Mi is számomra a Halottak napja, és mi a Halloween?

A Halottak napi megemlékezés keresztyén körökben már szinte az egyház kezdete óta jelen van. „A 3. századtól, minden liturgiában megtalálhatóak voltak a Szentmisében. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját.” (Wikipédia) Mára bizonyos értelemben a protestáns egyházak is átvették.

Számomra ez nem valami halottkultuszt jelent, s nem gondolom, hogy imádkozni kellene a halottakért, hiszen ők már az Atya jobbján vannak, ha hitben mentek el,… ha pedig nem, akkor is megváltoztathatatlan már az állapotuk. Igazolja ezt a Jézus által elmondott történet a gazdag emberről, és a Lázár nevű koldusról: …

A gazdag és Lázár

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16: 19-31)

Még ünnepnek sem nevezném ezt a napot, mert nem az örömködés ideje ez, hanem az emlékezésé, bár a hívő ember számára a halál nem is valami végzetes tragédia, és (igaz, hogy  természetesen fáj szerettünk átmeneti elvesztése, de) én hiszem, hogy a halál nem más, mint egy csodálatos új élet kezdete, amiről Jézus sokat beszélt nekünk, hogy Ő előre ment, hogy helyet készítsen nekünk a mennyországban, tehát, akár örvendezhetnénk is ezen a napon. De mégis, az átmeneti elválás, a hiány fájó érzés az itt maradtak számára.

De a viszontlátás biztos tudatában (hiszen a megtért és megváltott embernek tudnia kell, hogy már itt a Földön örök élete van), mégis bizakodva, reménységgel nézünk előre,…

„Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5: 9-12)

Vagyis a Halottak napja számomra szeretteim emlékének, a megemlékezésnek a napja, vagyis az élet tisztelete, s a hálaadásé azért, hogy elhunyt szeretteim, barátaim valaha is léteztek az életemben. Szeretettel gondolok rájuk, s megpróbálom felidézni mindazt, amit tőlük kaptam szeretetben, emberségben, tudásban.

Manapság azonban elterjedőben van egy veszedelmes, lélekölő új szokás, ami lényegében egy üzleti fogás sokak számára, és megcsúfolja az ember legnemesebb érzéseit. Ez a Halloween, ami még a keresztyénség előtti időkre nyúlik vissza.

„Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe a samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene Crom Cruach(en) kultuszában gyökerezik.

A Halloween ünnepben idővel összemosódott a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe és a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nap, a Lemuralia ünnep, ami a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból, valamint a pogány kelta samhain ünnep, amit október 31-én tartottak, amit ők az óév utolsó napjának is tekintettek. A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, ilyenkor látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból.” (Wikipédia)

Sőt mára olyan tartalmat kapott, amikor a halottakat gonosz szellemi lényekként akarja feltüntetni, akik ártani akarnak az embereknek, s éppen ezért szánalmasan olcsó tréfálkozással, maskarákban való vigadozással próbálja távol tartani a lelkeket, nehogy visszajöjjenek az emberek életét megrontani.

Tehát egy egyértelműen pogány eredetű, ezoterikus ősi kelta szilveszter napi bohóckodássá silányítja az ember legnemesebb érzését, az élet (ezzel együtt elhunyt szeretteink) és az örök élet tiszteletét.

Aki ezt ünnepli, ajtót nyit a lelkében a gonosz, ezoterikus szellemeknek, okkult szertartásoknak, vagyis szörnyű kárt okoz a lelkében,…

A legszomorúbb, hogy talán butaságból, felelőtlenségből (az Istent is megcsúfolva) egyre több, magát keresztyénnek nevező ember is csatlakozik ehhez a pogány, ezoterikus szokáshoz. Nem veszik komolyan, hogy Jézus mennyire komolyan aggódik az övéi életéért, megtéréséért, hogy valamiképpen nehogy a Sátán csapdájába essenek.

Vegyük komolyan, hogy átveszünk-e pogány ünnepeket, szokásokat (ilyen a tisztán üzleti okkal erőltetett Valentin napi szokás is), vagy vigyázunk, hogy ne szennyezzük be lelkünket ilyen cselekedetekkel.

„Óvás a hamis tanítóktól

Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!”” (Kol 2: 16-21)

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. Ők a világból valók, ezért a világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.” (1Jn 4: 1-6)

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)