Meghibbantak a Népszavánál: angol nyelvű vezető hírrel jelent meg a pénteki szám

A szélsőjobboldaliság rémével folyamatosan és lankadatlan harcban álló napilap ezúttal is kitett magáért: 2011. március 4-ei számának címlapján ez a vastagon szedett mondat virított: What’s hidden in the secret Orban-package?

No, igen, képzelhetjük a nem túlságosan széles, pár ezer főnyi, hagyományos olvasói törzsgárda tagjainak elképedését, amint kedvenc napi szellemi táplálékukat az ominózus nap reggelén kezükbe vévén, szemüket dörzsölgetve azon morfondíroztak, vajon most ők bolondultak-é meg vagy pedig Németh Péterék a budapesti redakcióban? Lévén ama klasszikus olvasói bázis nem épp a hazai angol nyelvismerettel rendelkezők amúgy sem túlságosan széles táborából kerülvén ki.

Nos, tehát a lap 5. oldalán folytatódó írás arról tudósít, miszerint Brüsszelben és Londonban már olvassák azt, amit a bennszülötteknek a magyar ugaron még nem szabad: a titkos Orbán-csomag 2300 milliárd forintos nagyságrendű megszorítást rejt, ami a hazai lakosságra vár az elkövetkező időszakban. Igaz, ezen állításnak némileg ellentmondva a Népszava-információból megtudható, hogy a miniszterelnök által a Dow Jones hírügynökségnek, illetve a The Wall Street Journalnak adott interjúkban semmiféle számot nem említ meg, hanem az állítólag a március 1-jén ismertetett Széll Kálmán Terv bejelentése előtti estén, egy szűk vállalkozói kör és a Fidesz-KDNP-frakció tagjai előtt tartott tájékoztatón hangzott el. A nagy leleplezés mindössze ennyi. A szokásos népszavás metódus szerint.

Aztán arról is értesülhetünk az 1873-ban alapított újság első oldalának Ajánlójából, hogy a Fidesz-kormány elveszi a kitörés és a továbbtanulás lehetőségét a diákoktól, amennyiben lecsökkenti a tankötelezettségi korhatárt a jelenlegi 18-ról 15 évre. Felütve a lap baljóslatú, 13. oldalát, aztán már dramatizálva folytatódik a híradás: a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke, Trencsényi László egyenesen – némi történelmi képzavarral – Taigetosz-törvénynek nevezte a koncepciót – hol is másutt, mint „jó Bolgár úr” és „lop stop” ex-szadeszes Kuncze Gábor objektivitásáról és tárgyilagos, kiegyensúlyozott híradásairól elhíresült Klubrádiójában –, észbontó ötletnek tartva azt, hiszen az szembemegy minden racionalitással , s olyan, mintha buta társadalmat akarna reprodukálni – legalábbis Trencsényi szerint. Aztán imígyen találja a fején a szöget a derék pedagógiai szaktekintély: „Ráadásul szalonrasszizmus (sic!) is fellelhető az elképzelés mögött, hiszen nagyon pontosan behatárolható, hogy mely népcsoportot célozza meg a tervezet”. Úgy bizony! A legkevésbé sem tisztünk a kormányzati politika helyeslése és támogatása, de ez esetben egyetértésünkről kell biztosítanunk a projekt kidolgozóit. Valóban semmi értelme annak, hogy – a túlnyomó többségükben cigány, többszörösen bukott – tankötelezettek a felnőttkor küszöbéig, az általános iskolákban antiszociális, destruktív, félelemkeltő „viselkedéskultúrájukkal” rontsák a tanintézmény, egyáltalán a normális, civilizált emberi együttélés légkörét, és annak puszta lehetőségét is megakadályozzák jelenlétükkel. (Magam is részese voltam hajdanán egy ilyen „élménynek”. Hatodik évfolyamos, még nem is serdülő, 12 esztendős gyerekekből álló osztályunkba lebukott egy 16 éves kancigány. A koreográfia a szokásos szerint alakult: a gyengébbek terrorizálása, rozsdás bicskával történő fenyegetőzés, állandó zaklatás és fizikai erőszak, addig a kegyelemteljes pillanatig, mígnem szeretett osztályfőnökünk – Isten tartsa meg még sokáig jó egészségben –, betelvén ama pohár, egy napon irgalmatlanul összeverte az azóta már – minő véletlen és kiszámíthatatlan fintora a sorsnak – többszörösen börtönviselt cigányt. Soha többet nem láttuk az iskolában. Mi tagadás, nem is hiányzott.) Nos tehát, ismét a szokásos hazudozás és liberális intolerancia elszenvedői vagyunk: ugyan már, ne áltassuk magunk azzal a kapitális baromsággal, hogy itt a továbbtanulási esélyek Lebensraumjának behatárolásáról és korlátozásáról van szó! Mennyiben érinti az a szóban forgó hazai etnikum adott generációját? Ceterum censeo: az égvilágon semmiben.

Rögtönzött lapszemlénket zárjuk végül a Dési János jegyezte vezércikkel. Már a cím is kéjesen bizseregtető és felajzó: A bírók és a szélsőjobb. Az ATV Sajtóklubjának örökös tagja azon szörnyülködik sajtótörténeti jelentőségű opuszában, miszerint tűrhetetlen, hogy a súlyos bűncselekménnyel vádolt Budaházy Györgyöt ováció, hosszan tartó taps és éljenzés fogadja a tárgyalóteremben. „A szélsőjobbos politikai demonstráció aztán vezető hírré válik – mert az olyan jól mutat. És ezt tűrnünk kell?” – teszi fel a sokat sejtető, adekvát kérdést a cikkíró. Természetesen. Mégpedig épp a liberális tolerancia, véleménypluralizmus és másságtisztelet jegyében. Ilyen egyszerű ez, népszavás hölgyek és urak. Nekünk is tűrnünk kellett két évtizeden át egy törpe kis szellemi – magát a kiválasztottság attribútumaival önhatalmúlag felruházott – kaszt szellemi terrorizmusát, politikai hisztériakeltését és antiszemitázó ajvékolását. S most már ebből véglegesen elég volt. Elegünk volt.

Úgy tűnik, bár valószínűtlennek látszott, hogy a Népszava rendre képes a „megtartva megújulni” marxista elvének érvényesítésére. Mindazonáltal a tartalom ugyanaz maradt. Ugyanaz az unalmas, lehangoló, ócska lemez recseg, nyekereg már húsz éve Némethék gramofonján. Of course, the show must go on.

Lipusz Zsolt

Nemzeti InternetFigyelő