Mayer Gábor: Fejlődés – avagy Nehéz munka volt, de végül sikerült visszaadni a tömegek tisztánlátását
11 éves iskolás gyerekekkel beszélt tanító nénijük a férfi és női testről. Az azonosságokról és különbségekről, melyek jelentkeznek az életben betöltött szerepeikben, öltözködésükben, hajuk minőségében és viseletében, testalkatukban, testarányaikban, s arról, hogy ezen mutatók, meg mozgásuk alapján messziről fel lehet ismerni: ki a nő, ki a férfi. Az ősembereknél, akik még nem hordtak ruhát – tette föl kérdését az egyik kisfiú – honnan lehetett tudni, ki a fiú és ki a lány?
Ez még abban az időben volt (tegnap), amikor a biblikus tartalmakat félreértették, vagy direkt félremagyarázták. Ma már tudjuk, hogy Jézus fekete leszbikus, magát nőnek érző transz személy volt, aki késhegyig menő küzdelmet vívott az őt férfiként szerető, homoszexuális Júdással, és semmi nem igaz a szeplőtelen fogantatás misztériumából, hiszen fogantatni eleve csak csiga vagy inkább gomba szeplőtelenül lehet, ha egyszer nincs se férfi, se nő, csak valami köztes.
Nehéz munka volt, de végül sikerült visszaadni a tömegek tisztánlátását, bár még mindig volt nemesítő, aki egyik rózsa porzójáról ecsetjével próbálta átvinni a másik rózsa bibéjébe az örökítendő tulajdonságokat, pedig ez a bipoláris szemlélet maga a tiszta életet mérgező fertő.
Hosszú folyamat volt, míg a sok-sok tűz és vízpróba hatására kipusztult megszállottjainkból az ördög. Hasonlón hosszadalmas és nehéz, de végül sikert hozó küzdelem után léptek túl népek az avítt demokrácia felfogásukon. Sokáig tartották magukat, akik holmi demokratikus többségre hivatkozva igyekeztek bitorolni a hatalmat, és nem tágítottak attól, hogy demokráciában a többség véleményének kell iránymutatónak lenni. Ezeket az országokat demokratikus kiéheztetésekkel, pénzmegvonásokkal, téli agyonfagyasztásokkal kellett beleigazítani, hogy az igazi demokráciában mindig a kisebbség véleményének megfelelőn kell kormányozni.
Az Európához szervült fejlődés eredményeképp lényegében megvalósult ez a metódus – kivéve a V4-ek tagállamaiban. Nálunk egyenesen 4/3-os győzelmet hozott a „sejtfaltól az országhatárig” mozgalmunk, amit a valaholi, fent lakozó valóságban azonnal átfordítottak a „a győztes köteles lovagiasan helyet cserélni a vesztessel” programra, ami a sóval felhintés idejét hozta ránk. Ekkor már nyílt hatalmi erőszakkal létrehozott „többségi vélemények” alapján kreált szabályokkal, rendeletekkel, törvényekkel, bírói ítéletekkel igazították el a demokráciát.
A következő választás 50% +1 arányú győztesének ugyanúgy át kellet volna adnia a kormányzás lehetőségét nekünk, a vesztes oldalnak, ami a fent körbeírt hatalmi rendeződés szerint azért nem lehetséges, mert demokratikus alapszabály, hogy a győztes jogosult kormányozni, és éppen győzelme okán – a maga (és a nem létező tényező) elképzelései szerint.
Mementó 2006 emlékmű
