Mi történt ma? (aug. 14.) – visszatekintő, évforduló

• 1920 – Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első szerződése.

Először Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia) kötött szövetséget Magyarország ellen (1920. augusztus 14.), ehhez 1921-ben csatlakozott Románia is (április 23.: cseh-román, majd június 7.: jugoszláv-román szerződés). Ezt a három szövetséget először egy magyar újságíró nevezte gúnyosan apró antantnak, amit azonban az érintettek felvállaltak: innen ered a kisantant elnevezés. A hármas szövetség felett előbb Róma, később Párizs bábáskodott, s a franciák fel is használták a kisantantot saját régióbeli érdekeik érvényesítésére.
Noha IV. Károly 1921. október 20-i második visszatérése és a trón megszerzésére irányuló kísérlete Horthy határozott ellenállásába ütközött, az október 23-i budaörsi csata pedig végül a királyhoz hű csapatok csúfos vereségével ért véget, a kisantant országai abbeli félelmükben, hogy a Habsburgok uralma visszatérhet, jegyzékek sokaságával tiltakoztak, s ultimátumot intéztek Magyarországhoz, miszerint ha IV. Károly trónhoz jut, azonnal mindhárom oldalról támadást indítanak az ország ellen.
A Monarchia felbomlását követően az addig elfojtott indulatok is felszínre törtek, s hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant szövetségének nem a térség védelme, hanem az utódállamok magyarellenes érdekeinek kifejezésre juttatása volt a céljuk. A kisantant 1933-ra blokádot alkotott annak érdekében hogy Magyarországot gazdaságilag és politikailag egyaránt elszigetelje, sőt 1934-ben a magyar-jugoszláv határon háborús felvonulás kezdődött mivel az év október 9-én Marseille-ben I. Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert megölték, és – mint kiderült – a merénylethez magyaroknak is közük volt: Jankapusztán is képeztek ki terroristákat.[1] A háborút csak a mérsékelt délszláv politikusok tudták elsimítani. 1938-ra végül sikerült elérni, hogy a kisantant országai elismerjék Magyarország fegyverkezéshez való jogát (bledi értekezlet 1938. augusztus 23.). Azonban ez sem mentette meg a kisantantot a felbomlástól – az 1938-as müncheni egyezmény, mely végül Csehszlovákia felbomlásához vezetett, egyúttal a kisantant végét is jelentette.

• 1921 – A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság kikiáltása Pécsen.

A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság (szerbül Srpsko-mađarska republika Baranja-Baja vagy Српско-мађарска република Барања-Баја) rövid életű bábállam volt, amelyet 1921. augusztus 14-én hoztak létre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság protektorátusaként, a szerb hadsereg által annektált, de a trianoni békeszerződésben nem a délszláv királyságnak ítélt területen.
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 októberi összeomlását követően Baranya területe a szerb hadsereg ellenőrzése alá került, s az újvidéki polgári közigazgatás hatáskörébe tartozott. A Kun Béla vezette Magyarországi Tanácsköztársaság 1919 nyarán bekövetkezett bukása után a fehérterror elől Budapestről számosan menekültek Baranyába, ahol Pécs akkori polgármestere, a korábbi hírhedt hadügyminiszter, Linder Béla menedékjogot adott nekik.
A párizsi béketárgyalásokon Baranyát döntően Magyarországnak ítélték. Ennek a döntésnek a szerbek és a szocialisták nem örültek, és folytatták az agitálást a visszacsatolás ellen. Végül utolsó kisérletképpen 1921. augusztus 14-én egy népgyűlésen Dobrovits Péter festő több ezer ember előtt javasolta egy független állam kikiáltását. Az új ország kormányának élére Dobrovitsot választották. Az új államszervezetet azonban nemzetközileg nem ismerték el. A köztársaság csupán a szerb hadsereg védelmét élvezte, annak baranyai kivonulását követően a Nemzeti Hadsereg vonult be a területre, és ez a köztársaság végét jelentette.
A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság sorsa hasonlít a szlovén dominanciájú, 1919-ben deklarált Vendvidéki Köztársaságéhoz.
A köztársaság területéhez tartozott Somogy vármegye délkeleti része, Baranya vármegye háromnegyede és Észak-Bácska. Északi határa Barcs–Szigetvár–Orfű–Hosszúhetény–Bátaszék–Baja–Felsőszentiván–Röszke vonala volt. A déli határa megegyezett a mai magyar-horvát, magyar-szerb határral.
A köztársaság hivatalos neve Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság volt. Ez a név utalt a köztársaság fekvésére (Baranya és Baja környéke, vagy más néven Bácska), illetve a népesség etnikai  hovatartozására is. A szerb megszállás alatti népszámláláskor azonban a valósnál sokkal több szerb nevet vettek nyilvántartásba.
A kikiáltáskor Dobrovits Péter Baranyai Szerb–Magyar Köztársaságnak nevezte az új államot, amelynek neve később több helyen is ebben az alakban fordult elő. Szűts Emil Az elmerült sziget című könyvének is ez az alcíme.

