Mégis volt „prájd” avagy, mi történik Magyarországon?

Hatalmas vitákat generált az a tiltás, engedélyezés, majd ismételt tiltás és engedélyezés, a szabad vonulás és a jobboldali ellentüntetők rendőri vegzálása. „Vérfideszesek”, ellenzékiek, külhoni magyarok és a megszállt magyar területeken élők döbbenten és értetlenül szemlélik a káosz és az anarchia, az Uniós értékek és a főpolgármester ámokfutását, a kormány látszólagos tehetetlenségét.

Izzanak a telefonok, mindenki arra kíváncsi, hogyan látja egy negyven éve a nemzeti keresztény értékekért harcoló újságíró, író a mai hazai tébolydát. A válasz ez esetben is nehéz, hiszen ma már nem azokon az erkölcsi és nemzeti, keresztény alapokon történnek az események, ahogyan azt megszoktuk.

Először is, ez nem a szokásos pride volt, hanem Magyarország és annak kormánya elleni össz-európai támadásnak lehettünk tanúi.

Olasz, német, holland baloldali-liberális gondolkodású hadsereg gyűlt össze Budapesten, a számomra is kérdéses gyülekezési törvény ellen, valamint dr. Orbán Viktor és kormánya ellen tiltakozva. „Számomra is kérdéses” – írom, merthogy az. Hiszen egy ilyen horderejű törvény meghozatala előtt fel kellett volna mérni, milyen hatása lesz a mai Európában, és a belpolitikában. A felmérés vagy elmaradt, vagy súlyosan téves volt.

A magyar miniszterelnök és a kormány ugyanabba a hibába esett, mint egykor Antall József, aki nem vette figyelembe, hogy a proli házmesterrel nem lehet Mozartról vitatkozni – mint írtam harminc évvel ezelőtt is. Ma hasonló a helyzet. Egy erkölcsileg teljesen lezüllött Európában hiába áll ki Orbán Viktor és mondja el, hogy „mi nem bántunk senkit és számítunk arra, hogy a magyar törvényeket betartják…” – ezt már nem érti Európa, mert Európa elprolisodott, irigy és a Pozsonyi Csata óta gyűlöli a magyar keresztény nemzetet. Ezt a gyűlöletet pedig most, amikor Európa sárba tiporta a kereszténységet, sőt, minden eszközzel üldözi is, senki nem tudja megállítani,

tekintve, hogy Európában a jog és az erkölcs megszűnt létezni. Úriemberként, erkölcsi és jogi alapokra támaszkodva, ma már nem lehet politizálni.

Ergo: a gyülekezési törvényt a választások előtt, ilyen gyűlölködés közepette öngyilkosság volt meghozni. Az eddig történt események alapján sokan gondolhatják, érezhetik úgy, hogy a törvény kifejezetten a nemzeti oldal ellen lépett érvénybe. Ugyanis,

eddig semmilyen ellenzéki megmozdulás, vád és gyalázkodás miatt kommunista és liberális politikus vagy magánember nem kapott büntetést, szemben azokkal, akik fellépnek – akár jól, akár rosszul időzítve – a nemzetellenes, baloldali és uniós utasításokat betartók ellen.

Amíg a külpolitikában zseniális lépéseket tesz a kormányfő és a kormány, addig a belpolitikai feszültség egyre nő, és a kormány közeli média cselekvőképtelensége folyamatosan ront a helyzeten. Nem azt, és nem úgy írja, mondja el, amit és ahogyan kellene. Ugyanis évek alatt

sikerült leküzdenie magát a baloldali média szintjére, és a kézi vezérlés minden megnyilvánulásukban megjelenik.

Ma már ott tartunk, hogy a kezdetektől Fideszes szavazók is csalódtak, csalódnak választott pártjukban és sokan lesznek olyanok, akik a számos belpolitikai hiba miatt – nem szavazván más pártra – nem akarnak részt venni a választáson. Tehát, azonnali és gyors beavatkozás kellene mind a sajtóban, mind a személyi összetételben, mind pedig abban, hogy mit és hogyan közöl a média, mit kifogásol, és hogyan építi le az egyre csak tömörülni látszó ellenzéket. A „győzünk”, a másokat lejáratunk, a nadrágszíj-csatot emlegetve és egy-egy ellenzéki politikus ostobaságát szajkózva, már nem lehet győzni. Mert olyan erőteljes a gyűlölet, amit szép szavakkal és pénzosztással kecsegtetve nem tud a kormány és a kormány harcos médiája legyőzni. Ám, van más stílus, más megközelítés, és kellene, hogy legyen méltóság is a nemzeti sajtóban és a nemzeti politizálásban.

A pride-hoz való hozzáállás és intézkedés most még – így frissiben –, valóban vérforraló, ha csak a mai eseményeket, nézzük, ám korai a felháborodás. Ugyanis, nincs vége az ügynek. Az európai tömeg eloszlik, a beszédek elhangzanak, a jobboldali ellentüntetőket megbüntetik… de…

A kérdés az, hogy a szervezők, a felbujtók, az idegen érdekeket szolgálók, és a belföldi magyargyűlölők és törvényszegők megkapják-e a törvény szerinti büntetésüket, vagy őket is hagyja-e futni a magyar igazságszolgáltatás. Kérdés, hogyan egyezik ki a Kúria döntésével szemben fellépő Rendőrség, és e látszólagos ellentét részleteit megismerheti-e a köz?

A politika, a diplomácia és a politikai hazugságözön kiismerhetetlen, ám most a választópolgár, a nemzeti, keresztény értékeket védő és szolgáló, aszerint élő kárpát-medencei magyar társadalom magyarázatot vár. Bölcs, érthető és igaz magyarázatot. Mert ez kell ahhoz, hogy legalább koalíciós kormányunk legyen 2026-tól, nemzeti, és nem csak nevében keresztény vezetéssel.

Ma vizsga volt, de a vizsga eredménye néhány napot várat magára. Addig érdemes csillapítani a felháborodásunkat. Utána? Majd meglátjuk…

 

Stoffán György

 

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)