Mayer Gábor: Lendül az inga
Igen, túllendült, már most extrém távolságban és magasságban van a normális működés határértékétől, de lendítik tovább, amíg pénzt, rangot, befolyást lehet szerezni vele.
Az ingát túllendítők nem ismernek becsületet, tisztességet, közös és közösségi érdeket, még a szigorúan vett üzleti érdeket sem, az ingára ülvén mindent be akarnak söpörni, ami amúgy elérhetetlen lenne.
Sokan kapaszkodtak föl ez inga – hajóra, az új földrajzi, gazdasági, társadalmi felfedezésekbe (azaz: a klasszikus lerablásokhoz) repítő hajóra, akik a normális élet kicsavarásával foglalnának pozíciókat maguknak. Magyarországról is vannak oda felkapaszkodottak bőven, köztük a „soha többé kommunizmust” pengeszáj – bögrefül, ki szájának minden nyitásával újabb elkábított legyet kapna be. Mint darázs a fullánkjában, úgy hordja ő ujjában a kábító mérget. Az ujjában, mellyel ránk mutat: soha többé! Értitek? S ha már elég közel lendült az Amerikában felfordított élethez, mint szakértő mutat újra ránk: egyetlen lehetséges utunk a kommunizmus – értitek? Mert változik a világ, s vele változnak az érdekek. Illetve, a változó érdekek tekerik magukhoz a világot.
Reagan elnök még a gonosz birodalma ellen állt a pástra, s lám, mára az USA lett a gonosz birodalma. Nem csak világcsendőrsége miatt – ma egy helycserével ott érik, készül trónra lépni az új bolsevik vérgőzös őrület. Lendül az inga, amíg hoz a konyhára, amíg hajlandók átszabni magukat hozzá az emberek Mao Ce Tungtól elmaradt egyenruhákba, azonos fazonra vágott hajjal. Majd, ha már mindenki belecsömörlik – azok is, akiket kényszerítenek, s maguk a kényszerítők is, amikor elég lesz már a kultúra nélküliség fekete apartheidjéből, az újfajta bolsevik totalitarianizmusból, a nem nélküliség mocsarába gyilkoltan szenvedő gyerekek sikolyaiból, a bedöglötten pusztuló gazdaságból – nos, majd akkor indul az inga visszafelé, a másik irányú túllendülésbe. A rajta kapaszkodók ugyanazok lesznek, akik most ülnek fönt, s ujjával ugyanúgy ránk fog mutatni a bolsevik ivadék, hogy soha többé bolsevik túlkapást!
Ezért, a Prófétához nem illő mutogatásért vágták le a líbiaiak Moamer fiának ujját, mert ugyanígy mutogatott rájuk a maguk káoszában. Mi nem fogjuk lecsapni azt az ujjat, mert a nagyapa két urat szolgálva élvezte, s leszármazottai örökölten tovább élvezik a különböző titkosszolgálatok figyelmét és védelmét. Előbb a KGB, majd az összeomlás után rögtön a CIA és FBI, meg a többi (csak amerikaiból még vagy 32 féle) titokzatos szolgálók védelmét és segítségét Palmer úrral és összes utódjával az élen. S ami az igazi fájdalom, hogy nem is ingán ülnek a ránk mutogatók, hanem a lengőteke golyóján, amelyik oda felé tartó útján is úgy üt le minket, mint visszafelé útján csapja el a bábukat. Hiába szabálytalan a visszalendüléssel ütés, az a földre döntött bábu sem tud önerőből felállni. Egyetlen lehetőségünk, ha tömbbé kapaszkodva állunk a nekünk lendülő golyó útjába, közakaratunkba tömbösödve meg tudjuk állítani, hiába csapódik bármi nagy erővel belénk.
Tudnunk kell, hogy a földtörténeti korokban szelek szárnyán idáig utazó porszemek egymásra hullásuk után, az évmilliók alatt saját súlyukkal nyomódtak össze magas löszfalakká, néhol már megkövesült talajrétegekké. A lösz kitűnő szőlőt, gyümölcsöt érlel, de a ráirányított vízsugár úgy vágja, mint fűrész a pozdorját. Ezért omlottak le utcák Ercsinél, Kulcs-pusztánál, Dunaszekcsőnél, s kellett lépcsőzni Dunaújvárosnál, támasztani a Balaton partján.
A mi, ingát megállítani képes tömörülésünket is szét lehet slagozni, ha fogékonyak vagyunk a közénk ültetett ellentétekre. Az én nem állok ezzel összekapaszkodva, ő mit keres itt – a haragvás, gyanakvás, bosszúállás, irigység, kitiltás, frakciózás indulataira. Ha nem engedünk magunk közé vágni ezekkel a sugarakkal – nyert ügyünk lesz. A többit meg majd megbeszéljük.
Mementó 2006 emlékmű