• 1945 – Japán kapitulációjával véget ér a második világháború

Miután a szövetségesek ledobták a két atombombát és a szovjetek is támadásba lendültek, Japánnak  nem maradt más lehetősége, mint a megadás. A szövetségesek a feltétel nélküli megadást az atombomba ledobása után felajánlották a japán kormánynak, de a japán vezetés olyan feltételeket kívánt szabni, amellyel hatalmát át tudja menteni. Később a tárgyalásokat az döntötte el, hogy a szovjet csapatok is megindultak. Ekkor a japán császár minden feltételt elfogadott, amit a szövetségesek támasztottak.

• 
  

  

  
  A mai napon,1959–ben húnyt el Jávor Pál (er. Jermann Pál), színész (* 1902)
  

Jávor Pál (eredeti neve: Jermann Pál Gusztáv, Arad, 1902. január 31. – Budapest, 1959. augusztus 14.) minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie.
Jermann Pál 53 éves városi pénztáros és Spannenberger Katalin 17 éves cselédlány szerelemgyerekeként született Aradon, a rácvárosi (rácfertályi)  Kis Molnár utca 11. szám alatti házban. Szülei csak az ő születése után házasodtak össze, ezért az anyakönyvbe Spannenberger Pál Gusztáv néven jegyezték be.
A háromgyerekessé növő család nehezen élt meg, sokszor költözködtek lakbérgondok miatt, amíg édesanyjuk a Kossuth (korábbi nevén Pesti, mai nevén Mărăşeşti) utcában fűszer- és gyümölcsboltot nyitott. Édesanyja az Állami Főreálba íratta, de az iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló mozikba.
Az első világháború alatt kiszökött a frontra és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza.
1918-ban az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt, de kiutasíttatta magát az újdonsült Romániából, mert Dániában akart letelepedni.
A vasúti jegyét azonban Budapesten érvénytelenítették, így ottragadt, és beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. De oklevelet már az Országos Színiegyesület színiiskolában szerzett, 1922-ben.
Először a Várszínházban, majd 1922 és 1924 között a Renaissance Színházban játszott, 1924 és 1926 között Székesfehérváron, 1927 és 1928-ban Szegeden. Ekkor a Magyar Színházhoz szerződött, 1929-ben fellépett a Belvárosi Színházban és a Fővárosi Operettszínházban is. 1934. július 24-én házasságot kötött Landessman Olgával, egy gyermekeit egyedül nevelő asszonnyal. 1930-tól 1935-ig a Vígszínház, 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt. (Közben 1938-ban és 1943-ban fellépett az Erzsébetvárosi Színházban és 1944-ben a Vígszínházban is.
1944-ben a németek Sopronkőhidára hurcolták. 1945-ben a Magyar Színházban, 1946-ban a Művész Színházban kapott egy-egy szerepet.
1946-ban Sárossy Süle Mihály társulatával az Egyesült Államokban turnézott, 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban. Az itthon ünnepelt sztár sokat szerepelt amerikai magyarok előtt nagy sikerrel, rögtönzött, szegényesen díszletezett színpadokon. Az amerikai életszakasza egészében véve azonban sikertelen volt, és honvágyát sem tudta leküzdeni.
1956-ban Izraelben vendégszerepelt, de a következő évben hazatért, először a Petőfi Színházban, majd a Jókai Színházban játszott.
Kitörő lelkesedéssel fogadták itthon, elhalmozták szerepekkel, de betegsége ekkor már egyre inkább elhatalmasodott rajta. Várkonyi Zoltán Sóbálvány című filmjében a próbafelvételek után Mohai dr. szerepét kénytelen volt átadni az akkor hazatért Páger Antalnak. 1959-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ami nagy elégtétel volt számára, hiszen a háború után Major Tamás nem fogadta be a színházba. De betegsége miatt szerepet már nem kapott.
Fontosabb szerepei:
Horatio (Shakespeare: Hamlet); Essex (Bruckner: Angliai Erzsébet); Ifj. Nagy István (Bródy Sándor: A tanítónő); Bolond (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Kukorica Jancsi (Kacsoh Pongrác: János vitéz); Orlando (Shakespeare: Ahogy tetszik); Noszty Feri (Mikszáth Kálmán-Harsányi Zsolt: A Noszty fiú esete Tóth Marival); Mercutio (Shakespeare: Hamlet); Peer (Ibsen: Peer Gynt); Rank doktor (Ibsen: Nóra); Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy); Liliom (Molnár Ferenc); Széll Kálmán (Földes M.: Örök szerelem). Jávor Pál műve: Egy színész elmondja (1946).
Több, mint 70 filmben játszott, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Rengeteg filmdalt, filmslágert énekelt. Vele végződött a magyar némafilmgyártás (Csak egy kislány van a világon… – 1929), vele kezdődött a magyar hangosfilmgyártás (Hyppolit, a lakáj – 1931) és a háború után meginduló „új” magyar filmgyártás (A Tanítónő – 1945).
Filmjeiből válogatást készíteni elsősorban két szempont alapján lehetséges: filmsikerei a kritika szemszögéből (Lángok, Dankó Pista) és a filmsikerek a nézők szemszögéből, azaz legsikeresebb filmjei (A szerelem nem szégyen, Egy tál lencse). Gyakran volt partnere a filmekben Karády Katalin (7 filmben játszottak együtt, legendás volt a „Karády-Jávor páros”), Szörényi Éva (pl.: A Tanítónő, Madách, Halálos tavasz, Igen vagy nem, A Noszty-fiú esete Tóth Marival), de játszott a kor legnagyobbjaival: Szeleczky Zita, Simor Erzsi, Muráti Lili, Turay Ida, Tolnay Klári sok filmben voltak partnerei.
Kétségtelenül a háború előtti magyar filmgyártás legjelentősebb alakja volt. Emlékét ma filmjei őrzik, amelyeket egyre nagyobb számban árusítanak DVD-lemezeken, így mindenki láthatja milyen volt a „jávorbajusz”, a filmamorózó, akiért egy ország női szivei dobogtak a harmincas-negyvenes években. Egykori filmbeli partnerei közül a Hyppolit Terkája, Fenyvessy Éva, a Halálos tavasz Józsája, Szörényi Éva, a Lángok Évája, Hidvéghy Valéria azonban nem csak a hősszerelmest látták benne. A színpadi-filmes kollégák közül Vay Ilus, Bakó Márta, Bárdy György is megnyilatkozásaikban Jávor Pál irántuk megnyilvánuló pozitív emberi oldalát emelték ki. Vay Ilus 2006-ban megjelent „Miközben bohóckodtam” című könyvében idézte fel emlékeit Jávor Pálról. A dalszövegíró Szenes Iván Jávor Pálnak írta az ötvenes évek második felében (amikor külföldről hazatért) az „Egy tisztes őszes halánték” című dalt, amelyet többször hallhatunk archív műsorokban.

