Mayer Gábor: Koprakészítők
A koprakészítők a feltört kókuszdió olajos húsát kaparják ki, amit megszárítva osztályoznak az édes- és háztartási, higiéniás, pipereipari termékeket előállítóknak, no meg a háztartások konyháinak.
Ezzel, a legminimálisabb napszámmal fizetett munkával a világnak abban a sarkában foglalkoznak emberek, ahonnét épp csak rálátni az úgynevezett civilizáció külső kérgére, fizetségük is annyi, hogy kialakulhasson valami fogalmuk a pénzről, de pénzük soha ne lehessen. Az is lehet, hogy a koprát ma már ügyes gépek állítják elő, s az ebben a munkakörben guggolva szorgoskodó óceániaknak pont az marad, ami medvéknek télre: talpuk nyalogatása.
S amint az már lenni szokott, a másik végleten, a hihetetlen, elképzelhetetlen mennyiségű pénz (azaz, a hatalom) világában is van koprakészítés. Igaz, nem azzal a közvetlen kapcsolattal, melyben a szárított, zsákba gyűjtött koprát veszi át a konszern ügynöke, hanem többlépcsős, utasításos rendszerben. Sokszor és sok helyen átgondolt, átbeszélt politikai megfontolásoknak megfelelőn, mely azután az óceániai véglethez hasonlón sűrül össze. Ott: mire újra jövök, ennyi és ennyi zsák legyen készen! Ugyanez a felhők fölötti végen így néz ki: a választásra legyen ott valami társaság, amelyik kilöki ezeket a kormányzásból! Hozzatok létre egy csapatot, tanítsátok, képezzétek ki őket, tegyetek bele annyi pénzt, amennyi kell, azon felül pedig bármit ígérhettek! Ilyenkor megindul az ügynökök hada. Vannak tájak, ahol elég kiosztani egy-két bozótvágó kést, Kalasnyikovot, s a dolog elintézve. Itt, Európa politikai dzsungelében gondosabb megágyazásra van szükség. Először a szituáció megteremtésén kell dolgozni. Ezt a nekik szolgáló (majd mindegyik nekik szolgál) hírgyárak zárótüzével kezdik. Megdolgozzák a világ úgynevezett közvéleményét, hogy természetes alapállássá váljék: a célhelyen minden szempontból tarthatatlan, sürgős beavatkozást igénylő állapotok uralkodnak! Egy Ukrajna típusú országban ekkor már jöhet a direkt operatív lépés: egy spontán forradalom.
Magyarország más, sokkal bonyolultabb. A világszervezetbe (ENSZ), védelmi szervezetbe (NATO) és gazdasági – politikai szervezetbe (EU) bekötött országgal körültekintőbben kell eljárni. Több időt, többrétegű műveletet igényel. Ráadásul olyan helyzetet kell teremteni, amelyben keleti partnerkapcsolataik a gazdasági érdekeiket is inkább elengedik, mintsem magasabb konfliktusfokozatot vállaljanak. Említett szervezetek ugyanakkor segítenek a kívánt képalkotásban. El lehet érni azt a látszatot, hogy az ENSZ-ben is csak baj van velük, lám, a NATO szövetségből is ki-kilógnak, az EU munkáját meg kifejezetten hátráltatják kihasználva, hogy mindennek megvan a maga törvényes, de kifejezetten lassú eljárása. Ugyanakkor több szint kínál fogást találni rajtuk: az EU parlamentjében, a bizottságban, a pártcsaládjukban, s annak frakciójában. A kinézett politikai erőre úgy dobálják az újabb és újabb fojtógyűrűiket, miként azt anaconda teszi zsákmányával.
Ugyanaz időben dolgoznak az operatív titkos ügynökök az országon belül is. Képviselőket kaparnak össze az Unióba, akik tollba mondják, hova kell tekerni az újabb és újabb fojtásokat. Összekaparnak pártokat is a semmiből, amiket mint óceániak a zsákokat, töltenek meg hamarjában összeszedegetett emberekkel. A már alkalmatlannak bizonyultak kihullnak, eltűnnek vagy átszublimálnak újabb alakulatokba. Pótlásukként szorgalmasan gyűjtik a koprát, szervezik a továbbképző táborokat, masszírozzák őket mindenféle felkészítéssel. Tanácsadókat küldenek közéjük, akik tanítják, hogyan teremtsenek, majd használjanak ki helyzeteket. Ma tartunk ott, hogy a szüntelenül apadozó zsákocskáikat összeöntötték egy nagyba, melyben láthatón nem férnek együtt. Göd, Eger már szétdőlt, a főváros úgy indult, hogy kiveszett belőle az összefogás, ropog, foszlik, omlik mindenhol a lelkes önáltatás kiszáradt kopradéka. Mint egy oktatófilmben látszik: a nemzetellenesek féktelen aljassága akkor érezhető igazán, amikor baráti tüzük alombelire irányul.
Mert pénzzel össze lehet rántani pártot, azt be is lehet szavaztatni a szükséges helyekre, de emberi minőséget képtelenség csupán pénzalapon létrehozni. Márpedig, a politikai minőségnek az emberi minőség az alapja. Politikusi minőséget beszavaztatással nem lehet elérni. Ahhoz alapként rátermettség kell, majd hosszas tanulási és érési folyamatok, melyek révén van esély politikussá válni. Az évek alatt megszerzett rutin mederhomokja, hogy tudjuk, merre van a toalett, az étkező, s közös ebédeknél mi az ülési sorrend. Ez a szint a készségesen bólogató Balázsok szintje, akik innét soha nem képesek, s nem is akarnak feljebb, a politikusi lét minőségébe jutni. Ez a tény magyarázza jelenlegi ellenzékünk elborzasztó teljesítményét – hiszen a megbízást, a hóhérmunkát is lehetne jó minőségben, elegánsabban csinálni. Ezekkel -a nagy részben tudatmódosult- ellenzékieknek nevezettekkel az ország puszta létének veszélyeztetésén túli baj még szörnyű stílustalanságuk, minőség nélküli állaguk, amivel a parlamentáris politikai létet veszélyeztetik. Ezzel a minősíthetetlen minőségtelenséggel ugyanis képtelenség valamiféle, a parlamentáris lét alapját jelentő párbeszédet folytatni. Sarkaikból kifordult állapotuk miatt fogalmaz úgy Gerő András történész, hogy ő ma politikailag otthontalan minőségben él, mert nincs, kire szavazzon.
Az általános letámadást vezénylő pénzhatalom is látja, kopradéka –pláne a profin dolgozó „civil” társaságok mellett milyen silány, de bízik benne, hogy sikerül megfaggyúzni a választást, s utána ezzel az értéktelen gyülevésszel könnyebb dolga lesz – az útban lévőket csak ki kell dobni a szemétbe. A beindított gépezetet leállítani már nem lehet, az országon belül visszafordulniuk már csak azért is lehetetlen, mert az óriási lukat ütne globális elképzeléseikbe. Több és több erőt belepakolva fogják tehát végigcsináltatni, s nekünk egy évünk van, hogy megkapaszkodhassunk az emberi létezés peremén. Egyben egy ritkán adódó, igen kedvező alkalom előtt állunk. Ha összeszedve magunkat le tudjuk szorítani őket 29.999%-os álomhatárra, akkor egyszerre zuhan ki innét az űrbe ez a penészes, bűzös, életviteli és minőségi károkat is okozó kopradék-állomány. A pénzhatalomtól ugyan nem, de ezeknek az elborzasztó minőségtelenségüktől egy időre megszabadulhatunk.
Mementó 2006 emlékmű
