Mayer Gábor: Mindig vannak, akik „demokratikusan” belefúrnak a törvények rései közé
Európa – népeinek zivataros évszázadai (és ezredei) hányattatásában a folyóparti kavicsokra hasonlító tömeggé csiszolódása, kopása után a „nincs jobb nála” demokráciát választotta. S mert semmi világi nem lehet tökéletes, ez a képlet is tömve van meglehetőst homályos és nehezen differenciálható fogalmakkal – mint a népakarat, közakarat, többségi vélemény érvényre juttatása és annak kötelező elfogadása, stb.
Persze, hogy plasztikusabbá tegyük, törvényeket és szabályokat hozunk végrehajtási utasításokkal és törvény, szabálymagyarázatokkal – amiket ugyancsak megtámogatunk és körbemagyarázunk minden oldalról, míg végül saját súlyától roppan be az egész. Igaz, csak akkor, ha nem tartja a tiszta jellem, és az alapigazságait elfogadó őszinte lélek.
Ha megvannak e nemes tulajdonságok, úgyszólván fölöslegesek a törvények és szabályok, csakhogy mindig vannak fekete öves kijátszók, akik kihasználják a jóhiszeműséget, vagy befúrnak a törvények rései közé. Sportból hozva példát: általánosan elfogadott, hogy a pontozásos sportágakban (küzdősportok, műugrás, torna, stb.) van mód leginkább a bírói részrehajlásra. Hozhatunk rossz példákat a szintén bírók vezette labdajátékokból is. Sokszor hallható, hogy legtisztábbak a saját pályán mozgó rajt – cél küzdelmek, mint az úszás, futás, kajak-kenu, stb. Tulajdonképpen igen, de ha valakit nem engedek rajthoz állni?
Figyelemre méltók a hajdani bérkaszárnyák tulajdonosi közösséggé alakulása utáni anomáliák. Egy ilyen tulajdonosi közösség életében vannak 100%-al, és onnét lefelé tartó lépcsőzetben hozható döntések. Történik pedig, hogy valaki/valakik megveszi/megveszik a tulajdonhányad több mint 50%-át, s máris összekötözve a többi tulajdonostárs keze – lába. Ilyenkor már lehet romkocsmát, ingyenes teraszhasználatot, ezt-azt megszavazni maguknak a többségi döntés szent jegyében és a kisebbség kárára. Máskor és máshol telepakolják egy önkormányzati tulajdonosi közösség képviseleti grémiumát a saját embereikkel, s akkor a többségi döntés értelmében bátran lehet fejlesztés címén ismét ipari szemetet, roncsot, veszélyes hulladékot behozni.
Mert minden azon múlik, mire használjuk, vagy használódik el a közakaratnak nevezett erős felhatalmazás. Lehet a teremtett világ szándéka és akarata felé kormányozni az életet, lehet a nevében mindent szétbontani, ami az emberi minőséget adja. És nincs más lehetőségünk, mint a demokrácia ünnepeként jelzett demokratikus választás, de abban azért mégis segítenek az évszázados, sőt, évezredes tapasztalatok! Tessék elgondolkodni rajtuk, kérem! Annál is inkább, mert volt rákosista, kádárista főszereplők visszaemlékezései kerülnek mostanában a kezembe, melyekben mindegyikük belesodródó áldozata volt annak a rendszernek. Sok évtizedes (százados) tapasztalatunk alapján kell kiszűrnünk azokat a piti kisbűnözőket és politikai nagyjátékosokat, akik bevallott törvénytelenségek árán és segítségével zsákmányszerzésre használnák fel demokratikus döntésünkből adódó politikai pozícióikat. Még akkor is, ha nem több, csak az életünk és nemzeti létünk forog kockán.
Mementó 2006 emlékmű