• 
  

  

  
  1976–ban ezen a napon hunyt el Holló László, Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész (* 1887)
  

Holló László (Kiskunfélegyháza, 1887. március 6. – Debrecen, 1976. augusztus 14.) Kossuth-díjas magyar festő.
Az alföldi iskola egyik jeles képviselője. Művészetszemléletében a Munkácsy tradíciót és a nagybányai iskola hagyományait követi, de a XIX. és XX. század fordulóján élő művészeti irányzatok eredményeit is hasznosítja az alföldi emberek és tájak megjelenítésében.
Édesapja a kiskunfélegyházi Főgimnázium igazgatója volt, itt érettségizett Holló László, a család első szülött fia.1904—1909-ig a budapesti Mintarajziskolában tanult, mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál. 1909—1911-ig Hollósy Simon mester iskolájában folytatta tanulmányait Münchenben. 1911-től párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutakat tett. 1914-ben hazatérve Debrecenben telepedett meg, mintegy 40 éven át, 1928—1968-ig nyaranként Tiszadadán alkotott; Tiszadada volt az ő Barbizonja és Nagybányája.
A bibliai és történelmi témák mentén sikeres szimbolikus kompozíciókat alkotott. Alföldi témájú festménye a legtöbb és a legértékesebb, amelyekből az 1910-es évek elején készült művein a szecesszió hatása érződik, az 1920-as évek elején az impresszionizmus és a divizionizmus hat művészetére, 1924-től az expresszionista  stílust ötvözi sajátosan egyéni ábrázolási módjával. Leginkább mégis a nagybányai hagyományokat fejlesztette tovább, nála jelentkezik a közönség által annyira kedvelt posztnagybányai stílus  a modern festészeti irányzatok egyes vonásaival megerősítve (foltszerű ábrázolás, erős fény-árnyék hatások, egyre derűsebb színek, a természet és az emberi érzelmek együttes megjelenítése). Posztnagybányai stílusban festette ő a Nagyalföld tájait, embereit, nagy kincse az alföldi kultúrának az ő festészete.
1974-ben 500 művét ajándékozta Debrecen városának, ebből az anyagból nyitották meg 1978-ban, majd 1986-ban újrarendezve debreceni emlékmúzeumát, a Holló László Emlékmúzeumot, amely a Déri Múzeum filiáléja.
1994-ben megnyitották a Holló László Galériát Putnokon, amely állandó kiállítást tart fenn Holló László műveiből. Az állandó kiállításon Holló László művei mellett további alkotások is szerepelnek, a képzőművészeti alkotások szerzői Bodó Sándor, Feledy Gyula, Józsa János, Kiss Nagy András, Medgyessy Ferenc. A galériát a gömöri Hétben született Újvári Zoltán néprajztudós és műgyűjtő alapította saját képzőművészeti gyűjteményéből.
Legtöbb művét a debreceni Déri Múzeum Holló László Emlékmúzeumában őrzik, továbbá szülőhelyén, a Kiskun Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten, s legújabban a putnoki Holló László Galériában.

