyegették a lakosság biztonságát. Francia és amerikai különleges erőket vetettek be a nyugat-afrikai államokban a terroristák elleni harcban, például egy 2015-ös szörnyű emberrablás során egy mali szállodában. Ez a támogatás – legyen az pénzügyi vagy katonai – ugyanakkor azzal az árral járt, hogy az afrikai államoknak teljesíteniük kellett a Nyugat ideológiai feltételeket, ami a neokolonializmus egy formája.

A világ azonban megváltozott. A terrorizmus elleni háború kontextusának vége, ehelyett most egy olyan geopolitikai környezetben élünk, amelyet az erős országok – elsősorban az USA és szövetségesei az olyan riválisokkal szemben, mint Kína és Oroszország – közötti éles verseny diktál. Ez a környezet azt jelenti, hogy az afrikai államok már más „lehetőségek” közül is választhatnak a segítségért, ami lehetővé teszi számukra, hogy maximalizálják saját politikai önállóságukat és mozgásterüket, ahelyett, hogy egy másik ország ideológiai feltételeit teljesítenék. Az afrikai államok például a jelentések szerint egyre inkább a Wagner-csoportot veszik igénybe biztonságpolitikai célokra a nyugati segítség helyett, míg Kína „Övezet és Út” kezdeményezése azt is jelenti, hogy az afrikai államokat már nem tudják kihasználni az olyan szervezetek, mint az IMF.

Ilyen körülmények között, amikor a hadseregek a legerősebb politikai szereplők az olyan instabil országokban, mint Niger, lehetőségük nyílik arra, hogy átvegyék a hatalmat, és megvédjék őket a nyugati kizsákmányolástól, mivel ebben a nemzetközi rendszerben az USA már nem tud közvetlen egyoldalú katonai beavatkozásokat végrehajtani. Ez azt eredményezte, hogy a kormányok és a hadseregek kihasználják a Nyugat-Afrika-szerte tapasztalható franciaellenes hangulatot, és azt arra használják fel, hogy elkezdjék kiszorítani a korábbi gyarmatosító urakat. Alig egy év leforgása alatt a francia hadsereget kiűzték Maliból és Burkina Fasóból. Vélhetően Niger következik. Egy francia támogatású polgárháború veszélye azonban továbbra is fennáll.

Ha a nigériai puccs végül sikerrel jár, az új hatóságok szorosabb kapcsolatokat kívánnak majd kialakítani Oroszországgal, amely a biztonság új és sokkal kevésbé bonyolult szavatolója lehet. Míg Kína jellemzően gazdasági és infrastrukturális segítséget nyújt az afrikai államoknak, valamint garanciát vállal a be nem avatkozásra és a nemzeti szuverenitás támogatására, addig kevésbé nyíltan és visszafogottan nyújt konkrét katonai támogatást a felkelések leverésére, amivel inkább Oroszország foglalkozik.

Niger természetesen stratégiai jelentőséggel is bír. Bár könnyű úgy tekinteni rá, mint egy sivatag közepén fekvő, tengerparttal nem rendelkező és elszegényedett országra, Niger a természeti erőforrások óriási készletével rendelkezik, beleértve az uránt, szenet, aranyat, vasércet, ónt, foszfátokat, kőolajat, molibdént, sót és gipszet. Uránkészletei a világ legnagyobbjai közé tartoznak, ami az atomenergia szempontjából elengedhetetlenül fontos. Éppen ezért Franciaország nem hajlandó harc nélkül lemondani Nigerről, aminek következtében egy esetleges proxy-konfliktus fenyeget. Ha a nyugati érdekek által támogatott országot legyőznék, Niger stratégiai vesztesége az általa kezelt erőforrások tekintetében óriási lenne, és nagy valószínűséggel Kína is előnyre tenne szert a Nyugattal szemben.

Mindezek miatt Niger a világ legvalószínűtlenebb új határvonalává vált. Miközben az afrikai puccsokról és polgárháborúkról szóló beszédek a nyugati közönség számára hétköznapinak tűnhetnek, ezek most egy új geopolitikai környezetben történnek, amelyet széles körben egy új hidegháborúként érzékelhetünk. A Nyugat lekezelő hozzáállása Afrikához, a saját függetlenségére és jólétére törekvő kontinenshez, kezd áldozatokat szedni. Az kapuk más szereplők előtt is megnyílnak, és éppen itt tartunk most.

 

Írta: Timur Fomenko politikai elemző

Eredei cikk címe: Why Niger is a new front in the modern Cold War

Az eredeti cikk a Russia Today angol nyelvű oldalán jelenet meg 2023. augusztus 2-án

Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: A nigeri védelmi és biztonsági erők támogatói 2023. július 27-én a niameyi nemzetgyűlés előtt tüntetnek ©  AFP