Mayer Gábor: Európát már összerogyasztotta a nyakába ültetett vezetés – a sok aljas gazember és nyálfolyató hülye akarnok
Az édeni idők takarófóliája volt – ma már, ebben a többszintesen megcsavart időviharban az elsődleges szándék profi eltakarója. Amint épp most derült ki egy viszketeg elszólásból (vagy épp szándékos bejelentésből?), hogy az itthoni előválasztási bohózat érthetetlenül nevetséges buherálása (mint ócska lebuj rulett golyójának titkoltan arrébb lökdösése) ugyan mi célból is történt?
Ma úgy látszik, nem a legjobb jelölt kiválasztása érdekében, hisz nem is valaki olyan – ha egyáltalán volt/van abban a készletben- nyert, hanem az, akinek nevén beömölhettek azok a semleges milliárdok, melyek tiszte volt választásunk golyóját az ő mezőjükbe igazítani. Látható, tanulság mindenben és mindig van – még, ha felismerése olykor meg is késik, mert a sötétben tartani igyekvők el-eldugják valami műzavar bozótjába.
Ám, ahogy életét morzsolva halad a gondolkodó ember, élettapasztalata segítségével több s több, egymástól messzire eső történéseket lát összekapcsolódni a takarások ellenére is. Ezért igyekeznek bizonyos előre megmondók kitúratni a tapasztaltakat pálott csőrű újdonászokkal, akik duzzadó önbizalmukkal nem vehetik észre, hogy mi mindent lehet beadni nekik napi igazságként. És ezért van minden nép mesekincsében tanmese arról, mennyire nem nélkülözhető az öregség tapasztalati kincstára. És ezért, pontosan ezért igyekeznek napjainkban szemétre dobatni ezeket a kincseket, mondván: új világot élünk, olyan új mesék kellenek, melyek kedvesen fogják kézen ezt az új (műanyag) világot.
S lám, még így se, a bennünk lármázó „szuezi válság” tanulságaival se, a Németországot máig megszállva tartó (és a NATO örvén a teljes Európát megszállni igyekvő) amerikai demokrácia beszédes példáival – még így se jutott eszünkbe a jugó háborúnál, hogy kezdődik, szerveződik a harmadik (a hidegháborút is beszámítva negyedik) nagy háború. Nyugat-Európa beleájulva ágymeleg jómódjába, mi pedig szemdüllesztő igyekezettel másznánk az Aranyvölgybe, s nem figyeltük, ugyan mit főznek ott nekünk? A legértelmesebb hozzászólásunk is annyi volt, hogy Jugoszlávia kicsi a főkönyvek megsemmisítéséhez, arra legalább egy Ukrajna kell.
Persze, minden az USA harmadik önbetörésével, a világkereskedelmi tornyok lerobbantásával kezdődött. Amerikát megtámadták! – jelentette be a nagyon szűk homlokú elnök, s ha Amerika (az angolszász világ) érdekei veszélyben vannak, nekik, de csak nekik! jogos akár a határaiktól sok tízezer kilométerre (Argentínától Vietnamig ) fegyveres beavatkozással is megvédeni azokat. Ez az igazolt önvédelem rontott rá Afganisztánra és Irakra, majd pusztította végig Afrika északi partját, hogy rájöhessen: az Oroszország hátát támasztó, a civilizáció bölcsőjének, a kultúrák békés együttélése gyűjtőmedencéjének számító Szíria nagyon veszélyes az amerikai érdekekre. Ekkor már a második terrorszervezetet öltöztették fel a hátsó raktárakban (bocsánat: a Hitler nácikat és az Azov-Bandera nácikat is ők adjusztálták ki), míg a kirakatban az Al-Kaida és az ISIS elleni összefogásról szólt a szózat. Akkor már csodálkoztunk, hogyan kerül színésznők harminc – negyven éves molesztálási csizmája az asztalra, de a felgyorsított idő jégverésként sodorta ránk a migránsoltatást (Merkel mutti békedíja), széndioxidos zöld pánikot, koronavírust, BLM agymenést, LMBTQ-P őrületet, a katolikus hit kíméletlen belső üldözését, és a hódítani hozott mohamedánok hitükből fakadó életmódjának teljes kiszolgálását, melyek hatására a megzavarodott Európa módszeresen tolat ki önmagából. Próbáltuk ugyan elemezgetni, hogy milyen identitásokból fordít ki minket egyik vagy másik degeneráció, de a sorozatterheléstől elszédült és kimerült formánkban a szellemet, lelket elkínzó habosított támadások előkészítették a terepet ahhoz, hogy Európa és Amerika népei mindent elfogadjanak, amit egészséges mentális és lelki állapotukban elutasítottak volna. A Föld elleni direkt támadás kéregrepesztéses olaját és gázát (plusz a tankereket), és a Fehér Házba elnöknek csalt idiótával beélesített háborút Európa megtörésére, és az oroszok kiszorítására a világ szén, gáz, olaj, nukleáris fűtőanyag piacáról. (Majd az oroszok teljes kitörlését a világ térképéről.) Mivel a valódit még ma sem látjuk, lassan áttolódtunk a nem normális világ koordinátái közé, mely mezőben mozogva a téli megfagyásunkról, gyáraink kényszerű leállásáról, kis és közepes méretű vállalkozások, egész iparágak prognosztizálható megszűnéséről úgy értekezünk, mint egy várható finom vacsoráról. Mikor az USA rámozdult a Krímre, Putyin behúzta oda a maga bástyáját mondván: Oroszország érdekeit sérti a Krím körüli sündörgés. Azóta élünk embargókban és szankciókban, s törvényen kívüli minden orosz – aki lát egyet, bárhol kizárhatja, kirabolhatja, megölheti. Európát már összerogyasztotta a nyakába ültetett vezetés – a sok aljas gazember, és nyálfolyató hülye akarnok, zsoldért dolgozó hazátlan (a legújabb egy Lisztfrász nevű liberálisból bimbózott konzervatív nő, akit egy igazi gyurcsányi aranyszólás után emeltek pajzsra a britek). S kiket mind Európa „értékeinek védelmére” tettek a nyakunkba, hogy sikerüljön végre Európát és Oroszországot kivégezni az USA-ban és Londonban székelő háttérhatalom érdekei szerint. Közben egy újabb talány zuhant a lábunka, nevezetesen: az USA miért hagyott a tálibokra egy közepes európai hatalom haderejénél sokkal nagyobb, ütőképesebb fegyverarzenált? Nehéz feladvány, hiszen ott tartunk, hogy a megdolgozott, szédült fejű tömegek képtelenek követni a pillanatonként változó hitleri és sztálini direkciókat. Ennek és a mindenre kiterjedő cenzúrának eredményeképp viszont bármikor hajlandók lennének lemészárolni a szemüket nyitogató, történelemi tanulságokat elősoroló kevesebbeket. Európai, fehér gyerekek nem születnek, az öregek, betegek maguktól is halnak. Nehéz lesz így megmaradni, de érdekel ez valakit? Illetve egyetlen betűt elhagyva – lehet érdeke ez valakinek/valakiknek?
Mementó 2006 emlékmű