• 
  

  

  
  Ma 63 éve,1947–ben Pakisztán elszakad a Brit Birodalomtól és kikiáltja függetlenségét.
  
• 
  

Pakisztán, hivatalosan a Pakisztáni Iszlám Köztársaság, független ázsiai állam a Közel-Kelet és Közép-Ázsia határán. Több mint 1000 km-es partszakasszal érintkezik az Arab-tengerrel és az Ománi-öböllel, ezenkívül nyugaton Afganisztán és Irán, keleten India és északkeleten Kína határolja. Tádzsikisztántól a néhol csak 20 km szélességű Vakhan-folyosó választja el.
Pakisztán a hatodik legnépesebb ország a világon és Indonézia után itt él a második legnagyobb muszlim közösség. Az úgynevezett Next Eleven (következő tizenegy) országok között tartják számon, azok között, amelyek a 21. században nagy eséllyel gazdasági nagyhatalommá válnak majd. Pakisztán az Iszlám Konferencia Szervezetének, a Gazdasági Együttműködés Szervezetének, a G20 fejlődő országok csoportosulásának és a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Egyesületnek alapító tagja. Ezek mellett részt vesz még az ENSZ, a Nemzetközösség, a Kereskedelmi Világszervezet, és a Sanghaji Együttműködési Szervezet munkájában is.
1947-ig Pakisztán történelme az indiai szubkontinens történetének része.
Az önálló pakisztáni állam 1947 augusztus 17-én jött létre, az indiai brit uralom megszűntekor, India muzulmánok lakta területeiből. Az ország függetlenségét 1947-ben kiáltották ki. Pandzsáb és Bengália tartomány ellentmondásos felosztásának hatására lázadások törtek ki Indiában és Pakisztánban is. Hinduk és szikhek milliói vándoroltak Indiába és muszlimok milliói Pakisztánba. 1947-től 1956-ig a brit Nemzetközösség domíniuma volt, azóta köztársaság.
Az Indiától való különválást mindkét részről véres összecsapások követték, és nem sikerült rendezni a korábban önálló fejedelemség, Dzsammu és Kasmír hovatartozását sem. Az ország két, egymástól nagy földrajzi távolságra lévő részből állt, Nyugat-Pakisztánból és Kelet-Pakisztánból, amelyeket India választott el egymástól. A két országrészt csak a közös vallás kötötte össze. A lakosság nagyobb része a keleti országrészben élt, de a politikai vezetés nyugaton összpontosult. Kelet-Pakisztán 1971-ben Bangladesi Népi Köztársaság néven kikiáltotta a függetlenségét, amit a pakisztáni hadsereg megpróbált megakadályozni. Indiai segítséggel végül az önálló Bangladest követelő erők győztek.
Az ország fővárosa többször megváltozott, 1958-ig Karacsi, ezt követően mintegy negyedszázadig Ravalpindi, ma Iszlámábád.
Az ország politikai rendszere instabil. Történelmében gyakori a katonai puccs, a polgári kormányok pedig gyorsan elvesztették legitimitásukat a korrupció miatt.
További események:


* 1385 – A krewói uniós szerződés Lengyelország és Litvánia között. II. (Jagelló) Ulászló a lengyel trónra lépve megalapítja a Jagelló-dinasztiát.
* 1664 – I. Lipót német-római császár és Köprülü Ahmed török nagyvezír megkötik a vasvári békét.
* 1920 – Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első szerződése.
* 1921 – A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság kikiáltása Pécsen.
* 1945 – Japán kapitulációjával véget ér a második világháború
* 1947 – Pakisztán elszakad a Brit Birodalomtól és kikiáltja függetlenségét.
* 1952 – Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.
* 1980 – Lech Walesa vezetésével sztrájk kezdődik a gdański Ursus hajógyárban.
* 1994 – Francia ügynökök Szudánban elfogják Ilich Ramírez Sánchezt, a Sakál néven ismert terrorista vezért.
* 2003 – Hatalmas áramszünet New Yorkban
* 2008 – Grúzia az orosz-grúz konfliktus miatt kilép a Független Államok Közösségéből.


(Nemzeti InternetFigyelő – összeállítás)